„Jehova nagy napja közel van”
„Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon siet” (SOFÓNIÁS 1:14)
1—2. a) Milyen különleges napot várnak a keresztények? b) Milyen kérdéseket kell feltennünk, és miért?
EGY boldogságtól sugárzó fiatal hölgy már alig várja az esküvője napját. Egy várandós anyukának repes a szíve, amikor a gyermeke megszületésére gondol. Egy kimerült dolgozó mélységesen vágyik a rég várt vakációja kezdetére. Mi a közös ezekben az emberekben? Mindannyian egy különleges napot várnak, egy napot, amely nagy hatással lesz az életükre. Bár teljesen más okokból, de mindegyikük felfokozott érzelmi állapotban van. A várva várt nap végül elérkezik, és remélik, hogy fel vannak rá készülve.
2 Az igaz keresztények napjainkban ehhez hasonlóan már alig várják, hogy elérkezzen egy különleges nap. Ez Jehova nagy napja (Ézsaiás 13:9; Jóel 2:1; 2Péter 3:12). Mi Jehovának ez a közelgő napja, és hogyan fogja érinteni az emberiséget, amikor elérkezik? Továbbá hogyan győződhetünk meg arról, hogy készen állunk rá? Mindenképp meg kell találnunk a válaszokat ezekre a kérdésekre, hiszen a bizonyítékok azt mutatják, hogy a Biblia következő szavai nagyon is igazak: „Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon siet” (Sofóniás 1:14).
„Jehova nagy napja”
3. Mi „Jehova nagy napja”?
3 Mi „Jehova nagy napja”? A Szentírásban a „Jehova napja” kifejezés mindig különleges időszakokra utal, amikor Jehova végrehajtja ítéletét az ellenségein, és megdicsőíti nagy nevét. Júda és Jeruzsálem hűtlen népe, valamint Babilon és Egyiptom zsarnokoskodó lakói mind szembenéztek ’Jehova napjával’, amikor Jehova végrehajtotta az ítéletét rajtuk (Ézsaiás 2:1, 10–12; 13:1–6; Jeremiás 46:7–10). Jehovának a legkiemelkedőbb „napja” azonban még előttünk áll. Ezen a „napon” Jehova végrehajtja az ítéletét azokon, akik gyalázzák a nevét. Ez a nap a hamis vallás világbirodalmának, vagyis ’Nagy Babilonnak’ a pusztulásával fog kezdődni, és Armageddon háborújában a gonosz világrendszer többi részének a megsemmisítésével fogja elérni a csúcspontját (Jelenések 16:14, 16; 17:5, 15–17; 19:11–21).
4. Miért kellene rettegnie az emberiség nagy részének Jehova rohamosan közeledő napjától?
4 Az emberiség nagy részének rettegnie kellene ettől a rohamosan közeledő naptól — akár tudatában van ennek, akár nem. Miért? Sofóniás prófétán keresztül Jehova így válaszol erre: „A bősz harag napja az, nyomorúság és gyötrelem napja, vihar és pusztítás napja, sötétség és homály napja, felhő és sűrű homály napja”. Milyen hátborzongató! Majd így folytatja a próféta: „Nyomorúságot hozok az emberre . . . , mert Jehova ellen vétkeztek” (Sofóniás 1:15, 17).
5. Milyen derűlátó nézetük van millióknak Jehova napjáról, és miért?
5 Másrészt több millióan izgatottan várják Jehova napjának az elérkezését. Miért? Azért, mert tudják, hogy az igazságosak számára ez a megmentés és megszabadulás ideje lesz. Ezen a napon maga Jehova felettébb fel lesz magasztalva, és dicsőséges neve meg lesz szentelve (Jóel 3:16, 17; Sofóniás 3:12–17). Az, hogy az embereknek rettegniük kell-e ettől a naptól, vagy izgatottan várhatják az eljövetelét, nagyrészt attól függ, hogy most hogyan élnek. Te hogyan tekinted ennek a napnak a közeledtét? Készen állsz rá? Hatással van a mindennapi életedre az, hogy Jehova napja a láthatáron van?
„Gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal”
6. Hogyan tekintik a legtöbben ’Jehova napját’, és miért nem lepődnek meg ezen az igaz keresztények?
6 Bár a helyzet sürgető, a legtöbb embert nem érdekli, hogy „Jehova napja” közeleg. Csúfolják és kigúnyolják azokat, akik arra figyelmeztetik őket, hogy ez a nap bármelyik pillanatban elérkezhet. Az igaz keresztények nem lepődnek meg ezen. Emlékeznek Péter apostol figyelmeztetésére: „először is tudjátok azt, hogy az utolsó napokban gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: »Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva«” (2Péter 3:3, 4).
7. Mi segít, hogy meg tudjuk őrizni a sürgősség érzetét?
7 Mi segít, hogy ellen tudjunk állni ennek a szkeptikus gondolkodásnak, és így meg tudjuk őrizni a sürgősség érzetét? Péter ezt mondja nekünk: „emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodóképességeteket, hogy emlékezzetek a szent próféták által korábban mondott beszédekre, és az Úrnak és Megmentőnek apostolaitok által közölt parancsolatára” (2Péter 3:1, 2). Ha odafigyelünk a prófétai figyelmeztetésekre, akkor az segít ’ébresztgetni a tiszta gondolkodóképességünket’. Talán már többször is hallottuk ezeket az emlékeztetőket, de most fontosabb, mint valaha, hogy figyeljünk ezekre a figyelmeztetésekre (Ézsaiás 34:1–4; Lukács 21:34–36).
8. Miért hagyják figyelmen kívül sokan a Biblia emlékeztetőit?
8 Miért hagyják figyelmen kívül némelyek ezeket az emlékeztetőket? Péter így folytatja: „kívánságuk szerint elkerüli figyelmüket az a tény, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld is, amely szilárd tömegként emelkedett ki a vízből és a vizek között, az Isten szavára; és ezek által az akkori világ pusztulást szenvedett, amikor elárasztották vízzel” (2Péter 3:5, 6). Igen, vannak olyanok, akik nem akarják, hogy Jehova napja elérkezzen. Nem akarják, hogy bármi is megzavarja az életüket. Nem akarnak számot adni Jehovának az önző életmódjuk miatt. Igazak rájuk Péter szavai: „a saját kívánságaik szerint” élnek.
9. Milyen magatartást tanúsítottak az emberek Noé és Lót napjaiban?
9 Ezek a gúnyolódók a „kívánságuk” miatt inkább semmibe veszik azt, hogy Jehova már beleavatkozott a múltban az emberi ügyekbe. Jézus Krisztus és Péter apostol két ilyen példára is utal: ’Noé napjaira’ és ’Lót napjaira’ (Lukács 17:26–30; 2Péter 2:5–9). Az Özönvíz előtt az emberek nem vették tudomásul Noé figyelmeztetését. Ehhez hasonlóan Szodoma és Gomorra elpusztítása előtt Lót vejeinek „úgy tűnt, mintha [Lót] tréfálkozna” (1Mózes 19:14).
10. Hogyan bánik Jehova azokkal, akik semmit sem vesznek észre?
10 Ma sincs ez másképp. De figyeljük csak, hogyan bánik Jehova azokkal, akik semmit sem vesznek észre: „odafordítom figyelmemet azokra az emberekre, akik olyanok, mint a bor, melynek leülepszik seprője, akik ezt mondják szívükben: »Nem tesz Jehova sem jót, sem rosszat.« Vagyonuk prédává lesz, házaik pedig elhagyatott pusztasággá. Házakat építenek, de nem fogják lakni azokat, szőlőket ültetnek, de nem isznak azok borából” (Sofóniás 1:12, 13). Az emberek talán a „normális” mindennapjaikat élik, viszont semmilyen maradandó hasznuk sem lesz a kemény munkájukból. Hogy miért? Azért, mert Jehova napja hirtelen jön el, és nincs az az anyagi gazdagság, amely megmenthetné őket (Sofóniás 1:18).
Várj rá!
11. Milyen intést kell észben tartanunk?
11 A körülöttünk levő gonosz világgal ellentétben észben kell tartanunk Habakuk próféta intését: „a látomás a meghatározott időre vonatkozik, és siet a vég felé, és nem fog hazudni. Még ha késlekedne is, várj rá, mert mindenképpen valóra válik. Nem késik el” (Habakuk 2:3). Még ha a tökéletlen szemléletmódunk miatt úgy tűnne is, hogy az a nap talán késik, emlékezzünk rá, hogy Jehova nem lassú. A napja hajszálpontosan fog eljönni, abban az órában, amikor az emberek nem számítanak rá (Márk 13:33; 2Péter 3:9, 10).
12. Mire figyelmeztetett Jézus, és hogyan áll ez ellentétben Jézus hűséges követőinek a tetteivel?
12 Hangsúlyozva, hogy mennyire fontos Jehova napjára várni, Jézus arra figyelmeztetett, hogy még a követői közül is lesznek néhányan, akik elvesztik a sürgősség érzetét. Ezt jövendölte róluk: „ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram«, és verni kezdené rabszolgatársait, és enne, inna a megrögzött részegesekkel, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral” (Máté 24:48–51). Ezzel szemben a hű és értelmes rabszolga osztály lojálisan megőrzi a sürgősség érzetét. A rabszolga osztály kitartóan virraszt, és készen áll. Jézus „mindene fölé” kinevezte a földön (Máté 24:42–47).
Meg kellett őrizniük a sürgősség érzetét
13. Hogyan hangsúlyozta Jézus, hogy meg kell őrizni a sürgősség érzetét?
13 Az első századi keresztényeknek létfontosságú volt megőrizniük a sürgősség érzetét. Haladéktalanul el kellett menekülniük Jeruzsálemből, amikor látták, hogy a várost „letáborozott seregek veszik körül” (Lukács 21:20, 21). Ez i. sz. 66-ban történt. Figyeljük meg, hogyan hangsúlyozta Jézus, hogy az akkori keresztényeknek meg kellett őrizniük a sürgősség érzetét: „Aki a háztetőn van, ne menjen le, hogy kihozza a holmiját a házából, és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza a házba, hogy felkapja a felsőruháját” (Máté 24:17, 18). A történelem tanúsága szerint Jeruzsálemmel még négy évig semmi sem történt. Akkor miért volt ennyire sürgető i. sz. 66-ban, hogy megszívleljék a keresztények Jézus szavait?
14—15. Miért volt létfontosságú az első századi keresztényeknek, hogy késedelem nélkül cselekedjenek, amikor látták, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül?
14 Az igaz, hogy a római sereg i. sz. 70-ig nem pusztította el Jeruzsálemet, a közben eltelt négy év azonban egyáltalán nem volt bajoktól mentes. Azokban az években elburjánzott az erőszak és a vérontás. Egy történész az akkori idők Jeruzsálemét úgy jellemzi, mint ahol „ijesztően véres polgárháború dúlt, emellett borzalmas kegyetlenségek folytak”. A fiatalembereket besorozták katonának, hogy megerősítsék az erődítményeket, hogy fegyvert adjanak a kezükbe, és hogy a hadseregben szolgáljanak. Nap nap után hadgyakorlatokon vettek részt. Árulónak bélyegezték azokat, akik nem értettek egyet a szélsőséges intézkedésekkel. Ha a keresztények haboztak volna elmenekülni a városból, akkor iszonyúan veszélyes helyzetben találták volna magukat (Máté 26:52; Márk 12:17).
15 Meg kell jegyeznünk, hogy Jézus azt mondta, hogy a Júdeában levők meneküljenek el — tehát nem csupán a Jeruzsálemben élőkről beszélt. Ez azért volt fontos, mert néhány hónappal azután, hogy a római csapatok visszavonultak Jeruzsálemből, újra hozzáfogtak a hadműveleteikhez. Először Galileát igázták le i. sz. 67-ben, majd a rá következő évben Júdeát hódították meg módszeresen. Ennek következményeként rettenetes nyomor alakult ki a vidéki területeken. Egyre nehezebb lett a zsidóknak elmenekülni Jeruzsálemből. A város kapuit őrizték, és aki megpróbált elmenekülni, arról azt gondolták, hogy át akar pártolni a rómaiakhoz.
16. Hogyan kellett gondolkodniuk az első századi keresztényeknek ahhoz, hogy túléljék a nyomorúság idejét?
16 Ezeket a tényeket figyelembe véve megértjük, miért hangsúlyozta Jézus a helyzet sürgősségét. A keresztényeknek hajlandóknak kellett lenniük áldozatokat hozni, és nem engedhették meg maguknak, hogy az anyagi javak eltereljék a figyelmüket. Nem volt szabad vonakodniuk attól, hogy Jézus intését megfogadva ’búcsút mondjanak mindennek, amijük van’ (Lukács 14:33). Akik azonnal engedelmeskedtek és elmenekültek a Jordán másik oldalára, megmenekültek.
Őrizzük meg a sürgősség érzetét!
17. Miért erősítsük meg magunkban a sürgősség érzetét?
17 A bibliai próféciákból félreérthetetlenül kitűnik, hogy a vég ideje már jócskán előrehaladt. Még sosem volt ennyire fontos megerősíteni magunkban a sürgősség érzetét. Békeidőben a katona nem érzi az ütközet feszültségét és veszélyét. Ha pedig nem érzi annak sürgető voltát, hogy éber maradjon, és váratlanul csatába hívják, minden valószínűség szerint felkészületlen lesz, és ez végzetes következményekkel jár. Ugyanez igaz szellemi értelemben is. Ha engedjük, hogy a sürgősség érzete elhalványodjon bennünk, talán nem állunk készen arra, hogy visszaverjük a minket érő támadásokat, és talán váratlanul ér bennünket Jehova napja, amikor végül eljön (Lukács 21:36; 1Tesszalonika 5:4). Ha valaki ’elfordult Jehova követésétől’, most van itt az ideje, hogy újra keresse Őt (Sofóniás 1:3–6; 2Tesszalonika 1:8, 9).
18—19. Mi segít élénken elménkben tartanunk „Jehova napjának jelenlétét”?
18 Nem csoda, hogy Péter apostol arra int minket, hogy tartsuk élénken elménkben „Jehova napjának jelenlétét”. Hogyan tehetjük ezt meg? Egyrészt „a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben” kell foglalatoskodnunk (2Péter 3:11, 12). Ha ilyen tevékenységekkel foglaljuk el magunkat, az segít abban, hogy lankadatlanul várjuk „Jehova napjának” eljövetelét. Az „élénken elmétekben tartjátok” kifejezéssel fordított görög szó betű szerinti jelentése: ’felgyorsít’. A valóságban nem tudjuk felgyorsítani Jehova napjának eljövetelét. Viszont ha szorgalmasan végezzük Isten szolgálatát, miközben arra a napra várunk, úgy tűnik, mintha sokkal gyorsabban telne az idő (1Korintusz 15:58).
19 Az is segít ’várnunk és siettetnünk az Isten napjának eljövetelét’, igen, ’sóvárgó szívvel várnunk’ rá, ha elmélkedünk Isten Szaván, és megfontoljuk a benne található emlékeztetőket (2Péter 3:12, Katolikus fordítás; Masznyik-fordítás). Ezek az emlékeztetők magukban foglalnak számos próféciát, amelyek nem csupán Jehova napjának elérkezéséről szólnak, hanem azokról a bőséges áldásokról is, amelyeket azok fognak kapni, akik ’várnak Jehovára’ (Sofóniás 3:8).
20. Milyen felszólítást kell megszívlelnünk?
20 Most van itt az ideje, hogy mindannyian megszívleljük Sofóniás próféta felszólítását: „mielőtt rátok jön Jehova izzó haragja, mielőtt rátok jön Jehova haragjának napja, keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei, kik végrehajtjátok bírói döntését. Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján” (Sofóniás 2:2, 3).
21. Mi az elhatározása Isten népének 2007-ben?
21 Igen helyénvaló hát a 2007-es naptári évre választott éviszöveg: „Jehova nagy napja közel van.” Isten népe meg van győződve arról, hogy ez a nap „közel van, és nagyon siet” (Sofóniás 1:14). „Nem késik el” (Habakuk 2:3). Miközben tehát erre a napra várunk, bárcsak mindig teljesen tisztában lennénk azzal, hogy milyen időkben élünk, és felismernénk, hogy ezeknek a próféciáknak a végső beteljesedése a küszöbön áll!
Tudsz rá válaszolni?
• Mi „Jehova nagy napja”?
• Miért hagyják sokan figyelmen kívül az idő sürgető voltát?
• Miért kellett az első századi keresztényeknek a sürgősség érzetével cselekedniük?
• Hogyan tudnánk fokozni magunkban a sürgősség érzetét?
[Oldalidézet a 19. oldalon]
A 2007-es éviszöveg a következő lesz: „Jehova nagy napja közel van” (Sofóniás 1:14)
[Képek a 16—7. oldalon]
Mint Noé napjaiban, úgy a gúnyolódókat most is meg fogja lepni, amikor Jehova cselekszik
[Kép a 18. oldalon]
A keresztényeknek késedelem nélkül kellett cselekedniük, amikor látták, hogy Jeruzsálemet „letáborozott seregek veszik körül”