Buzgóság Jehova háza iránt

„Házad iránti őszinte buzgóság emészt engem.” — Zsolt 69:10.

 1. Milyen erőteljes üzenetet hirdettek i. sz. 29 tavaszán?

I. SZ. 29 tavaszán Júdea pusztaságában feltűnő egyén jelent meg teveszőr ruhában, bőr övvel. Alámerítő János. Halljátok felvillanyozó üzenetét! — „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek királysága.” Sok szadduceus és farizeus van az alámerítkezésre jövők között. János nem szépítgeti szavait, mikor helyükre teszi ezeket a vallásos képmutatókat. „Ti viperák fajzatai”, így szólítja meg őket. Rávilágít, hogy az eljövendő Király szent szellembe fog alámeríteni és tűzzel; hogy búzaszerű egyének megmentésre lesznek összegyűjtve, az értéktelen polyvaszerű emberek pedig örökkévaló pusztulás tüzes ítéletére. — Máté 3:2–12.

 2. Hogyan azonosította Isten a Királyt?

² Ősszel megjelenik a Király-jelölt. János alámeríti ezt a tökéletest, akire leszáll Isten szelleme mint egy galamb. A mennyből Jehova saját hangja hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeselek.” — Máté 3:13–17.

 3. a) Milyen felhívás csendült fel i. sz. 30 tavaszán? b) Hogyan mutatott buzgóságot Isten felkentje Atyja háza iránt?

³ Újra tavasz van, az i. sz. 30-ik évnek a tavasza. Éppen a Pászkát ünnepelték. És Galileában újra felhangzik a felhívás — „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek királysága.” (Máté 4:17) Ki a hirdetője ennek a királyságnak? Nem más, mint maga a felkent Király, aki most közel van. Jeruzsálemben a Pászka alkalmával kimutatta az igazságosság iránti szeretetét azzal, hogy kiűzte Jehova templomából azokat, akik kereskedésükkel elüzletiesítették Isten imádatát. Akkor ez a férfi, Jézus emlékeztette tanítványait arra, amit őróla írt a zsoltáros. „Házad [Jehova háza] iránti őszinte buzgóság emészt engem.” — Zsolt 69:10; Ján 2:13–17.

BUZGÓ IMÁBAN ÉS TEVÉKENYSÉGBEN

 4. Hogyan mutatta ki Jézus őszinte érdeklődését Atyja nevének igazolása iránt?

⁴ Jézus mindig buzgó volt Jehova neve és jó híre iránt. Tanítványait imádkozni tanította azért, hogy az a név meg legyen szentelve. (Luk 11:2) És mielőtt elválasztották tanítványaitól, Jehovához intézett imájában ezt mondta: „Megismertettem velük a te nevedet és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel te szerettél engem őbennük legyen és én egységben legyek ővelük.” (Ján 17:26) Jézust őszintén érdekelte, hogy meglássa Atyja nevének megtisztítását minden gyalázattól és igazolását.

 5. a) Mire összpontosult Jézus szolgálata? b) Milyen egyéb jótékony célból jött Ő?

⁵ Ez az úttörő szolga világot megrázó üzenettel jött. (Lásd a Zsidók 2:10; 12:2, Átdolgozott Standard fordítás) Erőteljes volt a prédikálása a Királyságról, amelyért imádkozni is tanította tanítványait, „Jöjjön el a te királyságod.” Ugyanezen alkalommal, Galilea egyik hegyén, azt tanácsolta hallgatóinak, hogy ne irányítsák szívüket az anyagi javakra, hanem inkább ,keressék továbbra is Isten királyságát és az ő igazságosságát’. (Máté 6:10, 19–21, 24–34) Jézus az emberiség szolgálatára jött, akiknek a jövendő királya volt. Azért is jött, hogy ,lelkét váltságul adja cserébe sokakért’. (Máté 20:28) Mindenki, aki hitet gyakorol az ő váltságáldozatában, örök életet nyerhet királyságának birodalmában. — Ján 17:3.

 6. Hol és hogyan prédikált Jézus és milyen példaadó magatartással?

⁶ Micsoda dicsőséges „jó hír” volt ez! Jézus prédikálta ezt Palesztina földjén széltében-hosszában. A hegyoldalon, magánházaknál, zsinagógákban, a templomban, a tengerparton és más nyilvános helyeken prédikált.a Gyógyítási csodákat is véghezvitt, bemutatva ezzel, hogy a királyságában meg tud majd gyógyítani minden embert ezen a földön, s visszaállítja majd őket tökéletes életre egy egész földre kiterjedt paradicsomban. A beszámoló elmondja:

„Jézus bejárta az összes városokat és falvakat, tanított a zsinagógáikban és hirdette a királyság jó hírét, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. A sokaság láttán szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak voltak és szétszóródottak, mint a pásztor nélküli juhok. Azután ezt mondta a tanítványainak: ,Bizony az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek azért az aratás urát, küldjön ki munkásokat az aratásába.” (Máté 9:35–38)

Hogyan talált meghallgatásra az ilyen „munkásokért” való könyörgés?

TÖBB ,MUNKÁST AZ ARATÁSBA’!

 7. a) Hogyan kellett elvégeznie a tizenkét tanítványnak a feladatát? b) Hol találhattak ők méltó személyeket?

⁷ Jézus maga hozzáfogott a szükség kielégítéséhez, kiképezte és kiküldte tizenkét tanítványát. És hogyan kellett nekik elvégezni a munkájukat? Nos, ugyanolyan buzgalommal, mint amilyet a Mesterük bemutatott. Ő mondta nekik: „Bármely városba vagy faluba bementek tudakozzátok meg, ki abban méltó.” Ez szükségessé tette, hogy bemenjenek az emberek otthonaiba, ahol „méltó” emberek figyelnek a „jó hírre”. Ily módon azok a tanítványok is találnak majd szállást éjszakára. Néhány város azonban nem mutat talán vendégszeretetet irántuk. Ezért Jézus ezt mondta „Ha valamely házba bementek, ott maradjatok és onnan menjetek tovább. És ahol nem fogadnak be titeket, kimenvén abból a városból rázzátok le a port lábatokról tanúságul ellenük.” — Máté 10:11–15; Luk 9:1–6.

 8. a) Mi mutatja még, hogy otthonok látogatását végezték? b) Akkor és most is, hogyan eredményezhet a házigazda barátságos magatartása áldást az ő számára?

⁸ Azok, akik kedvesen fogadták a tizenkettőt olyan helyre sorolták be magukat, hol elnyerhették Jehova áldását a Fián keresztül, pontosan úgy, ahogy Jézus megmondta azoknak a tanítványoknak:

„Aki titeket befogad, engem is befogad, és aki engem befogad, befogadja azt is, aki engem elküldött . . . És aki csupán egy pohár hideg vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mivel az én tanítványom, bizony mondom nektek semmi esetre sem veszti el a jutalmát.” (Máté 10:40–42)

Akkor régen éppen úgy, mint ma is gyakran megesik, hogy egy házigazda szelíd és figyelmes magatartása megnyitja számára az utat a szellemi áldások elnyerésére örök élet kilátásával. — Hasonlítsd össze a Máté 25:34–40-nel!

 9. Hol végzett a 70 tanítvány arató munkát és milyen kettős céllal?

⁹ Mindazonáltal még több munkást kellett kiképezni az aratáshoz. Így „ezek után az Úr hetven másikat jelölt ki és párosával kiküldte őket maga előtt azokba a városokba és helyekre, ahová ő maga menni szándékozott”. Hogy vajon ők a zsinagógákba vagy a piacterekre mentek-e azt nem mondja meg a beszámoló. Azt azonban utasításul kapták, hogy menjenek az emberek házaiba. Jézus azt mondta nekik: „Bárhol beléptek egy házba először ezt mondjátok: ,Legyen békessége e háznak!’ És ha van ott barátja a békének, a ti békétek megnyugszik rajta. Ha pedig nincs, visszatér tihozzátok.” Az apostoloknak hálásan kellett fogadni azoknak a házigazdáknak a vendégszeretetét, akik hallgatták a „jó hírt”. De ha a házigazda vagy esetleg egy egész város nem volt hajlandó hallgatni a jó üzenetre, a tanítványoknak legalább figyelmeztetni kellett az embereket, ezt mondva: „Emlékezzetek rá, hogy elközelített Isten királysága.” Példát mutattak ezzel, melyhez Jehova tanúi ma is ragaszkodni törekszenek. Kettős munkában voltak úttörők, azoknak a házigazdáknak a tanításában, akik örömmel fogadták őket és azoknak az Isten eljövendő ítéletére való figyelmeztetésében, akik elutasították a „jó hírt”. — Luk 10:1–16.

10. Hogyan találhatnak ma Jehova tanúi olyan örömet, mint a 70 tanítvány?

¹⁰ A beszámoló elmondja, hogy „a hetven örömmel tért vissza”, mert a démonok is engedelmeskedtek nekik Jézus nevének használatára. Jézus azonban rámutatott, hogy tanítványainak inkább kell örülni a mennyei kilátásaiknak és szellemi felvilágosodásuknak. (Luk 10:17–24) Éppenúgy ma is azoknak a keresztényeknek, akik átadják magukat az emberek lakásaiban való tanításra és prédikálásra, alapos okuk van az örömre. Először is az Istenhez fűződő saját viszonyukért, az ő elhatározásának ismeretéért, és Jehova áldásáért, hogy segíti őket a „jó hír” másokkal való közlésében kifejtett erőfeszítésükben.

„SZENT SZELLEMMEL VALÓ ÖRÖM”

11. Hogyan reagált az új keresztény gyülekezet az üldözésekre?

¹¹ A szín i. sz. 33-ba és azutánra helyeződik. A „jó hír” terjesztésének felelőssége most már teljesen a nem régen alapított keresztény gyülekezeten nyugszik. Nyomban üldözésekkel találja szembe magát. De ezek csak élesítették értékelésüket a Jehova szuverenitásának támogatása és Krisztus által gyakorolt királyságának prédikálására adott megbízatásuk iránt. Péter és János bátran jelentette ki: „Ami minket illet, nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amiket láttunk és hallottunk.” A többi hivővel együtt dicsőítették Jehovát és úgy könyörögtek hozzá, mint aki „Szuverén úr, . . . aki teremtette az eget, a földet és a tengert, és minden bennük levő dolgokat.” — Csel 4:18–24.

12. Milyen példamutatóan foglaltak állást az apostolok az üldözéssel szemben és milyen eredménnyel?

¹² Amikor az üldözésnek egy további hulláma sújtotta Krisztusnak azokat a követőit, bátor tanúságot tettek a vallásos Szanhedrin előtt, így szólván:

„Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek. Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek kínzófára függesztve. Isten felmagasztalta őt mint Főképviselőt és Megváltót az ő jobbjára, hogy adjon Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot. És mi tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak meg a szent szellem is, melyet az Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.” (Csel 5:29–32)

Mindaddig, míg azok az apostolok rendíthetetlenek maradtak Jehovának, a Szuverén Úrnak, és az ő Főképviselőjének, Jézus Krisztusnak támogatásában, rendelkeztek szent szellemmel, mely segítette őket a prédikáló és tanító munkában.

13. Hogyan őrizhették meg a keresztények mindmáig a „szent szellemmel való örömet”?

¹³ Az alatt a döntő időszak alatt nem volt idő eledelekről és egyéb közönséges dolgokról vitatkozni. Össze kellett fogni soraikat és egyesült frontot kellett alkotni a külső ellenség ellen. Ezt téve azt tapasztalták, amit Pál később úgy fogalmazott meg, hogy: „Az Isten királysága . . . igazságosságot és békét és szent szellemmel való örömet jelent.” (Róma 14:17) Mind e mai napig igaz, hogy azok a keresztények, akik bátran hirdetik Jehova szuverenitását és királyságát, mindaddig míg megtartják a helyes alapelveket testvéreikkel egységben, biztosítva vannak a szent szellem segítségéről és a munkájuk öröméről. — Hasonlítsd össze a Máté 25:21-gyel!

,SZÜNET NÉLKÜL FOLYTATTÁK’

14. Noha elrendelték, hogy hagyjanak fel a beszéddel, hogyan ragaszkodtak azok a tanítványok az isteni megbízáshoz?

¹⁴ A „jó hír” futótűzként terjedt. Semmi sem hűtötte le az apostolok örömét és buzgóságát. Amikor a jogász Gamáliel bölcs tanácsa, hogy „hagyjatok nekik békét” elfogadásra talált, az apostolok „örömmel mentek el a Szanhedrin elől, mivel méltóknak ítéltettek arra, hogy a [Jézus] nevéért gyalázatot szenvedjenek”. És hogyan reagáltak a Szanhedrinnek arra a rendelkezésére, hogy „többé ne beszéljetek a Jézus neve alapján”? A beszámoló úgy szól, hogy „minden nap a templomban és házról házra szünet nélkül folytatták tanításukat és a jó hír hirdetését a Krisztus Jézusról.” — Csel 5:38–42.

15. Bár a mi munkánk néhány vonatkozásban különbözhet, milyen alapvető tevékenységet végezhetünk az apostolok példája szerint?

¹⁵ Mint azok az apostolok, úgy mi is, ahol szabadságunkban áll, keressük meg „házról házra” azokat, akik méltók elfogadni a „jó hírt”. S ha megtaláljuk, újra meglátogathatjuk őket és segíthetünk nekik ingyenes Biblia-tanulmányozással az otthonukban. Természetesen a mi munkánk bizonyos vonatkozásban különbözik ma attól, mert nem megyünk a templomokba vagy zsinagógákba prédikálni. Emellett nyomtatott oldalak állnak rendelkezésünkre, s autók és egyéb utazási eszközök könnyítik meg munkánkat. Így az otthonok meglátogatása csodálatos módja a nyomtatott üzenet terjesztésének és azoknak a visszatérítésének Isten Igéje tanításához, akik reagálnak a „jó hír”-re.

,NE TARTSÁTOK VISSZA’

16. a) Hol tanúskodott és tanított Pál? b) Mi mutatja, hogy Pál a mi mai házról házra végzett tevékenységünkhöz hasonló otthon-látogatásokat tett?

¹⁶ Pál apostol a nyilvános prédikálásban is jó példát mutatott. A zsinagógákban, piactereken, folyóparton — mindenütt, ahol zsidókat és másokat talált — tanúskodott. Egy iskola előadótermében, Efézusban, két éven át naponta tartott előadást az új „tanítványoknak”. (Csel 16:13; 18:4; 19:9) Később Pál azt mondta azoknak, akik vénekké lettek Efézus gyülekezetében: „A legelső naptól fogva, amint beléptem Ázsia kerületébe . . . nem tartottam vissza magam, hogy elmondjam nektek mindazt, ami hasznos, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házról házra. Hanem alaposan tanúskodtam.” Kinek? Csak azoknak, akik végül vénekké váltak? Nem, mert Pál hozzátette, hogy tanúskodott „mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban Jézusban való hitről. Vagyis új személyek, akiknek szükségük volt a megtérés és hit elemi tanításaira azok közé tartoztak, akiket „nyilvánosan és házról házra” tanítottak már a Pál missziós szolgálatának legelejétől fogva Efézusban. — Csel 20:18–21; 18:19; 19:1–7; hasonlítsd össze a Zsidók 6:1-gyel!

17. a) Milyen alapon fordítja sok bibliafordítás a görög kat oikous kifejezést „házról házra” kifejezéssel? b) Hogyan mutatja Pál ,alapos tanúskodása’ mit kell magában foglalnia a keresztény tanúskodásnak?

¹⁷ Ez a „házról házra” kifejezés a görög kat oikous-ból van fordítva. Bár vannak más fordításai is, a Biblia sok közismert fordítása használja ezt a „házról házra” kifejezést.b Ez azért van, mert a görög kata szó „szétosztó” értelemben szerepel. (Figyeld meg a kata szó hasonló használatát a Lukács 8:1-ben „városról városra”, „faluról falura”; és a Cselekedetek 15:21-ben „egyik város után másik városban”.) Ezért mondhatjuk, hogy Pál házról házra prédikálva ,alapos tanúskodást végzett’. Dr. A. T. Robertson így kommentálja a Cselekedetek 20:20-at:

„Házaknál (szerint). Figyelemre méltó, hogy ez a minden prédikálók legnagyobbika házról házra prédikált és látogatását nemcsak társasági vizitnek használta.”

Ahogyan Pál ,alapos tanúskodást végzett’, a mai keresztények is felkeresik a szellemi dolgokra hajlandó házigazdákat, újralátogatásokat végeznek az otthonaikban és tanulmányoznak az érdeklődő személyekkel. Később, ha szükséges, pásztori látogatást tesznek hűséges felvigyázókkal.c

18. Miért nem tartotta vissza magát Pál és társai a házról házra való prédikálástól és tanítástól?

¹⁸ Minden oka megvolt Pálnak és a többi kereszténynek az ő napjaiban, hogy ,ne tartsa vissza magát’ a házról házra való prédikálástól és tanítástól. Válságos idők voltak azok. A dolgok zsidó rendszere gyorsan közeledett a pusztulásához. A római császárok bálványimádásra buzdítottak. Azoknak az embereknek, akik „az istenek félelmére voltak átadva”, égető szükségük volt arra, hogy keressék „az Istent, aki teremtette a világot és mindent, ami benne van”, aki akkor azt mondatta az embereknek, „hogy mindenütt megtérjenek”. — Csel 17:22–31.

19. a) Miért van ma égető szükség a házról házra tanúskodásra éppúgy, mint egyéb tanúskodási tevékenységre? b) Milyen eredménnyel jár, ha buzgón ,megmaradunk a hitben’?

¹⁹ Az „alapos tanúskodás” — házról házra, alkalmi tanúskodással a piactereken és máshol, újralátogatásokkal, rendszeres Biblia-tanulmányozások vezetésével az otthonokban — nagyon sürgős munka ma. Igaz, hogy Pál apostol napjaiban prédikálták a „jó hírt” „minden teremtésnek az ég alatt”. De további alapos erőfeszítésre van szükség erre, mielőtt kitör a „nagy nyomorúság”. Ahogy Pál apostol mondta a kolossébeli keresztényeknek, mindnyájunknak szükséges ,megmaradni a hitben szilárd alapon és rendületlenül, el nem pártolva a jó hír reménységétől.’ — Kol 1:23; Máté 24:21.

20. Hogyan szolgálhat ma az egész szívű házról házra prédikálás védelmül?

²⁰ Mint a római birodalom aranykorában, úgy ma is világi nyomás nehezedik a keresztényekre, hogy átadják magukat a gyönyöröknek, az úgynevezett „szórakozásnak”, „kikapcsolódásnak”, erkölcstelenségeknek, melyeket istentelen emberek gyakorolnak — „azok, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunkról, Jézusról szóló jó hírnek” —, pontosan azok, akik nemsokára „elszenvedik az örökké tartó pusztulás bírói büntetését”. (2Thess 1:6–9) A mi védelmünk abban van, hogy dolgozunk, amint Pál és a többi buzgó keresztény is az ő napjaiban dolgozott, „mindig legyen bőven tennivalótok az Úr munkájában”, dolgozzatok „egész lélekkel úgy, mint Jehovának és nem embereknek”. (1Kor 15:58; Kol 3:23) Nagy megelégedést és örömet kell találnunk, ha Pál apostol és más első századi gyülekezetbeliek példája szerint munkálkodunk „házról házra” és nyilvánosan, „alaposan tanúskodva”, hogy mások is megtanulhassák „az Istenhez való megtérést és az Úr Jézusban való hitet”. (Csel 20:20, 21) Ha így szolgálunk, rólunk is el lehet mondani mindig mint a Mesterünkről: ,A Jehova háza iránti buzgóság emészt engem.’ — Ján 2:17.

[Lábjegyzetek]