A városka zsúfolásig tele volt. Mások már korábban érkeztek az összeírásra, ezért a szálláshelyen nem volt számukra hely.b Nem volt más választásuk, minthogy egy istállóban maradjanak éjszakára. El tudjuk képzelni, József mennyire aggódott a feleségéért, amint látta, hogy olyan erős fájdalmakat kell elszenvednie, amilyeneket Mária eddig még nem ismert, és a fájdalmak egyre csak erősödnek. Ráadásul éppen itt, egy istállóban kezdődtek el a szülési fájdalmai.

Minden asszony – bárhol éljen is – együtt tud érezni Máriával. Mintegy 4000 évvel azelőtt Jehova előre megmondta, hogy az öröklött bűn miatt minden asszonynak az lesz a sorsa, hogy szüléskor fájdalmakat kell elszenvednie (1Mózes 3:16). Semmi nem utal arra, hogy Mária kivétel lett volna ezalól. Lukács beszámolója tapintatos, nem lebbenti fel a fátylat erről a részletről, egyszerűen csak ennyit mond: „megszülte a fiát, az elsőszülöttet” (Lukács 2:7). Igen, megérkezett Mária ’elsőszülöttje’, sok gyermeke – összesen legalább hét – közül az első (Márk 6:3). Ez a gyermeke azonban egészen más, mert ő nem csupán Mária elsőszülöttje, hanem magának Jehovának és ’az egész teremtésnek az elsőszülöttje’, Isten egyszülött Fia! (Kolosszé 1:15).

A beszámolónak ez a része egy jól ismert jelenettel folytatódik: „bepólyálta, és egy jászolba fektette” (Lukács 2:7). Betlehemes játékok, festmények és művészi ábrázolások a föld minden részén túlságosan szentimentálisan jelenítik meg ezt az eseményt. De nézzük inkább a valóságot. A jászol egy etetővályú, takarmánytartó, melyből a háziállatok esznek. A család tehát istállóban szállt meg, ami sem ma, sem a múltban nem volt híres a jó levegőjéről vagy a higiéniájáról. Az igazat megvallva, melyik szülő választana ilyen helyet a szüléshez, ha lenne más lehetősége is? A legtöbb szülő a legjobbat akarja a gyermekeinek. Mennyivel inkább akart hát Mária és József a legjobbról gondoskodni Isten Fiának!

Ennek ellenére nem hagyták, hogy a szűkös körülmények elkeserítsék őket. Egyszerűen a tőlük telhető legjobbat tették, azt használva fel, amijük éppen volt. Figyeljük meg például, hogy Mária maga látta el a csecsemőt. Gyengéden bepólyálta, majd óvatosan a jászolba fektette, hogy aludjon. Gondoskodott róla, hogy melegben és biztonságban legyen. Nem engedte, hogy a fennálló körülmények miatti aggodalom elterelje a figyelmét arról, hogy a lehető legjobb gondoskodást nyújtsa a kisbabájának. Józseffel együtt mindketten tudták azt is, hogy a legfontosabbat azzal tehetik meg a gyermekért, ha szellemileg gondoskodnak róla (5Mózes 6:6–8). A bölcs szülők ma is hasonlóképpen állítják fel a fontossági sorrendet, amint ebben a szellemileg elszegényedett világban nevelik fel a gyermekeiket.