12., 13. Milyen körülmények segítettek ma némelyeknek észhez térni? (Lásd a bekeretezett részt.)

¹² „Mikor aztán magába szállt [észhez tért, »NW«], monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén, elméne az ő atyjához” (Lukács 15:17–20).

14. Mit határozott el a tékozló fiú, és hogyan mutatott ki ezáltal alázatot?

¹⁴ De mit tehetnek a helyzetüket tekintve azok, akik eltévelyedtek? Jézus példázatában a tékozló fiú úgy döntött, hogy hazautazik, és könyörög apjának, hogy bocsásson meg neki. A tékozló fiú elhatározta, hogy ezt fogja mondani: „tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy.” A béres napszámos volt, akit egy nap után is elbocsáthattak. A béres még a rabszolgánál is alacsonyabb rangú volt, mivel a rabszolga bizonyos értelemben szinte családtagnak számított. A tékozló fiú tehát nem is gondolt arra, hogy azt kérje, hogy mint fiat fogadják őt vissza korábbi helyzetébe. Teljes mértékben kész volt elfogadni a legalacsonyabb állást, hogy bizonyítsa nap mint nap atyja iránti, megújult lojalitását. A tékozló fiút azonban meglepetés érte.