21. fejezet
A visszatérők szívélyes fogadtatása
1. Milyen személyekről lesz szó ebben a fejezetben?
SOKAN már kapcsolatban álltak valamikor a bibliai iagzsággal, és elég jól megértették, hogy Jehova az igaz Isten, sőt szándékai sem ismeretlenek előttük. Bár nem Jehova Tanúi, de valószínűleg tanulmányozták a Bibliát a tanúkkal. Az is lehet, hogy szüleik voltak Jehova Tanúi. Közülük sokan eljöttek már bizonyos összejövetelekre a Királyság-terembe. Sőt közre is működtek a Királyság-üzenet hirdetésében. De életüket nem adták át Istennek és nem cselekedték az ő akaratát. Miért nem?
2. a) Miért távolodnak el egyesek Jehova szervezetétől? b) Miért vágyódnak vissza?
2 A világ felkínálja a maga csábító lehetőségeit, amit szeretnének ők kihasználni, mert úgy érzik, hogy ezzel örömteli életet biztosíthatnak maguknak, és ennek elérésére törekdve eltávolodnak Jehova szervezetétől. Néhányan később rádöbbennek, hogy ez az élet nem az, amit szerettek volna maguknak. Tudatára ébredtek annak, hogy ha továbbra is így élnek, a világgal együtt elpusztulnak. Nem felejtették el, milyen biztonságban és szellemi bőségben éltek Jehova „házában”, és vágyódnak vissza. De vissza fogadja-e őket Jehova?
A TÉKOZLÓ FIÚ VISSZATÉR
3. a) Hogyan mutatott be Jézus hasonló helyzetet a tékozló fiúról szóló példázatban? b) Kit szemléltet az apa?
3 A válasz Jézusnak a tékozló fiúról szóló közismert példázatában található. A példázat egy apáról szól, akinek két fia volt. A fiatalabb fiú kikérte örökségrészét atyja vagyonából. Miután megkapta, elment egy távoli országba, ahol kicsapongó életet folytava, mindenét elherdálta. Tékozlóan cselekedett. Amikor éhínség sújtotta azt a vidéket, a fiatalember kétségbeesett helyzetében kénytelen volt a disznókat őrizni, de még azok moslékából sem volt szabad ennie. Amikor nehézségei elhatalmasodtak, észhez tért. Eszébe jutott, hogy még a béresek is milyen jól éltek atyja házában, és elhatározta, hazamegy. Kész volt beismerni bűnös magatartását, és azt kérte, hogy ne mint fiút, hanem mint bérest fogadják be újra (Lukács 15:11–19). De mindezek után, visszafogadja őt atyja? És mit gondol Jehova — akit e példázatban az atya szemléltet — az ilyen személy visszatéréséről?
4. Hogyan fogadta az atya visszatérő fiát?
4 Jézus ezután szemléletesen bemutatta, hogy mit érez Jehova ebben a helyzetben: „Mikor [a fiatalabb fiú] még jó messzire volt, megpillantotta őt az atyja és megesett a szíve rajta, eléje sietett, a nyakába borult és gyengéden megcsókolta. Akkor a fiú így szólt hozzá: ’Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó többé arra, hogy fiadnak nevezz. Tégy meg egyik béresednek.’ De az atya így szólt rabszolgáinak: ’Siessetek, hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá! Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Azután hozzátok elő a hizlalt bikaborjút és vágjátok le: együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, de életre kelt, elveszett, de megkerült.’ És vigadozni kezdtek” (Lukács 15:20–24).
HOGYAN VONATKOZIK A PÉLDÁZAT NAPJAINKRA?
5. a) Kit szemléltet a példázatban az idősebb fiú? b) Kit szemléltetett a fiatalabb, a tékozló fiú?
5 Ebben a példázatban az idősebb fiú, az elsőszülött, találóan „az elsőszülöttek gyülekezetét” szemlélteti, akiknek nevei „beírattak a mennyekben” (Zsidók 12:23). De mi a helyzet a kisebbik fiúval? Ő nem a mennyei reménységet valló „kicsiny nyáj” tagjait szemlélteti. Az Úr „más juhai” közül sem mindenkire illik rá a fiatalabb fiúról szóló leírás, néhányra azonban ráillik. Még mielőtt a „más juhok” begyűjtése 1935-ben különösen szembetűnővé lett, voltak, akik, tudták, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten. Tudtak a Krisztus Királysága alatti földi élet reménységéről, és a legkevésbé sem gondoltak arra, hogy a mennyei reménységgel rendelkező „elsőszülöttek gyülekezetéhez” tartoznak. De ahelyett, hogy Jehova szolgálatára szentelték volna magukat, teljesen elmerültek e világ dolgaiba. Az élethez szükséges dolgokat, amelyeket Isten adott nekik — az időt és életet, amit jóváhagyásával megkaptak —, önző vágyaik kielégítésére használták fel. De amikor 1935-ben Jehova szolgái világosan felismerték, kik alkotják a „nagy sokaságot”, sokan azok közül, akikre a kisebbik fiú magatartása illett, teljes szívű szolgálatra ajánlkoztak az Atya házában. Nagy öröm időszaka volt ez Jézus elmondása szerint.
6. Hogyan mutatkozott meg a beteljesülésben néhány személlyel kapcsolatban az idősebb fiú magatartása, de ráillett-e ez az egész maradékra?
6 Igaz, nem mindenki örült a kisebbik fiúban ábrázolt osztály jelentkezésének. Jézus utalt erre példázatában. De a „kicsiny nyáj” maradékának nem minden tagjára volt jellemző ez a szellem, és a példázatban Jézus még az ilyen bosszankodók számára is nyitva hagyta az utat, hogy részt vegyenek abban az örömben, amit Jehova érez ilyen megtérő bűnösök esetében (Lukács 15:7, 10, 25–32).
7., 8. a) Az utóbbi években mi váltotta ki azt, hogy egyesek eltávolodtak Jehova háza népétől? b) Milyen tekintetben éreznek egyesek hasonlóan a tékozló fiúhoz? c) Miért kell visszatérniük?
7 Az 1930-as évek közepének eseményei után azonban mások is felismerték, hogy bizonyos tekintetben hasonlítanak a tékozló fiúhoz. Ők jól ismerik Jehova házát, látható szervezetét, de életmódjuk messzire elvitte őket innen, egy egészen „távoli országba”. Nem lettek Jehova szolgáinak ellenségei, csak életmódjuk nem volt összhangban Isten Szava irányadó mértékeivel. Egész életüket világi munkájuknak vagy önmaguknak szentelték, ezért Isten iránti kötelezettségüknek és az idők komolyságának, amelyben élünk, nem tulajdonítottak megfelelő jelentőséget. Egyesek megbotránkoztak a gyülekezettel kapcsolatban álló személyek tökéletlenségeiben, és nem vártak türelmesen arra, hogy Jehova helyreigazítja a dolgokat. De milyen állapotba jutottak, amikor elszigetelődtek a hit háza népétől?
8 Idővel egyesek felismerik, hogy szellemi téren elszegényedtek. Belátják, hogy az élvezetek rövid ideig tartó pillanatai nem tudnak tartós boldogságot hozni. Látják, hogy életmódjuk testi, érzelmi, és szellemi téren egyaránt hátrányosan érinti őket. Belül üresnek érzik magukat, azokhoz hasonlóan, akik Isten nélkül és reménytelenségben élnek (Efezus 2:12). Rájönnek, hogy csak a Jehova „házában” voltak igazán boldogok. Szeretnének visszatérni. Visszatérjenek-e? Mi haszna lenne továbbra is szellemi szegénységben maradni? A habozás végzetes lehetne. Ha a világhoz ragaszkodnak, annak elpusztulásakor ők is elveszítik életüket.
9. a) Miért akarja Jehova, hogy ezek a személyek visszatérjenek? (Ezékiel 18:23). b) Mit kíván tőlük Jehova?
9 De vajon vissza tudnak-e térni az ilyen személyek? Jehova meleg szeretettel visszahívja őket, és látható szervezete szerető segítséget nyújt azoknak, akik e meghívást elfogadják (Zakariás 1:3, 4). Mi az előfeltétele a visszatérésnek? Jézus példázata szerint észhez kell térniük, kezdeményezni kell a visszatérést, és be kell ismerniük, hogy vétkeztek Isten ellen. Ha időközben teljesen keresztényietlen életmódot folytattak, akkor a véneknek meg kell győződniük arról, hogy abbahagyták ezt az életmódot, és szívből megbánták tettüket. És most őszintén arra kell vágyakozniuk, hogy látható szervezetével karöltve Jehovát szolgálják (Lukács 15:18–21; Példabeszédek 28:13). Ha valóban ez a vágy van a szívükben, biztosak lehetnek abban, hogy nagy örömben lesz részük, ha ’elhagyják gonosz útjaikat, gondolataikat, és visszatérnek Jehovához’ (Ésaiás 55:7). De ahhoz, hogy örömük több legyen annál az örömnél, amit akkor tapasztalnak, amikor a Királyság-teremben ismét szívélyesen köszöntik őket, szilárd szellemi helyreállásra van szükségük.
SZILÁRD ALAPRA ÉPÍTENI
10. a) Milyen magatartást kell kifejleszteniük a bűnbánó személyeknek Jehova parancsai iránt? b) Hogyan kerülhetnek személyes, meghitt kapcsolatba Jehovával?
10 Akik Jehova háza népéhez visszatérnek, különösen fontos, hogy jól megismerjék Jehova személyiségének különböző vonásait, és személyes kapcsolatot ápoljanak vele. El kell ismerniük, hogy valóban javunkra szolgál mindaz, amit Jehova megkövetel tőlünk. Parancsai nem fosztanak meg az élet örömeitől, ehelyett megoltalmaznak attól, hogy pillanatnyilag ugyan örömet nyújtó, de későbbiekben keserű bánattal járó dolgokat tegyünk (Ésaiás 48:17; Galata 6:7, 8). Isten szeretetből fegyelmez bennünket (Példabeszédek 3:11, 12). A Biblia személyes tanulmányozása, majd elmélkedés a tanult dolgokon, az őszinte ima, és a gyülekezeti összejöveteleken való rendszeres megjelenés, minden segít, hogy teljes bizalmunkat Jehovába vessük, és tőle várjuk életünk minden mozzanatában az útmutatást (Példabeszédek 3:5, 6).
11. Hogyan kapnak segítséget az eltévelyedtek ahhoz, a) hogy megtanulják gyűlölni a gonoszságot, b) hogy keressék a megértést, c) hogy az isteni irányadó mértékekhez való alkalmazkodás terén következetesek legyenek, d) hogy megtanulják figyelembe venni tervbe vett cselekedetük tartós következményeit, e) hogy szeretettel törődjenek másokkal?
11 Akik tévelyegtek, azok talán már tudják, mi a jó és mi a rossz. De most meg kell tanulniuk gyűlölni is a gonoszságot, és nem elfeledkezni arról mindaddig, ameddig gonoszság vesz körül minket (Zsoltárok 97:10). Ebből a célból nemcsak ismeretre, hanem megértésre kell törekedniük. Mert az a legfontosabb, hogy Isten szemszögéből tudják látni a dolgokat. El kell ismernünk azokat a különböző eszközöket, amelyeket felhasznál az oktatásunkra. Tanácsaira való reagálásunk jelentősen befolyásolja a vele való kapcsolatunkat (Példabeszédek 4:7; 9:10). Azt is el kell ismernünk, mennyire fontos minden időben következetesen Jehova irányadó mértékeit alkalmazni tetteinkben (Titus 2:11, 12; 1Thessalonika 4:7). Döntésünkben ügyeljünk arra, hogy ne csak a rövid ideig tartó élvezeteket tartsuk szem előtt, hanem gondoljunk azok tartós következményeire is. (Vö. Példabeszédek 20:21; 23:17, 18; Zsidók 11:24–26.) Szeretettel törődnünk kell azzal is, hogy milyen hatással lesznek másokra szavaink és tetteink (Róma 15:1, 2).
12. a) Sátánnal és módszereivel kapcsolatban mit tartsunk szem előtt, hogy az védelmet jelentsen számunkra? b) Mi szükséges ahhoz, hogy győztesként kerüljünk ki e harcból?
12 Mint keresztényeket, kiváltképpen megerősít minket annak a felismerése, hogy szellemi hadviselést folytatunk. Fő ellenfelünk Sátán, az Ördög a démonaival együtt. Számíthatunk arra, hogy minden lehetséges eszközzel megpróbál majd eltéríteni a fontos Királyság-munkától, amelyet Jehova ránk bízott. Célja a félrevezetésünk, hogy figyelmen kívül hagyva Jehova irányadó mértékeit, részévé legyünk annak a világnak, amelynek ő az uralkodója. Csapdáit gyakran normális kívánságokra alapozza (boldogságra, kényelemre, szeretetre, és együttérzésre), de azt akarja ezzel elérni, hogy ezek a vágyak felfokozódjanak és mi célt tévesszünk, vagy meg nem engedett módon elégítsük ki vágyainkat. Csak akkor sikerül győztesen kikerülni ebből a szellemi harcból, ha teljes mértékben alkalmazzuk a szellemi fegyverzetet, amelyről Jehova gondoskodott (Efezus 6:11–18).
13. a) Hogyan találhatunk felüdülést lelkünknek? b) Miért leszünk valóban boldogok, ha úgy szolgáljuk Jehovát, ahogyan Krisztus tette?
13 Jézus azt mondta, felüdülést találunk lelkünknek, ha őhozzá jövünk és felvesszük „igáját” (Máté 11:29, 30). Az „iga” felvétele szolgálatot jelent. De úgy szolgálni Jehovát, ahogy Jézus szolgálta, valóban felüdülést jelent. Miért? Mert igazi szabadsággal jár. Nem vagyunk többé a bűn rabszolgái, vagyis nem teszünk többé olyat, amiről tudjuk, hogy nem szabad megtennünk, és amit talán kívánunk is, nem tesszük meg (János 8:32, 34–36). Ha a keresztény egyéniségünk Jézus Krisztusra mint alapra épül, akkor el fogjuk ismerni Jehova szándékában betöltött szerepét, hallgatni fogunk rá és tőle fogunk tanulni. Jézus gyönyörködött Atyja akarata cselekvésében. Mi is megtanulhatjuk ugyanezt (János 4:34; Zsoltárok 40:8, [40:9, Károl]). Ha Isten erkölcsi zsinórmértékeihez ragaszkodunk, akkor tiszta lesz a lelkiismeretünk. Ahelyett, hogy csak magunknak élnénk, tapasztalni fogjuk, milyen boldogságot jelent adni (Cselekedetek 20:35). Életünknek így valóban értelme lesz. Mindenekelőtt pedig megízleljük azt az örömet, amely abból a tudatból fakad, hogy élvezhetjük Jehova elismerését, aki mindazoknak Atyja, akik az ő fiaivá lesznek (Példabeszédek 10:22).