Tudtad?

Milyen népszámlálás miatt született Jézus Betlehemben?

Lukács evangéliuma beszámol róla, hogy Augustus császár kiadott egy rendeletet, mely szerint az egész Római Birodalom területén népszámlálást kell tartani. Ezért „mindenki ment, hogy bejegyezzék, ki-ki a maga városába” (Lukács 2:1–3). Józsefnek, Jézus nevelőapjának a városa Betlehem volt. József és Mária útnak indult hát, hogy eleget tegyen a rendeletben foglaltaknak. Így Jézus Betlehemben született meg. Ezek az összeírások megkönnyítették az adók beszedését és a sorozást.

Mire a rómaiak i. e. 30-ban elfoglalták Egyiptomot, a népszámlálás már egy jól bevált módszer volt az egyiptomi hivatali rendszerben. A tudósok úgy vélik, hogy a rómaiak az egyiptomiaktól vették át a népszámlálást, és a birodalom többi részén is hasonló módszereket alkalmaztak.

Egy ilyen összeírásra bizonyíték is van, egy rendelet, melyet Egyiptom római kormányzója adott ki i. sz. 104-ben. Ennek a rendeletnek egy másolatán, melyet a British Libraryben őriznek, ez áll: „(Így szól) Gaius Vibius Maximus, Egyiptom prefektusa: Látva, hogy elérkezett az ideje a házról házra történő népszámlálásnak, szükségszerű mindenkit, aki valamelyes ok miatt a körzetén kívül lakik, arra kényszeríteni, hogy térjen vissza a szülőhelyére. Így eleget tesznek a népszámlálás általános rendjének, és szorgalmasan megművelhetik a földjeiket is.”

Miért fontolgatta József, hogy válólevelet ad Máriának, ha még csak jegyesek voltak?

Máté evangéliuma szerint József megtudta, hogy Mária terhes lett, „amikor jegyben járt” vele, még mielőtt egybekeltek. József nem tudta, hogy Mária „a szent szellemtől” találtatott várandósnak. Minden bizonnyal arra gondolt, hogy Mária hűtlen lett hozzá, és ezért el akart válni tőle (Máté 1:18–20).

A zsidók között az eljegyzett párokra úgy tekintettek, mintha már házasok lennének. A két fél azonban addig nem élt együtt férjként és feleségként, amíg le nem zajlott az esküvői szertartás. Az eljegyzés annyira szoros köteléknek számított, hogy ha például a vőlegénynek megváltoztak az érzései, vagy valamilyen más kényszerítő ok miatt a házasságkötés nem történt meg, a fiatal nő nem volt szabad a házasságra addig, amíg nem kapott válólevelet. Ha egy eljegyzett nő vőlegénye meghalt a házasságkötés előtt, úgy bántak vele, mint aki özvegy. Másrészről, ha a nő paráznaságot követett el az eljegyzés alatt, házasságtörőnek tekintették, és halálbüntetést róttak ki rá (5Mózes 22:23, 24).

József nyilvánvalóan átgondolta, hogy milyen következményekkel járt volna, ha Máriát közmegvetésnek teszi ki. Bár úgy érezte, hogy kötelessége az ügyet a felelős személyeknek feltárni, szerette volna megvédeni Máriát, és elkerülni a szégyent. Ezért úgy döntött, hogy csendben elválik tőle. Végtére is, ha egy egyedülálló anyának volt válólevele, az azt mutatta, hogy már házas volt.

[Kép a 16. oldalon]

Népszámlálást előíró rendelet Egyiptom római kormányzójától, i. sz. 104

[Forrásjelzés]

© The British Library Board, all rights reserved (P.904)