Jézus élete és szolgálata

Az ima és az alázat szükségessége

JÉZUS egy korábbi alkalommal, amikor Júdeában volt, elmondott egy példázatot az imában való állhatatosság fontosságáról. Most, a jeruzsálemi utolsó útja alkalmával újra kihangsúlyozza, hogy nem szabad felhagyni az imádkozással. Feltehetőleg Jézus még mindig Szamáriában vagy Galileában tartózkodik, amikor ezt az újabb példázatát mondja el tanítványainak:

„Egy bizonyos városban élt egy bizonyos bíró, akiben nem volt istenfélelem, és embert sem tisztelt. De volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá e szavakkal: ʼSzolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.ʼ Nos, egy ideig a bíró nem volt hajlandó rá, de azután ezt mondta magában: ʼBár nem félem az Istent, és embert sem becsülök, mégis, mivel ez az özvegyasszony folyton zaklat engem, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide és ne zaklasson engem vég nélkül.ʼ”

A történet végén Jézus rögtön megmagyarázza, miként kell alkalmazni a példázatot: „Halljátok, mit mond az igazságtalan bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is érettük?”

Jézus ezzel nem azt akarja mondani, hogy Jehova Isten bármilyen vonatkozásban is hasonlítana az igazságtalan bíróhoz. Inkább azt emeli ki, hogy ha egy igazságtalan bíró hajlandó valaki állhatatos könyörgésének eleget tenni, mennyivel inkább meghallgatja Isten, aki egyúttal igazságos és jó is, az övéinek könyörgését, ha azok nem hagynak fel az imádkozással. Ezért Jézus így folytatja: „Mondom nektek, [Isten] igazságot szolgáltat nekik hamarosan.”

Az egyszerű és szegény embereknek gyakran nem szolgáltatnak igazságot, ellenben a befolyásos és gazdag emberek előnyben részesülnek a perben. Isten azonban nemcsak arról fog gondoskodni, hogy a gonoszok elnyerjék méltó büntetésüket, hanem azt is biztosítani fogja, hogy szolgái méltányos bánásmódban részesüljenek. E célból örök élettel ajándékozza meg őket. De hányan hiszik szilárdan azt, hogy Isten hamarosan érvényt szerez az igazságosságnak?

Jézus, különösen arra utalva, hogy milyen ereje van az imának, ezt kérdezi: „Amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” Bár a kérdést megválaszolatlanul hagyja, annyi kikövetkeztethető, hogy nem lesz mindenkiben ilyen hit, amikor Krisztus eljön Királyság-hatalmában. De olyan következtetésre sem szabad jutni, hogy egyáltalán nem lesz ilyen hit. Neked van-e ilyen hited?

Jézus hallgatói között vannak némelyek, akik hitükben nagyon magabiztosak. Igazaknak tartják magukat, és emiatt lenéznek másokat. Ilyenek még Jézus tanítványai között is akadhatnak. Jézus az ilyenekhez intézi a következő példázatot:

„Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus és a másik adószedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ʼÓ, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok minden szerzeményemből.ʼ”

A farizeusok arról voltak híresek, hogy szerették fitogtatni mások előtt önigaz voltukat, hogy benyomást gyakoroljanak azokra. Kiszabtak magukra kötelező böjtnapokat. Ilyen volt a hétfő és a csütörtök. Ezenkívül kínos lelkiismeretességgel megfizették a tizedet, még az apró fűszernövények után is. Néhány hónappal korábban, a sátorok ünnepén az egyszerű emberek iránti megvetésük e szavakban jutott kifejezésre: „Ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt [vagyis a Törvénynek a farizeusok által történő magyarázatát], átkozott.”

Példázatát folytatva Jézus egy ilyen „átkozott” személyről beszél: „Az adószedő pedig távol állva még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: ʼÓ, Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.ʼ” Mivel az adószedő alázatosan elismerte fogyatékosságát, Jézus így zárja példázatát: „Mondom nektek: Ez az ember inkább megigazultan ment haza, mint amaz; mert mindenki, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Jézus ezzel még egyszer kiemeli, mennyire fontos az alázatosság. Mivel Jézus tanítványai olyan társadalomban nőttek fel, ahol az önigaz farizeusok ennyire befolyásosak, ahol csak a társadalmi állás és rang számít, nem meglepő, ha bizonyos hatással van rájuk ez a mentalitás. De micsoda szép leckét ad itt Jézus az alázatosságból! Lukács 18:1–14; János 7:49.

◆ Miért teljesíti végül is az özvegyasszony kérését az igazságtalan bíró, és mire tanít Jézus példázata?

◆ Milyen hitet keres Jézus, amikor megérkezik?

◆ Kiknek szánja Jézus a farizeusról és az adószedőről szóló példázatát?

◆ A farizeusok milyen magatartását kell kerülnünk?