„Feltámasztom őt majd az utolsó napon”

 1. Milyen ma élő személyekre nem vonatkoznak Jézusnak ezek a szavai: „Feltámasztom őt majd az utolsó napon”?

EZEKET a figyelemre méltó szavakat Jézus mondta a János 6:54-ben. E szavak nem vonatkozhattak az élő „nagy sokaság”-ra, amely túléli a közelgő „nagy nyomorúságot”. (Jel 7:9-17) Nos, kikre gondolt hát Jézus, amikor azokat a szavakat mondta 19 évszázaddal ezelőtt?

 2. Kinek mondta Jézus azokat a szavakat a feltámadásról és milyen zsidó ünnep közeledtekor, amely Őt is érintette?

² A János 6:54 körül található bibliaversekből kitűnik, hogy Jézus a fenti szavakat nemcsak zsidóknak, mint olyanoknak mondta, hanem soknak az ő izraelita tanítványai közül, beleértve a 12 apostolát is. Az ő Pászkájuk, „a zsidók ünnepe” közeledett az i. sz. 32-ik évben. (Ján 6:4) Az ünnep előkészületeként a zsidóknak le kellett vágniuk a pászkabárányt a jeruzsálemi templomban, a papoknak pedig a tálban felfogott vért az oltár alapjára kellett locsolniuk. (Lásd a M’Clintock and Strong’s Cyclopoedia, 7. kötetében a „Pászka” [„Passover”] címszó alatt, 738. oldal 1. oszlop 4. bekezdésének 1-34 sorait; úgyszintén az A Templom — papi rendje és szolgálatai Jézus Krisztus idejében [The Temple — Its Ministry and Services As They Were at the Time of Jesus Christ] Alfred Edelsheim könyvének i. sz. 1874. kiadás 190., 191. oldalán!) Jézus szándékozott jelen lenni ezen az ünnepen az i. e. 1513-ban lent Egyiptomban megünnepelt első Pászka emlékére. Valójában Ő maga volt az ellenképi Pászkabárány, „az Isten Báránya”. — Ján 1:29, 36.

 3. Miért szegődtek a zsidók Jézus nyomába az előző napi csodatette után, s mit hoztak fel előtte ennek igazolására?

³ A zsidók, beleértve tanítványait is, látták Őt, amikor a közölt kapernaumi beszélgetése előtt való napon figyelemre méltó csodát tett. Megsokasított öt kenyeret és két halat, hogy több ezer hallgatóját megvendégelhesse. Ezért a zsidó hazafiak királlyá akarták tenni, messiási vezérükké. De mert Jézusnak mennyei messiási Királlyá kellett válnia, elment azoktól a királycsinálóktól. Később, amikor a vizen járt, csatlakozott 12 apostolához, akik egy hajóban voltak a Galileai-tengeren. (Ján 6:14-21) A zsidók azonban nem hagyták magukat könnyen eltéríteni attól a szándékuktól, hogy földi, emberi messiást kövessenek. Nyomába szegődtek hát, emlékezetükben tartva az előző napi csodát. Olyan Messiás-Királyt akartak, aki el tudja látni őket anyagi táplálékkal, amint Jézus meg is mutatta, hogy képes rá. Ennek igazolására emlékeztették Jézust, hogy a Sínai-félsziget pusztaságában az ősatyáik is kaptak enni „a mennyből kenyeret” a csodálatos manna formájában. — Ján 6:22-31.

 4. Hogyan magyarázta meg Jézus, hogy Mózes volt-e az, aki az ,igazi mennyei kenyeret’ adta ősatyáiknak?

⁴ Válaszul erre, Jézus azt mondta nekik, hogy Mózes nem az igazi mennyei kenyeret adta az ősatyáiknak. „Isten kenyere”, mondta, „az, aki lejön a mennyből és életet ad a világnak.” — Ján 6:32, 33.

 5. Mit kérdeztek azután a zsidók Jézustól, és mit mondott Ő nekik, hogy megmutassa az utat, melyen örök életet nyerhetnek?

⁵ Erre a zsidók azt mondták: „Uram, mindig add nekünk ezt a kenyeret.” Jézus azonosította önmagát ezzel a kenyérrel, mondván: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, egyáltalán nem éhezik meg, és aki hitet gyakorol bennem, nem szomjazik meg egyáltalán. . . . Mert az az én Atyám akarata, hogy mindannak, aki látja a Fiút és hitet gyakorol benne, örök élete legyen és én feltámasztom őt majd az utolsó napon.” — Ján 6:34-40.

 6. Miért kapnak biztosítékot a feltámadásra azok, akik Jézushoz jönnek és hisznek benne mint a Messiásban a dolgok jelen rendszerében?

⁶ Így tehát mindazoknak az egyéneknek, akik Jézushoz jönnek és hitet gyakorolnak benne mint a Messiásban a dolgok jelen rendszerében, kilátásuk van az örök életre. Miért? Azért, mert Jézus Krisztus feltámasztja majd őket az utolsó napon. Ez feltámadást biztosít számukra. Itt meg kell jegyeznünk, hogy Jézus a szóban forgó esetben nem azt mondta, hogy valakinek először fel kell támadnia és azután táplálkoznia őbelőle azért, hogy örök élete legyen. Egészen nyilvánvaló, hogy Jézus itt nem azokról beszélt, akik már halottak voltak az emléksírokban, mint Ábrahám, Izsák, Jákob és Mózes, Dávid és Alámerítő János. Jézus akkor az ott élő zsidóknak beszélt, beleértve sok tanítványát, akik a mózesi törvényszövetségben voltak.

 7. Válaszul a zsidók zúgolódására mit mondott Jézus azokról, akik hozzá lettek vonva és örök életük van?

⁷ A zsidó hallgatók zúgolódni kezdtek maguk között, vitatkozva Jézus eredetéről. A magyarázatból, amelyet Jézus ehhez fűzött, felismerhetjük azokat, akikhez beszédét intézte. „Válaszul Jézus azt mondta nekik: ,Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Jehovától lesznek tanítva.” Mindenki, aki hallott az Atyától [mint Tanítótól] és tanult, hozzám jön. . . . Valóban mondom nektek, aki hisz annak, örök élete van.’” — Ján 6:41-47.

 8. Milyen próféciából idézett Jézus és milyen alkalmat kínált fel zsidó hallgatóinak?

⁸ Jézus ott Ésaiás próféciájából idézte az 54:13-at, amely Isten ,asszonyához’, a mennyei Sionhoz szól, s ezt mondja: „És minden fiaid Jehovától lesznek tanítva, és bőséges lesz fiaid békéje.” Ezek Jehova Isten szellemi fiai. Ezek azok, akiket Ő Jézushoz vonz, a beléje vetett jelenlegi hitük által. Ezek azok, akikről Jézus azt mondta, hogy bemennek az örök életre úgy, hogy feltámasztja őket az utolsó napon. Az ő életük örökké tartó élet lesz Jehova mennyei, szellemi szervezetében. Jézus tehát felajánlotta zsidó hallgatóinak, köztük sok tanítványának is, hogy Isten ,asszonyának’, a mennyei Sionnak gyermekeivé legyenek.

„AZ ÉN HÚSOM A VILÁG ÉLETÉÉRT”

9-11. a) Milyen kérdést vetett fel Jézusnak az a mondása, hogy a „kenyér”, amelyet Ő ad nekik „az ő húsa” s „a világ életéért” adja? b) Hogyan adja meg a választ Pál erre a kérdésre az 1Korinthus 10:2-11-ben?

⁹ Jézus, miután ismételten megmondta, hogy Ő „az élet kenyere”, így folytatta: „Én vagyok az élő kenyér, aki lejött a mennyből; ha valaki [közületek, hallgatóim közül] eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké; sőt a kenyér, melyet én adok majd, az én húsom a világ életéért.” — Ján 6:51.

¹⁰ Jézus volt tehát az igazi életadó mennyei manna. Ez a jelképes kenyér, mint mondta, az ő húsa volt. Ez a hús, amint mondta, „a világ életéért” volt. Ezeknek a szavaknak hozzátoldásával vajon Jézus azt közölte, hogy azok a zsidók, akik a mannát ették a pusztában Mózes napjaiban, az emberiség „világát” szemléltették Jézus Krisztusnak és dicsőséges gyülekezetének millenniumi uralkodása alatt?

¹¹ Pál így válaszol erre: „Mindnyájan Mózesbe merítkeztek alá a felhő és a tenger által; és mindnyájan ugyanazt a szellemi eledelt [a mannát] ették és mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták. Mert a szellemi sziklatömbből szoktak inni, amely követte őket, a sziklatömb pedig a Krisztust jelentette. . . . Nos, ezek a dolgok példákká lettek számunkra, hogy mi [keresztények] ne kívánjunk káros dolgokat, mint ahogy ők kívánták azokat. . . . Ezek példaképpen történtek meg rajtuk, és figyelmeztetésül írattak meg számunkra [szellemtől nemzett keresztények számára], akikhez a dolgok rendszerének a vége elérkezett.” — 1Kor 10:2-11; 2Móz 16:1-35; 4Móz 11:1-9.

12. Mennyiben különbözik a dolgok jelenlegi rendszerében a szellemi izraeliták helyzete az emberiség világának a millennium alatti helyzetétől?

¹² Azok az izraeliták tehát a Sínai pusztában Mózes alatt a szellemi izraelitákat szemléltették a dolgok jelenlegi rendszere alatt. Ez a világrendszer szellemileg szólva halált hozó rendszer. Most van az, amikor a szellemi izraeliták az ellenképi mennyei mannával, a feláldozott Jézus Krisztussal táplálkoznak. A Krisztus 1 000 éves uralkodása alatt a feltámasztott emberiség nem lesz a Sínaiéhoz hasonló pusztai állapotban. A Paradicsom egész földre kiterjedő helyreállítása megindul. Jehova akkor nem fogja Jézushoz ,vonzani’ az emberiséget, mint Tanító módjára most a szellemi izraelitákkal. (Ján 6:44) Ehelyett a Szuverén Úr, Jehova királlyá teszi az ő Fiát, Jézus Krisztust az emberiség fölött és ez a Király előhívja majd a halottakat a sírokból.

13. Ahhoz, hogy ez a „hús” az ellenképi manna lehessen, milyennek kellett lennie és hogyan kellett tekinteni azt?

¹³ A gabonából készült kenyér olyan vér nélküli ennivaló, mint az ősi manna volt. Jézus azt mondta, hogy az „élet kenyere”, ez ellenképi manna az ő húsa „a világ életéért”. Hogy az ősi mannának megfelelhessen, az itteni „hús” kifejezést kivéreztetett húsra kell érteni. Amit Jehova az izraelitáknak inni adott a pusztában, víz volt, nem pedig vér.

14. Miért értették Jézus hallgatói az ő utalását kivéreztetett „húsra”, sőt emberhúsra?

¹⁴ Jézus zsidó hallgatósága így értelmezte a dolgot, mert azon való vitatkozásukban, hogy mit értett Ő ezen, ezt mondták: „Hogyan [milyen módon] adhatja ez az ember nekünk az ő húsát enni?” (Ján 6:52) Jól ismerték Isten törvényét a vérre vonatkozóan. Amikor Noé napjainak özönvize után Isten kibővítette az emberiség étrendjét, nem adta nekik az állatok vérét inni a húsukkal mint szilárd táplálékkal való evéssel együtt életük fenntartására. Vizet adott nekik inni és kivéreztetett húst enni. Magának tartotta fenn a jogot a vérre, mint aki minden hús és vér teremtménynek Életadója. (1Móz 9:1-4) Az Izrael nemzetének adott mózesi törvény a bűnös halálítéletét szabta ki Isten vérre vonatkozó törvényének megsértőjére. (3Móz 17:10-12; 5Móz 12:16, 22-27) Emberhús evése, még kivéreztetett formában is, visszataszító volt Jézus zsidó hallgatói előtt. Nem akartak kannibálokká válni. — 2Kir 6:26-31.a

15, 16. a) Hogyan kellett táplálkozni Jézus húsával? b) A János 6:53-59-cel hogyan domborította ki Jézus ezt a pontot még jobban?

¹⁵ Jézus meg akarta értetni zsidó hallgatóival, hogy az ő húsát jelképes módon kell enni. Ezért hogy még nagyobb nyomatékot adjon ennek a pontnak, ezután olyasmit mondott ami még erőteljesebb tiltakozást váltott ki, ha betű szerint vesszük azt. Ezt olvassuk:

¹⁶ „Ezért Jézus azt mondta nekik: ,Valóban mondom nektek, ha [ti, zsidó hallgatóim] nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki [hallgatóim közül] táplálkozik a húsommal és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt majd az utolsó napon; mert az én húsom igazi étel és az én vérem igazi ital. Aki táplálkozik a húsommal és issza a véremet, egységben marad velem és én egységben maradok vele. Amint az élő Atya elküldött engem és én az Atya által élek, aki [hallgatóim közül] belőlem táplálkozik, az is élni fog általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből jött le. Nem olyan, mint amelyet a ti ősatyáitok ettek [a mannát a pusztában] és mégis meghaltak. Aki ebből a kenyérből táplálkozik, élni fog örökké.’ Ezeket mondta, amikor nyilvános összejövetelen tanított Kapernaumban.” — Ján 6:53-59.

17. a) Milyen hatással voltak Jézusnak ezek a szavai a zsidó zsinagógában még a tanítványaira is? b) Nagyrészt tehát kikhez intézte Jézus ezeket a szavakat és mivé lettek ezek?

¹⁷ Az itt használt „nyilvános összejövetelen” kifejezés az eredeti görögben szó szerint a „zsinagógában” szóval fordul elő. Ez a kifejezés ugyanaz, mint amelyet Jézus a János 18:20-ban használt, mondván: „Zsinagógában és a templomban, ahol minden zsidó összejön.” Jézus tehát olyan hallgatósághoz intézte szavait, amely a mózesi törvényszövetség alatt volt. Ezek közé tartozott Jézus sok tanítványa is. El tudjuk képzelni Jézus szavainak hatását, amikor nemcsak a húsával való táplálkozásról, hanem vérének az ivásáról is beszélt. „Ezért sokan az ő tanítványai közül, amikor ezt hallották, ezt mondták: ,Megdöbbentő beszéd ez; M tudja ezt hallgatni?’” (Ján 6:60) Ez a megállapítás kimutatja, hogy Jézusnak nem minden tanítványa döbbent meg ezen a beszéden. A megrökönyödött tanítványok mellett volt ott még több „tanítvány”, beleértve a 12 apostolt is. (Ján 6:61-66) Jézusnak a János 6:53-ban leírt szavai tehát a tanítványok nagyobb tömegéhez szólt, amit kiterjesztett mindazokra, akik tanítványaivá lesznek még az „utolsó nap” előtt. Ezek szellemi zsidókká, szellemi izraelitákká lettek. — Róma 2:28, 29.

18, 19. a) Kit illetett meg az áldozatok vére, éppen ezért mit jelentett a Jézus véréből és húsából való étkezés? b) Hogyan utalt Jézus egy ilyen étkezésre egy pogány katonatiszt hitével kapcsolatban és hogyan egy zsidó felkiáltásával kapcsolatban, aki egy vacsorán Jézus szavaihoz fűzött kommentárt?

¹⁸ A mózesi törvényszövetségben élő zsidók tudták, hogy a vér éppen úgy, mint az áldozati állatok kövérje Jehovát illette. (3Móz 3:16, 17) Amikor Jézus felment a mennybe és megjelent Jehova előtt, felajánlotta „vérét”, illetve annak értékét megváltási árként. (Zsid 9:12-14; Ján 6:61, 62) Minthogy a vér Jehováé volt, az ivása és Jézus húsának evése a Jehovával való étkezést jelentette. Isten ily módon megosztja a Bárányának, Jézus Krisztusnak a vérét a Bárány tanítványaival. Jézus beszélt Jehovával, a nagyobb Ábrahámmal való ilyen étkezésről, amikor elmondta, hogy sok pogány hívő [mint a hívő pogány katonatiszt is] fog eljönni a föld minden részéről, és „letelepedik az asztalnál Ábrahámmal [Jehovával] és Izsákkal [Jézus Krisztussal] és Jákobbal [a szellemtől nemzett krisztusi gyülekezettel] a mennyek királyságában.” — Máté 8:5-12.

¹⁹ Egyszer, mikor Jézus olyan vacsoráról beszélt, amely nagyon kiemelkedő azok miatt, akik oda hivatalosak, Jézus megmagyarázta, miért volt az kiemelkedő, mondván: „Megfizetnek nektek az igazak feltámadásakor.” Ez eszébe idézi az embernek azt a kiváltságot, hogy Jehovával étkezhet, mert azt olvassuk: „Miután meghallotta ezt egy bizonyos vendégtársa, azt mondta neki: ,Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten királyságában.’” (Luk 14:12-15) E felkiáltásra válaszolva mondta el Jézus „a nagy vacsorá”-ról szóló példázatot, melyet bizonyos háztulajdonos rendezett. Jézus ezzel kimutatta, hogy nem mindenki részesül abban a boldogságban, hogy Istennel étkezhet a Királyságban. — Luk 14:16-24.

„ÉLET TIBENNETEK”

20. Milyen értelemben nyernek életet azok, akiknek ,életük lesz önmagukban’ Krisztus húsának evése és vérének ivása következtében, és hol és mikor használják fel majd ezt?

²⁰ A János 6:53-ban Jézus ezt mondta: „Ha nem eszitek az ember Fiának húsát és isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.” Mivel itt hasonló kifejezés jelenik meg, mint a János 5:26-ban, az Egy amerikai fordítás (An American Translation) a következőképpen adja vissza a János 6:53-at: „Mondom nektek, ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok a vérét, nincs önmagában létező életetek.” Jézus tehát itt egy különleges értelemben vett „élet”-ről beszélt, amikor a továbbiakban így szólt: „Aki táplálkozik az én húsommal és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt majd az utolsó napon.” (Ján 6:54) Ennek az örök életnek örvend majd az, aki elnyeri, de nem a földön, hanem a mennyei királyságban Krisztussal. Akkor lépnek be ebbe az életbe, amikor Jézus Krisztus feltámasztja őket „az utolsó napon”. Azoknak, akiknek Krisztussal a mennyben ilyen „életük van önmagukban”, képesek lesznek másoknak közvetíteni a Krisztus emberi áldozatából eredő áldásokat. Ezt meg is teszik majd, amikor az emberiség megváltottai ki lesznek szólítva emléksírjaikból az „utolsó napon”. — Ján 5:28, 29.

21, 22. a) Milyen tekintetben volt Jézus húsa és vére „igazi étel” a benne részesülőknek? b) Milyen viszonyban voltak vele a résztvevők és milyen függőségben?

²¹ Ha elgondolkozunk az „örökké tartó élet” minőségén, azon, amelyet a mennyben lehet elnyerni, megértjük, miért mondta Jézus: „Az én húsom igazi étel és a vérem igazi ital.” (Ján 6:55) Ez után a megjegyzés után rámutatott, milyen különleges viszonyba kerülnek engedelmes tanítványai, és az alábbi szavakat fűzte hozzá: „Aki táplálkozik az én húsommal és issza a véremet, egységben marad velem és én egységben maradok vele. Amint az élő Atya elküldött engem, és én az Atya által élek, ugyanúgy, aki belőlem táplálkozik, az is élni fog általam.” (Ján 6:56, 57) Itt Jézus arról beszélt, hogy a tanítványai egységben maradnak vele és ő egységben marad velük. Később ugyanilyen kifejezésmóddal azt mondta egy példázatban:

²² „Maradjatok egységben velem és én egységben maradok veletek. Mint ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magában, hacsak nem marad a szőlőtőkén, hasonlóképpen ti sem, ha nem maradtok egységben velem. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők, az, aki egységben marad velem, és én egységben maradok vele, az sok gyümölcsöt terem; mert tőlem elkülönülten semmit sem cselekedhettek.” — Ján 15:4, 5.

23. Miért mulasztotta el iskárióti Judás elnyerni az ,önmagában levő életet’?

²³ Judás az iskarióti még több mint egy évig Jézus Krisztus személyes társaságában maradt, de nem maradt egységben Mesterével. Nem táplálkozott Jézus feláldozott testéből és nem itta a vérét i. sz. 33 Pünkösdjétől kezdve. Elmulasztott „önmagában való életet” nyerni. — Ján 6:66-71.

24. a) Mennyiben volt Jézus a mennyből alászállott „kenyér”? b) Hogyan élt Jézus az Atya által és hogyan élnek őáltala azok, akik belőle táplálkoznak?

²⁴ Mindazonáltal Jézus emlékeztette Judást és a többi zsidó hallgatóit azon a kapernaumi összejövetelen, hogy ősatyáik ettek mannát életük fenntartására. Beszédét a következőképpen fejezte be: „Ez az a kenyér, amely a mennyből jött le. . . . Aki ezzel a kenyérrel táplálkozik, élni fog örökké.” (Ján 6:58) Ő az Isten „Igéje” volt a mennyben, de Isten rendelt idejében „hústestté lett”. (Ján 1:14) Így Isten tökéletes testi Fia, Ő lett „az élő kenyér, amely a mennyből jött le”, az ellenképi manna. Az ő húsa, amely jelképes mannaként szolgált a szellemi izraelitáknak,b „a világ életéért” is ilyen célt szolgál. (Ján 6:51) Jézus Krisztus ma újra a mennyekben él halhatatlanul, az ő mennyei Atyja az „élő Atya” által, mert feltámasztotta Őt a halálból szellemi életre. Ennek megfelelően az a tanítvány, aki táplálkozik az ellenképi mannával (Krisztus „húsával”) az eljövendő „utolsó nap” előtt, szintén „élni fog énáltalam”, mint Jézus mondotta, mert az élő Jézus feltámasztja majd őt „az utolsó napon”. — Ján 6:54, 57, 58.

25. a) Vajon akik Jézus váltságáldozatából táplálkoznak a földön, tovább folytatják azt a mennyben is? b) Milyen szent hivatalban szolgálnak majd és ez milyen jótéteményt eredményez az emberiség számára?

²⁵ A mennyben, amikor már „önmagukban való élettel” rendelkeznek, a feltámadott szellemi izraelitáknak többé nem kell Jézus húsával táplálkozniuk és Vérét inniuk. (Ján 6:53) Az a kiváltság lesz az osztályrészük, hogy szolgálhatnak, mint „Istennek és a Krisztusnak papjai” és így továbbíthatják az emberiség részére Krisztus engesztelő áldozatának maradandó jótéteményeit. (Jel 20:6) Mivel a mennyben örökké tartó életük van, nincs szükségük utódokra papi hivatalukban. Miként a Főpap, Jézus Krisztus, ők is képesek lesznek alpapokként szolgálni az egész millenniumon át. Ily módon részt vesznek majd Krisztussal abban, hogy az emberiséget emberi tökéletességre emeljék a földön.

ISTENI GONDOSKODÁS A TÖKÉLETES EMBERI ÉLETRŐL

26. Mióta kezdett kialakulni a „nagy sokaság” és milyen szükségét érzik ők a Bárány Jézus Krisztus vérének?

²⁶ Amint tudjuk, 20. századunk negyedik évtizedének közepe óta Krisztus „más juhainak” egy „nagy sokasága” kezdett kialakulni.(Jel 7:9, 10; Ján 10:16) Ők is hasznot meríthetnek ebből az ezeréves papságból. János apostol, aki kapta az apokaliptikus látomást erről a „nagy sokaság”-ról, emlékeztetve volt arra, hogy ők is értékelik a Bárány Jézus Krisztus kiontott vérét. Tisztító eszköznek tekintik, mert János azt hallotta: „Ezek azok, akik kijöttek a nagy nyomorúságból és megmosták a ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében.” (Jel 7:14) Ezek tudják, hogy nem szolgálhatják Istent elfogadhatóan az Ő templomában, ha piszkos ruhában maradnának. — Hasonlítsd ezt össze a Zakariás 3:3-10-zel!

27. Noha nincs szükségük feltámadásra, milyen szent szolgálatok jótéteményeire lesz szükségük a millennium idején?

²⁷ A „nagy sokaság” nem az emléksírokból való feltámadását tulajdonítja Istennek és a Bárány Jézus Krisztusnak, hanem a „megmentést” a „nagy nyomorúság”-ból. Életben tartatnak a „nagy nyomorúság” alatt. Őket tehát nem kell ,feltámasztani az utolsó napon’, mint azokat, akikről a János 6:54-ben van szó. Mindazonáltal szükségük lesz a Főpap Jézus Krisztusnak és 144 000 alpapjának szolgálataira a millennium alatt.

28. Milyen „óra” közeledik a megváltott halott emberiségre vonatkozóan és milyen lehetőség tárul fel előttük?

²⁸ Csodálatos „óra” közeledik tehát. Az az „óra”, melyben Jézus Krisztus mint Jehova társbírája felszólítja „mindazokat, akik az emléksírokban vannak”, hogy jöjjenek elő mint az ő megváltottai. Ezek mindnyájan az ő mennyei királyságának földi alattvalóivá tétetnek, akár tetszik nekik, akár nem. Mindnyájuk előtt feltárul a lehetőség arra, hogy tökéletes emberi életet nyerjenek a paradicsomi földön. — Ján 5:28, 29.

29. Mit eszik és iszik majd akkor a „nagy sokaság” és a feltámadott emberiség, továbbá milyen kivételes lehetősége lesz ott a „nagy sokaság”-nak?

²⁹ Mit fognak inni akkor Krisztus alattvalói? S mit fognak enni? A János apostolnak adott kinyilatkoztatásból kitűnik, hogy akkor „az élet vizének folyója” fog kifolyni Jehova Isten és a Bárány Jézus Krisztus trónja alól. A „folyó” mindkét partján az „élet fái” voltak, melyek gyümölcstermést hoztak minden hónapban. A leveleik a nemzetek gyógyítására szolgáltak. Ezekből az isteni gondoskodásokból eszik és iszik majd a „nagy sokaság” a feltámadott halottakkal együtt. (Jel 22:1-3) Azok, akik teljesen javukra fordítják Jehova Istennek mindezt a ki nem érdemelt kedvességét Jézus Krisztus által, értékelést és engedelmességet nyilvánítanak ki, és a saját feltámadásukat „az élet feltámadásává” tehetik. Az a feltámadás nélküli „nagy sokaság”, azaz Jézus Krisztusnak a „más juhai” alkalmat nyernek a további életre anélkül, hogy valaha is meghalnának és vissza kellene térniük a föld porába.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 17. oldalon]

Miképpen a manna fenntartotta az izraelitákat a pusztában, úgy Jézus, „az élet kenyere” is fenntartja ma a szellemi izraelitákat