A legjobb barátság ebben a barátságtalan világban is fennmarad
„Szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor majd elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba” (LUKÁCS 16:9).
1. Miért nem volt alkalmazható a Példabeszédek 14:20. verse Jézus Krisztusra, amikor itt volt a földön?
„AKINEK kevés vagyona van, azt még a társa is gyűlöli, a gazdagnak viszont sok a barátja” (Példabeszédek 14:20). Salamonnak, Izrael királyának ezt a példabeszédét nem vonatkoztathatjuk a nagyobb Salamonra, Jézus Krisztusra, aki a földön valaha is élt legnagyobb ember volt. Jézus nem anyagi gazdagsággal vonzotta magához az izraelitákat — nem azzal kívánta bensőséges kapcsolatba hozni őket saját személyével’ de nem is tekintette a földi jómódot az igazi, tartós barátság alapjának.
2. Milyen barátságról beszélt Jézus a tanítványainak, és miért ajánlotta nekik ezt a barátságot?
2 Igaz, hogy Jézus egy alkalommal ezt mondta: „Szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor majd elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékotokba” (Lukács 16:9). De a „barátok”-on Jézus Jehova Istent — minden értékes tulajdon forrását — és saját magát — a mérhetetlenül gazdag Atya Fiát — értette. Ha ugyanezt a tanácsot követjük ma is, bekerülhetünk a legértékesebb barátságba, aminek ember örvendhet ezen a földön — Jehova Isten barátságába az önfeláldozó Fia, Jézus Krisztus által.
3. Miféle „hajlékokba” fogadhatnak be minket ezek a Barátok?
3 Halhatatlan életük következtében, ezek a mennyei Lények biztos Barátaink maradhatnak és befogadhatnak minket az „örök hajlékokba”. Akkor is, ha ezek az „örök hajlékok” fent a mennyben vannak, ahol a szent angyalok tartózkodnak, vagy itt a földön, a helyreállított Paradicsomban (Lukács 23:43).
Befogadás a legjobb barátságba
4. a) Milyen bibliai példa mutatja, hogy vajon meg lehet-e pénzen vásárolni Isten barátságát? b) Hogyan tudjuk helyes módon felhasználni a javainkat?
4 A legfelségesebb Isten és egyszülött Fia, Jézus Krisztus barátságát nem lehet pénzen megvásárolni. Jól hangsúlyozza ezt Ananiás és Szafira esete az első keresztény gyülekezetben. Anélkül, hogy hírnévre és dicsőségre törekednének, mint ők, oly módon is felhasználhatjuk földi javainkat, hogy az elnyerje Jehova Isten és Jézus Krisztus helyeslését (Cselekedetek 5:1–11). Jézus Krisztus is ezt akarta mondani, amikor kijelentette: „Szerezzetek magatoknak barátokat a világi gazdagsággal, hogy ha majd elfogy, szívesen befogadjanak titeket az örök hajlékokba” (Lukács 16:9, New International Version).
5. Hogyan viselkedett Zákeus, és mi lett az eredménye?
5 Amikor Jézus ezeket mondta, nem kereste a Római Birodalom adószedőinek és más bűnösöknek a kegyét. Nem érdekelte őt az anyagi gazdagság itt a földön, hisz tanítványainak is azt tanácsolta, hogy gyűjtsenek maguknak kincseket a mennyben. Zákeus, aki a római kormányzat zsidó adószedője volt, elhatározta, hogy követi a Messiás Jézus tanácsát, és ezt a szándékát nyíltan ki is jelentette. Tekintettel a Királyság-érdekek támogatására tett ezen lépésre, Zákeus legnevezetesebb vendége kijelentette: „E mai napon megmentés jött e házra, mivel ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett” (Lukács 19:1–10]. „Ami elveszett”, az adószedő Zákeust is magában foglalta.
6. Hová fogadták be Zákeust, és kinek a helytelen viselkedése szolgáljon intő példaként?
6 Zákeus bejutott az egész világegyetem legjobb barátságába, a vendégül látott Jézus Istenének és Atyjának barátságába. A bibliai feljegyzésben nem találunk utalást arra, hogy vajon Zákeus látta-e Jézust a halottak közül való feltámadása után, és ott volt-e i. sz. 33 pünkösdjén a Jeruzsálemben egybegyűlt 120 tanítvány között. Az viszont kétségtelen, hogy ott volt az 5000 szellemtől nemzett felkent tanítvány között, akikről röviddel azután tesz említést a Biblia (Cselekedetek 2. és 4. fejezet; 1Korinthus 15:1–6). De mennyire különbözött a korábban említett Ananiástól és Szairától! Ez a jeruzsálemi gyülekezethez tartozó két személy úgy próbálta meg növelni a tanítványok közötti jó hírnevét, hogy meghamisította az adományának nagyságát. Becstelen eljárásuknak az lett az ára, hogy elveszítették a legértékesebb barátságot, és esetük intő példa minden mai keresztény számára (Cselekedetek 4:34—5:11).
7. E világ barátságtalan viselkedése ellenére, milyen ritka kiváltságnak örvendhetnek Jehova Tanúi?
7 E XX. századi világunk barátságtalan viselkedése ellenére, Jehova Tanúi továbbra is a létező legnagyszerűbb barátságnak örvendhetnek. De miért kell ilyen ritka kincsnek örvendeniük, holott több mint ezerféle más vallásrendszer nem teszi azt? Ez azért van, mert Jehova Tanúi olyan létfontosságú dolgot végeznek, amit a kereszténység tagjai nem tettek meg. Egyrészt a Tanúk kijöttek a hamis vallásos rendszerekből, mivel felismerték, hogy azok a hamis vallás világbirodalmát alkotják, amit a Biblia Nagy-Babilonnak nevez. Természetesen valamilyen hamis vallásrendszer elhagyása önmagában még nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki máris Jehova szervezetéhez tartozik, hiszen az illető személy a hamis vallás világbirodalmának valamely más vallásrendszeréhez is csatlakozhat.
8. Kiknek szól ma közvetlenül az a parancs, hogy fussanak ki Nagy-Babilonból?
8 Figyeljük meg, hogy az isteni parancs, amely Nagy-Babilon elhagyására szólít fel, az „én népem”-nek szól (Jelenések 18:4). A Héber Iratok szerint, ez az isteni felszólítás hasonló ahhoz a parancshoz, amelyet Isten a Babilon földjén levő izraelita száműzötteknek adott (Ésaiás 52:11). Az „én népem” megjelölés közvetlenül Jézus Krisztus szellemtől nemzett, felkent tanítványai földön levő maradékára vonatkozik. Az 1914—1918-as első világháború alatt Nagy-Babilon fogságban tartotta ezeket a felkenteket e világ politikai, katonai, és bírósági elemei segítségével, hogy cselekvésképtelenné tegye a szellemi maradékot. Jelképesen szólva, a maradék fogoly állapotban volt, nem volt cselekvési- és mozgás szabadsága Jehova szolgálatában.
9. Meddig kell Jehova Tanúinak elmenniük, amikor ott hagyják Nagy-Babilont?
9 A Jelenések 17. fejezetében Nagy-Babilon úgy szerepel a leírásban mint egy hétfejű és tíz szarvú vadállaton lovagló parázna nő. Az a jelképes vadállat, amely alámerül a mélységbe, majd ismét előjön onnan, a világbéke érdekében létrehozott szervezetet jelképezi — vagyis az Egyesült Nemzeteket, a Népszövetség utódát, amely a második világháború kitörésekor a mélységbe süllyedt alá. Amikor tehát Jehova népe, akiket ő „én népem”-nek nevez, engedelmeskedett a felhívásnak, hogy hagyja el Nagy-Babilont, tulajdonképpen mit vitt véghez? Nem csupán a hamis vallás világbirodalmának, hanem a hamis vallás összes politikai társának, az ENSZ-ben testet öltött politikai elemeknek elnyomó hatalma alól is kivonta magát.
10. Milyen nemzetközi szervezettel nem lehet semmilyen dolguk ma Jehova Tanúinak, és miért?
10 A felkent maradék szigorú semlegességet fogadott el és őrzött meg a dolgok jelen rendszerének politikai és katonai ügyei tekintetében (János 15:19). Egységesen kiállnak Isten Jézus Krisztus alatti Királysága mellett, amely 1914, vagyis a pogány idők vége óta uralkodik a mennyben. A Népszövetség felállítása kihívás volt a Királyság ellen, és 1918-ban, az első világháború befejezése után, Nagy-Babilon is támogatta ezt az intézményt. Ezért az ember alkotta nemzetközi szervezet undorító, utálatos dolog Jehova Isten szemében is. Ők Jehova Királyságában bíznak, nem pedig annak valamiféle feltételezett földi utánzatában (Máté 24:15, 16). És ugyanezt teszi a mai „nagy sokaság” is, amelyet a netineusok és „Salamon szolgáinak fiai” szimbolizáltak (Jelenések 7:9–17; Ezsdrás 2:43–58).
11. a) Miért lenne helytelen Jézus tanítványai részéről, ha ezzel a világgal barátkoznának? b) Milyen magatartást tanúsít ez a világ Jehova Tanúival szemben, de ennek ellenére minek örvendhetnek a Tanúk továbbra is?
11 Amikor Jézus az élet-halál perben ott állt a római helytartó, Poncius Pilátus előtt, ezt mondta: „Az én királyságom nem része ennek a világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, az én szolgáim harcoltak volna, hogy ne legyek kiszolgáltatva a zsidóknak. Ámde az én királyságom nem ebből a forrásból való” (János 18:36). Teljesen helytelen lenne tehát, ha Jézus „szolgái” vagy tanítványai e világ barátai lennének. Korábban Jézus ezt mondta első „szolgáinak”, 11 hű apostolának, hogy ’ne legyenek része a világnak’, amelynek Sátán, az Ördög az „uralkodója” (János 14:3; 15:19; vö. 2Korinthus 4:4). Ezért gyűlölte őket a világ, ezért nem volt barátságos irántuk. Ma, Jézus XX. századi tanítványai is barátságtalan világban élnek. Ennek ellenére az egész világegyetem legnagyszerűbb barátságának örvendenek; az eljövendő igazságos világ, az „új egek és új föld” Istenének barátai lehetnek (2Péter 3:13).
12. Amikor valaki kifut Nagy-Babilonból és messze eltávolodik annak világi szeretőitől is, minek az oldalán kell állást foglalnia, és mit követel ez meg az illetőtől?
12 Amikor valaki kifut Nagy-Babilonból és messze eltávolodik annak világi barátaitól: a Nagy Üzlettől, a Politikától és a Militarizsmustól, csupán egyetlen helyre mehet: az egyedüli élő és igaz Isten, Jehova egyetemes szervezetéhez. Nem létezik közbenső, semleges terület. Ez viszont azt jelenti, hogy el kell viselnie e világ barátságtalan magatartását, ami bizony nagyon megnehezíti számára azt a döntést, hogy ott hagyja Nagy-Babilont és azt a világot, amelynek Nagy-Babilon lényeges része.
A legnagyobb Baráttól kapott „új név”
13. Az i. sz. első századában hogyan nevezték el gondviselésszerűen Jézus tanítványait?
13 Az Istennel való igen értékes barátságunk azzal is megörvendeztet minket, hogy Jehova nevet viselhetjük. Igaz, hogy Krisztus első századi tanítványai nem vették fel a „Jehova Tanúi” nevet. De kérünk, vedd figyelembe, milyen viszonyban voltak a legjobb Baráttal. A Cselekedetek 11:26-ban ezt olvassuk: „És [aszíriai) Antiókhiában történt meg először, hogy a tanítványokat isteni gondviselés által keresztényeknek nevezték.” Megfigyelheted, hogy Szent Iratok Új Világ fordítása azt mondja: „isteni gondviselés által . . . nevezték”-nek fordított görög kifejezés itt valamivel többet foglal magában, mint a pusztán véletlen megnevezést, vagy névadást. A világegyetemben létező legjobb Barát jóváhagyta a „keresztény” [vagy „krisztusi”] nevet!
14. Mit mondhatunk el a „kereszténység” kifejezésről, és milyen kérdéseket kell ezzel kapcsolatban megvizsgálni?
14 A „keresztény” szóból alakult ki a kereszténység név, amely az állítólagos keresztények egészére vonatkozik, annak sokféle szektájával és felekezetével. A „kereszténység” tehát nem „isteni gondviselés által” keletkezett, nem is az apostolok közreműködésével vagy Isten akaratából ’gondviselésszerűen’. A helyzet ma nagyon különbözik az első századi helyzettől. Csakis az őszinte keresztények örvendhetnek ebben a barátságtalan világban a legjobb barátságnak. A fő kérdés tehát így szól: Kik az őszinte, valódi keresztények, akik megfelelnek az ihletett Írások követelményeinek? Egy további fontos kérdés: Vajon Jehova Tanúi igaz keresztények-e, akik Jehova Isten és Jézus Krisztus barátságának örvendhetnek? E tekintetben Isten magaválasztotta neve, a Jehova név a tét.
15. Milyen körülmények miatt mondhatjuk, hogy elérkezett az idő Jehova számára, hogy nevet szerezzen magának, és milyen része van ezzel kapcsolatban az ő „neve népének”?
15 Hogyan örvendhetne Jehova barátságának a sokféle vallásfelekezetet magában foglaló kereszténység? A kereszténység Jézus Krisztus nevét tolta előtérbe, és szinte teljesen kizárta a mennyei Atya, Jehova nevét. A bibliai próféciákkal összhangban azonban eljött az ideje annak, hogy Jehova nevet szerezzen magának. Most tehát az ő neve került előtérbe. Erre a célra igazi tanúit, választott népét használta fel, akik az ő barátságának örvendhetnek. Egy első századi különleges összejövetelen, amelyet az apostolok és Jézus Krisztus más követői tartottak, Jakab tanítvány azt mondta: „Simeon részletesen beszámolt arról, mi módon fordította Isten a figyelmét első ízben a nemzetek felé, hogy közülük népet vegyen az ő nevének” (Cselekedetek 15:14).
16., 17. Mi történt Isten nevével a kereszténység bibliafordításaiban, ámde mi az igazság ezen a téren az Új Világ fordítás tekintetében?
16 Arra számíthattak volna, hogy ’Isten nevének népe’ az ő barátjának bizonyul és támogatja az isteni nevet. De vajon mi történt a kereszténységben? Népszerű bibliafordításaiban egy címmel cserélték fel Jehova nevét. Vajon miért van az, hogy például a ma legnépszerűbb angol bibliafordításban csak négyszer fordul elő az isteni név? (2Mózes 6:3; Zsoltárok 83:18, [83:19, Károli]; Ésaiás 12:2; 26:4, King James Version). Azonkívül még a Héber Iratok zsidó fordításaiban is „az Úr”-nak fordítják Isten nevét. Jehova nevének eltörlésére tett ilyenfajta kísérletek nem az ő barátainak a próbálkozásai!
17 Már 1950-ben megjelent a vallásos színtéren a New World Translation of the Holy Scriptures [A Szent Iratok Új Világ fordítása], és mindenütt feltüntette az isteni nevet, ahol az eredeti Héber Biblia szövegében az előfordul. Az Új Világ fordítás a Keresztény Görög Iratok — az úgynevezett Újszövetség — szövegében is visszaállította jogos helyére az isteni nevet — összesen 237 helyen. Ez viszont igenis Jehova barátainak a műve!
18. Az Ésaiás 62:2. verse szellemében milyen lépést tett Isten népe 1931-ben, és milyen felelősségünknek tettek ők elget?
18 Jehova barátai számára igen érdekesek az Ésaiás 62:2. versének a szavai. Ez a vers, amely a Messiás Istennek átadott, alámerített, szellemtől nemzett tanítványaiból álló látható szervezetének szól, kijelenti: „És látni fogják igazságosságodat a nemzetek, ó asszony, és dicsőségedet a királyok mind. És valóban új nevet adnak neked, amelyet Jehova ajka határoz meg.” Ez a „név” arra a nagyszerű állapotra utal, amelybe ezeket a mai felkent tanítványokat egybegyűjtötték. Továbbá ahhoz, hogy ’Isten nevének népe’ lehessen, a látható szervezet tagjainak maradéka jogosan kell hogy felvegye azt a nevet, és viselnie is kell azt. Mindezt kellő időben megértették. Ezért az Ésaiás 62:2 szellemében, Isten szellemtől nemzett szervezete 1931-ben kongresszust tartott az Ohio államban levő Columbusban, és örömmel fogadta el a „Jehova Tanúi” nevet. Példájuk nyomán Jehova önátadott népének minden gyülekezete szintén elfogadta ezt a nevet. A név pedig megmaradt annak ellenére, hogy a világi emberek éppen az ellenkezőjét jósolták meg. A Jelenések 3:14-ben a megdicsőített Jézus Krisztus „a hű és igaz tanú”-nak nevezi önmagát. Nagyon is helyénvaló tehát, hogy az emlékezetes 1931-től kezdve a földi tanítványok gyülekezetei gondviselésszerűen felvették ezt a nevet. Attól kezdve arra törekedtek, hogy eleget tegyenek felelősségüknek, és e névhez méltóan éljenek, azonkívül széles körben ismertessék is ezt a nevet. Következésképpen Jehova neve — legjobb barátjuk páratlan neve — az egész földön előtérbe került. Jehova pedig kimagasló tanújelét adta annak, hogy tanúi iránti barátsága mind a mai napig fennáll.
19. a) Miért nem félnek Jehova önátadott tanúi e világ barátságtalan viselkedésétől, és milyen kiváltságban lesz részük jutalmul Armageddonkor? b) Miért szálljon Jehova felé minden köszönetünk és dicsőítésünk?
19 Mivel Jehova Isten mellettünk, önátadott tanúi mellett áll, vajon ki lehet valójában sikeres velünk szemben? (Róma 8:31–34). Ezért nem félünk az ellenséges világ barátságtalan magatartásától. Továbbra is folytatjuk tevékenységünket mint a messiási Királyság követei vagy küldöttei, felkeressük a juhszerű embereket, hogy azok kibékülhessenek Jehova Istennel királyi Főpapja, Jézus Krisztus közbenjárásával (2Korinthus 5:20). Jóllehet éppen ezért ez a világ még inkább gyűlöli a felkent maradékot és társait, a „nagy sokaságot”, a világegyetem legnagyszerűbb barátsága, a Jehova Istennel való barátság ezután is lojálisan folytatódik (Jelenések 7:9). Sohasem szűnik meg, ha mi is megőrizzük iránta való feddhetetlenségünket. Ez a barátság nemsokára minden eddiginél jobban megnyilvánul majd a csaták csatájában, a mindenható Isten nagy napján, Armageddonkor (Jelenések 16:14, 16). Akkor szemtől szembe Sátánnal, az Ördöggel, démon hordáival, és egész látható földi szervezetével, Jehova igazolja majd egyetemes felsőbbségét, minden idők leghatalmasabb győzelmét aratva. Mi, akik iránt Jehova mind ez ideig fenntartotta csodálatos barátságát, abban a kegyben részesülünk akkor, hogy oltalmat nyerünk, és szemtanúi lehetünk győztes Királya, Jézus Krisztus által aratott mindent elsöprő győzelmének (Zsoltárok 110:1, 2; Ésaiás 66:23, 24). Szívből jövő köszönetünk és dicsőítésünk szálljon hát Jehova Isten felé, az ő kitartó barátságáért! (Zsoltárok 136:1–26).
Hogyan válaszolnál rá?
◻ Milyen barátság megkötésére buzdította Jézus a tanítványait, és milyen „hajlékokba” nyerhetnek ezért befogadást?
◻ Milyen a világ magatartása Jehova Tanúival szemben, ámde milyen barátságnak örvendhetnek mégis?
◻ Milyen felelős feladatot lát el ’Isten nevének népe’ az ő nevével kapcsolatban?
◻ Miért nem félnek Jehova önátadott tanúi a világ barátságtalan megnyilvánulásaitól?
[Kép a 27. oldalon]
Zákeust az egész világegyetem legnagyszerűbb barátságába fogadták be. Vajon neked is hasonló élményben lehetett részed?
[Kép a 30. oldalon]
Jehova Tanúi, akik a legjobb Barátjuknak tekinthették Istent, 1931-ben elhatározták, hogy az ő páratlan nevéről lesznek közismertté