Jézus élete és szolgálata

A döntő nap kezdete

AMIKOR Jézus hétfő este elhagyja Jeruzsálemet, az Olajfák-hegyének keleti lankáin fekvő Betániába tér vissza. Jeruzsálemi utolsó szolgálatának két napja ezzel befejeződik. Jézus kétségtelenül újra barátjánál, Lázárnál tölti az éjszakát. Pénteken Jerikóból való odaérkezése óta immár ez a negyedik éjszakája Betániában.

Most, Nizán hó 11-én, kedd reggel korán felkerekedik tanítványaival. Ez Jézus prédikáló szolgálatának a döntő napja, az eddigi legelfoglaltabb nap. Utoljára jelenik meg a templomban. Tárgyalása és kivégzése előtti nyilvános szolgálatának ez az utolsó napja.

Ugyanazon az úton mennek Jeruzsálembe az Olajfák-hegyén át. Betániai útja során Péter észreveszi azt a fát, amelyet Jézus megátkozott az előző reggel. „Mester, nézd! – kiált fel –, a fügefa, amelyet megátkoztál kiszáradt!”

De miért ítélte kiszáradásra Jézus a fát? Jézus további szavaiban erre is kitér: „Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem, ha ennek a hegynek [az Olajfák-hegyéről van szó, amelyen éppen állnak] azt mondjátok: ʼEmelkedj fel és vesd magadat a tengerbeʼ, az is meglesz! És mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok”.

Így a fa elszáradásával kapcsolatban, Jézus tanítványainak egy tárgyilagos leckét ad az Istenbe vetett hit szükségességéről. Ezt mondja: „Mindazt amiért imádkoztok és kértek, higgyétek, hogy gyakorlatilag megkapjátok és meglesz nektek.” Milyen fontos leckét tanulhatunk ebből, különösen, ha félelmetes próbákkal nézünk szembe! Mindazonáltal van egy másik kapcsolat is a fügefa elszáradása és a hit minősége között.

Izrael nemzete – miként a fügefa – külsőleg megtévesztő. Bár a nemzet szövetséges viszonyban áll Istennel és látszatra úgy tűnik, hogy megtartja Isten rendelkezéseit, mégis hitetlen és terméketlennek bizonyult a jó gyümölcsöket illetően. Hithiány miatt még arra is kész, hogy Isten saját Fiát elvesse! Ennélfogva, amikor Jézus a terméketlen fügefát kiszáradásra ítéli, szemléletesen azt kívánja bemutatni, milyen sors vár a hűtlen és hitetlen nemzetre.

Jézus és tanítványai hamarosan megérkeznek Jeruzsálembe, és szokásukhoz híven, elmennek a templomba, ahol Jézus tanítani kezd. A főpapok és a nép vénei kétségtelenül Jézus előző napi ténykedésére gondolva, amikor a pénzváltók ellen fellépett, ezt a kihívó kérdést teszik fel: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?”

Jézus ezt válaszolja nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek: Ha ezt megmondjátok nekem, én is megmondom, milyen hatalommal cselekszem ezeket: honnan való volt János bemerítése? Az égből-e, vagy az emberektől?”

A papok és a vének tanakodni kezdtek egymás között, milyen választ adjanak erre a kérdésre. „Ha azt mondjuk: ʼaz égbőlʼ, azt fogja mondani nekünk: ʼMiért nem hittetek neki?ʼ Ha viszont azt mondjuk: ʼemberektőlʼ, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.”

A vezetők tehát tanácstalanok, mit válaszoljanak. Ezért ezt felelik Jézusnak „Nem tudjuk.”

Jézus erre ezt mondja: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket a dolgokat.” Máté 21:19–27; Márk 11:19–33; Lukács 20:1–8.

◆ Miért jelentőségteljes Nizán hó 11-e, ez a keddi nap?

◆ Milyen tanítást ad Jézus, amikor a fügefát kiszáradásra ítéli?

◆ Hogyan felel meg Jézus azoknak, akik azt kérdezik tőle, miféle hatalommal cselekszi ezeket?