’Munkálkodjunk keményen és fejtsünk ki erőt!’

„Azért munkálkodunk keményen és azért fejtünk ki erőt, mert élő Istenbe vetettük a mi reménységünket, aki mindenfajta ember megmentője, főleg a hűségeseké” (1Tim 4:10).

1–3. Miért helyénvaló az, ha a keresztények ma figyelmet fordítanak a munkával kapcsolatos hozzáállásukra?

ÉLVEZED-E a kemény munkát? Becsülöd-e a komoly erőfeszítést és a szép teljesítményt? Ha igen, akkor bizony szöges ellentétben állsz sok mai emberrel!

² Talán megfigyelted, hogy bár mindig voltak lusta emberek, a munka iránti undor ma mintha egyre nagyobb lenne (Péld 20:4; 19:24; 2Thess 3:11). Ez kitűnik az efféle tanácsokból: „Lazíts! Ne törd magad annyira!” Ami először csak a fáradságos munka iránti ellenszenvvel kezdődik, az könnyen átcsaphat mindenfajta munka iránti undorba.

³ Mi, keresztények kétségkívül úgy érezzük, hogy nem osztjuk ezt a szellemet. Ámde nem lenne reális azt gondolnunk, hogy miránk nincs hatással világban uralkodó általános, nagyon is erőteljes és mindent átható magatartás. Ezért hasznos számunkra, ha időről időre megvizsgáljuk a munkával kapcsolatos szemléletünket, mert ez a szemlélet bizony kihat arra, hogy miként veszünk részt a keresztényi tevékenységekben, amelyek annyira fontosak Isten szemében.

KÖVETÉSRE MÉLTÓ MUNKÁSOK

 4. Mennyire fontos a munka?

⁴ Azok közül, akik figyelemmel kísérik az életet és az abban rejlő értékeket, sokan kihangsúlyozták a munka fontosságát. A német államférfi, Karl W. von Humboldt ezt mondta: „A munka éppolyan szükséglete az embernek, mint az evés és az alvás.” Ez a tény már önmagában is elég okot ad sok embernek arra, hogy szorgalmas és termelékeny legyen. A keresztényeknek azonban ennél több okuk van arra, hogy elmélyítsék magukban a kemény munka iránti értékelést: ebben Jehova és Jézus Krisztus mutatott nekünk követendő példát (Ef 5:1; 1Kor 11:1).

5, 6. Milyen példát mutat nekünk a munkában Jehova és Jézus?

⁵ A félelmet keltő termonukleáris naptól a törékeny pillangóig az egész világegyetem amellett tanúskodik, hogy Isten maga is munkás. Minden látható teremtése az ő „alkotása”. De az ő „munkájához” tartozik az állandó védelem és vezetés is, amelyet szolgái számára biztosít és amelyet értékelnünk kell (Zsolt 145:4–6, 10; 8:4–9 [Károli 8:5–10]). Isten Fia szintén kemény munkás. Amikor elhagyta ácsműhelyét egy galileai városkában, Jézus száz és száz mérföldet gyalogolt a forró, poros vidéken, hogy segítsen az embereken — gyógyított, prédikált, tanított (Máté 4:17, 23–25; Luk 8:1; 9:57, 58). Noha tökéletes volt, Krisztus is elfáradt, megéhezett, amikor hosszú időn át, késő estig dolgozott (Máté 21:18; Márk 1:32, 35; 6:32–34; Ján 4:3–6, 34).

⁶ Biztosak lehetünk tehát abban, hogy sem Isten, sem Jézus nem foglal el „kényelmes” magatartást. Krisztus kijelentette: „Az én Atyám mindezideig munkálkodott és én is munkálkodom” (Ján 5:17). Sőt, megmagyarázta, hogy az ő „munkái” — amelyeket Isten támogatásával hajtott végre — azt bizonyították, hogy ő Isten helyeslésével találkozott (Ján 10:25, 38). De mindez kapcsolatban van a mi életünkkel is. A Bibliára alapozott minden reménységünk teljesedése attól függ, amit Jézus mint Isten keményen dolgozó imádója végzett.

 7. Hogyan tükrözze a munkához való hozzáállásunk a vele kapcsolatos nézetünket?

⁷ Mindegyikünk visszatükrözheti és vissza is kell tükrözze a munkával kapcsolatos nézetét és módszerét. Mindannyian korlátozott fizikai lehetőségek és korlátozott körülmények között élünk. Jézus életútja azt mutatja, hogy jogosan élvezhetjük a pihenést, a kikapcsolódást, a kellemes társaságot és bizonyos kényelmet (Márk 6:31; Luk 5:29; 7:34; Ján 2:2–10; 12:2, 3). De éppen a tökéletlenségünk az, amely nyomást gyakorolva a pihenés iránti szükségletünkre arra indíthat minket, hogy túlzásba vigyük a pihenést, amint a lustaságra vonatkozó bibliai figyelmeztetés hangsúlyozza. Való igaz, hogy amiként az éhség ízletesebbé teszi az ételt, úgy a kemény munka is sokkal élvezetesebbé teszi a pihenést és a kikapcsolódást (Préd 2:24 [Károli: 2:25]; 5:12, 18).

8, 9. Mikor legyenek a keresztények kemény munkások?

⁸ A „munka” szó sajátos módon a világi munkát juttatja eszünkbe, amelyet legtöbben kénytelenek vagyunk végezni az életszükségleteink megszerzéséhez. A Biblia tanácsa az, hogy ezt is lelkiismeretesen, szorgalmasan végezzük (Péld 10:4; 22:29). De így van ez az otthoni munkával, sőt az iskolai tanulmányokkal is, mert az életünk minden vonatkozása visszatükrözheti a bennünk végbemenő javulást, amely a keresztény alapelvek alkalmazásának a következménye. Pál apostol ezt írta: „Bármit tesztek, egész lélekkel munkálkodjatok azon, mint Jehovának, és nem embereknek, mert tudjátok, hogy Jehovától kapjátok az örökség kellő jutalmát” (Kol 3:23, 24).

⁹ De összpontosítsuk most a figyelmünket a keresztényi élet egy sajátos részére: az Isten dicsőítésére a prédikálás és tanítás által. Ez létfontosságú munka, mert ezáltal ,megmentjük mind önmagunkat, mind pedig azokat, akik hallgatnak minket’ (1Tim 4:16).

10, 11. Milyen különös okunk van arra, hogy keményen munkálkodjunk a keresztény hit terjesztésében?

¹⁰ Figyeld csak meg: Pál nem azt ajánlja, hogy a keresztény csak a saját megmentésével törődjön. Azzal is törődnie kell, hogy segítsen másoknak is elfogadni Jézust mint Krisztust és isteni önátadást gyakorolni, mert az „magába foglalja a jelenlegi és az eljövendő élet ígéretét” (1Tim 4:8). Miután megemlítette ezt a kilátást, Pál ezt írta

„Mert azért munkálkodunk keményen és azért fejtünk ki erőt, mert élő Istenbe vetettük a mi reménységünket, aki mindenfajta ember Megmentője, főleg a hűségeseké” (1Tim 4:10).

¹¹ Gondolkozz ezen! Isteni megmentés — örökké tartó boldog élet — ez „mindenfajta ember” előtt nyitva álló lehetőség! De végül is ki részesül megmentésben? Csak a „hűségesek”, azok, akik hitet építenek fel magukban és gyakorolják azt. Mivel megértette ezt, az apostol nem vehette könnyedén a dolgot, nem élhetett jobbára „normális” életet, hogy ha úgy tetszik neki, hát beszéljen néha másoknak is a megmentés lehetőségéről. Nem! Az a kilátás, hogy mások is megismerhetik a keresztény üzenetet és ráléphetnek a megmentés útjára, olyan mély benyomást gyakorolt Pálra, oly mindent elsöprően fontos volt számára, hogy keményen dolgozott és erőt fejtett ki’. Vajon te is így érzel? Gondolkozz el magadban az elmúlt hónapban vagy az elmúlt hat hónapban kifejtett tevékenységedről! Vajon egyértelműen világos előtted — és mások előtt is, Istent is beleértve — hogy keményen dolgozol és erőt fejtesz ki?

MUNKÁLKODJUNK KEMÉNYEN A KIRÁLYSÁGÜZENET TERJESZTÉSÉN!

12. Milyen összefüggésben van a munka és a megmentés?

¹² A keresztények jól tudják, hogy nem menekülhetnek meg csupán bizonyos cselekedetek végrehajtása által, mintha azokkal elnyerhetnék maguknak az igazságosságot és a megmentést (Róma 3:28). Az viszont igaz, hogy ha őszinte hitünk van, az a hit cselekedeteket fog eredményezni (Jak 2:18–26). Ezért kell imateljes figyelmet fordítani a hitünkre és a cselekedeteinkre.

13. Jézus szerint mit kell tenniük a tanítványainak az ő halála után?

¹³ Ha ,keményen munkálkodunk és erőt fejtünk ki’ — amiként Pál tette — részünk lehet a Jézus által kijelentett prófétai igazság megvalósulásában. Gondold csak el: hozzájárulhatsz ahhoz, hogy Jézus szavai beteljesedjenek! És vajon melyik szavai? Amelyeket válaszul mondott Fülöp kérésére: „Mutasd meg nekünk az Atyát!” (Ján 14:8). Jézus azt mondta:

„Aki engem látott, látta az Atyát [is]. . . . Azok a dolgok, amelyeket mondok nektek, nem tőlem származó beszédek; hanem az Atya, aki velem egységben marad, végzi az ő munkáit. Bizony, bizony mondom nektek, aki hitet gyakorol bennem, az is megcselekszi majd azokat a dolgokat, amelyeket én, és ezeknél még nagyobb dolgokat cselekszik, mert én elmegyek az Atyához” (Ján 14:9, 10, 12).

14, 15. Vajon Jézus a János 14:12-ben azt akarta mondani, hogy a követői még nagyobb csodákat visznek majd véghez? Miért?

¹⁴ Hogyan cselekedhettek vajon Jézus tanítványai nagyobb dolgokat, mint ő? Te is képes lennél ilyen nagy dolgokban részt venni? A Biblia feltárja, hogy Isten képessé tett némely keresztényeket arra, hogy csodákat tegyenek, mint például arra, hogy démonokat űzzenek ki, betegeket gyógyítsanak meg és néhány esetben halottakat támasszanak fel. Ezzel azt kívánta megmutatni, hogy most a keresztény gyülekezettel foglalkozott és megáldotta azt (Csel 3:2–8; 5:12–16; 9:36–40; 16:16–18). De vajon ezek a dolgok nagyobbak voltak annál, amit Jézus tett? Ő mindenkit meggyógyított, aki eljött hozzá, sőt még távolból is megtette ezt; ezreket táplált csodálatos módon; halottakat támasztott fel és megfékezte a természet erőit (Máté 8:5–16, 23–27; 14:14–33; Ján 11:39–44). Azonkívül a szellem csodálatos adományainak, amelyeket egyes keresztények felmutattak, meg kellett szűnniük vagy el kellett múlniuk (1Kor 13:8–10). Hogyan kellett hát a keresztényeknek nagyobb dolgokat véghezvinniük, mint amit Jézus vitt véghez?

¹⁵ Jézus elmondta, hogy az Atyja mit akar. Ő a legnagyobb, legmaradandóbb jót nem a csodáival, hanem a királyságról szóló csodálatos tanításával végeztea (Luk 4:32, 43). Jézus a feltámadása után azzal bízta meg a követőit, hogy tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket, tanítva őket, (Máté 28:19, 20). Igen, a keresztényeknek egy hatalmas tanúskodó munkát kellett elvégezniük. Éspedig sokkal szélesebb alapon, mint a Jézus prédikálása, mert hosszabb időn át és sokkal több emberrel kapcsolatban kellett végezniük azt. Ezért az övénél nagyobb munkát végeztek.

16. Véget kellett-e érnie Jézus tevékenységének az ö halálával és mennybemenetelével?

¹⁶ Az a munka, amelyet Jézus a prédikálás és a tanítás terén végzett, nem ért véget az ő halálával és mennybemenetelével. Attól kezdve is tovább irányította a fontos nevelőmunkát, de most már a követői végezték azt. Lukács azzal folytatja, hogy Jézus a mennybemenetelét megelőzően több mindent is mondott a tanítványainak „Isten királyságáról” (Csel 1:3). Végül pedig ezt mondta nekik: „Tanúim lesztek nekem mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában és Szamáriában és a föld legszélső határáig” (Csel 1:8).

17, 18. Hogyan kezdték Jézus követői i. sz. 33. pünkösd napján beteljesíteni a nagyobb munkákkal kapcsolatos szavait?

¹⁷ Azon nyomban kezdtek nagyobb dolgokat cselekedni, mint Jézus. I. sz. 33. pünkösd napján Jézus kitöltötte a szent szellemet a Jeruzsálemben várakozó 120 tanítványra. Mit tettek ezek akkor? Talán megszaporították az élelmet? Vagy földművelésre tanították az embereket? Sőt, talán betegeket gyógyítottak meg? Nem, ők beszélni kezdtek, hogy hirdessék Isten nagyszerű dolgait’ (Csel 2:1–11). Majd Péter apostol olyan meggyőző tanúskodást végzett, hogy a hallgatói közül több ezren elfogadták Krisztust.

¹⁸ Bizony komoly feladatot jelentett oly sok hívőnek az alámerítése azon a napon. Valószínűleg szétosztották őket a város különböző vízmedencéihez. A nap végén a tanítványok bizonyára beszámoltak a végzett munkáról, mert a feljegyzés úgy szól, hogy ,azoknak a száma, akik csatlakoztak az igéhez és alámerítkeztek, mintegy háromezer lélekre emelkedett’. A 120-ról 3000-nél is többre növekvő létszám több mint 2500%-os növekedést jelentett egyetlen napon (Csel 1:15; 2:41). Valóban kezdtek nagyobb dolgokat véghezvinni, mint Jézus.

19. Vajon ez a munka csak az apostolokra és a gyülekezetek véneire vonatkozott?

¹⁹ De néhányan a mai keresztények közül talán úgy érzik: ,Én sem Péter nem vagyok, sem Pál. Hát nem ők voltak azok, akik nagyobb munkát végeztek, mint Jézus?’ A kérdés jogos. A Cselekedetek könyve azt mutatja, hogy az apostolok, a különleges igehirdetők és a gyülekezetekben levő szellemi vének minden bizonnyal kivették részüket a királyság prédikálásából. De figyeld meg a Lukács által elbeszélt történelmi tényeket: „Nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen és az apostolokat kivéve mindannyian szétszóródtak Júdea és Szamária egész területén” (Csel 8:1). És vajon mit tettek ezek a szétszórt keresztények, ifjak és öregek, férfiak és nők? „Akik szétszóródtak, bejárták az országot, hirdetve a Szó jó hírét” (Csel 8:4). Igen, mindannyian prédikáltak!

20. Miért különösen fontos most számunkra, hogy elgondolkodjunk a János 14:12 teljesedésében való részvételünkön?

²⁰ Az igaz keresztények ma is végzik a Jézus által elkezdett prédikálást és tanítást, amit az első századi testvéreik és testvérnőik folytattak. De a bibliai jövendöléseket beteljesítő mai események azt mutatják, hogy Isten nemsokára véget vet a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének és ezzel befejeződik a „királyság jó hírének” jelenlegi prédikálása is (Máté 24:14). Ezért hát mindegyikünk felteheti magának a kérdést: Vajon én magam teljes mértékig részt veszek abban a létfontosságú munkában, amelyről Jézus a János 14:12-ben beszél? Vajon keményen munkálkodom és erőt fejtek ki? S amikor majd véget ér ez a munka, meg leszek elégedve azzal, amit végeztem, vagyis, hogy teljes mértékig kivettem a részem a munkából?’

MENNYIT VÁR EL TŐLEM ISTEN?

21–23. Hogyan értékelhetjük át saját körülményeinket?

²¹ Amikor kielégítő módon részt veszünk a keresztény prédikáló munkában, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy milyen kötelezettségeink vannak a családunk, a rokonaink, a munkahelyünk és az iskola tekintetében (1Tim 5:8). Isten sem szeretné, ha vétenénk ezek ellen a kötelességeink ellen, ezért végezzük el azokat örömmel. De néha újra szemügyre vehetjük az időnket és a tevékenységeinket.

²² Sokan közülünk hasznukra fordíthatják az önvizsgálat és az önfegyelmezés valamilyen kiegyensúlyozott formáját. Nagy segítséget jelenthet a szerényebb életszínvonal fenntartása számos nem lényeges dolog kiiktatása által.

²³ Senki se bírálja azt, amit mások tesznek ezen a téren. Az a lényeg, hogy elemezzük: vajon mi magunk, személyesen nagyra értékeljük-e még a szerepünket abban, hogy nagyobb dolgokat vihetünk véghez, mint Jézus?

24. Milyen szép példát mutatott nekünk egy szegény özvegyasszony?

²⁴ Talán megteszünk mindent, ami tőlünk telik, jóllehet az mégis kevesebb, mint amit másoknak az egészsége és körülményei lehetővé tesznek számára. De a mennyiség önmagában nem számít feltételnek. Jusson eszünkbe Jézus dicsérő megjegyzése a szegény özvegyasszonnyal kapcsolatban, aki két „csekély értékű” kis pénzdarabot adományozott. Azok a fillérek (lepták) az egynapi bér mintegy 64-ed részét tették ki. Mit jelent az abban a pénzben, amelyet te használsz? Jézus megdicsérte az özvegy viselkedését, mivel az „odaadta mindazt, amivel rendelkezett; az egész megélhetését” (Márk 12:41–44). Mi is számíthatunk hasonló helyeslésre, ha mindenünket odaadjuk: ha keményen munkálkodunk és erőt fejtünk ki a tanúskodó munkában.

25. Mit tett Mária Jézussal nem sokkal Jézus halála előtt?

²⁵ Arra is visszaemlékezhetünk, hogy Mária, Lázár nővére drága illatszerrel kente meg Jézust. A tanítványok közül némelyek panaszkodtak, mert az olaj 300 dénárt ért. A szombatokat és ünnepeket figyelembe véve ez az összeg egy munkás egész évi keresetének felelt meg. Mennyit keresel te vagy a családod valamelyik tagja egy év alatt? (Ján 12:3–8; Máté 20:2). Jézus ezt mondta Mária igyekezetéről:

„Ő jót tett velem. . . . Ő megtette, amit tudott. Előre megkente testemet illatos olajjal a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol prédikálják is ezt a jó hírt az egész világon, amit ez az asszony cselekedett [velem], azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére” (Márk 14:6–9).

26, 27. Miben volt Mária példamutató?

²⁶ Figyeld meg ezeket a szavakat: „Ő megtette, amit tudott.” Nincs bizonyíték arra nézve, hogy Máriának hatalmában állt volna csodákat művelni; nem lehetett apostol, sem vén a keresztény gyülekezet megalakulása után; túl messzire sem utazhatott el a „jó hírrel”. De „ő megtette, amit tudott”. Vajon mit jelent ez? Egyes nyelveken a „Tedd meg, amit tudsz” kifejezés azt jelenti: „Ne törd magad; csak kényelmesen!” Ámde Jézus nem így értette. Mária valóban kimerítette magát. Egyes bibliafordítók így fordítják ezeket a szavakat: „Ő megtett mindent, amit hatalmában állt megtenni” (C. K. Williams; W. Barclay).

²⁷ Önmagának ez a teljes odaadása nemcsak véletlen alkalom volt; ez volt Mária állandó magatartása. Mária már korábban is megmutatta, hogy hová húzott a szíve, amikor Jézus lábaihoz ült, hogy hallgassa az ő tanítását (Luk 10:38–42). Nos, továbbra is támogatni kívánta ezt a kiváló prédikálót, Jézust. És érdekes módon Jézus a világméretű prédikáló munkához kapcsolta Mária cselekedetét, amikor azt mondta, hogy bárhol prédikálják a „jó hírt”, erről a tettéről is megemlékeznek. Máriát érdekelte a prédikáló munka. Jézust szintén érdekelte egészen a haláláig.

28. Milyenfajta vallás a keresztényiség és mit jelent az számunkra?

²⁸ Vajon mi is olyanok vagyunk, mint ez a két nő, aki mindenét odaadta? Mélységesen érdekel minket a prédikáló munka, amelyet Jézus vezetett be, amikor a földön volt, s amelyet most a keresztények végeznek világszerte? Bárcsak így lenne! Istent is érdekli. Amikor kezdetét vette a kereszténység i. sz. 33 pünkösd napján, az egy tanúskodó vallás volt, amit Isten a szellemével támogatott. Még mindig ezt teszi, mert ő nem változik. Ő az „élő Isten”, aki önmaga is élő és egyben életet kínál fel minden igaz imádójának. A keresztényiségnek ma is tanúskodó vallásnak kell lennie és valóban az is. A keresztényeknek pedig minden okuk megvan arra, hogy lelkes munkások legyenek az Isten szolgálatában, „aki mindenfajta ember megmentője, főleg a hűségeseké” (1Tim 4:10).

[Lábjegyzet]

[Kép a 11. oldalon]

Megtettek minden tőlük telhetőt