Jézus élete és szolgálata

Legyetek folyton készen!

MIUTÁN óva inti a sokaságot a mohóságtól, és arra figyelmezteti a tanítványait, hogy ne szenteljenek túlzott figyelmet az anyagi dolgoknak, Jézus így bátorítja őket: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot.” Ezzel feltárja, hogy viszonylag csak kevesen (későbbi megállapítás szerint 144 000-en) mennek az égi Királyságba. Azok többsége, akik örök életet nyernek, a Királyság földi alattvalói lesznek.

Milyen nagyszerű adomány „a királyság”! Jézus elmondja, milyen legyen a tanítványai helyes reagálása, akik ezt az adományt kapják, és felszólítja őket: „Adjátok el, amitek van, és adjatok irgalmas adományokat.” Igen, meglevő javaikat fel kellett használniuk mások szellemi javára, hogy ezzel ‘kifogyhatatlan kincset gyűjtsenek az egekben’.

Jézus ezután arra inti tanítványait, hogy legyenek mindig készenlétben. Ezt mondja: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva, ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr megérkezésekor virrasztva talál. Bizony, mondom nektek, hogy felövezi magát, leheveredteti őket az asztalhoz, odamegy és felszolgál nekik.”

Ebben a példázatban a szolgák azzal mutatják meg, hogy az uruk visszatérésére készenlétben várakoznak, hogy felhajtják hosszú ruhájukat, amit övvel erősítenek magukra; és éjszakába nyúlóan is végzik dolgaikat olajjal jól megtöltött lámpásaik fényénél. Jézus ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „Ha az úr a második őrjáráskor [körülbelül este 9-től éjfélig], vagy a harmadik őrjáráskor [éjféltől körülbelül hajnali háromig] érkezik is meg, és úgy találja őket, boldogok azok!”

A ház ura szokatlan módon jutalmazza szolgáit. Odafekteti őket asztalához és felszolgál nekik. Nem rabszolgáiként, hanem lojális barátaiként kezeli őket. Milyen nagyszerű jutalom ez azért a fáradhatatlan munkáért, amelyet egész éjjel uruk érdekében végeztek el, miközben várakoztak visszatérésére! Jézus így zárja példázatát: „Legyetek ti is folyton készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikről nem is gondoljátok.”

Péter most megkérdezi: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?”

Ahelyett, hogy közvetlenül válaszolna, Jézus egy újabb példázatot mond: „Ki tehát a hű és értelmes sáfár – kérdezi –, akit az ura a háziszolgái fölé kijelöl, hogy a kellő időben kiossza eledelüket? Boldog az a rabszolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál! Bizony mondom nektek, kinevezi összes javai fölé.”

Az „úr” nyilvánvalóan Jézus Krisztus. A „sáfár” tanítványainak „kicsiny nyáját” szemlélteti mint kollektív testületet, és a „háziszolgák” megjelölés utal a 144 000-nek ugyanerre a csoportjára, akik az égi Királyságot nyerik el, de kiemelve itt az egyes egyének munkáját. Azok a „javak”, amelyeknek gondozásával a hű sáfárt megbízza, az Úr királyi érdekeit jelentik a földön, de ebbe beletartoznak a Királyság földi alattvalói is.

A példázatot folytatva, Jézus rámutat arra a lehetőségre is, hogy ennek a sáfár vagy rabszolga osztálynak nem minden tagja őrzi meg lojalitását, és megmagyarázza: „Ha pedig ez a rabszolga ezt mondaná szívében: ‘Késik még az én uram’, és elkezdené verni a férfiszolgákat és a szolgálóleányokat, és elkezdene enni, inni és részegeskedni, azon a napon jön meg a rabszolgának az ura, amelyen nem várja. . . és a legszigorúbban megbünteti őt.”

Jézus ezután megjegyzi, hogy eljövetele a zsidók számára tüzes időszakot vezetett be, mivel egyesek elfogadják, mások viszont elvetik a tanításait. Jézus több mint három évvel korábban alámerítkezett a vízben, de most egyre közeledik az az idő, amikor a halálba is be kell merítkeznie, és amint mondja: „Mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy!”

Miután ezeket az észrevételeket elmondta a tanítványainak, Jézus ismét a sokasághoz fordul. Kesereg amiatt, hogy a zsidók makacsságukban nem hajlandók elfogadni azokat a nyilvánvaló bizonyítékokat, amelyek kilétét és annak jelentőségét igazolják. „Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugat felől, rögtön ezt mondjátok: ‘Vihar lesz’, és úgy is lesz. És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: ‘Hőhullám jön’, és úgy lesz. Képmutatók! A föld és az égbolt jelenségeit fel tudjátok ismerni, de miért nem tudjátok felismerni ezt a jellegzetes időt?” Lukács 12:32–59

◆ Hány személyből áll a „kicsiny nyáj”, és mit nyernek el?

◆ Hogyan hangsúlyozza Jézus szolgáinak, hogy mindig készenlétben kell állniuk?

◆ Jézus példázatában ki az „úr”, a „sáfár”, a „háziszolgák” és mik a „javak”?