Törekedj igazi gazdagságra!

1–2. Miért lesznek szegény emberek, amíg tart ez a világ?

NAPJAINK gazdasági rendszere kegyetlen és igazságtalan. A fiatalok nagyon nehezen találnak munkát. Sokan az életüket is kockáztatják, hogy eljussanak egy gazdagabb országba. Még a jómódú országokban is sok szegény ember él. A gazdagok és a szegények közti szakadék pedig egyre nő. Bizonyos becslések szerint a föld lakosságának a leggazdagabb egy százaléka ugyanakkora vagyonnal rendelkezik, mint az összes többi ember együttvéve. Bár egy ilyen számadatot nehéz bizonyítani, azt senki sem vonja kétségbe, hogy több milliárdan élnek mélyszegénységben, míg mások akkor sem tudnák elkölteni a pénzüket, ha több száz évig élnének. Jézus is megfogalmazta ezt a szomorú igazságot: „a szegények mindig veletek vannak” (Márk 14:7). Miért ilyen nagy a társadalmi egyenlőtlenség?

² Jézus tudta, hogy a világ gazdasági rendszere nem fog megváltozni, amíg el nem jön Isten királysága. A kapzsi kereskedelem, melyet a Jelenések 18:3-ban „a föld utazó kereskedői” szemléltetnek, részét képezi Sátán világának a politikával és a vallással együtt. Míg Isten népe teljesen elhatárolódik a politikától és a hamis vallástól, a kereskedelemmel szinte lehetetlen minden kapcsolatot elkerülni.

 3. Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?

³ Jó, ha megvizsgáljuk, hogyan gondolkodunk a kereskedelmi világról. Például elidőzhetnénk a következő kérdéseken: „Hogyan tudom úgy felhasználni az anyagi javaimat, hogy azzal kifejezzem az Isten iránti hűségemet? Mit tehetek, hogy a lehető legkevesebb közöm legyen a kereskedelmi rendszerhez? Milyen példák mutatják, hogy Istenben teljesen megbízik a népe?”

4–5. a) Milyen helyzetbe került a Jézus szemléltetésében szereplő sáfár? b) Milyen tanácsot adott Jézus a követőinek?

⁴ (Olvassátok fel: Lukács 16:1–9.) Nagyon elgondolkodtató Jézus szemléltetése, mely az igazságtalan sáfárról szól. Miután ezt a férfit pazarlással vádolták, „gyakorlati bölcsességgel cselekedett”. Barátokat szerzett magának, hogy azok majd a segítségére legyenek, ha elveszíti az állását.a Jézus természetesen nem arra akarta biztatni a tanítványait, hogy igazságtalan vagy becstelen módon igyekezzenek fenntartani magukat ebben a világban, hiszen azt mondta, hogy a sáfár úgy viselkedett, mint „ennek a világrendszernek a fiai”. Akkor vajon mit tanulhatunk a szemléltetésből?

⁵ Jézus tisztában volt vele, hogy a sáfárhoz hasonlóan a legtöbb követője nem tudja majd függetleníteni magát ettől az igazságtalan kereskedelmi rendszertől, ha szeretne valahogyan megélni. Ezért erre ösztönözte őket: „szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor az elfogy, [Jehova és Jézus] befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre.” Hogyan alkalmazhatjuk a tanácsát?

 6. Miből tudjuk, hogy napjaink kereskedelmi világa nem volt része Isten szándékának?

⁶ Jézus nem fejtette ki, hogy miért nevezte igazságtalannak a gazdagságot, de a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Isten eredeti szándékában nem volt benne, hogy az emberek kapzsi módon kereskedjenek. Édenben Ádám és Éva bőségesen megkapott mindent, amire szüksége volt (1Móz 2:15, 16). Az első században, amikor a felkentek gyülekezetén működött a szent szellem, egyikük „sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt” (Csel 4:32). Ézsaiás próféta pedig olyan időről jövendölt, amikor minden ember korlátlanul élvezheti a föld javait (Ézs 25:6–9; 65:21, 22). De addig Jézus követőinek a megélhetés érdekében gyakorlati bölcsességgel kell felhasználniuk ennek a világnak az igazságtalan gazdagságát, miközben igyekeznek elnyerni Isten helyeslését.

 7. Mit tanácsolt Jézus a Lukács 16:10–13 szerint?

⁷ (Olvassátok fel: Lukács 16:10–13.) Jézus szemléltetésében a sáfár önös érdekből szerzett barátokat. Ám Jézus arra ösztönözte a követőit, hogy ők önzetlen indítékból szerezzenek barátokat az égben. A szemléltetést követő versekben összekapcsolta „az igazságtalan gazdagság” felhasználását az Isten iránti hűséggel. Vagyis azt akarta hangsúlyozni, hogy úgy bizonyíthatjuk a hűségünket, ha helyesen élünk a már megszerzett anyagi javainkkal. Mit jelent ez a gyakorlatban?

8–9. Milyen példákat tudnál megemlíteni az igazságtalan gazdagság bölcs felhasználására?

⁸ Az az egyik legkézenfekvőbb módja, hogy hűségesnek bizonyuljunk a javaink felhasználásával, ha támogatjuk a világméretű prédikálómunkát, amelyről Jézus jövendölt (Máté 24:14). Egy indiai kislány pénzérméket gyűjtögetett a perselyébe, és még arról is lemondott, hogy játékra költse a pénzét. Amikor a persely tele lett, odaadta a pénzt, hogy használják fel a prédikálómunkára. Egy testvér Indiában nagy mennyiségű kókuszt vitt a malajálam nyelvre fordító testvéreknek a kihelyezett irodájukba, mivel így hatékonyabban tud segíteni, mint ha pénzt adományozna a kókuszvásárlásra. Ez valóban gyakorlati bölcsességre vall. Ehhez hasonlóan Görögországban is szoktak a testvérek olívaolajat, sajtot és más élelmiszereket küldeni a Bétel-családnak.

⁹ Egy Srí Lanka-i testvér, aki külföldre költözött, felajánlotta az otthoni ingatlanát, hogy összejöveteleknek és kisebb kongresszusoknak adjon helyet, és hogy teljes idejű szolgák lakjanak benne. Az anyagi áldozata hatalmas segítséget jelent a csekély jövedelmű hírnököknek. Egy másik országban, ahol a munkánk korlátozva van, a testvérek megengedik, hogy a saját otthonaikat használják királyságteremnek, ami nagy anyagi tehertől szabadít meg sok úttörőt és szegényebb testvért.

10. Milyen jó eredménye van annak, ha nagylelkűek vagyunk?

¹⁰ A fenti példák alátámasztják, hogy Isten népe „hű a legkevesebben”, hiszen bölcsen használja fel az anyagi javait, amelyek jóval kevesebbet érnek, mint a szellemi gazdagság (Luk 16:10). Hogyan éreznek Jehova barátai, akik ilyen áldozatot hoznak? Tisztában vannak vele, hogy ha nagylelkűek, azzal igazi gazdagságra tehetnek szert (Luk 16:11). Egy testvérnő, aki rendszeresen adakozik a prédikálómunka támogatására, elmondja, mit tapasztalt: „Az évek alatt egy meglepő jelenséget figyeltem meg magamon. Minél többet adtam anyagilag, annál nagylelkűbben viselkedtem másokkal. Készségesebben megbocsátottam, türelmesebb lettem, és könnyebben tudtam feldolgozni, ha csalódás ért, vagy ha tanácsot kaptam.” Igen, sokan tapasztalták, hogy a nagylelkűség jobb kereszténnyé teszi az embert (Zsolt 112:5; Péld 22:9).

11. a) Miért jár el gyakorlati bölcsességgel az, aki nagylelkűen adakozik? b) Milyen kiegyenlítődés történik Isten népe körében? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹¹ Azzal is gyakorlati bölcsességet tanúsítunk, ha az anyagi javainkkal mások szolgálatát támogatjuk. Akik jobb körülmények között élnek, ugyanakkor nincs rá lehetőségük, hogy részt vegyenek a teljes idejű szolgálatban, vagy egy másik országban prédikáljanak, örömet találhatnak abban, hogy az adományaikkal ezt lehetővé teszik másoknak (Péld 19:17). Az ilyen hozzájárulások segítenek fedezni a kiadványok terjesztéséhez és a prédikáláshoz kapcsolódó költségeket azokon a területeken, ahol elterjedt a szegénység, viszont sokan elfogadják az igazságot. Például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Madagaszkáron vagy Ruandában egyetlen Biblia annyiba kerül, mint egy munkás egyheti vagy akár egyhavi fizetése. Így a testvéreknek évekig gyakran az élelemről kellett lemondaniuk, hogy lehessen saját példányuk. De mások adományai lehetővé teszik, hogy „kiegyenlítődés legyen”, és hogy Jehova szervezete finanszírozza a Biblia lefordítását és terjesztését. Így egy-egy családban mindenkinek lehet saját példánya, és a tanulmányozóknak is. (Olvassátok fel: 2Korintusz 8:13–15.) Tehát azok is Jehova barátaivá válhatnak, akik adakoznak, és azok is, akik hasznot merítenek az adományokból.

12. Mivel bizonyította Ábrahám a hitét?

¹² Ha szeretnénk Jehova barátai lenni, az is fontos, hogy a lehető legkisebbre korlátozzuk a kapcsolatunkat a világ kereskedelmi rendszerével. A körülményeinket arra kell felhasználnunk, hogy igazi gazdagságra törekedjünk. Az ókorban élt hithű Ábrahám kész volt elhagyni a virágzó Ur városát, és sátorlakó életmódba kezdett, mert értékesnek tartotta a Jehovával való barátságát (Héb 11:8–10). Istenre tekintett úgy, mint aki a valódi gazdagság forrása, és nem törekedett anyagi haszonszerzésre, hiszen az a hit hiányáról árulkodott volna (1Móz 14:22, 23). Jézus is ilyen hit kifejlesztésére ösztönzött, amikor ezt mondta egy tehetős fiatal férfinak: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el javaidat, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!” (Máté 19:21). Sajnos ennek a fiatalembernek nem volt olyan erős hite, mint Ábrahámnak, de voltak, akik feltétel nélkül megbíztak Istenben.

13. a) Milyen tanácsot adott Pál Timóteusznak? b) Mi hogyan alkalmazhatjuk a tanácsát?

¹³ Timóteusznak erős volt a hite. Pál Krisztus Jézus jó katonájának nevezte őt, és ezt mondta neki: „Senki, aki katonáskodik, nem elegyedik bele az élet üzleti ügyeibe; hogy elnyerje annak helyeslését, aki őt katonának fogadta” (2Tim 2:3, 4). Jézus mai követői, köztük a több mint egymillió főt számláló, teljes idejű szolgákból álló serege megfogadja Pál tanácsát, amennyire csak lehetséges. Ellenállnak a világ és a reklámipar nyomásának, és észben tartják a következő alapelvet: „a kölcsönkérő szolgája a kölcsönadónak” (Péld 22:7). Sátán semmire sem vágyik jobban, mint hogy minden időnkkel és energiánkkal a kereskedelmi rendszert szolgáljuk. Bizonyos döntésekkel évekre súlyos anyagi terhet vehetünk a nyakunkba. Ilyen lehet egy nagy összegű jelzálogkölcsön, egy elhúzódó diákhitel, egy autó magas törlesztőrészletei, vagy akár egy pazar esküvő is. Gyakorlati bölcsességre vall, ha egyszerűsítünk az életünkön, és csökkentjük a kiadásainkat, valamint a tartozásainkat. Így Isten rabszolgái lehetünk, nem pedig a világ kereskedelmi rendszerét fogjuk szolgálni (1Tim 6:10).

14. Milyen gondolkodásmód jellemezzen minket? Említs példákat.

¹⁴ Ahhoz, hogy egyszerű életet élhessünk, megfelelő fontossági sorrendet kell felállítanunk. Egy házaspárnak jól menő gyártó cége volt. De mivel szerettek volna újra belevágni a teljes idejű szolgálatba, eladták a vállalkozásukat a motorcsónakjukkal és más javaikkal együtt. Ezután önkéntesként segítettek a warwicki főhivatal építésében. Nagy örömükre együtt szolgálhattak a Bételben a lányukkal és a vejükkel, illetve néhány hétig a férj szüleivel is, akik szintén az építkezésen dolgoztak. Egy coloradói úttörő testvérnő talált egy részidős állást egy bankban. Annyira elégedettek voltak a munkájával, hogy felajánlották neki, hogy dolgozzon teljes időben háromszoros fizetésért. Ő azonban elutasította ezt a kecsegtető ajánlatot, hogy ne terelődjön el a figyelme a szolgálatról. Ez csupán néhány példa arra, hogy milyen áldozatokat hoznak Jehova szolgái. Az eltökéltségük, hogy a királyságot teszik az első helyre, bizonyítja, hogy sokkal többre értékelik Isten barátságát és a szellemi gazdagságot, mint azt, amit a világ kínál.

15. Milyenfajta gazdagság nyújtja a legnagyobb megelégedettséget?

¹⁵ Az anyagi jólét nem feltétlenül Isten támogatásának a bizonyítéka. Jehova azokat áldja meg, akik „jó cselekedetekben. . . gazdagok”. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 6:17–19.) Például Luciab, amikor 1993-ban megtudta, hogy milyen nagy szükség van hírnökökre Albániában, úgy költözött oda Olaszországból, hogy semmilyen jövedelme sem volt. Teljesen Jehovára bízta magát. Megtanult albánul, és már több mint 60 személynek segített eljutni az önátadásig. Igaz, a többségünk nem ennyire termékeny területen tanúskodik, de bármi, amivel segítünk másoknak megtalálni az élethez vezető utat, olyan kincs, amely soha nem veszti el az értékét (Máté 6:20).

16. a) Mi vár a jelenlegi kereskedelmi rendszerre? b) Ennek fényében hogyan használjuk fel az anyagi javainkat?

¹⁶ Jézus úgy fogalmazott, hogy „amikor az [igazságtalan gazdagság] elfogy”, nem pedig azt mondta, hogy „ha elfogy” (Luk 16:9). Az utolsó napok gazdasági és bankcsődjei eltörpülnek majd azok mellett a világesemények mellett, amelyek a közeljövőben várnak ránk. Sátán egész rendszere, amely magában foglalja a politikát, a vallást és a kereskedelmet, pusztulásra van ítélve. Ezékiel és Sofóniás próféta arról jövendölt, hogy az ezüst és az arany, amelyek évszázadokon át szerves részét képezték a kereskedelemnek, teljesen értéktelenné válnak majd (Ez 7:19; Sof 1:18). Milyen érzés lenne, ha még ebben a világban elérnénk az életünk végéhez, és azzal szembesülnénk, hogy a valódi gazdagságot feláldoztuk ennek a világnak az igazságtalan gazdagságáért? Talán úgy éreznénk, mint egy olyan ember, aki egész életében egy halom pénzért dolgozott, amelyről aztán kiderül, hogy csupán hamisítvány (Péld 18:11). Igen, az efféle gazdagság biztosan el fog múlni, ezért hát ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy arra használjuk fel, hogy barátokat szerezzünk az égben. Bármit teszünk is Jehova királyságáért, attól szellemi értelemben gazdagabbak leszünk.

17–18. Mi vár Isten barátaira?

¹⁷ Amikor eljön Isten királysága, az albérletek és a jelzáloghitelek megszűnnek, nem kell majd fizetnünk a bőséges élelemért, és persze az egészségünkre sem kell költenünk. Jehova családja a föld legjavát élvezheti! Az ezüstöt, aranyat és drágaköveket díszítésre fogjuk használni, nem befektetésre vagy arra, hogy egyszerűen felhalmozzuk. Bárki szabadon hozzájuthat majd jó minőségű fához, kőhöz vagy vashoz, hogy mesés házat építsen belőle. Az emberek pedig őszinte jóindulatból segítenek majd a barátaiknak, nem pénzért. Természetes lesz, hogy mindenki osztozhat azon, amit a föld ad nekünk.

¹⁸ Mindez csupán egy része azoknak az áldásoknak, amelyek Jehova barátaira várnak. Az örömünk határtalan lesz, amikor hallhatjuk Jézus szavait: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától nektek készített királyságot” (Máté 25:34).