Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket!
„Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket, és rendeljétek alá magatokat nekik, mert ők folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk” (ZSIDÓK 13:17).
1. Hogyan válik javunkra a keresztény felvigyázók munkája?
JEHOVA gondoskodott felvigyázókról szervezete számára e „vég idején” (Dániel 12:4). Ők vállalták a vezetést a juhokhoz hasonlókkal való törődésben, az ő felvigyázói gondoskodásuk felüdítő (Ésaiás 32:1, 2). A vének szerető felvigyázói ténykedése ezen felül – mivel gyengéden bánnak a nyájjal – védelmül is szolgál Sátán és gonosz rendszere ellen (Cselekedetek 20:28–30; 1Péter 5:8; 1János 5:19).
2. Hogyan tekintettek némelyek Pál apostolra, azonban milyen magatartást illő tanúsítani a vének iránt?
2 De hogyan tekinted te a véneket? Vajon azt mondod szívedben: ʼSoha többé nem megyek más vénhez sem ebben a gyülekezetben, ha probléma merül fel; egyikükhöz sincs bizalmamʼ? Ha ez az érzésed, talán túlhangsúlyozod a tökéletlenségüket? Az ősi Korinthusban egyesek ezt mondták Pál apostolról: „Levelei súlyosak és erőteljesek, de személyes jelenléte erőtelen és beszéde gyatra.” Mégis a „nemzetek apostolaként bízta meg szolgálattal az Isten (2Korinthus 10:10; Róma 11:13; 1Timótheus 1:12). Reméljük, hogy te inkább úgy érzel, mint az a testvérnő, aki ezt mondta: „Nálunk van a világon a legjobb vének testülete. Azonnal itt vannak, ha szükség van rájuk.”
Miért engedelmeskedjünk nekik?
3. Ahhoz, hogy az Úr legyen a mi szellemünkkel, amelyet kinyilvánítunk, hogyan kell tekintenünk a keresztény alpásztorokat?
3 Mivel a keresztény alpásztorokat a Nagy Pásztor, Jehova Isten rendelte ki, mit gondolsz, ő mit kíván tőlünk, hogyan tekintsük őket? Isten biztosan elvárja tőlünk, hogy kövessük a Bibliára alapozott útmutatásokat, amelyeket szerető felvigyázók által kapunk Jehova Tanúi Vezető Testületének irányítása alatt. Akkor ʼaz Úr lesz a szellemünkkel, amit kinyilvánítunk’, békének fogunk örvendeni, és szellemileg épülünk (2Timótheus 4:22; vö. Cselekedetek 9:31; 15:23–32).
4. Hogyan tudjuk mi személy szerint alkalmazni a Zsidók 13:7. verset?
4 Pál ekképpen buzdít: „Emlékezzetek azokra, akik vezetnek titeket, akik az Isten szavát szólták nektek, s miközben figyelitek viselkedésük kimenetelét, kövessétek a hitüket” (Zsidók 13:7). A korai keresztények között legelőször az apostolok jártak elöl. Ma azt figyelhetjük meg, hogy a Jehova Tanúi Vezető Testületét alkotók, más felkent felvigyázók és a „nagy sokaság” férfiai járnak elöl (Jelenések 7:9). Bár minket nem buzdítanak hangjuk minőségének, színének vagy egyéb emberi sajátosságaiknak utánzására, hitük utánzásával a viselkedésünket mindenképpen jobbá tehetjük.
5. Kire van bízva ma a földön a keresztény gyülekezetről való gondoskodás fő felelőssége, és mit érdemelnek meg ők?
5 Szellemi szükségleteink kielégítésének felelőssége a földön ma „a hű és értelmes szolga” gondjaira van bízva. A rabszolga képviseletében a Vezető Testület vezeti és koordinálja a Királyság-prédikálás világraszóló munkáját (Máté 24:14, 45–47). Ezeket a szellemmel felkent véneket lehet különösen szellemi kormányzóknak tekinteni, mert a Zsidók 13:7. vers így is fordítható: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik kormányoznak. . . titeket” (Királyság sorközi fordítás). Több mint 60 000 gyülekezettel és több mint 3 500 000 Királyság-hírnökkel ʼsok tennivalója van az Úr munkájábanʼ a Vezető Testületet kitevő 12 vénnek (1Korinthus 15:58). Istentől kapott megbízásukra való tekintettel megérdemlik teljes együttműködésünket, éppen úgy, ahogy az első századi vezető testület elnyerte a korai keresztények együttműködését (Cselekedetek 15:1, 2).
6. Miket tesznek a vének Jehova népe javára?
6 A szellemtől kinevezett felvigyázók kell hogy gondoskodjanak a gyülekezet szellemi szükségleteiről (Cselekedetek 20:28). Gondoskodnak arról is, hogy a Királyság üzenetét prédikálják a helyi gyülekezet területén. Ezek az Írás szerint képesített férfiak szerető módon szellemi irányítást is nyújtanak. Buzdítanak, vigasztalnak, tanúskodnak szellemi testvéreiknek és testvérnőiknek, hogy azok Istenhez méltóan járhassanak (1Thessalonika 2:7, 8, 11, 12). Még akkor is, ha valaki közülük félrelép, mielőtt tudatára ébredne, ezek a férfiak megpróbálják helyreigazítani őt „szelídség szellemében!” (Galata 6:1).
7. Milyen tanácsot adott Pál a Zsidók 13:17. versben?
7 Szívünk arra indít bennünket, hogy működjünk együtt az ilyen szerető felvigyázókkal. Ez helyénvaló, ahogy Pál írta: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket, és rendeljétek alá magatokat nekik, mert ők folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk, hogy ezt örömmel, ne sóhajtozva tegyék, mert az a ti károtokra lenne” (Zsidók 13:17). Hogyan kell értelmeznünk ezt a tanácsot?
8, 9. a) A Zsidók 13:17. versre való tekintettel, miért kell engedelmeskednünk azoknak, akik vezetnek minket? b) Milyen jó hatást vált ki az engedelmességünk és az alárendeltségünk?
8 Pál arra buzdít, hogy engedelmeskedjünk azoknak, akik szellemileg kormányoznak bennünket. Nekünk ʼalá kell rendelnünk magunkatʼ, meghajolni ezek előtt az alpásztorok előtt. Miért? Azért, mert ʼőrködnek a lelkünk felettʼ, vagyis az Istennek átadott életünk felett. De hogyan „őrködnek”? Itt az a·gru·pneʹo görög szó jelenidejű cselekvő kijelentő módja szó szerint azt jelenti, hogy a vének „tartózkodnak az alvástól”. Ez emlékeztet bennünket a magányos pásztorra, aki lemond az alvásról, hogy védelmezze juhait az éjszaka veszélyeitől. A vének olykor álmatlan éjszakákat töltenek el az Isten nyájáról való imateljes törődéssel, vagy hittársaiknak nyújtott szellemi segítséggel. Mily nagyra kell értékelnünk hűséges szolgálatukat! Bizonyára nem akarunk olyanok lenni, mint azok az „istentelen emberek”, akik Júdás napjaiban ʼlenézték a felsőbbséget, és gyalázkodóan beszéltek a felségesekrőlʼ, olyan felkent keresztény vénekről, akiken Istentől kapott dicsőség vagy tisztelet nyugodott (Júdás 3, 4, 8).
9 Jehovának nem tetszene, ha mi nem lennénk engedelmesek, és nem rendelnénk alá magunkat a keresztény felvigyázóknak. Ez terhesnek bizonyulna számukra, és kárt okozna nekünk is szellemi téren. Ha nem működnénk együtt velük, a vének sóhajtozva végeznék feladatukat, talán csüggeteg szellemmel, ami a keresztényi tevékenységünk örömének elveszítéséhez vezetne. Engedelmességünk és alárendeltségünk viszont elősegíti Isten szerinti magaviseletünket, és erősíti a hitünket. ʼIsten a szellemünkkel van, amelyet kinyilvánítunkʼ, és az együttműködés, béke és egység ilyen légkörében virul az öröm (2Timótheus 4:22; Zsoltárok 133:1).
10. Az 1Timótheus 5:17. vers szerint miért érdemelnek tiszteletet a helyesen elnöklők?
10 A gyülekezet vénei iránt tanúsított engedelmesség és alárendeltség nem jelenti azt, hogy emberek tetszését keressük. Ez Írás-ellenes lenne, mert az első századi rabszolgáknak szóló tanács úgy szólt, hogy ʼne csak látszatra szolgáljanak, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem őszinte szívvel, Jehova félelmévelʼ (Kolossé 3:22; Efezus 6:5, 6). Azok a felvigyázók, akik ʼhelyesen elnökölnek, és keményen fáradoznak a beszédben és tanításbanʼ, tiszteletet érdemelnek, különösen azért, mert tanításuk Isten Szaván alapul. Ahogyan Pál írta: „A helyesen elnöklő vének kétszeres tiszteletben részesüljenek, különösen azok, akik keményen munkálkodnak a beszédben és a tanításban. Mert azt mondja az írás: ʼNyomtató bikának ne kösd be a szájátʼ, és ʼMéltó a munkás a maga béréreʼ” (1Timótheus 5:17, 18).
11. Hogyan kaphat „kétszeres tiszteletet” a vén, de mit kell kerülnie?
11 Pál imént idézett szavai azt mutatják, hogy illő dolog anyagi támogatást, segítséget adni azoknak, akik mások szellemi érdekeire gondot viselnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vének fizetést kapjanak, és hogy a „kétszeres tisztelet” olyasmi, amit a vének kikövetelhetnek. Ennek önként kell megnyilvánulnia a gyülekezet tagjai részéről, de a vének soha nem használhatják megbízatásukat hatalom vagy anyagi javak megszerzésére. Nem kereshetik a maguk dicsőségét, és nem kereshetik csupán a tehetősebbek társaságát anyagi előnyökért, elhanyagolva másokat (Példabeszédek 25:27; 29:23; Júdás 16). A felvigyázónak sokkal inkább ʼönként, nem tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággalʼ kell legeltetnie Isten nyáját (1Péter 5:2).
12. Minek az emlékezetünkben tartása fog segíteni abban, hogy engedelmeskedjünk azoknak, akik vezetnek minket?
12 Segítségünkre szolgál a vezetők iránti engedelmesség és tisztelet gyakorlásában, ha emlékezetben tartjuk, hogy maga Isten gondoskodott a vénekről (Efezus 4:7–13). Mivel ezek a férfiak szellemtől kinevezettek, és Isten szervezete kiemelt helyet foglal el Jehova Tanúi életében, bizonyára szeretnénk kimutatni hálánkat és tiszteletünket a teokratikus elrendezés iránt. Ezenfelül, segíthetünk az újaknak is kifejleszteni ezt a magatartást, ha jó példát mutatunk engedelmesség és alárendeltség terén azok iránt, akik vezetnek bennünket.
Miért értékeljük a szolgálatukat?
13. a) Mennyire ellentétes nézet uralkodik a vezetésről a világban és Isten szervezetében? b) Milyen alapos okunk van arra, hogy megbízzunk azokban, akik vezetnek minket? c) Ahelyett, hogy felnagyítanánk a keményen dolgozó vének tökéletlenségét, mit kell tennünk?
13 A világban olyan irányzat uralkodik, amely elveti a vezetést. Egy előadó ezt mondta: „Az emelkedő oktatási színvonal annyira megnövelte a tehetséges emberek számát, hogy a tanítványok nagyon is bírálókká lettek, s ezért majdnem lehetetlen őket vezetni.” Isten szervezetében azonban nem a független gondolkozás szelleme uralkodik, ezért alapos okunk van bízni azokban a férfiakban, akik vezetők közöttünk. Például, csak olyanokat neveznek ki vénnek, aki megfelel a Szentírás követelményeinek (1Timótheus 3:1–7). Arra képezik ki őket, hogy kedvesek, szelídek és segítőkészek legyenek, mégis szilárdan támogassák Jehova igazságos irányadó mértékeit. A vének kitartanak a szentírási igazságban, ʼszilárdan ragaszkodnak a megbízható beszédhez, hogy képesek legyenek az egészséges tanítással buzdítaniʼ (Titus 1:5–9). Természetesen nem szabad felnagyítanunk emberi gyengeségeiket, hiszen mindannyian tökéletlenek vagyunk (1Királyok 8:46; Róma 5:12). Ahelyett, hogy csalódottnak éreznénk magunkat korlátozottságuk miatt, értékeljük és fogadjuk el a vének Biblián alapuló vezetését mint Istentől jövőt.
14. Az 1Timótheus 1:12. vers fényében, hogyan tekintse a vén a rábízott szolgálatot?
14 Pál, aki méltányoló ember volt, ezt mondta: „Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tekintett, amikor szolgálatára kijelölt” (1Timótheus 1:12). Az a szolgálat magában foglalta a prédikáló munkát és a hittársainak szolgálatát. Noha a felvigyázó a szent szellem által kapja a megbízatást, hogy pásztorként szolgáljon, nem szabad olyan érzést táplálni magában, mintha ő felsőbbrendű lenne a nyáj többi tagjainál, hiszen ő is része Isten juhszerű nyájának (1Péter 5:4). Legyen hálás inkább, hogy a gyülekezet Feje, Jézus Krisztus méltónak ítélte arra, hogy szolgáljon a nyáj tagjainak, Isten pedig olyan képességekkel ruházta fel, mint bizonyos mértékű ismeret, bölcsesség és értelem (2Korinthus 3:5). Mivel a vén nagyon hálás lehet Istentől kapott kiváltságaiért, a gyülekezet többi tagjának értékelnie kell szolgálatát.
15. Mi a lényege Pál 1Thessalonika 5:12, 13. versben adott tanácsának?
15 Jehova Tanúi nagyon hálásak Jehovának a szervezetért, amelyet ezekben az utolsó napokban kiépített, és ez az értékelés arra indít minket, hogy tiszteljük a véneket. Boldogan kell együttműködnünk a javunkra hozott intézkedéseikkel. Pál mondta: „Arra kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik keményen fáradoznak közöttetek, és elnökölnek felettetek az Úrban, és intenek titeket. Munkájukért tanúsítsatok irántuk túláradó szeretetet és figyelmességet (1Thessalonika 5:12, 13). E tanács alkalmazása örömet szerez, és Jehova áldását eredményezi.
Légy gyors a tanács alkalmazásában
16, 17. Milyen tanácsot adhatnak a vének a házassággal kapcsolatban, és mi származik e tanács követéséből?
16 Pál arra buzdította Titust, hogy ʼintsen, feddjen teljes tekintéllyelʼ (Titus 2:15). Isten mai képviselői hasonlóképpen a Biblia alapelveihez és törvényeihez irányítanak bennünket. Ésszerű alapja van annak, hogy elfogadjuk és alkalmazzuk Jehova szervezetének és a kinevezett véneknek ismételt figyelmeztetéseit.
17 Ennek szemléltetésére: A vének buzdíthatják a keresztényt a Biblia tanácsának követésére, hogy „csak az Úrban” házasodjon (1Korinthus 7:39; 5Mózes 7:3, 4). Kimutathatják, hogy az alámerítetlennel kötött házasság komoly problémákhoz vezethet, még Salamon király is nagyon nagy hibát követett el, amikor idegen feleségeket vett magának, akik hamis istenekhez hajlították szívét, eltérítették Jehova Istentől (1Királyok 11:1–6). A vének azt is megmagyarázhatják: Ezsdrás megparancsolta a zsidó férfiaknak, bocsássák el pogány feleségeiket, Nehémiás pedig megmondta, hogy azok, akik hitetlenekkel kötnek házasságot, ʼnagy rosszat tesznek, amikor Isten ellen hűtlenül cselekszenekʼ (Nehémiás 13:23–27; Ezsdrás 10:10–14; lásd a The Watchtower 1982. március 15-i száma 31. oldalán; 1986. november 15. szám 26–30. oldalain [magyarban 82/18 27. old. Olvasók kérdései; 87/6 29–37. old.]). Az ilyen szerető vének által kapott bibliai tanács alkalmazása áldást hoz, és azt a megelégedést, hogy tetszünk Jehovának.
18. Megfontolván, amit Pál írt az 1Korinthus 5:9–13. versben, hogyan kell reagálnunk, ha családtagot közösítenek ki?
18 Helyes a vének bírói döntéseit is tiszteletben tartani. Pál azt mondta a korinthusi keresztényeknek, hogy „ne keveredjetek olyannak a társaságába, akit, bár testvérnek neveznek, de parázna, mohó, bálványimádó, gyalázkodó, részeges vagy zsaroló; az ilyennel együtt se egyetek.” Nekik kötelességük volt ʼeltávolítani a gonoszt maguk közülʼ (1Korinthus 5:9–13). De mit cselekednél, ha valamelyik rokonodat közösítenék ki? Jóllehet szükség lehet korlátozott kapcsolatra családi ügyek intézéséhez, minden szellemi kapcsolatot meg kellene szüntetni a kiközösített rokonnal. (Lásd a The Watchtower 1988. április 15. száma, 26–31. oldalain.) Az Isten és szervezete iránti lojalitásunk a vének bírói döntéseinek tiszteletben tartására kell hogy indítson bennünket.
19. Mit kell tennünk, ha a vének rámutatnak, hogy szellemileg rossz úton járunk?
19 Nem könnyű megmaradni az élethez vezető keskeny úton. Ahhoz, hogy megmaradhassunk, követnünk kell Isten Szavának irányítását, valamint azokét, akiket pásztori feladattal bíztak meg az ő szervezetében (Máté 7:13, 14). Ha egyik városból a másikba utaznánk autóval, és rossz irányba tévednénk, tennünk kellene valamit az útirány helyreigazítására. Máskülönben soha nem érnénk el úticélunkat. Hasonló a helyzet akkor, ha a vének rámutatnak előttünk, hogy rossz irányba haladunk, esetleg hitetlennek udvarolunk, gyorsan alkalmazni kell a Szentírásból vett tanácsukat. Ez az egyik módja, hogy kimutassuk: valóban „bízunk Jehovában” (Példabeszédek 3:5, 6).
Tisztelet még a kis dolgokban is
20. Milyen önmagunknak feltett kérdések segítenek tiszteletet tanúsítani a vének irányítása iránt még kis dolgokban is?
20 Tiszteletet kell mutassunk a vének irányítása iránt, még kis dolgokban is. Megkérdezhetjük önmagunktól: ʼVajon együttműködőnek bizonyulok-e, amikor a vének azt mondják, látogassuk meg a betegeket, vagy képezzük az újakat a szántóföldi szolgálatban? Készségesen fogadom-e az összejövetelekre vonatkozó megbízást, és felkészülök-e alaposan? Elfogadom-e a vének utasítását a kongresszusi ülőhelyfoglalásra, vagy az öltözködési módra, stb. vonatkozóan? Együttműködöm-e, midőn a Királyság-terem takarításában való részvételre kérnek bennünket, vagy a munkajelentés idejében való leadására és az összejövetelekre történő pontos megérkezésre buzdítanak?ʼ
21. Jézusnak mely szavait juttatja eszünkbe a vének iránt tanúsított tisztelet?
21 A gyülekezeti felvigyázók értékelik az együttműködésünket, és ebből sok jó származik. Valóban, ha kis dolgokban is tisztelettudók és együttműködők vagyunk, eszünkbe juthatnak Jézus szavai: „Aki a kevesen hű, a sokon is hű az” (Lukács 16:10). Bizonyára azt szeretnénk, ha hűségesnek tartanának.
Reagáljunk helyesen a szerető felvigyázásra
22. Milyen jótétemények erednek a hű rabszolga és a gyülekezeti vének szerető felvigyázásából?
22 A hű rabszolga és a gyülekezeti vének szerető felvigyázásából eredő jótétemények bizonyítják, hogy Jehova gazdag áldása van földi szervezetén. Ezenfelül a vének értő irányítása egybehangolja képességeiket, és elősegíti a köztünk lévő egységet. Ugyanakkor egyesített és sikeres erőfeszítést eredményez a Királyság-érdekek előmozdításában. Az elöljáróink felvigyázása iránti értékelő reagálásunk egyik látható eredménye az, hogy Isten megáldja prédikáló- és tanítványképző tevékenységünket (Máté 28:19, 20). A vénekkel való együttműködésünk ezen felül előkészít bennünket a dolgok új rendszerében való életre.
23. Minek a cselekvésére kell indíttatást éreznünk az 1János 5:3. vers fényében?
23 Mivel szeretjük Jehovát, az iránta való engedelmesség nem kellemetlen feladat. János apostol ezt írta: „Az jelenti az Isten szeretetét, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5:3). A lojális keresztények örömmel engedelmeskednek Jehova parancsolatainak, és indíttatva érzik magukat az együttműködésre azokkal, akikre ő rábízta a gyülekezet felvigyázását. Mennyire hálásak vagyunk, hogy Isten szervezetében lehetünk, és ilyen „emberadományokkal” rendelkezünk! (Efezus 4:8). Teljesen bízva abban, hogy Jehova irányítja az ő népét, legyünk mindig engedelmesek azok iránt, akiknek az a kiváltságuk, hogy elöl járjanak Jehova Tanúi között.
Hogyan magyarázod meg?
◻ Miért engedelmeskedjünk azoknak, akik vezetnek minket?
◻ Milyen legyen a magatartásunk a keményen dolgozó vének nyújtotta szolgálat iránt?
◻ Miért kell gyorsan alkalmaznunk a vének által kapott tanácsot?
◻ Milyen jótétemény fakad a szerető felvigyázásra való értékelő reagálásunkból?