AMIKOR egy tanítvány útmutatást kért az imádkozással kapcsolatban, Jézus nem utasította el őt. A Lukács 11:2–4 szerint így válaszolt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a mindennapi kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe” (Katolikus fordítás). Ez általánosságban a Miatyánk néven ismert ima. Rengeteg információt közvetít.

Érdekes módon Jézus azt is megmutatta, hogy imáink olyan személyes dolgokat is magukban foglalhatnak, amelyek érintenek bennünket. Ezt mondta: „Add meg a mindennapi kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe” (Lukács 11:3, 4, K. f.). Jézus szavai azt sejtetik, hogy Isten akaratát kereshetjük a mindennapi dolgokban, és hogy bármivel közeledhetünk Jehovához, amely aggaszt bennünket, vagy megzavarja elmebeli békénket. Ha rendszeresen így folyamodunk Istenhez, az segít értékelnünk, hogy tőle függünk. Ezáltal jobban tudatában leszünk az életünkre gyakorolt befolyásának. Naponként kérni Istent, hogy bocsássa meg vétkeinket, szintén hasznos. Ily módon jobban tudatában leszünk gyengeségeinknek, és türelmesebbek leszünk mások hiányosságaival szemben. Jézus figyelmeztetése, hogy imádkozzunk a kísértésből való megszabadításért, szintén helyénvaló, különösen e világ hanyatló erkölcsi normáit tekintve. Ezzel az imával összhangban vigyáznunk kell, hogy kerüljük azokat a körülményeket és helyzeteket, amelyek helytelenség elkövetéséhez vezethetnek bennünket.