Ez idő alatt az apa idősebbik fia a szántóföldön van. Jézus ezt mondja róla: „ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak. Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik. Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben visszakapta őt.« De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt. Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal. De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút«” (Lukács 15:25–30).

Kik azok, akik az idősebb fiúhoz hasonlóan bírálják Jézust, amiért irgalmasan bánik az egyszerű és bűnös emberekkel, valamint odafigyel rájuk? Az írástudók és a farizeusok. Az ő bíráló magatartásuk ösztönözte Jézust arra, hogy elmondja ezt a szemléltetést. Természetesen mindazoknak meg kell szívlelniük ezt a leckét, akik kritizálják Isten irgalmát.

Jézus nem beszél arról, hogy az idősebb fiú végül mit tesz. Ám Jézus halála és feltámadása után „a papoknak nagy sokasága kezdett engedelmeskedni a hitnek” (Cselekedetek 6:7). Valószínűleg olyanok is voltak köztük, akik hallották Jézus hatásos szemléltetését a tékozló fiúról. Igen, még nekik is megvolt a lehetőségük arra, hogy észre térjenek, megbánást tanúsítsanak, és visszatérjenek Istenhez.