FÖLDRENGÉS

A földkéreg hirtelen, dübörgéssel kísért megrázkódása a föld belsejében lévő erők hatására. A héber raʹʽas főnév nem csupán a föld „rengés”-ére vagy egy „földrengés”-re utal (1Ki 19:11; Ám 1:1), hanem egy menetelő sereg ’dübörgésére’ (Ézs 9:5, Rbi8, lábj.), harci szekerek ’robajára’ vagy dárda ’suhogására’ (Jr 47:3; Jób 41:29), illetve lovak ’dobogására’ is (Jób 39:24). A görög szei·szmoszʹ (földrengés) szó azt fejezi ki, hogy valami megrendül, rázkódik vagy remeg (Mt 27:54; vö.: Mt 27:51; 28:4; Je 6:13).

A bibliai történelemben sokszor rázkódott és remegett a föld: volt, hogy geológiai erők hatására (Za 14:5), olykor pedig közvetlenül Isten idézte elő, hogy megvalósítsa a bírói tevékenységével kapcsolatos vagy a szolgáit érintő szándékait. Izrael területének geológiai vonásaival magyarázzák, hogy a múltban szeizmikusan aktív volt ez a terület, és még napjainkban is az.

Jeruzsálemben a templom területe egy törésvonalon helyezkedik el. A templom területén lévő al-Aksza-mecsetet (nem azonos a Sziklamecset nevű szentéllyel) már többször is megrongálta földrengés.

Amikor a Sínai-hegynél érvénybe lépett a törvényszövetség, lélegzetelállító lehetett a látvány, hiszen óriási földrengés volt, melyet nyilván vulkáni tevékenység kísért (2Mó 19:18; Zs 68:8). Az erőnek ezt a fajta megnyilvánulását közvetlenül Jehova idézte elő, mivel ő beszélt a hegyről egy angyal által (2Mó 19:19; Ga 3:19; Héb 12:18–21).

Időnként a földrengések félelmet keltő ereje bizonyította, hogy Jehova ítéletet hajt végre a törvényét megszegőkön (Ná 1:3–6). Jehova a lázadó Dátánt, Abirámot és Kórah háznépét földrengés által végezte ki: a föld megnyitotta száját, elnyelte őket, és élve szálltak alá a seolba (4Mó 16:27, 32, 33). Illés átélt egy földrengést, mielőtt Jehova kiigazította a gondolkodásmódját, s mielőtt visszaküldte, hogy újabb szolgálati megbízatásoknak tegyen eleget (1Ki 19:11–18). A csoda útján keletkezett földrengések segítették Jehova népét, például akkor, amikor Jonatán és a fegyverhordozója bátran megtámadta a filiszteus előőrsöt. Jehova úgy erősítette meg a hitüket, hogy földrengést idézett elő, mely az egész filiszteus táborban zűrzavart okozott, így a filiszteusok egymást öldösték le, és óriási volt a fejetlenség (1Sá 14:6, 10, 12, 15, 16, 20, 23).

Jézus halála napján kb. délután 3 órakor földrengés volt, és ennek következtében a sziklák meghasadtak, az emléksírok megnyíltak, s a holttestek a felszínre kerültek. A Heródes által újjáépített templomban a szentély függönye kettéhasadt, felülről az aljáig. Ezt megelőzően sötétség borult arra a földre. Egyesek úgy gondolják, hogy vulkáni tevékenység játszódott le, mivel a vulkánok sokszor füstöt és port lövellnek ki, elsötétítve az eget. Ám nincs rá meggyőző bizonyíték, hogy bármiféle vulkáni tevékenység kísérte volna ezt a földrengést (Mt 27:45, 51–54; Lk 23:44, 45). Egy másik földrengés Jézus feltámadásának a napján történt, amikor egy angyal leszállt az égből, és elhengerítette a Jézus sírja előtt levő követ (Mt 28:1, 2). Amikor Pál apostol és a társa, Silás a filippi börtönben volt, az imáikra és az Istent dicsérő énekeikre válaszként nagy földrengés támadt, mely megnyitotta a börtönajtókat, és megoldotta a rabok bilincseit. Mindennek az lett az eredménye, hogy a börtönőr és a háznépe megtért (Cs 16:25–34).

Jézus megjövendölte, hogy a jelenléte jelének az egyik vonása az lesz, hogy igen sok és heves földrengés támad majd (Mt 24:3, 7, 8; Lk 21:11). 1914 óta megnövekedett a földrengések száma, ami keserves állapotokat idézett elő. A boulderi (Colorado) Nemzeti Geofizikai Adatközpont adataira, továbbá számtalan mérvadó forrásmű adataira támaszkodva 1984-ben összeállítottak egy táblázatot, amely csak azokat a földrengéseket tartalmazza, amelyek erőssége a Richter-skála szerint 7,5 vagy annál nagyobb volt, vagy legalább 5 millió dollár értékű kárt okoztak, illetve amelyek legkevesebb 100 halálos áldozatot követeltek. Megállapították, hogy az 1914-et megelőző 2000 év folyamán 856 ilyen földrengés volt. Ugyanebből a táblázatból az is kiderül, hogy az 1914 óta eltelt csupán 69 év alatt az ilyen földrengések száma 605 volt. Ezekből az adatokból jól látszik, milyen óriási szenvedést okoztak a földrengések a történelemnek ebben az időszakában.

Jelképes értelem: A Szentírás nemegyszer jelképes földrengésekkel ábrázolja nemzetek és királyságok megrendülését és bukását. Az ókori Babilon hamis istenekben bízott – például Nébóban és Mardukban –, melyekkel csillagokat és bolygókat azonosítottak, így az emberek képzeletében ezek az istenek megtöltötték az egeket. Ezenkívül a babilóniaiak erősen bíztak a hatalmas katonai erejükben, ám Isten ezt a kijelentést tette Babilon ellen: „megrendítem az eget, és a föld rázkódva kimozdul helyéből a seregek Jehovájának bősz dühétől” (Ézs 13:13). Ami Babilont illeti, minden bizonnyal óriási megrázkódtatás volt számára, amikor a birodalom, amelyhez tartozott, elesett, és mint harmadik világhatalom elvesztette a területét, és csupán egy tartomány lett a Perzsa Birodalomban (Dá 5:30, 31).

A Biblia más részeiben Dávid úgy jellemzi Jehovát, mint aki földrengést okozva harcol érte (2Sá 22:8; Zs 18:7). Jehova azt mondja, hogy megrendíti az egeket meg a földet, a tengert meg a szárazföldet, és hogy a népéért megrendíti a nemzeteket mind, így aztán minden nemzet kívánatos kincsei bejönnek, és Jehova megtölti a házát dicsőséggel (Ag 2:6, 7).

Pál apostol szemléltetésképpen hozza fel a Sínai-hegynél a jelenlévők elé táruló, tiszteletteljes félelmet keltő látványt, és ezt azzal a nagyobb és csodálatosabb eseménnyel hozza összefüggésbe, hogy az elsőszülöttek keresztény gyülekezete összegyűjtetik Isten és a Fia mint Közvetítő előtt az égi Sion-hegynél. A folytatásban továbbviszi a Sínai-hegynél bekövetkezett földrengést mint szemléltetést, és átvitt értelemben alkalmazza: buzdítja a keresztényeket, hogy továbbra is bátran és hittel szolgáljanak, tudva azt, hogy a Királyság és azok, akik ragaszkodnak hozzá, képesek lesznek megállni, míg a jelképes egekben és földön minden más megrázkódik és a darabjaira hullik (Héb 12:18–29).

Minden idők legnagyobb földrengése még hátravan, és az jelképes lesz. A Jelenések könyvében olvasható hét utolsó, jelképes csapás közül a hetedik során jelenik meg. A leírásból megtudhatjuk, hogy ez nem csupán egy vagy két várost fog megsemmisíteni, mint a leghevesebb földrengések némelyike, hanem ’a nemzetek városait’. János beszámolója így ír erről a kataklizmáról: „olyan nagy földrengés támadt, amilyen nem volt még, amióta emberek vannak a földön – ilyen messze ható földrengés, ilyen nagy. És a nagy város [Nagy Babilon] három részre szakadt, és a nemzetek városai elestek” (Je 16:18, 19).