2. FEJEZET
A szent szellem tevékenysége a láthatatlan mennyekben
1. Miért fontos tudnunk, hogy miként működött a szent szellem a láthatatlan mennyei birodalomban?
AZ EMBERT talán jobban érdekli, hogyan működik Isten szent szelleme az általa is ismert látható, anyagi birodalomban vagy világegyetemben. Ami azonban a láthatatlan, mennyei birodalomban történt, nagymértékben érintette az emberi ügyeket. Az, hogy a szent szellem miként lép működésbe a közeljövőben, a saját nemzedékünk idejében, szorosan összefügg azzal, ami a láthatatlan birodalomban történik, s így igen fontos az ember számára. Ezért szeretnénk megérteni, hogyan működik a szent szellem ebben a számunkra most oly fontos vonatkozásban.
2. Hogyan mutat rá a 104. zsoltár 29, 30 arra, hogy mennyire függ az emberiség a láthatatlan mennyei birodalomtól?
2 A modern gondolkodású ember ugyan nem szívesen ismeri el, de az emberiség mégis a láthatatlan mennyei birodalomtól függ. Mivé lennénk, ha a Teremtő Isten elfordítaná orcáját tőlünk, földi emberektől, és mintegy „halott” lenne számunkra? Igaza volt a bibliai zsoltárosnak, amikor azt mondta Istennek: „Ha elrejted arcodat, megzavarodnak. Ha elveszed szellemüket, kimúlnak és visszatérnek a porba. Ha kiküldöd szellemedet, megteremted őket és újjáteszed a föld színét.” (104. zsoltár 29, 30) Következésképpen a tanulmányozás legfőbb tárgya az ember számára nem maga az ember, hanem inkább a Teremtő Isten. Mindaz, amit Isten jónak lát feltárni előttünk a láthatatlan mennyei birodalomról, alapvetően méltó arra, hogy tanulmányozzuk.
3. Miért lenne rövidlátó és ésszerűtlen magatartás a részünkről, ha azt gondolnánk, hogy Isten egyedül és kellemes környezet nélkül lakik a mennyben?
3 Mindig emlékezzünk arra, hogy „Isten szellemi Lény” vagy „Isten szellem”. (János 4:24 és széljegyzete) Ennek megfelelően a szellemi birodalomban lakik. Teljesen egyedül és kellemes környezet nélkül? Nem! Szűk látókörre és ésszerűtlenségre mutatna részünkről az, ha úgy gondolnánk, hogy Isten csak számunkra is látható anyagi dolgokat képes teremteni, s hogy ne teremtett volna dolgokat a láthatatlan mennyei birodalomban is. Ezeknek a magasabb rendű birodalomba tartozó dolgoknak felsőbbrendű összetételűeknek kell lenniük, mint az anyagi teremtés, amelynek az ember is része.
4. Miért nem függ a világosságot illetően a láthatatlan mennyei birodalom a mi napunktól?
4 Ha azokra a csodálatos, gyönyörű dolgokra gondolunk, amelyeket Isten ide helyezet az anyagi világba, ámulattal próbáljuk elképzelni mindazt a csodálatos, dicsőséges dolgot, amit a szellemi birodalomban teremtett. Ott a világosság nem a mi naprendszerünk napjától függ. Ott nincsen éjszaka! A fényt árasztó napok Teremtője maga is mennyei nap, fényforrás. Betű szerint és jelképesen is, sőt erkölcsileg is igaz: „Isten világosság és egyáltalán semmi sötétség nincs a vele való egységben.” (1. János 1:5) Jóval a bibliaíró János mondását megelőzően a zsoltáros úgy írta le a Teremtőt, mint aki oly szívesen látott, akár a nappali világosság. A zsoltáros azt írta: „Jehova Isten nap és pajzs; kegyelmet és dicsőséget ad. Maga Jehova semmit sem von meg azoktól, akik feddhetetlenségben járnak.” — 84. zsoltár 12.
5. Milyen személyekkel van együtt Isten a láthatatlan mennyei birodalomban, és mennyiben különböznek ezek az emberektől?
5 Nemcsak ésszerű dolog elhinni, de maga a Szent Biblia is bizonyítja, hogy Istennek a láthatatlan szellemi birodalomban vannak szellemi összetételű értelmes teremtményei. Ezekkel közvetlen kapcsolatot tarthat fenn. Ők éppen úgy láthatják Őt, mint ahogyan Ő láthatja őket. Mivel magasabb rendű, emberfölötti felépítésűek, nem oszlanak fel, nem esnek szét, nem semmisülnek meg az ő puszta látványától. Közvetlenül érintkezhetnek vele, szolgálatot végezhetnek a személyes jelenlétében. (Lukács 1:19) Nem angyaloknak, hanem embereknek mondta Isten: „Te nem vagy képes meglátni arcomat, mert nincs ember, aki megláthatna engem úgy, hogy mégis életben maradjon.” (2. Mózes 33:20) Így szólt Isten még prófétájához, Mózeshez is.
6. A Jelenések 4:11 szerint hogyan kerültek oda Istennek ezek a szellemi társai?
6 Honnan kerültek oda Istennek ezek a szellemi társai? Nos, hogyan került ide az első emberpár? El kell fogadnunk azt a választ, amelyet azok adnak, akiket a bibliaíró János látott egy látomásban, amint Istent imádták a mennyben. Az ő szavaikat idézzük: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy dicsőségben és tiszteletben legyen részed, és a tied legyen a hatalom, mert te alkottad a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.” — Jelenések 4:11, 1973-as kiadású katolikus fordítás.
7, 8. Mit mondott Jézus a feltámadása napján arról, hogy mivel nem rendelkezik a szellem, és mit mondott arról a testről, amelyben Ő megjelent?
7 Isten húsból és vérből valónak alkotta meg az első emberpárt. Ezt megelőzően Isten a mennyei társait szellemi, az embernél magasabb rendű felépítésűeknek teremtette. Erről Jézus megvilágosító kijelentést tett a feltámadása napján. Megjelent a tanítványainak egy bezárt szobában, Jeruzsálemben. Ehhez fölvett, anyagi (materializált) testben jelent meg, mely hasonlított ugyan ahhoz, amelyben meghalt, ők mégis azt gondolták, hogy szellemet látnak. Nos, mit mondott akkor nekik? A következőket: „A szellemnek nincs húsa és csontja, nekem viszont — amint láthatjátok — van.” — Lukács 24:36-39.
8 Miután elbeszélgetett a meglepett tanítványokkal, a feltámadt Jézus hirtelen eltűnt. Dematerializálódott, vagyis feloszlatta a fölvett emberi testet. Nem vitte magával a szellemi birodalomba sem az anyagi testet sem annak ruházatát. Ha ezt megtehette volna, ez azt jelentené, hogy a szellemi teremtményeknek — vagy legalábbis a megdicsőült Jézus Krisztusnak — a mennyben húsból és csontból álló testük van. — 1. Korinthus 15:50.
9. Milyen összetételűnek teremtette közvetlenül Isten a mennyei társait?
9 Tekintettel mindezekre a tényekre, az Úr Isten a mennyei társait közvetlenül szellemeknek alkotta. Nem vitt át húsból, vérből és csontból való emberi teremtményeket a földről, hogy az ő társaságában legyenek a láthatatlan mennyei birodalomban. Annak leírására, hogy milyenfajta személyeket teremtett Isten közvetlenül a mennyben, a keresztény Pál apostol ezt írja: „Angyalait szellemekké teszi és nyilvános szolgáit tűznek lángjává.” (Zsidók 1:7) Pál apostol itt a zsoltáros Dávidot idézte, aki úgy beszél Istenről, mint „aki angyalait szellemekké teszi, szolgáit megemésztő tűzzé”. (104. zsoltár 4) Ennek megfelelően Isten tulajdon írott Igéje tanúskodik arról, hogy neki hatalmában áll mind szellemi, mind emberi teremtményeket teremteni.
10. Hogyan mutat rá az 1. Mózes 1:26, hogy a szellemi személyek megteremtése megelőzte az emberi teremtményekét?
10 A szellemi teremtmények megteremtése előbb történt, mint az emberi teremtményeké. Erre mutatnak Isten szavai a Biblia első fejezetében. Ott azt olvassuk: „Isten azután így folytatta: „Alkossunk embert a mi képünkre, a mi hasonlatosságunk szerint, és tartsák alárendeltségben a tenger halait, az egek repdeső teremtményeit, a háziállatokat, az egész földet és minden mozgó állatot, amely mozog a földön.” (1. Mózes 1:26) Nos, amikor Isten azt mondta: „Alkossunk embert a mi képünkre, a mi hasonlatosságunk szerint”, nem önmagához beszélt, mintha két-személyű vagy három-személyű isten lett volna. Legkevesebb még egy másik — tőle különálló és megkülönböztethető — személynek kellett lennie, akihez szólt, s akit meghívott, hogy csatlakozzon hozzá a földi, emberi teremtmény létrehozásában.
11. Hogyan mutatja meg a Jób 38:1-7, hogy egynél több személy volt Istennel az ember megteremtésekor?
11 Ámde a férfi és a nő megteremtése idején egynél több szellemi személy volt már Isten társaságában. Voltak szellemi személyek, akiket Isten még a föld megteremtése előtt teremtett. Erre hívta fel az Úz földjén élő hithű Jób figyelmét Isten, amikor így szólt hozzá: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha ismered az értelmet! Ki szabta meg annak méreteit, tudod-e . . . vagy ki helyezte el annak sarokkövét, amikor a hajnalcsillagok együtt vigadoztak és Isten fiai mind örömujjongásban törtek ki?” (Jób 38:1-7) Ez sok ezer évvel az Isten hatodik teremtési napjának a befejező része előtt történt, s így az előtt, hogy Isten megteremtette volna a férfit és a nőt. (1. Mózes 1:27-31) Következésképpen ezek az ujjongó „Isten fiai” nem olyan teremtmények voltak, akik előbb emberként a földön éltek és azután helyezték át őket Isten jelenlétébe a mennybe. Ezek a létezésük kezdete óta Isten szellemi teremtményei voltak. Isten sohasem népesítette be a mennyeket a föld lakóival.
12. Hogyan hasonlíthatók össze az emberek és az angyalok a lét színvonalát és a képességeket illetően?
12 Istennek ezek a hozzá hasonló „fiai” magasabb rendűek az embernél. Ezért a zsoltáros Dávid, miután elismeri Isten felsőbbségét magasan az egek felett, így folytatja: „Mi a halandó ember, hogy megemlékezel róla, és a földi ember fia, hogy gondod van rá? Egy kevéssel alacsonyabbá tetted őt az Istenhez hasonlóknál.” (8. zsoltár 5, 6) Kik ezek az „Istenhez hasonlók”? Ezek angyalok, mert a bibliaíró a 8. zsoltár 6. versének idézésekor azt mondja a Zsidók 2:6-9-ben: „Egy kevéssel alacsonyabbá tetted Őt az angyaloknál.” Ami tehát a lét színvonalát és a hatalmat illeti, az ember változatlanul alacsonyabb rendű azoknál az „Isten fiai”-nál, a mennyei angyaloknál.
SZELLEMI SZEMÉLYEK ÖSSZEJÖVETELEI A MENNYBEN
13. Hol találjuk a mennyei összejövetelekről szóló első beszámolót, és ki elnököl ezeken?
13 „Isten fiai” időnként összejövetelt tartottak, és ilyenkor a Legfelségesebb Isten elnökölt felettük. Ezt a tényt írott Igéjében tárja fel előttünk. A legkorábbi tudósítás a mennyei összejövetelekről a Jób első két fejezetében van feljegyezve. „Akkor — Jób életének korai szakaszában — eljött a nap, amikor az igaz Isten fiai bejöttek, hogy Jehova elé álljanak, és a Sátán is eljött közöttük. Akkor Jehova azt mondta Sátánnak: ,Honnan jössz?’ Sátán pedig felelt Jehovának és azt mondta: ,A földön barangoltam és szerte bolyongtam rajta.’” Néhány verssel később, a következő fejezetben, Jehovának a mennyei fiaival tartott egy második összejöveteléről kapunk tudósítást, amelyen a Sátánnak nevezett szellemi személy ismét kihasználta a lehetőséget. (Jób 1:6, 7; 2:1, 2) Ezek a számunkra láthatatlan összejövetelek nem céltalanok, és a Mindenható Isten rendet tart azokon. Minden jelenlevőnek válaszolnia kell a hollétére és a tetteire vonatkozó kérdésekre. Még a Sátánnak nevezett egyénnek is tisztelettudónak kell lennie, jóllehet ő, miként a neve is elárulja, Jehova Isten legkiemelkedőbb ellensége.
14. Milyen mennyei összejövetelre utal a Zsidók 12:22, 23?
14 Ezeknek a szellemi „Isten fiainak” a mennyben tartott összejöveteleiről továbbá azt olvashatjuk a Zsidók 12:22, 23-ban: „Ti — zsidó keresztények — közeledtetek a Sion hegyéhez, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, egyetemes összejövetelben.” Az angyaloknak ezek a tízezrei, akik hűségesek maradtak a mennyei Atyjukhoz és megtagadták Sátán követését, ők alkotják Isten mennyei nagy családját.
15. Hogyan utal Pál egy ilyen mennyei családra az Efezus 3:14, 15-ben, és milyen viszonyban vannak egymással annak a családnak a tagjai?
15 A bibliaíró Pál apostol erre a mennyei családra utal. Amikor Pál a keresztényeknek ír, akik mennyei Atyjuknak ismerik el Jehova Istent, azt mondja: „Ezért hajtok térdet az Atya előtt, akinek minden család mennyen és földön a nevét köszönheti.” (Efezus 3:14, 15) Minden család az atyjának köszönheti a nevét, és ahhoz a névhez méltóan, annak méltóságához mérten kell élnie. Mivel csak egy Atyjuk van, Istennek azok a mennyei „fiai” mindannyian testvérek.
16. Milyen mennyei összejövetelt látott Mikeás látomásban az i. e. tízedik század utolsó felében?
16 Mennyei összejövetelre került sor az időszámításunk előtti tízedik század második felében is. A zsidó próféta, Mikeás kapott erről látomást. Mikeás így mondta el a látomást a két szövetséges királynak, Akhábnak és Josafátnak: „Halld meg Jehova szavát: Én minden bizonnyal látom Jehovát a trónján ülni, és mellette állnak mind a mennyei seregek, jobb és bal felől. Jehova pedig azt mondta: ,Ki fogja rászedni Akhábot, hogy felvonuljon és elessen Rámot-Gileádnál?’ És emez ezt mondta, amaz pedig azt. Végül előlépett egy szellem, megállt Jehova előtt és azt mondta: ,Majd én rászedem őt.’” — 1. Királyok 22:19-21.
17. Milyen személyekből állt a sereg, amely akkor Isten oldalán volt?
17 Figyeljük meg, hogy az angyalt, aki sikeres módszert javasolt a gonosz Akháb király rászedésére és a csatában való tönkretevésére, „szellem”-nek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az egész „sereg”, amely Isten jobb és bal keze felől állt, szintén szellemekből való, igen, értelmes szellemi teremtményekből. Ezek különböznek tőlünk, emberi teremtményektől.
18, 19. Milyen bírósági tárgyalást látott Dániel a mennyben egy látomásában, amelyet a mi huszadik századunkra terveztek?
18 Mi, mai emberek, vajon tisztában vagyunk-e azzal a ténnyel, hogy egy bírósági tárgyalás tervét határozták el nagyon régen a mennyben a mi huszadik századunkra vonatkozóan? Csodálatos látomást kapott erről Dániel próféta, amikor rabszolgaként élt Babilonban több mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. Ennek leírásakor azt mondja:
19 „Ezután tovább folytatódott az éjszakai látomás, és íme, egy negyedik vadállat, ijesztő, rettenetes és rendkívül erős . . . Azután láttam, hogy trónokat helyeztek el és az Öregkorú leült . . . Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. A bíróság is leült, és könyveket nyitottak meg . . . Ekkor láttam éjszakai látomásban, és íme, egy ember fiához hasonló valaki jött az ég felhőiben; bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és közvetlenül Őelébe vitték. Uralmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzeti csoportok, és nyelvek mind neki szolgáljanak. Az ő uralma meghatározatlan ideig tartó uralom, amely nem múlik el, és az ő királysága soha nem semmisül meg.” — Dániel 7:7-14.
20. Isten melyik mennyei fia részesült olyan magas megtiszteltetésben, mint a Dániel látomásában „ember fiá”-nak leírt személy?
20 Van-e egyetlen másik szellemi fia Istennek a mennyben, akit ily nagy megtiszteltetésben részesítettek, mint azt, aki Dániel látomásában úgy jelenik meg, mint „egy ember fia”? Nincsen! Ki tehát ez a személy? A zsoltáros azonosítja Őt. A 89. zsoltár 27, 28-ban azt mondja: „Ő maga így nevez engem: ,Atyám vagy te, Istenem, és megmentésem Kősziklája.’ Ezért én magam, mint elsőszülöttet, a föld királyai fölé emelem Őt.” Jehovának ez a kijelentése nem Dávid királyra vonatkozik, akivel a családi vonalán örökké fennmaradó királyságra kötött szövetséget, sem Dávid királyi utódjára, Salamonra. Ezeknek a királyoknak egyike sem volt elsőszülött fiú. (89. zsoltár 29-38; 2. Sámuel 7:4-17) A későbbi tények azt mutatják, hogy Jehova prófétai módon a tulajdon mennyei „elsőszülöttjére” utalt, a Fiúra, aki beláthatatlan időtől fogva vele együtt volt, mielőtt Jehova Isten megteremtette az embert.
21. A Jelenések 3:14 szerint volt-e Istennek mennyei felesége, amikor létrehozta „elsőszülött” fiát?
21 Természetesen azt kérdezhetné valaki: Hogyan lehetett Istennek „elsőszülöttje”, amikor nem volt felesége a mennyben abban az időben? Erre a kérdésre ez az „elsőszülött” ad választ, amikor önmagáról beszél. A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések 3:14-ben azt mondja: „Ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete.” E szavakat a feltámadt, megdicsőült Úr Jézus Krisztus mondta, a „hű és igaz tanú”, aki nem hazudik ebben a dologban, Ő maga mondja, hogy Ő „az Isten teremtésének kezdete”. Istennek ezért nem lehetett felesége, mielőtt Jézust megteremtette.
22. Hogyan beszélt Jézus „teremtés” létére Istenről?
22 Jóllehet Ő „teremtés”, nem pedig egy anya gyermeke, Jézus állandóan úgy beszél Istenről, mint a tulajdon Atyjáról. (Jelenések 3:21; 14:1) Úgy is beszél Atyjáról, mint az Istenéről. A Jelenések 3:12-ben azt mondja: „Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában és . . . ráírom az én Atyámnak nevét és az én Istenem városának nevét.” Ez megegyezik azzal, amit a feltámadása napján mondott Mária Magdolnának az üres tér mellett: „Menj el a testvéreimhez és mondd meg nekik: „Felmegyek az Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (János 20:17) Ez i. sz. 33. Nizán hó 16-án történt, a harmadik napon attól számítva, hogy Jézus felkiáltott a kínoszlopon, amelyre kivégzésként szegezték: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” És végül: „Atya, a te kezedre bízom szellememet.” — Máté 27:46; Márk 15:34; Lukács 23:46; 22. zsoltár 2; 31. zsoltár 6.
AZ „EGYETLEN-NEMZETT FIÚ”
23. Hova sorolható Jézus Krisztus a teremtés rendjében mint Isten „egyetlen-nemzett” Fia?
23 Mit is mondott Jézus önmagáról a zsidó tisztviselőhöz, Nikodémuszhoz intézett szavaiban? Hallgassuk meg: „Isten annyira szerette a világot, hogy egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, ne semmisüljön meg, hanem örökké tartó élete legyen.” (János 3:16) Amikor önmagáról mint Isten „egyetlen-nemzett Fiáról” beszélt, Isten „elsőszülöttjeként” azonosította magát. Istennek a semmiből kiinduló közvetlen, osztatlan teremtésmunkája ezzel az „elsőszülöttel”, „egyetlen-nemzett Fiúval” kezdődött és végződött. Azon kívül, hogy maga Jézus is „az Isten teremtésének kezdete” kifejezéssel nevezte meg önmagát, Pál hasonló elnevezést közöl róla, amikor azt mondja: „Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte.” (Kolossé 1:15) Miután Isten megteremtette ezt az „egész teremtés elsőszülöttét”, mindaz, amit azután hozott létre, más teremtés volt. Amikor ezeket a más dolgokat teremtette, Isten felhasználta az „egyetlen-nemzett Fiát”.
24. A Kolossé 1:15, 16 és a János 1:1-3 szerint ki által teremtette Isten az összes többi dolgokat?
24 Ennek a gondolatnak a kifejtésekor Pál előbb megemlíti az „egész teremtés elsőszülöttét”, majd így folytatja: „Őáltala teremtetett minden egyéb dolog a mennyekben és a földön, a látható és a láthatatlan dolgok.” (Kolossé 1:16) Most már megérthetjük János apostol szavait a János 1:1-3-ban: „Kezdetben volt az Ige [görögül Logosz] és az Ige [Logosz] Istennél volt és egy isten volt az Ige [Logosz]. Ez kezdetben Istennél volt. Minden általa jött létre és nélküle egyetlen dolog sem jött létre.” A Biblia utolsó könyvében, amelyet szintén János írt, azt olvashatjuk, hogy a megdicsőült Jézus Krisztus „az Isten Igéje” címet viseli, nem pedig az Ige-Isten nevet: „És a név, amelyen nevezik: az Isten Igéje [Logosz].” — Jelenések 19:13.
25. Miért és milyen módon vannak „előjogai” a Logosznak?
25 Azt, akit „az Isten teremtésének kezdete” néven neveznek, felruházták az Isten „elsőszülöttje”, „egyetlen-nemzett Fia” méltóságával és jogaival. Mint „elsőszülött” Fiú, előjoggal rendelkezett minden jövendőbeli „Isten fia” előtt. (Kolossé 1:18) Ez magába foglalta azt is, hogy mennyei Atyja társként használta fel minden más dolog létrehozatalában mennyen és földön.
26. Miért nem nevezik az ő fiainak azokat a szellemi teremtményeket, akik a Logosz közreműködésével jöttek létre?
26 Amikor az Igét vagy Logoszt Isten eszközül használta fel mindezeknek a megszámlálhatatlan „Isten fiainak” a létrehozatalában, az Istentől, az Atyjától jövő szellem erőteljesen működött rajta és általa. Vele és az ő javára tevékenykedett. A szellem működési módja nyilván ugyanaz volt, mint később, amikor az Ige tökéletes emberré lett a földön, és csodálatos gyógyításokat vitt véghez. Ezért mondta, hogy az Isten szelleme által űzött ki démonokat. (Lukács 11:20; Máté 12:28) Mivel Jehova Isten szelleme hasonlóképpen működött a Logosz által ott a mennyben, azok az „Isten fiai”, akiket létrehozott a szellem által nem Őt, hanem Jehova Istent tekintették Teremtőjüknek és Atyjuknak. Nem a Logosz fiainak hívják őket. Úgy nevezik őket: „az igaz Isten fiai”. — Jób 1:6; 2:1; 38:7.
27. Kinek mondta Isten az ember megteremtésekor: „Alkossunk” és miért volt jogos, hogy Ő mondja ezt?
27 Most már nyilvánvaló tehát, hogy amikor Isten azt mondta a hatodik teremtési napján: „Alkossunk embert a mi képünkre, a mi hasonlatosságunk szerint”, akkor az „elsőszülöttjéhez”, „egyetlen-nemzett Fiához” beszélt. (1. Mózes 1:26-31) Ugyanezt az „Alkossunk” felszólítást mondhatta Isten a Fiának akkor is, amikor mennyei angyalok megteremtését tervezte, beleértve a kerubokat és a szeráfokat. Jehova Isten mint Legfelségesebb és mint Teremtő volt az, aki meghatározta, hogy mit kell létrehozni. Az angyalok az ő fiai kellett hogy legyenek. Mint jövendőbeli Atya, az akaratát gyakorolta azt illetően, hogy mikor akar még több mennyei szellemi fiat. Az ő szelleme volt az egyedüli tevékeny erő, amely által további dolgok létrejöhettek.
28. Isten mely „fiait” látták Ádám és Éva a kert bejáratánál, és mi működtette ott az állandóan forgó kardot?
28 Az idők folyamán ,Isten kerub-fiai’ váltak láthatóvá az Édenkert bejáratánál. Miért? Nos, az első emberpár, Ádám és Éva fellázadt Isten ellen, s ezért Isten kiűzte őket paradicsomi otthonukból. A kerubok tehát azért álltak őrt a kert bejáratánál, hogy megakadályozzák a két bűnöst abban, hogy visszatérjen és megpróbálja kijátszani a halálbüntetést. (1. Mózes 3:24) Ádám és Éva testet öltött kerubot látott. „Az állandóan forgó kardot” a kert bejáratánál bizonyára Isten szent szelleme mozgatta, hogy távol tartsa a tisztátalan emberi teremtményeket.
29. Isten fiainak melyik fajtáját látta látomásban Ésaiás, és később melyiket látta Ezékiel?
29 Az i. e. nyolcadik században Ésaiás próféta látomásban látta ,Isten szeráf-fiait’. Ezek a szeráfok Jehova Istent kísérték az ő templomában. (Ésaiás 6:1-7) A következő században Ezékiel próféta kapott Babilonban látomást, amelyben ,Isten kerub-fiai’ közül látott néhányat. — Ezékiel 1:1-25; 9:3; 10:1-20; 11:22.
30, 31. Mi mutatja azt, hogy a kerubok gyorsak a repülésben, amikor Isten kiküldi őket valamilyen megbízással, és milyen kormányzattal vannak ők kapcsolatban?
30 A keruboknak mint „élő teremtmények”-nek igen gyorsaknak kell lenniük a repülésben, amikor Isten kiküldi őket valamilyen feladattal. Az Istenhez intézett segélykérésre adott válaszként „Ő kerubon ülve jött és repült, egy szellem szárnyain suhant”. — 18. zsoltár 11.
31 A szellemi birodalomban nyilván óriási távolságokat kell megtenni rövid idő alatt. A távolság nem gátolta meg, hogy a jeruzsálemi Ezékiás király gyors segítséget kapjon, amikor a templomba ment a nemzeti válság idején. Így imádkozott: „Ó seregek Jehovája, Izrael Istene, aki kerubokon ülsz, egyedül te vagy a föld összes királyságainak igaz Istene.” (Ésaiás 37:14-37) A kerubok alá vannak rendelve Jehova Istennek, mintha rajtuk ülne; és kapcsolatban vannak az ő királyságával, hogy gyors segítséget hozzanak az egész emberiségnek a legnagyobb szükségben. Ezzel az áldott ténnyel vannak kapcsolatban a prófétai zsoltár kezdő szavai: „Maga Jehova lett király, hadd háborogjanak a népek! A kerubok felett ül. Hadd remegjen a föld.” (99. zsoltár 1 és 80. zsoltár 2) Jehovának a kerubok feletti állását jól szemléltette a szövetségláda, amelynek elkészítésére Mózes próféta kapott parancsot. — Zsidók 9:5.
32. Mi volt Jehova állása a kerubokéhoz viszonyítva, amint azt a Mózes által megépített arany szövetségláda esete is megmutatja?
32 Ezt az aranyozott ládát vagy szekrényt megszentelt tárgyak befogadására használták. Fedelén két arany kerub volt, s ezek szárnyai kiterjedtek, hogy befedjék az irgalomszéket vagy engesztelés tábláját. Amikor a ládát a hajlék vagy templom Legszentebbjébe (a Szentek Szentjébe) helyezték, csodálatos fény (a Sekina-fény) jelent meg a kerubok szárnyai felett. (2. Mózes 25:10-22; 2. Királyok 19:15) Ezért Jehovát úgy tekintették, mint aki a kerubok felett trónol és onnan adja ki az utasításait. Mózes a saját tapasztalatát mondja el ezen a téren, amikor azt írja: „Valahányszor bement Mózes a gyülekezés sátorába, hogy beszéljen vele, hallotta a hangot, amely a bizonyság ládájának födeléről beszélt hozzá a két kerub közül; és ő beszélt hozzá.” — 4. Mózes 7:89.
LÁTHATATLAN TEVÉKENYSÉGI HELY
33. Miért kell, hogy a menny sokkal nagyobb tevékenység színhelye legyen, mint amilyet ma a földön végeznek?
33 A menny nem a kényelem és a semmittevés helye, mintha valaki egy lassan mozgó felhő széléről lógatná a lábát. A lét egész világában a legtevékenyebb Személy, minden dinamikus energia központi Forrása lakik ott! Az Ő szent szelleme mint tevékeny erő, betölti az egész láthatatlan mennyet. Azoknak a tevékenysége, akik ebben a birodalomban laknak és Jehovát szolgálják, messze meghaladja mindazt a tevékenységet, amely ma átjárja ezt a földet. Az egyetemes Legfőbb Uralkodónak, Jehova Istennek végzett szolgálat elképzelhetetlenül nagyobb távolságok megtételét teszi szükségessé, mint amelyek itt a földön lehetségesek; sőt még annál is nagyobbakat, mint a föld és a hold közötti távolság. Számtalan elvégzendő dolog van azon a figyelmen kívül, amelyet erre a viszonylag parányi bolygóra, a földre fordítanak. Ne legyünk vakok a mennyei tevékenységet illetően csupán azért, mert gyenge szemeinkkel képtelenek vagyunk meglátni. Minden okunk megvan arra, hogy hitszemeinkkel észrevegyük. — Zsidók 11:1, 27.
34, 35. Hogyan fejezi ki a mennyei angyalok magasabb rendű képességeinek elismerését a zsoltáros Dávid, és milyen tanulságot vonhatunk le ebből mi, emberek?
34 Az Úr Isten szándékával összhangban, az ő mennyei fiai is a legtevékenyebb életet élik. Sokkal nagyobb teljesítményekre képessek, mint mi, emberek. Ők emberfölöttiek. Nem mérhetjük le az erejüket. A bibliai történet szerint a szent szellem által képesek voltak elvégezni olyan dolgokat, amelyekhez képest a tudomány számításba sem jöhet.
35 Dávid elismerte emberfölötti képességeiket, amikor feléjük fordította a figyelmét és azt mondta: „Áldjátok Jehovát, ó ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végrehajtjátok az ő szavát, hallgatva az ő szavának hangjára! Áldjátok Jehovát, mind ti seregei, ti szolgái, teljesítsétek az ő akaratát!” (103. zsoltár 20, 21) Jehova akaratát cselekedve ezek a mennyei angyal-seregek nagyszerű követendő példát mutatnak az emberek számára. Ha ezek a hatalmas, erőteljes emberfölötti teremtmények nem tekintik magukat túl nagy képességűeknek ahhoz, hogy Teremtőjüket szolgálják, akkor mi, törékeny, rövid életű emberek itt a földön szintén nem lehetünk annyira önteltek és önimádók, hogy fellázadjunk Jehova Isten ellen és azt gondoljuk, hogy semmilyen felelőséggel nem tartozunk neki. Sokkal jobb lenne, ha áldanánk Őt.
36. Hogyan nyilatkoztatja ki magát a szent szellem az egész mennyben és miért nem lehet megbontani az ott uralkodó egységet?
36 Az Istentől jövő szent szellem nyilvánul meg az egész mennyekben abban, ahogyan az egyetlen-nemzett Fia, a kerubok, szeráfok és az összes angyalok szeretetteljesen szolgálják Őt, az egyedüli élő és igaz Istent. Az ő szelleme, amelyből mindezek a lojális lények részesülnek, létrehozza közöttük „a szellem egységét a béke kötelékében”, hogy az Efezus 4:3 kifejezésével éljünk. Mindannyian együttműködnek a Legfelségesebb Isten, Jehova alatt. Igen változatos feladataik egységes végzése közben valóban imádják Őt. Az ilyen egységes szolgálatot és imádatot sohasem törhetik meg még a démonok sem.
37. Ki jár élen a mennyben az Isten imádatában és szolgálatában, s hogyan jutott ez kifejezésre János látomásában a Jelenések 5:11-14 szerint?
37 Jehova „elsőszülött”, „egyetlen-nemzett Fia” jár az élen az Istennek végzett megingathatatlan szolgálatban és imádatban, Ő volt az, aki egykor hajlandó volt áldozati Bárányként szolgálni itt a földön. A hűséges mennyei seregek nem kevésbé értékelik ezt az önfeláldozást, mint mi, keresztények. Ennek igazolásaképpen János apostol a mi huszadik századunkban beteljesedő mennyei jelenetről kapott látomást a következőképpen:
„Láttam és hallottam számos angyal hangját a trón körül, az élő teremtmények és a vének körül. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt, amint hangos szóval mondták: ,A Bárány, akit megöltek, méltó arra, hogy hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erőt, tisztességet, dicsőséget és áldást kapjon.’ És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengeren, s minden, ami ezekben van, azt mondta: ,A trónon ülő Személyé, és a Bárányé legyen minden áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké!’ És a négy élő teremtmény azt mondta: ,Ámen!’, s a vének leborultak és imádatot végeztek.” — Jelenések 5:11-14.
38. Tekintettel erre a látomásra, milyen választás előtt állunk ma, és melyik esetben részesülünk a szent szellem kegyében?
38 Mi a helyzet velünk, akik most a földön élünk, igen, a föld színén, nem pedig „a föld alatt” a temetkezési helyeken? Választanunk kell. Úgy veszünk-e részt a prófétai látomás beteljesítésében, hogy csatlakozunk a tízezerszer tízezer szent angyalhoz, kellő tisztelettel adózunk Isten Bárányhoz hasonló Fiának és szívből jövő önátadást gyakorolunk az iránt a személy iránt, aki a trónon ül, Jehova Isten iránt? Ha szabad akaratunkból ezt választjuk, akkor, miként a dicsőséges mennyei seregek, mi is elnyerjük, a szent szellem kegyét a minden tökéletes adomány Szerzőjétől, Jehova Istentől. — Jakab 1:17.