Jézus élete és szolgálata

Leleplezés a szőlőről szóló példázatok révén

JÉZUS a templomban tartózkodik. Éppen az imént hozta zavarba a vallási vezetőket, akik tudni szerették volna, kinek a hatalmával hajtotta végre a dolgokat. De mielőtt még felocsúdhattak volna zavarukból, Jézus ezt kérdezi tőlük: „Mit gondoltok?” Azután egy példázatban mutat rá arra, milyen fajta személyek is ők a valóságban.

„Egy embernek volt két gyermeke” — beszéli el Jézus. „Az elsőhöz intézve szavait, ezt mondta: ’Gyermekem, menj el ma a szőlőbe dolgozni.’ Válaszként ez a fiú így szólt: ’Elmegyek, uram’, de nem ment el. A másodikhoz fordulva az ember ugyanazt mondta. Válaszul pedig ez a gyermek ezt mondta: ’Nem megyek.’ Később azonban megbánta, és kiment dolgozni. A kettő közül melyik teljesítette az atyja akaratát?” — kérdezte Jézus.

„A második” — felelik az ellenfelei.

Jézus ezért megmagyarázza: „Bizony mondom nektek: Az adószedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten királyságában.” Az adószedők és a parázna nők a valóságban először megtagadták Isten szolgálatát. De később, miként a második gyermek, megbánták, és szolgálni kezdték őt. A vallási vezetők ellenben, miként az első gyermek, azt vallották, hogy Istent szolgálják, mégis, ahogy Jézus megjegyzi: „[Alámerítő] János az igazságosság útján jött el hozzátok, és ti nem hittetek neki. Az adószedők és a parázna nők ellenben hittek, ti pedig, jóllehet láttátok ezt, utólag sem éreztetek megbánást, hogy hittetek volna.”

Jézus ezután rámutat, ezeknek a vallási vezetőknek a mulasztása nem egyszerűen abból áll, hogy elhanyagolják az Isten szolgálatát. Nem, ők valóban rossz, gonosz emberek. „Volt egy ember, egy gazda — beszéli el Jézus —, aki szőlőt ültetett, sövénnyel kerítette körül, borsajtót ásott bele és tornyot épített, és kiadta a szőlőműveseknek, maga pedig külföldre utazott. Amikor a gyümölcsérés ideje elközelgett, rabszolgáit elküldte a szőlőművelőkhöz, hogy átvegyék a gyümölcsét. A szőlőművelők azonban megragadták a rabszolgáit és kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek közülük. Más rabszolgákat küldött ki ezután, többeket az előzőknél, de ezekkel ugyanúgy bántak.

A „rabszolgák” a „gazdának”, Jehova Istennek prófétái, akiket az ő „szőlőjébe” „szőlőművelőkhöz” kiküldött. Ezek a szőlőmunkások Izrael nemzetének vezető képviselői, amely nemzetet a Biblia Isten „szőlője”-ként azonosít.

Mivel a „szőlőművelők” bántalmazzák és megölik a „rabszolgákat”, Jézus megmagyarázza: „Utoljára [a szőlő gazdája] a saját fiát küldte el hozzájuk e szavakkal: ’A fiamat csak tiszteletben tartják.’ A szőlőművelők azonban, meglátva a fiút, ezt mondták maguk között: ’Itt az örökös, jertek, öljük meg és tartsuk meg magunknak az örökségét!’ Megfogták tehát, kidobták a szőlőből és megölték.”

Ezután Jézus a vallási vezetőkhöz fordulva megkérdezte: „A szőlő gazdája, amikor megjön, mit fog tenni azokkal a munkásokkal?”

„Mivel gonoszok — válaszolták — gonosz pusztulást hoz majd rájuk és más szőlőművelőknek adja ki a szőlejét, akik kellő időben megadják neki a gyümölcsöt.

A vallási vezetők ezzel akaratlanul is kimondták önmaguk felett az ítéletet, mivel ők is Jehova izraelita nemzeti „szőlejé”-nek „szőlőművelői” közé tartoztak. A gyümölcs, amit Jehova az ilyen szőlőművelőktől elvár: az ő Fiába, az igazi Messiásba vetett hit. Mivel nem termették meg ezt a gyümölcsöt, Jézus így figyelmeztette őket: „Soha nem olvastátok az Írásokban [Zsoltárok 118:22, 23-ban]: ’A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától van ez és csodálatos a mi szemünkben’? Ezért azt mondom nektek: Elveszik tőletek az Isten királyságát és olyan nemzetnek adják, amely megtermi annak gyümölcsét. Aki erre a kőre esik, szétzúzódik. Akire pedig ez a kő ráesik, azt széjjel fogja morzsolni.”

Az írástudók és a főpapok ekkor felismerik, hogy Jézus őróluk beszél és meg akarják ölni őt, a jog szerinti „örököst”. Elveszik tehát tőlük mint nemzettől azt a kiváltságot, hogy uralkodók lehessenek Isten Királyságában, és a ’szőlőművelők’ egy új nemzetét hozzák létre, amely megfelelő gyümölcsöt terem.

Mivel a vallási vezetők félnek a tömegtől, amely Jézust prófétának tartja, ez alkalommal nem próbálják megölni őt. Máté 21:28–46; Márk 12:1–12; Lukács 20:9–19; Ésaiás 5:1–7.

◆ Kit ábrázol Jézus első példázatában a két gyermek?

◆ Kit ábrázolnak a második példázatban szereplő „gazda”, a „szőlő”, a „szőlőművelők”, a „rabszolgák” és az „örökös”?

◆ Milyen sors vár a ’szőlőművelőkre’ és kik lépnek majd a helyükbe?