Imádkozás ezekben az ,utolsó napokban’

„Maradjatok tehát éberek, minden időben könyörögjetek!” — Luk 21:36.

 1. a) Hol tesz említést Lukács először az imádkozásról vagy „könyörgésről”? b) Hogyan válaszolt Jézus arra a kívánságra, hogy: „Uram taníts meg minket imádkozni”?

JÓLLEHET az imádkozás korábban is meg van említve Lukács evangéliumában, Zakariás Istenhez való „könyörgésére” való utalással (az 1. fejezet 13. versében), a 11. fejezet az, ahol Jézus hosszabb fejtegetése található erről a témáról. Jézus először is egyik tanítványának erre a kérésére felelt: „Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait.” (Luk 11:1) Jézus így válaszolt erre:

„Valahányszor imádkoztok, ezt mondjátok: ‚Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a királyságod. Add meg nekünk a napi kenyerünket a nap szükséglete szerint. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi magunk is megbocsátunk mindenkinek, aki adósunk; és ne vígy minket kísértésbe.’” — Luk 11:2-4.

 2. a) Hogyan nyer így tiszteletet Isten neve és milyen Szentírás-szövegekkel összhangban? b) Milyen ellentétes állapotok vannak a világon és hogyan lesznek ezek orvosolva?

² Az 1Királyok 8:41-43 és Ésaiás 56:6-8-ban írottakhoz hasonlóan, amelyeket az előző cikkben megemlítettünk, figyeljük meg, hogy Jézus is elsőbbséget adott Atyja nevének. Jehova nevét ma biztosan nem szentelik meg a világon. A nacionalizmus szelleme az önmaguk első helyre helyezése és a saját vágyaik kielégítése, mely megelégszik „az isteni önátadás formájával, de erejére nézve hamisnak bizonyul”, és egyéb ilyen állapotok azt eredményezik, hogy Isten nevét gyalázzák, gúnyolják, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják. (2Tim 3:5) Így Istennek kell a maga nevét megszentelni válaszul erre az imára. (Ez 36:23) Az ügyek áldatlan állapota orvosolva lesz, amikor Isten királysága Jézus Krisztus kezeiben cselekedni kezd a nemzetek ellen és uralkodóik ellen, úgy ahogy a Zsoltár 2. fejezete élénken leírja.

 3. Ezzel kapcsolatosan, milyen figyelmeztetést és milyen ígéretet közöl Péter?

³ Ezek a dolgok Jehova napján teljesednek be, amely már nagyon közel van, ahogy a bibliai próféciák teljesedési folyamata világosan mutatja. Jól tesszük azért, ha figyelünk Péter ihletett figyelmeztetésére és intésére:

„Ti, akik várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét, amely által az egek tűzbe borulva felbomlanak és az elemek, mivel rendkívül forrók, megolvadnak. De új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság lakozik. Ezért szeretteim, mivel ezeket a dolgokat várjátok, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül hibátlannak, szeplőtelennek találjon benneteket békességben.” — 2Pét 3:12-14.

 4. Hogyan van a két első kérés szorosan összekapcsolva az Úr imájában és milyen segítséget nyújt ez nekünk a többi kérésre vonatkozóan?

⁴ Midőn ezek mind beteljesednek, Isten neve tökéletesen igazolt és megszentelt lesz. Ezért van szorosan összekapcsolva ez a két kérés és ezért került az Úr Imájának az elejére a Lukács 11:2-ben. Ezek igazán nagy események a mi napjainkra és a közeli jövőben! Ha ezeket elevenen észben tartjuk, könnyebben tudunk kiegyensúlyozottan tekinteni a mindennapi személyes szükségleteinkre és problémáinkra, melyeket ezek után említünk abban az imában. Ahelyett, hogy énközpontúak lennénk, ami a legkönnyebb álláspont, először megkérdezzük magunktól: Milyen magatartás és eljárásmód az, amely részemről összhangban van Isten akaratával, melyet a Szent Igéje vázol és tiszteletet szerez nevének?

A BÁTOR KITARTÁS JUTALOMMAL JÁR

 5. a) Mi az általános szabály Jézus példázataiban a felhasznált szereplők tekintetében? Idézz rá példákat! b) A Lukács 11:5-8-ban milyen szereplőket látunk, és milyen szerepet játszanak?

⁵ A fentieket követően Lukács elmond egyet Jézus hasonlatai közül, amely szokatlan vonású. Általában midőn egy vagy több szereplőt használnak fel egy példázatban, mindegyiknek pontosan meg kell felelni azoknak, akiket szemléltetnek. Ha például a mennyei Atyát alakítják, mint a tékozló fiú példázatában a Lukács 15:11-32-ig, akkor nincsenek nehézségeink a felismerésben, mert a fiúnak az apja azzal, amit mond és tesz, találóan mutatja be a Mennyei Atyát. Ezt nem mondhatjuk el Jézus következő szemléltetéséről:

„Ki az közületek, akinek van egy barátja és éjfélkor elmegy ahhoz és azt mondja neki: ,Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, mert éppen most jött egy barátom utazásból és nincs semmim, amit elébe tehetnék’? És az bentről azt válaszolja: ,Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, kisgyermekeimmel együtt már ágyban vagyok; nem kelhetek fel, hogy adjak valamit neked.’ Én mondom nektek, bárha nem is kel fel és ad neki valamit azért, mert barátja, bizonyára oda adja neki bátor kitartásáért azt, amire szüksége van.” — Luk 11:5-8.

 6. Mennyiben áll ellentétben Jehovával ebben egy bizonyos szereplő, és mit akart Jézus ezzel hangsúlyozni?

⁶ Itt úgy látjuk, hogy az, akinek módjában állt kielégíteni a kérő szükségleteit, először határozottan megtagadott minden akciót, mondván: „Ne zavarj engem!” Ő a leghatározottabban vonakodott attól, hogy adjon. Ahelyett, hogy a mennyei Atyjához hasonlónak bizonyult volna, éles ellentétben állt vele. A szemléltetés ezzel az eljárással még sokkal hatásosabbá teszi a csattanóját. Ha az az ember a már ágyba bújt családjával azonnal hajlandó lett volna felkelni és odaadni a szükségeseket, nem lett volna szükség „bátor kitartásra” a kérelmező részéről. Ezt hangsúlyozta ki Jézus.

7, 8. Miképpen erősítik meg ezt Jézus további szavai és mennyiben jelent ez nagy bátorítást nekünk?

⁷ Ezt világosan megerősítik Jézus következő szavai: „Ezért mondom nektek, állandóan kérjetek és megkapjátok; állandóan keressetek és találtok; állandóan zörgessetek és megnyitják nektek.” (Luk 11:9) Ezután még az ellentét kedvéért hozzátette: „Azért ha ti gonosz létetekre tudjátok, hogyan adjatok jó ajándékokat gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad majd a mennyei Atya szent szellemet azoknak, akik kérik tőle!” — Luk 11:13.

⁸ Képzeld csak el azt az embert, aki ,bátor kitartásáért’ megkapta, amire szüksége volt, még éjfélkor is! Kitartása jutalommal járt. Milyen buzdító gyakorlatba átvinni a példázatot Jézus saját alkalmazása szerint: ,Állandóan kérjetek — keressetek — zörgessetek.’ Ne hagyjátok abba az imádkozást vagy ne gyengüljetek el a hitben az állandó ellenállás miatt, amit kifejtenek a Királyság-prédikálás vagy tanítványképzési munkátok ellen, vagy a megosztott családban élés miatt, vagy valami személyes gyengeség miatt, amely mélyebben gyökerezik, mint ahogy elképzeltétek.

 9. Milyen példáját jegyzi fel az állhatatosságnak az imádkozásban és cselekvésben a Cselekedetek 4:24-30 és a Cselekedetek 5:41, 42?

⁹ Szép példája látható az ilyen helyes cselekvéssel támogatott kitartó imádkozásnak a keresztény gyülekezet első napjaiban. Amikor Péter és János beszámoltak az ellenállásról, amelyet tapasztaltak a Szanhedrin előtt, figyeljük meg az egyesült imát, amely a Cselekedetek 4:24-30-ban van kifejezve, különösen a 29. vers szavaiban: „És most, Jehova, fordítsd figyelmedet az ő fenyegetéseikre, és engedd a te rabszolgáidnak, hogy teljes bátorsággal beszéljék a te igédet.” Nemsokára ezután, hogy a Szanhedrinnek egy következő ülésén az összes apostolokat megkorbácsolták, a feljegyzés a továbbiakról a Cselekedetek 5:41, 42-ben ezt mondja: „Ezek azért teljes örömmel mentek el a Szanhedrin elől, mivel méltóknak találtattak arra, hogy az ő nevéért gyalázatot szenvedjenek. És minden nap a templomban és házról házra szüntelenül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt.” Azok közül az apostolok közül egy sem szenvedett el nagyobb és tartósabb ellenállást, mint Pál apostol. Ő azonban így ír erről: „Mindenre van erőm annak ereje által, aki nekem erőt ad.” — Fil 4:13.

„SZÜKSÉGES MINDIG IMÁDKOZNI ÉS NEM FELHAGYNI VELE”

10. Más szemléltetést felhasználva az imádkozás fontosságának megvilágítására, miről számol be Lukács, hogy milyen kettős beteljesedésről beszélt Jézus?

¹⁰ Jézus, a földi szolgálatának vége felé egy még meglepőbb példát használt fel, egy szembeállítást, hogy példázatában bizonyos dolgot kihangsúlyozzon. Lukács így jegyezte fel: „Azután [Jézus] tovább ment és egy szemléltetést mondott nekik arra vonatkozóan, hogy számukra szükséges mindig imádkozni és nem felhagyni vele.” (Luk 18:1) Fontoljuk meg azonban először, hogy mi vezetett e szemléltetés elmondásához. (Érdekes módon Lukács gyakran megemlíti az okot, miért mondták el a szemléltetést, amint megfigyelhetjük a Lukács 18:9-ben és 19:11-ben.) Nézzünk vissza most a Lukács 17:22-37-re, s megfigyelhetjük, hogy Lukács beszámol arról, hogy mit mondott Jézus azokról az állapotokról, amelyek megelőzik azt az időt, amikor ,őt elveti ez a nemzedék’. (Luk 17:25) Jóllehet Jézusnak ezek a szavai részben összhangban vannak a Máté 24. fejezetével s beteljesedtek az ő napjaiban és végül elvezettek a dolgok zsidó rendszerének végéhez, van egy nagyobb beteljesedésük is napjainkban, a dolgok jelenlegi rendszerének a „vég idején”. — Dán 12:4.

11. a) Hogyan vannak párhuzamban napjaink eseményei mind Noé, mind Lót napjaiéval? b) Mit jegyzett meg Jézus különösképpen és van-e annak megfelelője ma?

¹¹ És milyenek az uralkodó állapotok a jelenlegi nemzedék emberei között ma? Bizony, napról napra jobban hasonlít Noé napjaihoz, amikor „Isten a földre tekintett és lám, a föld romlott volt, mert minden test megrontotta útját a földön”. (1Móz 6:12, 13) Jézus mégsem azokra a dolgokra hivatkozott, hanem inkább valami sokkal jelentősebb dolgot említett. Mi volt ez? Az emberek akkor teljesen elfoglalták magukat és teljesen megelégedtek az olyan dolgok megszokott napi tevékenységével, mint az ,evés és ivás, nősülés és férjhez menés’. Úgy volt, ,mint . . . a Lót napjaiban’, amikorra még további dolgok sorolhatók fel mint ,adás, vevés, plántálás és építés’. (Luk 17:26-29) Ahelyett, hogy ez érdekelte volna őket és megrettentette volna az általános gonoszság és kegyetlenség, magatartásukat fásultság és közömbösség jellemezte. A Noé nagy tanúskodását, melyet szóban és cselekedetben a bárka építésével tett, „nem vették észre”. (Máté 24:39; 2Pét 2:5) Bizonyára ma is ugyanezt mondhatjuk az emberek viselkedéséről általában, különösen az Isten királyságáról szóló világméretű tanúskodás tekintetében, amit a Máté 24:14 előre megjövendölt. A nagy többséget egyszerűen nem érdekli, mivel túl sok egyéb dolog van, ami leköti az idejüket és figyelmüket. Figyeld meg a lényeget, melyet Jézus mindkét említett időszakkal kapcsolatban kimutatott, hogy a végső ítélet végrehajtása váratlan hirtelenséggel jött és „mindnyájukat elpusztította”. — Luk 17:27, 29.

12. A Lukács 17:31-37 alapján mit tanulhatunk és mit gyakorolhatunk?

¹² Reméljük, hogy te azok közé az aránylag kevesek közé tartozol, akiket érdekel a világ mai állapota és kész figyelni arra, amit Isten Igéje mond ezekről. Ha belátod annak szükségességét, — amint azt a Lukács 17:31-37 mutatja — hogy megszűnj része lenni vagy támogatója lenni a dolgok jelen rendszerének és többé nem azon igyekszel csupán, hogy a magad ,lelkét (életét) mentsd’, akkor ne vesztegesd az időt. Foglalj állást Jehova és királysága mellett! Bízd rá az élet-kilátásodat mind a jelen, mind a jövő életét, átadva magad Jehovának, az ő akarata cselekvésére! Ne tekints vissza vágyakozva arra, amit elhagytál! „Emlékezz Lót feleségére!” (Luk 17:32) Azonosítsd magad inkább azokkal, akikről Jézus azt mondta, hogy „nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak”. — Ján 17:14-17.

13. Mik a fő pontjai a Lukács 18:2-5-ben levő példázatnak, szemléltetésnek?

¹³ Térjünk most a Lukács 18:2-5-ben levő szemléltetésre, ahol ismét kérelemről van szó; ezúttal a szereplők egy özvegy és egy olyan férfi, aki helyzeténél fogva teljesíthetné az özvegy kívánságát; ez az ember „egy bíró, aki nem fél Istent és nem tisztel embert”. A bíró végül is bár húzódozva utánanézett, hogy igazságot szolgáltassanak az asszonynak; mint mondotta azért, „mert az özvegy állandóan zaklat engem”. Nem volt kétség kitartása iránt, ez szemléltette, hogy ,szükségünk van mindig imádkozni és nem felhagyni vele’.

14. a) Mit mondott Jézus, mit fog tenni Isten, ellentétben az „igazságtalan” bíróval? b) Mit tanulhatunk ebből az idő jellegzetességét illetően?

¹⁴ Ez a bíró hasonlít a Lukács 11:7-ben szereplő emberhez, mert itt ismét teljes ellentétet látunk ahhoz viszonyítva, amilyen Isten valójában. Figyeld meg továbbá Jézus magyarázatát arra vonatkozóan, hogy mit fog tenni Isten, ellentétben ezzel a ,hamis’, ,igazságtalan’ bíróval. Isten „igazságot szolgáltat az ő választottainak . . . noha hosszútűrő irántuk”. És ezt „gyorsan” teszi meg. (Luk 18:6-8) Sokat tanulhatunk ezekből a magyarázatokból. Ezért kell megpróbálnunk mindent Isten szemszögéből tekinteni, legyen az személyes ügyünk, vagy az ő szándékának végrehajtása. Ahogy Péter megvilágítja: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint azt némelyek lassúságnak tekintik, hanem türelmes irántatok (Isten népe iránt), mivel nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megtérésre jusson.” És ahogy a próféta bejelenti Jehova szavait a látomás teljesedésére vonatkozóan: „Mégha késne is, várj rá továbbra is, mert kétségtelenül megvalósul. Nem késik el.” — 2Pét 3:9; Hab 2:3; lásd a Jelenések 6:10, 11-et is!

15. Hogyan alkalmazható ez a személyes problémákra és mit kell kerülnünk?

¹⁵ Személyes nehézségek között biztosak lehetünk abban, hogy a látszólagos késés a kérésünk meghallgatásában nem az Istenünk részéről való tehetetlenség vagy nem akarás miatt van. Ha mint az özvegy, igazságtalanságot vagy üldözést szenvedünk, hogyan nyilatkoztatunk ki hitet, hogy igazságot fognak szolgáltatni? Nemcsak tovább kell könyörögnünk, hanem ragaszkodnunk kell a hűséges cselekvési módhoz. Ha megalkuszunk azért, hogy elkerüljük az üldözést, akkor természetesen nem kell tovább könyörögni, imádkozni. Ez nemcsak a hit hiányát fogja jelezni, hanem azt is eredményezi, hogy elveszítjük annak a bizonyítékát, hogy Isten keresztény szolgái vagyunk. — 2Kor 11:23-27; 2Tim 3:12.

16. Hogyan kell a Lukács 18:8-ban levő kérdést személyes kihívásnak tekinteni a saját hasznunkra?

¹⁶ Különösnek tűnhet, hogy Jézus az alábbi kérdéssel fejezi be a magyarázatát: „Mindazonáltal, amikor az ember Fia megérkezik, valójában talál-e hitet a földön?” (Luk 18:8) Nyitva hagyja a kérdést. Ez úgy tűnhet föl, hogy a hit nem bőségesen lesz abban az időben, de nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy sehol a földön nem lehet igaz hitet találni. Inkább személyes kihívásnak kell tekintenünk. Nem szabad magunkat egyénileg biztosnak tartani, bármilyen régen vagyunk is Jehova önátadott szolgái. (1Kor 10:12, 13) Nemcsak figyelnünk kell a Lukács 11:9-ben levő figyelmeztetésre, ,állandóan kérjetek — keressetek — zörgessetek’, hanem Jézus a mostani napokra szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy „állandóan vigyázzatok, maradjatok ébren . . . őrködjetek tovább”. Ez minden irányú kitartásra szólít fel a kívülről támadó közönyösség és ellenállás elviselésében és a belülről jövő gyengeségek leküzdésében. — Márk 13:32-37; 14:38.

17. Mindenekfelett milyen vonalon kell imádkoznunk és milyen példát követve?

¹⁷ Imádkozzatok tovább hittel hogy hűeknek bizonyuljatok és ne húzódjatok vissza! (Zsid 10:39) Komoly próbákban imádkozzatok tovább, mint Jézus a legnagyobb szükség órájában, hogy minden egyéb dolog fölött Isten akarata legyen meg. (Máté 26:38-44) Istennek nagyon tetszenek az ilyen imák. Megengedi nekünk, könyörgőknek, hogy kimutassuk aggódásunk mélységét, vágyunk erősségét és indítékunk őszinteségét. Ő, noha hosszútűrő, gyorsan végrehajtja majd az ítéletet, amikor annak ideje elérkezik. — Zsolt 55:17, 18; Róma 1:9-12.

,MARADJATOK ÉBEREK, MINDEN IDŐBEN KÖNYÖRÖGJETEK!’

18. a) Milyen velős figyelmeztetést és buzdítást adott Jézus a próféciája végén? b) Milyen módon kerülhetjük el azokat, amiknek „meg kell történni”?

¹⁸ Az előbbiekkel párhuzamosan Lukács evangéliuma feljegyzi, hogyan fejezte be Jézus a próféciáját az ő napjaira és a mi napjainkra vonatkozóan. Figyelmeztetett az élvezetekbe való túlzott belemerülés ellen, hogy a szívünk „soha el ne nehezedjék túlzott evés, mértéktelen ivás és az élet gondjai miatt, és az a nap [a végső ítélet] hirtelen, tőrként ránk ne jöjjön egy szempillantás alatt”. Azután nyomatékosan ezt mondta: „Maradjatok tehát éberek, minden időben könyörögjetek [miért?], hogy sikerüljön elkerülnötök mindazokat a dolgokat, amiknek meg kell történniük és megállhassatok az ember Fia előtt.” (Luk 21:34-36) Ez nem azt jelenti, hogy el vagyunk vonva a cselekvés színteréről, hanem inkább azt, hogy kerülnünk kell, nehogy megromoljon a járásunk és ,lábunk megfogasson’ mint egy tőrben, vagy a bűn tanyáján találtassunk. Ehelyett inkább mindig imádkozzunk komolyan, és törekedjünk imánkkal összhangban cselekedni, hogy úgy találtassunk, mint akik helyeselten ,állnak az ember Fia előtt’.

19. Milyen kérdést hasznos feltenni magunknak az imával kapcsolatban és hogyan segít nekünk Nehémiás példája?

¹⁹ Tekintettel mindezekre a kitartásra vonatkozó figyelmeztetésekre, és hogy soha ne hagyjunk fel az imával, milyen gyakran imádkozol? Csak meghatározott időkben, étkezések és összejövetelek alkalmával? Imáid csak az elmédből jönnek és az ajkadon fejeződnek ki, vagy mélyebbről fakadnak ,könyörgéseid’ és komoly esedezéseid a szívedből jönnek, néha „kimondatlan sóhajtásokkal”? (Róma 8:26) Bármilyen a szükség, úgy tehetsz, amint Nehémiás tett észrevétlenül, amikor a király előtt volt: „Azonnal a menny Istenéhez imádkoztam.” (Neh 2:4) Hitből fakadó imája meghallgatásra talált. Emlékezz arra is, hogy bár mások imája is tud segíteni rajtad, senki sem helyettesíthet téged igazán az imádságban.