Jehova akaratát cselekedték

Egy szamaritánus jó felebarátnak bizonyul

JÉZUS napjaiban szemmel látható rosszindulat volt a zsidók és a nem zsidók között. Idővel a zsidó Misnában még olyan törvény is volt, amely megtiltotta az izraelita nőknek, hogy nem zsidóknak segítsenek a gyermekszüléskor, mivel ezzel csak azt segítenék elő, hogy újabb nem zsidó jöjjön a világra (Abóda Zara 2:1).

A szamaritánusok vallási és faji tekintetben is közelebb álltak a zsidókhoz, mint a nem zsidók. Ennek ellenére őket is kitaszítottnak tekintették. „A zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal” — írta János apostol (János 4:9). Valójában a Talmud azt tanította, hogy „egy darab kenyér, amelyet szamaritánus ad, tisztátalanabb a disznóhúsnál”. Néhány zsidó még a megvetés és szégyen kifejezéseként is használta a „Samaritánus” kifejezést (János 8:48).

Jézus tovább folytatta: „Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala.” A szamaritánus említése kétségtelenül fokozta a törvénytudó kíváncsiságát. Vajon Jézus helyesli, hogy negatívan tekintenek erre az embercsoportra? Éppen ellenkezőleg, látva a szerencsétlenül járt utazót a szamaritánus „könyörületességre indula”. Jézus ezt mondta: „És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhozb, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked” (Lukács 10:33–35).