Jézus élete és szolgálata

Egy farizeusnál étkezik

AMIKOR Jézus tisztázza bírálóival, honnan van meg benne a képesség a néma meggyógyítására, az egyik farizeus meghívja magához vendégségbe. A farizeusoknál szokás étkezés előtt a kéz szertartásszerű megmosása egészen a könyökig. És ezt megtették étkezés előtt, az étkezés alatt, sőt még az étkezés végén is. Ez a hagyomány, bár nem sértette Isten írott törvényét, de több volt, mint amit Isten megkívánt a ceremoniális tisztaság tekintetében.

Amikor Jézus eltér ettől a hagyománytól, vendéglátója meglepődik. Bár szóban nem adja jelét meglepetésének, Jézus észreveszi arcán és ezt mondja: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de a belsőtök telve van rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Az, aki megalkotta a külsőt, nem ő alkotta a belsőt is?”

Jézus ez alkalommal leleplezi a farizeusok képmutatását, akik szertartásszerűen megmossák kezüket, de szívüket nem tisztítják meg a gonoszságtól. Ezt tanácsolja nekik: „Adjátok oda könyöradományként a benn levő dolgokat, és, íme, akkor tiszta lesz minden bennetek.” Az ajándékozásra a szív szeretete indítsa őket, ne pedig az a vágy, hogy mások lássák és meghatódjanak a látszat igazságuktól.

„Jaj nektek, farizeusok — folytatja Jézus —, mert tizedet adtok a mentából és a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét! Ezeket kellene cselekednetek és amazokat sem elhanyagolni.” Isten Izrael számára adott Törvénye szerint az izraeliták kötelesek voltak minden terményből tizedet adni. A menta és a kapor apró növény vagy fűszer, amely ételízesítésre szolgál. A farizeusok ugyan gondosan megfizetik az ilyen jelentéktelen fűszerfélékből a tizedet, Jézus mégis elítéli őket, mert a sokkal lényegesebb dolgokat, mint a szeretet gyakorlását és a jóság és a szerénység kinyilvánítását elmulasztják.

Jézus újabb rosszallását így mondja: „Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a zsinagógákban az első helyeket, és a köszöntéseket a piacokon! Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen emléksírok, az emberek mit sem sejtve járnak felettük!” Tisztátalanságuk nyilván nem látható. A farizeusok vallása külső máz, amelynek nincs belső értéke! Képmutatáson alapszik.

Egy törvénytudó, aki Isten Törvényében jártas, hallván ezt a helytelenítést, így fakad ki magából: „Tanító, amikor ezt mondod, bennünket is megbántasz.”

Mivel Jézus ezeket a Törvényben jártas törvénytudókat is vétkeseknek tartja, ezt mondja nekik: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de magatok egyetlen ujjal sem nyúltok e terhekhez! Jaj nektek, mert síremléket építtettek a prófétáknak, de atyáitok megölték őket!”

Azok a terhek, amikről Jézus itt beszél, a szájhagyományuk, de ezek a törvénytudók egy cseppet sem akarnak a nép terhén enyhíteni oly módon, hogy valamit is könnyítsenek a korlátozásokon. Jézus leleplezése szerint még a próféták meggyilkolásába is beleegyeznek, ezért így figyelmezteti őket: „Számon kéretik ettől a nemzedéktől minden próféta vére, amelyet kiontottak a világ alapítása óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, akit az áldozati oltár és a ház között öltek meg. Igen, mondom nektek, számon kéretik ettől a nemzedéktől.”

A megváltandó emberiség világa Ádám és Éva gyermekeinek megszületésével kezdődött. Ábel tehát „a világ megalapítása idején” élt. Zakariás aljas célból történt meggyilkolása után, egy szíriai sereg kifosztotta Júdeát. De Jézus egy még félelmetesebb katasztrófát jelent be saját nemzedékének, azért, mert ők még gonoszabbak. Ez a pusztítás 38 év múlva, i. sz. 70-ben be is következik.

Folytatva helytelenítő szavait, Jézus ezt mondja: „Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát; magatok nem mentek be, és azokat is megakadályozzátok, akik be akarnak menni!” A Törvényben jártas írástudók kötelesek lennének Isten Törvényét és ennek értelmét megmagyarázni és kifejteni a nép előtt. De nem ezt teszik, hanem még ennek lehetőségét is elveszik előlük.

A farizeusok és a törvénytudók felbőszülnek Jézus leleplező szavain. Amikor Jézus elhagyja a farizeus házát, durván szembeszegülnek vele és kérdéseikkel kezdik ostromolni. Céljuk az, hogy csapdába ejtsék és valami ürüggyel bebörtönözzék. Lukács 11:37–54; 5Mózes 14:22; Mikeás 6:8; 2Krónika 24:20–25.

◆ Miért ítéli el Jézus a farizeusokat és a Törvényben jártas írástudókat?

◆ Milyen terheket raknak a nép vállára?

◆ Mikor volt „a világ megalapítása”?