Megjövendölt éhínség

AZ ÉHÍNSÉG kísértete fájóan megszokottá vált az utóbbi évek világhíreiben. A szenvedés felejthetetlen képei érkeztek Etiópiából és más helyekről. 1992-ben a világ figyelme a szomáliai éhínség tragikus áldozataira szegeződött, amelyet az aszály és a háború okozott. Az International Herald Tribune 1992 szeptemberében a következőket jelentette: „Senki sem tudja, mennyi szomáliai halt meg, de a Vöröskereszt 100 000-nél is nagyobbra becsüli ennek számát. Százak, ha nem ezrek halnak meg minden nap.”

A számok nem sokat közvetítenek az egyéneket érintő nyomorúságról és a fájdalomról. Yvette Pierpaoli, a Nemzetközi Menekültügyek európai képviselője a következőket írta az ENSZ Refugees című folyóiratában: „A menekültkérdés New York-ban vagy Genfben elég nyíltan jelenik meg; az idézett számokhoz olyan sok nulla járul, hogy nehéz felfogni azokat. De több ezer kilométerrel távolabb, azokban az országokban, ahol már ellenőrizhetetlenné vált a helyzet, elszorul a torkod, és a szenvedés nagysága kiáltásra késztet.”

Mialatt a Vöröskereszt kijelenti, hogy Szomália megsegítésére tett erőfeszítései az eddigi legnagyobb humanitárius segélyakciót képviselik, sok megfigyelő arról panaszkodik, hogy az általános kép az, hogy a segítség túl kevés, és túl későn érkezik. Pierpaoli így kesereg: „A támogató országok vonakodóak, belefáradtak abba, hogy támogassák a széteső félben levő Afrikát . . . Vádolják az afrikaiakat gyenge gazdálkodásuk, vezetőik kapzsisága és a látszólag végnélküli viszályok miatt.”

A Biblia megjövendölt egy időt, amikor élelmiszerhiányok lesznek „egyik hely után a másikon”. Ezek az élelmiszerhiányok, sok más fejleménnyel együtt — mint a háborúk, a földrengések és járványok — jelzik, hogy Isten Királysága közel van (Lukács 21:11, 31, New World Translation). A Biblia továbbá azt is kimutatja, hogy Isten e jótékony Királysága alatt bőséges élelmiszer lesz az egész emberiség számára. „És bőven lesz gabona a földön — írta a zsoltáros —, a hegyek csúcsán is túlcsordul a termés” (Zsoltárok 72:16, NW).