Kerüljük el a kapzsiság csapdáját!
„Őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (LUKÁCS 12:15, Ökumenikus fordítás).
1. Miért időszerű ma is Pál figyelmeztetése a kapzsisággal kapcsolatban?
OLYAN világban élünk, ahol az anyagi javakat istenként imádják. A kereskedelmi érdekek folytonosan az emberi kapzsiságra építenek: a meggazdagodás vágyára. A sikert is általában azzal mérik le, hogy kinek milyen nagy a csekkszámlája. Ezért nagyon időszerű a Biblia többszöri figyelmeztetése a kapzsisággal s a vele rokon pénzsóvár mohósággal kapcsolatban (Kolossé 3:5; 1Timótheus 6:10). Az értelmező szótár szerint kapzsi az olyan személy, aki „minél több vagyont igyekszik magának . . . megszerezni; mohón harácsoló”. A kapzsiság olyan súlyos is lehet, mint a paráznaság vagy a bálványimádás, mert Pál így figyelmeztet minket: „Ne keveredjetek annak társaságába, akit bár testvérnek neveznek, de parázna, kapzsi, bálványimádó, gyalázkodó, részeges vagy zsaroló; az ilyennel még együtt se egyetek!” (1Korinthus 5:11; Efezus 5:3, 5).
2. Hogyan figyelmeztet a mohósággal kapcsolatban Jézus és Jehova?
2 Jézus így figyelmeztette követőit: „Őrizkedjetek mindenfajta kapzsiságtól!” (Lukács 12:15). Jehova pedig a Tízparancsolatba is beiktatott egy parancsolatot erre vonatkozóan: „Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se bikáját, se szamarát, semmi olyat, ami a te felebarátodé” (2Mózes 20:17; Róma 13:9).
Senki se csökkentheti éberségét
3. Hogyan győzött a kapzsiság Éva felett és később az izraeliták felett?
3 Senki se csökkentheti a kapzsisággal és mohósággal kapcsolatos éberségét! Éva is kapzsiság miatt vétkezett Édenben: „Az asszony látta, hogy a fa étkezésre jó volt és olyan, amire vágyott a szem, igen, a fa ránézésre kívánatos volt” (1Mózes 3:6). A pusztában az izraeliták egy alkalommal utálatos kapzsiságot árultak el. Amikor a mannával kapcsolatos panaszukra Jehova fürjekkel ajándékozta meg őket igen nagy bőségben, tehetelen, falánk módon viselkedtek, és súlyos büntetést kaptak (4Mózes 11:4–6, 31–33).
4. Milyen történelmi példák mutatják még, hogy mennyire veszélyes a kapzsiság?
4 Később a jerikói csatában a kapzsiság arra indította Ákánt, hogy némi aranyat, ezüstöt, valamint egy drága köntöst lopjon a városban szerzett zsákmányból (Józsué 7:20, 21). Elizeus szolgáját, Géházit is a kapzsiság indította arra, hogy megpróbáljon anyagi hasznot húzni a leprás Naámán csodálatos gyógyulásából (2Királyok 5:20–27). Akháb király szintén kapzsi ember volt. Hagyta, hogy a felesége, Jezabel összeesküvéssel előidézze szomszédja, Nábót halálát és megszerezze Nábót szőlőjét (1Királyok 21:1–19). Végül Iskariót Júdás, Jézus bizalmas baráti körének egyik tagja, szintén kapzsi módon arra használta fel állását, hogy eltulajdonítson a közös pénzalapból. Kapzsisága később odáig fajult, hogy 30 ezüstpénzért elárulta Jézust (Máté 26:14–14; János 12:6).
5. Mit tanulhatunk a különböző típusú emberek példájából, akik beleestek a kapzsiság csapdájába?
5 Ezek a kapzsi személyek mindannyian súlyos büntetést kaptak. De megfigyelted-e, hogy milyen különböző típusú egyének estek a kapzsiság csapdájába? Éva a Paradicsomban élő tökéletes nő volt. Ákán és az izraeliták személy szerint is tanúi voltak Jehova csodatetteinek. Akháb pedig király volt, talán az ország leggazdagabb embere. Géházi és Júdás abban az áldásban részesült, hogy gazdag szellemi kapcsolatot tarthatott fenn, és magas szolgálati kiváltságnak örvendhetett. Mégis mindannyian kapzsi, mohó egyénekké lettek. Akármilyen gazdag is valaki, akármilyen magas szolgálati kiváltságnak örvend, vagy bármennyire tapasztalt is — beleeshet ebbe a csapdába. Jézus nem ok nélkül figyelmeztet minket: „Őrizkedjetek mindenfajta kapzsiságtól!” (Lukács 12:15).
6. Mi szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a kapzsiság csapdáját?
6 De hát hogyan őrizkedhetünk attól? Csakis állandó önuralommal és önvizsgálattal. Ha el akarjuk kerülni a kapzsiság csapdáját, szüntelenül vizsgálni, kutatni kell a szívünket, nem veszünk-e észre valamit, ami arra utal, hogy gyökeret vert benne a kapzsiság. A Biblia segít ebben. De hogyan? Nos, egyrészt feljegyezve találjuk ott, amit Jézus és a tanítványai a kapzsiságról mondtak. Amikor ezeket a véleményeket vizsgáljuk, bizonyos kutató kérdések jutnak az eszünkbe, amelyeket feltehetünk magunknak, hogy megállapíthassuk, hol állunk a kapzsiság tekintetében.
Vizsgáljuk meg az indítékainkat!
7. Hogyan segít nekünk az önvizsgálatban az a válasz, amit Jézus adott annak a férfinak, aki örökséggel kapcsolatos vitába keveredett?
7 Jézus figyelmeztetésére a mohóság ellen, egyik hallgatójának a kérdése nyomán került sor: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Jézus így válaszolt: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá fölétek?” (Lukács 12:13, 14). Ezután mondta el a kapzsisággal kapcsolatos figyelmeztetést. Jézus nem akart beavatkozni az anyagi dolgok körüli vitába, mivel sokkal fontosabb szellemi feladatok teljesítése végett jött a földre (János 18:37). Ez a beszélgetés azonban olyan kutató kérdéseket sugall, amelyeket feltehetünk magunknak. Tegyük fel, hogy semmiben nem kell különösebben nélkülöznünk, mégis úgy érezzük, hogy jogunk lenne valamilyen vitatott tulajdonhoz, javakhoz vagy örökséghez. Vajon meddig harcolunk ilyen esetben a jogainkért? Mennyit áldozunk fel a Jehovának végzett szolgálatunkból, vagy a testvéreinkhez fűződő kapcsolatunkból azért, hogy olyasmiben győzzünk, amit a saját jogunknak tekintünk? (Példabeszédek 20:21; 1Korinthus 6:7).
8. Hogyan kerülhetjük el, hogy olyanokká legyünk, mint az írástudók, akiket Jézus a Lukács 20:46, 47-ben megemlít?
8 Vizsgáljuk meg most Jézus egy másik mondását. Így figyelmeztette követőit: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik . . . felemésztik az özvegyek házát! (Lukács 20:46, 47). Micsoda kegyetlen kapzsiság! A keresztények kötelesek gondoskodni az özvegyekről, nem pedig prédának tekinteni őket! (Jakab 1:27). De tegyük fel, hogy tudomásodra jutott: van egy özvegy, aki nagyobb biztosítási összeget vett fel, neked pedig éppen pénzre van szükséged valamilyen váratlan szükséghelyzet miatt. Vajon az lenne az első gondolatod, hogy felkeresd az özvegyet abban a tudatban, hogy őt lehetne a legkönnyebben meggyőzni, vagy úgy érezve, hogy kötelessége segíteni, mivel sok pénzt kapott? Vagy tegyük fel, hogy már kölcsönt vettél fel, és most nagy gondot jelent az összeg visszafizetése. Jogosnak éreznéd vajon a visszafizetés elhalasztását, mivel az özvegynek ez ’úgy sem jelent nagy gondot’, vagy mivel talán úgy érzed, hogy ’valójában nincs szüksége a pénzre’? Vigyázzunk, nehogy az alapelvekkel kapcsolatos gondolkodásunk elhomályosodjék, amikor pénzügyi gondjaink támadnak!
9. Hogyan eshetünk bele abba a csapdába, hogy ’személyiségeket tisztelünk saját előnyünk végett’?
9 Júdás is leír olyan helyzetet, amikor kapzsiság tőrt vethet nekünk. Olyanokról beszél, akik beszivárogtak a keresztény gyülekezetbe, és megrontották azt kapzsiságukkal és féktelen viselkedésükkel, és „az egyedüli Tulajdonosunkat és Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 4). Az ilyenek „személyiségeket tisztelnek saját előnyük végett” (Júdás 16). Mi nem akarunk hozzájuk hasonlítani. De fontold meg: Nem vagyunk-e szívesebben gazdagabb keresztények társaságában és nem fordítunk-e kevesebb figyelmet a gyülekezet szegényebb tagjaira? Ha ez így van, nem az-e a be nem vallott reménységünk, hogy valamilyen hasznot húzzunk ebből? (Vö. Cselekedetek 20:37; 1Thessalonika 2:5). Amikor a gyülekezet felelős tagjait látjuk vendégül, vajon szeretetből tesszük, vagy pedig valamilyen kiváltságra számítunk viszonzásként? Ha netán így lenne, talán mi is ’személyiségeket tisztelünk saját előnyünk végett’!
10. Milyen módon fordulhat elő, hogy anyagi hasznot húzunk Jehova imádatából? Ha ez megtörténne, kinek a példáját követnénk?
10 Jézust nagyon felháborította a kapzsiságnak az a formája, amelyet a templomban tapasztalt, amikor „ott találta a marha-, juh-, és galambárusokat, meg a pénzváltókat ülőhelyeiken”. Jehova háza iránt érzett buzgalma arra késztette, hogy kiűzze ezeket a személyeket a templomból e szavakkal: „Ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (János 2:13–17). Bennünk is ilyen buzgalom lakozik? Kérdezzük hát meg magunktól: Vajon a Királyságteremben beszélem meg az üzleti ügyeimet? Vajon az üzleti vállakozásaimat a keresztény társaim között akarom megvalósítani, mivel ők a szellemi testvéreim és nehezebben fognak nemet mondani? Vajon a gyülekezetben levő barátaimat arra kívánom felhasználni, hogy kibővítsem az üzletfeleim körét és üzleti kapcsolatokat teremtsek? Nekünk semmiképpen nem szabad kapzsi módon anyagi előnyöket várni és ilyen célból kihasználni a testvéreinkkel való kapcsolatainkat!
11. Melyik keresztényi alapelvek segítenek nekünk megőrizni a helyes magatartásunkat olyan esetben, amikor egymás között kereskedünk?
11 Vajon ez azt jelenti, hogy mi sohasem köthetünk üzletet a testvéreinkkel? Egyáltalán nem jelenti azt. Csupán azt jelenti, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Az üzletnek is, az imádatnak is (Prédikátor 3:1). Ámde amikor keresztények kerülnek üzleti kapcsolatba egymással, sohasem szabad megfeledkezniük a bibliai alapelvekről. Amikor egy keresztény üzleti szerződést köt, nem kereshet törvényes kibúvókat az erkölcs kötelezettségei alól (Máté 5:37). De nem szabad könyörtelennek vagy bosszúállónak lennie sem, ha valamilyen üzleti vállalkozás nem sikerül és pénzügyi veszteség éri. Pál apostol ezt írta a korinthusiaknak: „Valóban már az ilyen is vereséget jelent számotokra, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a kárt?” (1Korinthus 6:7). Képes lennél-e — a gyülekezet érdekében — inkább elviselni a kárt, mintsem bírósághoz fordulni?
12. Melyik bibliai alapelvek segíthetik az üzleti vállalkozásba kezdő keresztényeket abban, hogy elkerüljék a kapzsiság csapdáját?
12 Az üzleti vállakozásba kezdő keresztények legyenek nagyon óvatosak. A legtöbb üzleti gyakorlat ma késhegyig menő harccal egyenlő, a keresztény azonban nem járhat el így. Neki sohasem szabad megfeledkeznie arról, hogy ő Krisztus tanítványa. Nem szerezhet magának olyan hírnevet, mint aki tisztességtelen vagy kegyetlen eszközöket alkalmaz. (Vö. Példabeszédek 20:24; Ésaiás 33:15.) És nem feledkezhet meg Jézus figyelmeztetéséről sem, aki óva int attól, hogy valaki az anyagi gazdagságot tekintse istenének, vagy János figyelmeztetéséről, aki a ’test kívánságáról, a szemek kívánságáról és az élet javainak látványos mutogatásáról’ beszél (1János 2:16; Máté 6:24). Mint keresztény üzletember vagy üzletasszony, képes vagy-e ellenállni a kísértésnek, amely mások kapzsiságának a kihasználására csábít, hogy ezzel növeld a saját eladásaidat? Vagy talán a hiúságukra vagy büszkeségükre kívánsz építeni az üzleti siker érdekében? Vajon úgy irányítod-e a világi munkádat, hogy szégyenkezés nélkül beszélhetsz róla Jehovának imáidban? (Máté 6:11; Filippi 4:6, 7).
13., 14. a) Milyen helyes egyensúlyt kell megtartaniuk a gazdag keresztényeknek? b) Hogyan segít a Példabeszédek 30:8. versében található ima abban, hogy megtanuljunk józanul gondolkozni a gazdagság tekintetében?
13 Pál ezt írta Timótheusnak: „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába, és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket megsemmisülésbe és romlásba viszik” (1Timótheus 6:9). Gazdagnak lenni nem bűn, ámde az anyagi gazdagság is gondokkal és kísértésekkel jár (Máté 19:24–26). Veszélyes dolog, ha az ember ’elhatározza, hogy meggazdagodik’. Egy vén például ezt mondta: „A nehézség gyakran akkor jelentkezik, amikor az ember a jómodú keresztény társa láttán ezt mondja: ’Én miért nem lehetek olyan, mint ő? ’ ”
14 A Biblia így buzdít: „Az életmódotok legyen mentes a pénz szeretetétől, mialatt elégedjetek meg a meglévő dolgokkal. Hisz ő mondta: ’Semmiképpen nem hagylak magadra, semmiképpen nem hagylak cserben téged’ ” (Zsidók 13:5). Ha gazdag vagy, vajon ajándéknak tekinted, olyasminek, amit fel tudsz használni Jehova szolgálatában? Egy alkalommal Jézus egy gazdag fiatalembernek azt mondta, hogy ha követni akarja őt, ossza szét minden vagyonát. Ha Jézus neked is ezt mondaná, vajon mit választanál? A vagyont, vagy Jézus követését? (Máté 19:20–23). Ha viszont nincsen vagyonod, megelégszel azzal, amid van? Képes vagy elkerülni a kapzsiság csapdáját? Hajlandó vagy bízni Jehova ígéretében: „Semmiképpen nem hagylak magadra, semmiképpen nem hagylak cserben téged”? (Lásd még Példabeszédek 30:8. versét.)
Legyetek gazdagok Isten előtt
15., 16. a) Milyen példázatot használt fel Jézus arra, hogy alátámassza a kapzsiságra vonatkozó tanácsát? b) Mi volt a Jézus példázatában szereplő férfi alapvető hibája?
15 Amikor Jézus arra intette hallgatóit, hogy óvakodjanak a kapzsiság minden formájától, beszélt egy földművesről, akinek a földje rendkívül jó termést hozott. Az a férfi „gondolkozni kezdett hát magában és így szólt: ’Mit tegyek most, hogy sehová sem tudom begyűjteni a termésemet?’ Akkor azt mondta: ’Ezt fogom tenni: Raktáraimat lebontom és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm össze minden gabonámat és összes javaimat, és azt mondom a lelkemnek: Én lelkem, te sok jó dolgot sok évre fölhalmoztál; élj kényelmesen, egyél, igyál és örvendezzél! ’ ” A férfi még azon az éjelen meghalt. Összegyűjtött egész vagyona semmit sem segített rajta. Jézus így fejezte be példázatát: „Így jár az, aki kincset halmoz fel magának, de Isten előtt nem gazdag” (Lukács 12:16–21).
16 Talán valamilyen nyilvánvaló vétket követett el az a férfi? Zsarolt vagy lopott? A példázat nem beszél ilyesmiről. Az a gazdag ember mégis hibázott valamiben. A vagyonában bízott, attól remélte a biztonságos jövőt, és megfeledkezett egy sokkal fontosabb dologról: arról, hogy ’Isten előtt legyen gazdag’. Az igaz keresztények pontosan azért kerülhetik el a kapzsiság csapdáját és azért nem lesznek a világ részévé, mert Istenhez fűződő kapcsolatukat tekintik a legfőbb dolognak az életükben (János 17:16).
17. Hogyan tekinti a kiegyensúlyozott keresztény a megélhetési gondokat?
17 Jézus egy alkalommal ezt a tanácsot adta: „Sohase aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: ’Mit együnk?’ vagy, ’Mit igyunk?’ vagy, ’Mibe öltözködjünk?’ Mert mindezekre a nemzetek törekszenek” (Máté 6:31, 32). Igaz, mindannyian kénytelenek vagyunk szembenézni ugyanazokkal a gondokkal, mint a „nemzetek”. A legtöbben közülünk kénytelenek keményen dolgozni a megélhetésért, a legszükségesebb dolgokért: az enni- és innivalóért, és ruházatért (2Thessalonika 3:10–12). De nem szabad megengedni, hogy ezek a gondjaink elhomályosítsák azt a törekvésünket, hogy ’Isten előtt legyünk gazdagok’.
18. Hogyan teszi lehetővé a Jehovába vetett bizalom azt, hogy elkerüljük a kapzsiság csapdáját?
18 Jehova forrása minden gazdagságnak (Cselekedetek 14:15, 17). Megígérte, hogy különös gondot visel minden szolgájára. Jézus ezt mondta: „Mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van mindezekre. Ezért keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket ráadásul megkapjátok” (Máté 6:32, 33; Zsoltárok 37:25). Hiszel ebben az ígéretben? Bízol abban, hogy Jehova teljesíti? Megelégszel azzal, amiről Jehova gondoskodik? Ha igen, akkor képes leszel elkerülni a kapzsiság csapdáját (Kolossé 3:5). Jehovának végzett szolgálatod, a vele való kapcsolatod lesz mindenkor az első helyen, és az egész életutad a Jehovába vetett hited ékesszóló bizonyítása lesz!
Emlékszel rá?
◻ Kikre gyakorol hatást a kapzsiság?
◻ Hogyan óvakodhatunk a kapzsiságtól?
◻ Hogyan nyilvánul meg időnként a kapzsiság?
◻ Milyen kérdések segítenek abban, hogy felismerjük: vajon sikerül-e vagy sem elkerülnünk a kapzsiság csapdáját?
◻ Mi jelent nagyszerű védelmet a kapzsiság ellen?
[Oldalidézet a 19. oldalon]
Amikor egymással üzletet kötnek, a keresztények soha ne feledkezzenek meg a bibliai alapelvekről