Akiket a millennium reménysége éltet
„A fügefától tanuljátok meg a példát: Mihelyt annak fiatal ága zsendül és leveleit hajtja, tudjátok, hogy közel van a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor ezeket látjátok bekövetkezni, tudjátok, hogy közel van, az ajtónál.” — Márk 13:28, 29.
1. 2. a) Mit mondott a világ egyik vezető személyisége a háborúról és békéről? b) Jézus viszont milyen reménységre mutatott rá? (Hasonlítsd ezt össze a Lukács 21:29–31-gyel!)
„A HIDROGÉNBOMBA korszakában semmi lényeges különbség nincs többé a globális háború és a globális öngyilkosság között.” Ezt mondta az Egyesült Államok elnöke, amikor hazatért a Szovjetunióval megkötött SALT egyezmény aláírásáról. Ugyanakkor kijelentette, hogy a világ amolyan „tessék-lássék békében” él, s állandóan a „katasztrofális nukleáris háború” árnyéka fenyegeti, „olyan háborúé, amelynek borzalmai, pusztítása és halottai mellett eltörpülnek a hosszú és véres emberi történelem összes háborúi együttvéve”. De vajon sor kerül erre a globális öngyilkosságra? Vizsgáljuk meg, mit válaszol erre az „ember Fia”, Jézus Krisztus, a Márk könyve szerint.
2 Amikor olyan eseményeket jövendölt meg, melyek a mi 20-dik századunkban „következnek be”, Jézus a fügefához hasonlította azokat; amikor annak „fiatal ága zsendül és leveleit hajtja”, — ez annak bizonyítéka, hogy közel van a nyár. (Márk 13:28, 29) Ez annak az időnek felel meg, amikor Jézus eljön végrehajtani az ítéletet. Azt követi majd az „ezer esztendő”, amely alatt az Ördög nem fogja többé félrevezetni a nemzeteket. — Jel 20:2, 3.
3. a) Hogyan hatottak a világra a Jézus által előre jelzett események ,bekövetkezése’? b) Jézus tanítványainak hogyan kell tekinteniük ezeket az eseményeket?
3 Mindazonáltal, ami ,bekövetkezett’, az egyáltalán nem volt kellemes. Amikor Jézus azokról a dolgokról prófétált, így buzdított minket: „Ha háborúkról vagy háborúk híreiről hallotok, ne rémüljetek meg; ezeknek meg kell lenniük, de még [ez] nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, földrengések lesznek egyik hely után a másikon, és lesznek élelmiszerhiányok. Ezek a szorongató fájdalmak kezdete.” (Márk 13:4, 7, 8) Jézus tanítványait tehát nem zavarták meg túlságosan a félelmetes események, amelyek bekövetkeztek a földön, amióta 1914-ben lejárt a „nemzetek meghatározott ideje”. (Luk 21:24–28) Mindezek arra mutatnak, hogy Krisztus Jézus, az ember Fia „közel van az ajtó előtt”, s hogy a feltámasztott lábnyom-követői rövidesen királyokként uralkodnak vele „ezer esztendeig”. — Máté 24:33; Jel 20:4.
„VIGYÁZZATOK MAGATOKRA!”
4. Miért szenvedtek Jehova tanúi néha többet, mint mások, és mit mond erről a Márk 13:9?
4 Az emberiség sok más tagjával együtt Jehova tanúi is szenvedtek ezektől a ,szorongató fájdalmaktól’. Időnként még többet is ki kellett állniuk, mint másoknak, mert éppen abban az időszakban élünk, amikor az Ördög különösen kitölti haragját azokra, „akik megtartják Isten parancsolatait”. (Jel 12:12, 17) Jézus így beszélt erről: „Ti pedig vigyázzatok magatokra; az emberek kiszolgáltatnak titeket a helyi törvényszékeknek és megvernek a zsinagógákban, helytartók és királyok elé állítanak majd titeket miattam, hogy tanúskodjatok nekik.” — Márk 13:9.
5. Mit tapasztaltak Jehova tanúi 1914 óta, miközben előre haladtak a millenniumi cél felé?
5 Az 1914-et követő időszakban mennyire igaznak bizonyultak ezek a szavak! Lelkiismeretes Biblia-kutatókat az első világháborúban résztvevő legtöbb nemzetben vérebek módjára kinyomoztak és üldöztek. Az üldözés hullámai elárasztották ugyan Jehova tanúit Németországban az 1930-as évektől az 1940-es évekig, de nem tudták megsemmisíteni őket. A második világháború alatt a föld legtöbb nemzete csatlakozott a Jehova tanúi ellen szított gyűlölethadjárathoz. De a szenvedések ellenére is mindig ott lebegett e keresztények előtt az áldott ezeréves uralom fénylő reménysége, és tovább haladtak előre a felé a boldog időszak felé. — Jel 20:6.
6. a) Milyen „tanúskodást” kellett Jehova népének végeznie? b) Milyen mértékben teljesedett a Márk 13:10 a modern időkben?
6 Jehova népének mind a mai napig meg kell jelennie bírák és uralkodók előtt számos országban, hogy „tanúskodjanak nekik”. Ez azért van, mert Isten szolgái első helyre teszik a Krisztus királyságát, amelyet maga Jézus úgy jellemzett, mint amely „nem része ennek a világnak”. (Ján 18:36) További ok pedig, hogy a tanúk buzgón teljesítik Jézus jövendölésének szavait: „Előbb azonban az összes nemzetekben is prédikálni kell a jó hírt.” (Márk 13:10) Megtörtént-e ez 1914 óta? Minden bizonnyal, igen! Nem csupán emberi erőfeszítésből, hanem Isten szellemének erejével, Jehova tanúi betöltötték a földet prédikáló és tanítványképző hadjáratukkal. Ma több mint kétmillió tanú prédikálja a millenniumi reménységet „a lakott föld legvégső határáig”. — Zak 4:6; Róma 10:18.
7. Milyen módon tapasztalják Jehova tanúi Isten dinamikus erejének a segítségét? (És 40:28–31)
7 Isten a dinamikus erejével tartja fenn csodálatos módon az ő népét, mialatt ezután is olyan állapotokkal néz szembe, amelyeket Jézus a továbbiakban így ír le: „De amikor elvezetnek titeket, hogy kiszolgáltassanak, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem amit abban az órában kaptok, azt mondjátok, mert nem ti beszéltek, hanem a szent szellem. Továbbá halálra adja majd testvér a testvérét, atya a gyermekét és gyermekek a szülők ellen támadnak és megölik őket; és minden ember gyűlöletének céltáblái lesztek az én nevem miatt.” — Márk 13:11–13.
8. Hogyan segítette a „szent szellem” sok esetben Isten népét, amikor az nagy nyomásnak volt kitéve?
8 A Jézus által megadott „jel” teljesedésének ezekben a napjaiban, számos példáját látjuk annak, hogy hogyan gondoskodik Jehova „szent szellem”-ről és vezetésről, amikor arra a legnagyobb szükség van. (Márk 13:4) Jehova tanúinak egyikét, egy hithű utazófelvigyázót, nemrég letartóztatták, mivel a „jó hírt” prédikálta, fogva tartói pedig már arra készültek, hogy kivégezzék őt. Ő azonban tiltakozott és becsületes bírósági eljárás lefolytatását követelte. Amikor engedélyezték a tárgyalást, bírósági jegyzőkönyvvezetőt kért. Jehova szellemének segítségével a tanú nagyszerű bizonyságot tett a királyságról, s idézett számos írásszöveget. Mindezt beírták a bírósági jegyzőkönyvbe. Mindazonáltal halálra ítélték. De ezután tudatta a bírósággal, hogy a törvény biztosítja számára a fellebbezési jogot. Ezért megengedték neki, hogy az írásos tárgyalási jegyzőkönyv alapján fellebbezzen. A fellebbviteli bíróság megsemmisítette a korábbi ítéletet és szabadlábra helyezte az utazófelvigyázót, hogy tovább hirdesse Isten királyságát. A szent szellem segített neki győzelmet aratni! — Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 4:13, 31; 5:32-vel!
9. Milyen nehézségekkel találkoztak és birkóztak meg a tanúk a családtagokkal kapcsolatosan?
9 Amint Jézus megjövendölte, hitetlen családtagok üldözőkként lépnek fel. Esetenként eléfordult, hogy a tanúkat saját lázadó gyermekeik árulták el, amint az egy afrikai menekülttáborban történt. Azonkívül Jehova tanúinak még a viszonylag békés országokban is szembe kell nézniük házastársuk vagy más családtagjuk elkeseredett ellenállásával. Mialatt tapintatosan tanúskodnak és megpróbálnak szeretetteljes módon segíteni az ilyen ellenkezőknek, ezek a tanúk biztosak lehetnek abban, hogy „aki mindvégig kitart, az menekül meg.” — Márk 13:13; hasonlítsd ezt össze a Márk 10:28–30-cal és az 1Péter 3:1–4-gyel!
AZ „UNDORÍTÓ DOLOG” FELISMERÉSE
10. Milyen kérdések vetődnek fel a Márk 13:14-et illetően?
10 Mindazokat, akik vágyakoznak az eljövendő millennium után, mélyen érinti Jézus következő szavainak a beteljesedése: „Amikor azonban észreveszitek, hogy a pusztítást okozó undorító dolog ott áll, ahol nem kellene (az olvasó használjon megkülönböztető képességet), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek menekülni a hegyekbe.” (Márk 13:14) Mi az „undorító dolog”?
11. a) Hogyan került szembe egymással Isten királysága és az „undorító dolog”? b) Miért „undorító” az Egyesült Nemzetek Szervezete Isten nézőpontja szerint?
11 Az „undorító dolog” az ellenkezője „a mi Urunk [Jehova Isten] és az ő Krisztusa királyságé”-nak, amely 1914-ben megszületett a mennyben. (Jel 11:15—12:12) Azt a királyságot prófétailag úgy jellemezték, mint amely „szépségben kiemelkedő” és „a szépség tökéletessége”. (Zsolt 48:3; 50:2) De a nemzetek nyomban dühöngeni kezdtek az ellen a királyság ellen. (Zsolt 2:1–6) Igen hamar létrehozták a Népszövetséget, amely később az Egyesült Nemzetek Szervezete formájában jelent meg újra. A Jelenések bibliai könyvében ezt a nemzetközi testületet úgy mutatják be, mint valami igazán „undorítót”: „egy skarlátszínű vadállat . . . tele káromló nevekkel, s amelynek hét feje és tíz szarva van”. (Jel 17:3, 8) Mily „undorító” ez Jehova szemszögéből! Ugyanis úgy üdvözölték, mint a „béke és biztonság” eszközét — olyasvalamiét, amit kizárólag Krisztus dicsőséges királysága képes meghozni az emberiségnek. — És 9:6, 7; hasonlítsd ezt össze az 1Thessalonika 5:3-mal!
12. Hogyan érdemelte ki a Nagy Babilon Isten nemtetszését, és mi lesz ennek az eredménye?
12 Ki hangoztatott kérkedő szólamokat ezt az emberi eszközt pártfogolva? Mindenekfelett a kereszténység papjai! 1918 decemberében, a Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa Amerikában úgy dicsőítette az akkor javasolt Népszövetséget mint „Isten királysága politikai kifejezését a földön”. Nemrég, 1965-ben, VI. Pál pápa az Egyesült Nemzetek Szervezetét úgy jellemezte, mint az „egyetértés és béke utolsó reménységé”-t. Mind a mai napig, 1979-ig, pápák és főpapok továbbra is az ENSZ kegyét keresik. De hát hova tartoznak ezek a papok? Szoros kötelék fűzi őket a vallási „szajhá”-hoz, akit a Jelenések könyve így nevez: „Nagy Babilon, a szajhák és a föld undorító dolgainak anyja.” (Jel 17:1, 3–6) Ez a szajhához hasonló „asszony”, a hamis vallás világbirodalma, a nemzetek politikai vezetőivel űzi iparát, amikor hitvallást tesz az ENSZ „vadállat” mellett, sőt vállalja azt is, hogy ,királynőként’ a „vadállat” ,hátára üljön’ és irányítsa. (Jel 18:7) De éppen amikor leginkább ,nyeregben’ érzi magát a politikai „szeretőivel”, az Egyesült Nemzetek Szervezetének radikális „tíz szarva” ,meggyűlöli a szajhát, kifosztja és mezítelenné teszi’ és teljesen elpusztítja. — Jel 17:16.
13, 14. a) Miért kell ma meggyőződnünk arról, hogy a ,hegyekbe menekülésünk’ teljes? b) Mi bizonyítja, hogy még most is sokan engedelmeskednek a Jelenések 18:4-ben található parancsnak?
13 A keresztények ma a hit felismerő szemével láthatják, hogy az „undorító dolog” — az ENSZ — „ott áll, ahol nem kellene” és „szarvaival” fenyegeti a kereszténység állítólagos „szent birodalmát”. (Márk 13:14; Máté 24:15) A hamis vallás pusztulása egyre közeledik! Elhibázta számításait, amikor az „undorító” vadállatba vetette bizodalmát! Vajon mit tegyen az olvasó, amikor felismeri ezt? Jézus így válaszol: „Kezdjen a hegyekbe menekülni.”
14 Szerencsére „a Júdeában levők” nem késlekedtek Jehova védelmet nyújtó „hegyeibe” menekülni, melyek a kereszténység birodalmán kívül esnek. Következésképpen ma a földgolyó 205 országában és területén Jehova tanúi figyelmeztetnek a dolgok e világrendszerének közeledő végére. Megszívlelték a mennyből jövő hangot, mely ezt mondja: „Menjetek ki belőle [a Nagy Babilonból] én népem, ha nem akartok részesek lenni bűneiben és ha nem akartok kapni csapásaiból. Mert bűnei felhalmozódtak az égig és Isten megemlékezett igazságtalan cselekedeteiről.” (Jel 18:4, 5) Jehova népe elérte, hogy már „nem része a világnak”. (Ján 15:19) Ezrek folytatják a menekülést, amint azt az 1975. évet követő három esztendőben alámerített 416 176 személy is bizonyítja.
SÜRGETŐ HELYZET
15. Hogyan alkalmazhatjuk a Márk 13:15, 16 tanácsát a saját életünkben?
15 Kihangsúlyozva, mennyire sürgető a helyzet a dolgok rendszerének „végén”, Jézus így folytatta: „Aki a háztetőn van ne jöjjön le, se ne menjen be, hogy bármit is kihozzon a házából; és aki a mezőn van, ne térjen vissza a hátrahagyott dolgokhoz, hogy felszedje a felsőruháját.” (Márk 13:15, 16) A bibliai időkben, amikor veszély fenyegetett, ostobaság lett volna bárki részéről is lemenni a háztetőn levő szobából a külső lépcsőn és bemenni a házba összeszedni az ott levő javakat. A menekülés leggyorsabb útja gyakran az egymáshoz érő háztetőkön át vezetett. Ugyanúgy a szántóvető, aki nekivetkőzött a munkának a földjén, a menekülési lehetőségeit kockáztatta volna, ha visszatér otthonába, hogy szebb felsőruhát szedjen össze magának. Hasonlóképpen ma is a megmentés az Isten királyságához való menekülés útján jön, illetve azáltal, hogy állandóan első helyre tesszük a királyság-érdekeket, nem pedig anyagi javainkat próbáljuk kimenteni a pusztulásra ítélt világból. — Hasonlítsd ezt össze a Lukács 9:62; 12:22–31; 17:31, 32-vel!
16. a) Kiknek a számára lesz majd igen kemény dolog az, ha a végső „nyomorúság” lesújt? b) Ezzel szemben milyen vigasztaló reménysége lehet az istenfélő szülőknek?
16 Jézus ezután így folytatja: „Jaj a terhes asszonyoknak és a csecsemőt szoptatóknak azokban a napokban!” (Márk 13:17) Nehéz, nagyon nehéz volt az ilyeneknek, amikor Róma császári seregei elpusztították Jeruzsálemet i. sz. 70-ben. És nehéz idők járnak majd azokra a családokra is, akik nem akarták tudomásul venni Jehova menekülésről való gondoskodását, amikor eljön a földre a végső „nyomorúság”. Szerencsére az istenfélő szülők, akik azon fáradoznak, hogy kicsinyeiket „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” neveljék fel, számíthatnak arra, hogy az engedelmes kiskorú gyermekek a családi érdem szerint kerülnek megítélésre, ami a megmentésüket jelentheti. (Ef 6:4; hasonlítsd ezt össze az 1Korinthus 7:14-gyel!) De a túlélés útja nem lesz könnyű, amint Jézus következő szavai rámutatnak
17. a) Mit várhatunk a „nyomorúság” „télidejé”-től? b) Hogyan cselekedhetünk bölcsen ma, és milyen reménységünk lehet ezért a jövőt illetően? (És 26:20, 21)
17 „Állandóan imádkozzatok, hogy ez [a futásotok] ne télvíz idején következzen be; mert azok a nyomorúság napjai lesznek, amilyenek nem voltak a teremtés kezdetétől fogva, amelyet Isten teremtett addig az ideig és nem lesznek újra. Valóban, hacsak Jehova meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg. A választottakért azonban, akiket kiválasztott, megrövidítette a napokat.” (Márk 13:18–20) Mi, egyénileg, elmulaszthatjuk azt, hogy nekünk is „sikerüljön”, ha halogatjuk a menekülést a nyárhoz hasonló időszakban, amíg ránk tör a „nyomorúság” télideje. Ezekben az abnormális időkben senki sem számíthat arra, hogy normális életet éljen. A bölcsesség útja ma azt kívánja tőlünk, hogy Isten királyságának az oldalára meneküljünk, és ott maradjunk, valamint önfeláldozó életet éljünk a királyság-érdekeket első helyre helyezve. (Márk 8:34–36; Máté 6:33) Amikor aztán majd szembenézünk a minden idők legnagyobb nyomorúságával, hálásak lehetünk Jézus biztosítékot nyújtó szavaiért, aki szerint Jehova „megrövidíti azokat a napokat”, hogy a hozzá hű „testek” — a „választottaké” — megmenekülhessenek, akik később Krisztussal fognak uralkodni, továbbá a „nagy sokaság” tagjai is, akik a millennium alatt itt a földön élők magvát alkotják majd. — Jel 5:9, 10; 7:4, 9–17.
18. Hogyan számíthatunk arra, hogy a „nemzetek gyötrődése” a tetőpontjához érkezik?
18 Miután óva intett a „hamis Krisztusoktól és hamis prófétáktól”, akik közül sokan ezekben az utolsó napokban jelentek meg, Jézus félelmetes látványokra utalt a mennyben, valamint arra, hogy mint „ember Fia” eljön „nagy hatalommal és dicsőséggel” végrehajtani az ítéletet, s egybegyűjteni az övéit a megmentésre. (Máté 24:24; Márk 13:26) Nem kétséges, hogy az élelem, a tüzelőanyag és egyéb létszükségletek hiánya mellett, a tömegpusztító fegyverek állandó felhalmozásával csak növekszik „a nemzetek gyötrődése, mivel nem találnak kivezető utat . . . , mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek”. (Luk 21:25, 26) Hogy azok a nemzetek megkísérlik-e a totális nukleáris hadviselés öngyilkos útjára lépni, azt még meg kell látni. De nem tudják és nem is fogják elsöpörni az emberiséget a föld színéről! A „választottak” és társaik számára fennáll a megszabadítás szilárd ígérete. — Luk 21:28; Máté 24:21, 22.
19. Mire számíthatunk a közeljövőben?
19 A „szorongató fájdalmak” kétségtelenül sok szomorúságot okoztak az emberiségnek, amióta ,nemzet kezdett támadni nemzet ellen’ a világháborúban. (Márk 13:8) Jézus ennek ellenére arról biztosit minket, hogy miként a fügefa fiatal levélhajtásai a nyár közeledtét jelentik, ugyanhúgy „ezeknek a dolgoknak a bekövetkezése” is nemsokára eléri a tetőpontját Krisztus eljövetelével az ítélet végrehajtására. Ő mondja: „Bizony mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, ameddig mindezek megtörténnek. Ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak.” (Márk 13:21–27, 30, 31) Azonkívül a Jelenések, amit Jézus később Jánosnak adott, arról biztosít minket, hogy az Isten Krisztus általi királyságának ezer évét követően majd az Ördög és minden munkája el lesz távolítva. — Jel 20:2, 3; 1Ján 3:8.
„TOVÁBBRA IS ŐRKÖDJETEK!”
20. a) Miért veszélyes dolog szendergésbe merülni ebben az időben? b) A Márk 13:34, 35 szerint hogyan tanúsíthatunk lojalitást Urunk iránt?
20 Jézus nagy próféciájának befejező szavai erőteljes figyelmeztetést tartalmaznak mindannyiunk számára. Némelyek talán szendergésbe merültek, sőt talán álomba ringatták magukat, mivel az „ember Fia” nem jött el egy várt időpontban leszámolni a nemzetekkel. Milyen veszélyes dolog ez! Jézus ezt tanácsolja: „Azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a kijelölt idő.” Az időpont nem ismerése elég erőteljes ok arra, hogy állandóan ébren őrködjünk. Azonkívül az Urunk iránti lojalitás is állandó ébrenlétet kíván, amit az eljövetelével kapcsolatos „jó hír” buzgó hirdetésével nyilváníthatunk ki. „Hasonló ez egy külföldre utazó emberhez, aki elhagyta házát és megbízta a rabszolgáit, mindegyiket a maga munkájával és megparancsolta az ajtónállónak, hogy kitartóan őrködjön. Kitartóan őrködjetek hát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura.” — Márk 13:32–35.
21. Milyen ígéretekre nézve kell továbbra is őrködnünk?
21 Amikor tehát az „ember Fia” „hirtelen” megérkezik, hogy végrehajtsa az ítéletet, bárcsak ne alva találna minket, hanem teljes tevékenységben, az Atya akaratának cselekvésében. Mert áldottak leszünk, ha megszívleljük Jézus szavait: „Amit nektek mondok, mindnyájatoknak mondom: Továbbra is őrködjetek!” (Márk 13:37) Bárcsak átsegítenének minket Jehova drága ígéretei a „nyomorúságon”, és bejuttatnának minket abba csodálatos békébe, amely 1000 évig fog tartani Isten Krisztus által gyakorolt királysága alatt! — Jel 20:1–6; 21:1–5.