Jehova akaratát cselekedték

Jézus időt töltött a gyerekekkel

JÉZUS három és fél éves szolgálata a végéhez közeledik. Jézus hamarosan Jeruzsálembe megy és gyötrelmes halált hal. Jól tudja, hogy mi áll előtte, mivel ezt mondja tanítványainak: „Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt” (Márk 9:31).

Jézus biztosan szeretett volna a lehető legjobban kihasználni minden egyes hátralévő napot, órát és pillanatot. Tanítványainak továbbra is figyelemre volt szükségük. Jézus látta, hogy még komolyan figyelmeztetni kell őket az alázatosság szükségességére és a megbotránkozás mindig jelen lévő veszélyével kapcsolatban (Márk 9:35–37, 42–48). Ezenkívül tanácsra volt szükségük a házasságra, a válásra és az egyedülállóságra nézve is (Máté 19:3–12). Mivel Jézus tudta, hogy hamarosan meg fog halni, kétségtelenül tömören és a sürgősség érzésével beszélt tanítványaihoz. Sürgette őt az idő, és ez még figyelemreméltóbbá tette azt, amit Jézus ezután tett.

Jézus örömmel fogadja a gyerekeket

A bibliai beszámoló a következőket mondja: „gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg [megérintse, Csia fordítás] őket.” Amikor a tanítványok látták ezt, rögtön hangot adtak nemtetszésüknek. Talán úgy érveltek, hogy Jézus túl fontos vagy elfoglalt személy ahhoz, hogy a gyerekekkel foglalkozzon. Elképzelhetjük hát, hogy meglepődtek a tanítványok, amikor Jézus rájuk haragudott meg! „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket . . . ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa” — mondta. Azután Jézus hozzátette: „Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba” (Márk 10:13–15).

Jézus nagyszerű tulajdonságokat látott a gyermekekben. Általában kíváncsiak és megbízhatók. Elfogadják szüleik szavát, és a védelmükre kelnek más gyerekek előtt. Fogékony és tanulékony természetük követésre méltó mindazok számára, akik szeretnének bejutni Isten Királyságába. Ahogy Jézus mondta: „ilyeneké az Istennek országa.” (Vesd össze: Máté 18:1–5.)

De Jézus nemcsak a szemléltetés kedvéért beszélt így ezekről a gyerekekről. A beszámolóból kiderül, hogy Jézus őszintén szeretett köztük lenni. Márk elmondja, hogy Jézus „ölébe vevé azokat [a gyerekeket], és kezét rájok vetvén, megáldá őket” (Márk 10:16). Egyedül Márk beszámolója említi meg azt a szívet melengető részletet, hogy Jézus ’ölébe vette’a őket. Ezzel a viselkedéssel Jézus felülmúlta a felnőttek minden várakozását, akik pusztán azért vitték hozzá ezeket a gyerekeket, hogy „megérintse” őket.

Mit jelentett az, hogy Jézus a gyermekekre ’vetette kezét’? Ez nem valami vallásos szertartásra utal, mint amilyen a keresztség. Bár néhány alkalommal a kézrátevés valamilyen kinevezés adományozását jelentette, máskor csupán az áldást jelképezte (1Mózes 48:14; Cselekedetek 6:6). Így Jézus talán egyszerűen csak megáldotta a gyerekeket.

Akárhogyan volt is, Márk az ’áldásnak’ (ka·teu·lo·geʹo) fordított szóra olyan, hangsúlyosabb kifejezést használ, amely nagyobb erőre utal. Ez azt sejteti, hogy Jézus lelkesen, gyengéden és szeretettel áldotta meg ezeket a gyerekeket. Világos tehát, hogy nem tekintette a gyerekeket időrabló tehernek.

Tanulság számunkra

Az, ahogyan Jézus mind a gyermekekkel, mind a felnőttekkel bánt, nem volt félelmet keltő, sem lekezelő. Egy mű ezzel kapcsolatban ezt írja: „Biztosan könnyen mosolyra fakadt, és jókedvűen nevetett.” Nem csoda, hogy az emberek felszabadultnak érezték magukat vele, bármilyen korúak voltak is. Jézus példáján elmélkedve megkérdezhetjük magunktól: Megközelíthetőnek tartanak engem az emberek? Vagy túl elfoglaltnak látszom ahhoz, hogy mások a dolgaikkal vagy gondjaikkal zavarjanak? Ha őszinte érdeklődést táplálunk magunkban az emberek iránt, az arra indít majd minket, hogy adjunk önmagunkból, ahogyan Jézus tette. Érezni fogják őszinte érdeklődésünket, és vonzódni fognak hozzánk (Példabeszédek 11:25).

Ahogy azt Márk beszámolója megmutatja, Jézus örömmel volt együtt a gyerekekkel. Biztosan szakított időt arra, hogy figyelje őket játék közben, mivel az egyik szemléltetésében utalt a játékaikra (Máté 11:16–19). Lehet, hogy néhány gyerek, akit Jézus megáldott, még túl fiatal volt ahhoz, hogy felfogja, ki is volt Jézus, és mit tanított. De Jézust ez nem késztette arra, hogy úgy érezze, csak az idejét vesztegeti velük. Azért volt a gyerekekkel, mert szerette őket. Valószínűleg sok gyerek, akivel Jézus a szolgálata során találkozott, később arra érzett indíttatást, hogy reagáljon szeretetére azáltal, hogy a tanítványa lett.

Ha Jézus életének ezekben az utolsó válságos heteiben is időt töltött a gyerekekkel, biztosan mi is tudunk időt szakítani rájuk zsúfolt időtervünkben. Különösen figyelmesnek kell lennünk azokkal, akiknek különleges szükségleteik vannak, mint amilyenek az árva fiúk és lányok. Igen, minden gyerek szinte virul, amikor figyelnek rá, Jehova pedig azt szeretné, ha annyi szeretetet és segítséget adnánk a gyerekeknek, amennyit csak tudunk (Zsoltárok 10:14).

[Lábjegyzet]