Közben, ez alatt az idő alatt, az apa nagyobbik fia a mezőn volt. Figyeld csak meg, a történet további részéből kit lehet ebben a fiúban felismerni. Jézus azt mondja az idősebbik fiúról: „Amikor hazajövet közeledett a házhoz, zenét és táncot hallott. Előhívott egy szolgát és megtudta tőle, hogy mi történik itt. A szolga azt mondta neki: ’Testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott bikaborjút, mivel egészségben kapta vissza.’ De ő megharagudott és nem akart bemenni.”

„Akkor az apja kijött és kérlelni kezdte. De ő ezt válaszolta apjának: ’Íme, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki szajhákkal tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott bikaborjút.’”

Az idősebb fiúhoz hasonlóan, kik voltak azok, akik kifogásolták a bűnösök iránt megnyilvánuló irgalmat és figyelmet? Nemde az írástudók és a farizeusok? Tekintettel arra, hogy pontosan azért hangzott el ez a példázat, mivel bírálták Jézust, amiért szívesen fogadta magához a bűnösöket, ezért csakis őket szemlélteti az idősebb fiú.

De most, napjainkban, kiket szemléltet ez a két fiú? Bizonyára azokat, akik eleget tudnak Jehova szándékairól ahhoz, hogy ennek alapján kapcsolatba kerülhessenek vele. Az idősebbik fiú a „kicsiny nyáj”, vagy „az elsőszülöttek gyülekezete, akik beírattak az égbe” néhány tagját szemlélteti. Ezek az idősebb fiúhoz hasonló magatartást vettek fel. Nem üdvözölték szívesen a földi osztályt, a „más juhokat”, akik miatt – legalábbis úgy érezték – megfosztattak a rivaldafénytől.