A jól termő olajfa

„Így az egész Izrael megmentésben részesül” (RÓMA 11:26).

 1. Mit mondhatunk el az olajfákról általában?

AZ OLAJFÁK közismerten több száz évig is nőnek. Sőt, amikor a kiöregedett, gyakran üreges fatörzs végül kihal, a gyökerek új hajtásokat hoznak és egy vagy több új olajfa nő ki a földből. Bárhogy áll is a dolog, létezik egy olyan olajfa, amelyet közel 4000 évvel ezelőtt ültetett el valaki, és ez a fa még ma is él, sőt gyümölcsöt is terem!

 2. Mivel kapcsolatban beszél Pál az olajfáról, és mit akar szemléltetni?

² Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében annak a csodálatos módnak ábrázolására használja az olajfa hasonlatát, ahogyan Jehova az évszázadokkal korábban Ábrahámnak tett ígéretét egy bizonyos vonatkozásban teljesítette. Az ígéret így szólt:

„Bizony megáldalak, és bizony megsokasítom a te magodat az egek csillagaihoz és a tenger homokszemeihez hasonlóan, és a te magod birtokba veszi ellenségeinek kapuját. A te magod által bizony áldásban részesül a föld összes nemzete, mert hallgattál a szavamra” (1Mózes 22:16–18).

Az ábrahámi szövetség

 3, 4. a) Hogyan bizonyította be Ábrahám a hitét? b) Minek az előképe volt ez az esemény?

³ Ábrahám éppen akkor bizonyította be, hogy kész volt feláldozni Izsákot, az első feleségétől, Sárától született egyetlen fiát (Zsidók 11:17–19; olvasd el továbbá az 1Mózes 22:1–18. versét is). A keresztények már a kezdet kezdetén is annak a történelmi eseménynek előképét látták ebben az áldozatban, ahogyan Jehova feláldozta Fiát, majd pedig visszakapta őt a feltámadásban. Valóban, „Isten úgy szerette a világot [az emberiség világát], hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

⁴ Ebben a prófétai képben Ábrahám Jehova Istent ábrázolta, Izsák pedig — ez az életerős fiatal férfi, aki könnyen ellen tudott volna állni 125 éves apjának — Jézus Krisztust ábrázolta, aki önként lemondott emberi életéről, hogy váltságáldozatul adja az emberekért (Zsidók 7:27; 10:12).

 5. Mi derült ki Isten Ábrahámmal kötött szövetségéből az 1Mózes 3:15-ben megígért maggal kapcsolatban?

⁵ Mivel Ábrahámnak nagy hite volt, Jehova már korábban szövetséget kötött vele, ami i. e. 1943-ban lépett hatályba (1Mózes 12:4, 7; Galata 3:17). Mintegy 50 évvel később, miután látta Ábrahám kipróbált hitét az Izsákkal kapcsolatos magatartásában, Jehova megismételte, sőt kibővítette a szövetségben tett ígéretét, ahogyan az 1Mózes 22. fejezetében olvashatjuk. Itt teljesen kifejezésre jutott az ábrahámi szövetség számos részlete abban a tekintetben, ahogyan Jehova megkívánja valósítani csodálatos céljait. Kiderült, hogy az Édenben megígért szabadítás magva Ábrahám utódaként fog megjelenni a földön, sokszoros magról lesz szó (bár a teljes létszám akkor még ismeretlen maradt); a mag legyőzi ellenségeit, és végül e mag által áldásban részesül a föld összes nemzete (1Mózes 3:15).

Miről lehet felismerni Ábrahám magvát

 6, 7. a) Az Írások szerint ki az Ábrahám elsődleges magva? b) Honnan tudjuk, hogy kell lenni egy másodlagos magnak is? c) Mikor derült fény a pontos létszámra és melyik ez a szám?

⁶ Az ígéret minden részlete érdeklődésre tarthat számot azok részéről, akik osztják Ábrahám hitét és szeretnének Jehova áldásaiban részesülni (Róma 4:16). De hát elsődlegesen ki volt Ábrahám magva, aki által áldásban részesül a föld összes nemzete? Pál apostol szerint ez az elsődleges mag a Krisztus (Galata 3:16).

⁷ Mivel Jehova megígérte Ábrahámnak hogy igen megsokasítja magvát, kik képezik vajon Ábrahám magvának másodlagos részét? Kik lesznek „az ígéret örökösei”, vagy az elsődleges mag, Krisztus „társörökösei”? (Galata 3:29; Róma 8:17). Az emberek előtt mintegy 2000 évig ismeretlen volt azoknak a száma, akik ’Ábrahám magva’ másodlagos részét alkotják, mint ahogy az „ég csillagainak” vagy „a tengerpart homokszemeinek” számát sem ismerjük. Az i. sz. első századának vége felé azonban János apostol hallotta „az elpecsételtek számát, száznegyvennégyezer elpecsételt Izrael fiainak minden törzséből” (1Mózes 22:17; Jelenések 7:4).

 8. Milyen sajátos lehetőséget kaptak a körülmetélt zsidók?

⁸ De hát kik közül lesznek kiválasztva és elpecsételve 144 000-ren az „Izrael fiai”? Ha kellő számú test szerinti izraelita követte volna a Törvényszövetséget mint „Krisztushoz [Ábrahám elsődleges magvához] elvezető nevelőt”, belőlük tellett volna ki Ábrahám másodlagos magvának teljes, 144 000 tagból álló csoportja. Belőlük lett volna „papok királysága és szent nemzet” (Galata 3:24; 2Mózes 19:5, 6). De vajon elegen bizonyultak-e Ábrahám igazi gyermekeinek, aki „minden hivőnek atyja”? (Róma 4:11).

 9. Hogyan mutatott rá Alámerítő János arra, hogy Ábrahám magva nem feltétlenül és kizárólag zsidókból fog állni?

⁹ Még mielőtt Jézus megkezdte volna földi szolgálatát, Alámerítő János óva intette a zsidó vallási vezetőket: „Ne próbáljátok magatokban azt mondani: a mi atyánk Ábrahám. Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerére tétetett. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik” (Máté 3:9, 10). Pál idejében már feltárult, mily csodálatosan bölcs módon gondoskodott Isten arról, hogy Ábrahám másodlagos magva teljes létszámban meglegyen (Róma 16:25–27). A Rómaiakhoz írt levelében Pál részletesen is megmagyarázza ezt.

Pál levele a Rómaiakhoz

10. Milyen tévhitben voltak a test szerinti zsidók?

¹⁰ A zsidók nagyon is tudatában voltak annak, hogy ők Isten választott népe. A „választott nép” kifejezéssel kapcsolatban a The Concise Jewish Encyclopedia megállapítja: „Az elnevezés azt a hitet fejezi ki, amely szerint a zsidók különleges viszonyban vannak Istennel. Ez a felfogás az ábrahámi szövetségen alapul.” Mint akik büszkék arra, hogy Ábrahámtól származnak, a zsidók azt gondolták magukról, hogy ők képezik a magot, amely által minden más nemzet áldásban részesül, és ezért a Törvényszövetség alatt végzett tetteik alapján igaznak minősülnek Isten előtt (János 8:33, 39; Róma 9:31, 32; 10:3, 4; 11:7).

11, 12. a) Mi volt a helyzet a római gyülekezetben, amikor Pál megírta a nekik szóló levelét? b) Miért írt Pál a Rómában élő zsidó és pogány származású keresztényeknek?

¹¹ Ilyen háttér mellett írta meg Pál a római keresztény gyülekezethez intézett levelét. A Rómában élő zsidók közül némelyek keresztényekké lettek, túlnyomó többségük azonban nem volt hajlandó Jézust Messiásnak tekinteni és hinni őbenne. A Rómában alapított keresztény gyülekezetben számos nem zsidó keresztény is volt.

¹² Különböző okokból mind a zsidók, mind a pogányok felsőbbrendű embereknek tartották magukat: a zsidók azért, mert az eredeti ábrahámi törzsből származtak, a pogányok meg azért, mert befogadták őket az ábrahámi szövetség kiváltságaiba, miután a hitetlen zsidók éppen a hit hiánya miatt vesztették el kiváltságaikat. Pál arról igyekezett meggyőzni a zsidó eredetű és a nem zsidó eredetű keresztényeket, hogy mindkét csoport inkább a Krisztusban való hitnek, nem pedig a cselekedeteinek köszönheti, hogy igazságosnak minősülhet Isten szemében (Róma 3:21–27). Levele megírásakor Pálnak az volt a célja, hogy megteremtse a keresztény egységet és termőkészséget Jehova dicsőségére, viszonzásul azért a csodálatos eljárásmódért, amellyel Jehova megvalósítja az ábrahámi szövetségben tett ígéreteit.

A jelképes olajfa

13. Miért adott hangot Pál mélységes szomorúságának és mit szemléltetett a szelíd olajfával?

¹³ Pál szomorúságának ad hangot amiatt, hogy „nem mindnyájan igazán izraeliták, akik Izraeltől valók”, majd kijelenti: „Nem mindannyian Ábrahám gyermekei [vagy Ábrahám szellemi magvának részei], akik az ő magvai.” A továbbiakban megmutatja, hogyan ’támasztott Jehova magot Ábrahámnak’ (Róma 9:1, 2, 6, 7). Egy külön ebből a célból ültetett és nevelt olajfa példázatával írja le, hogyan hozta létre az ábrahámi szövetség a megígért szellemi mag teljes taglétszámát. (Olvasd el a Róma 11:13–26. verseit.)

14. Ki a jelképes olajfa gyökere, és melyik írásszöveg bizonyítja ezt?

¹⁴ Pál előbb a gyökeret említi, mielőtt magáról a fáról beszélne, és kijelenti, hogy „a gyökér szent” (Róma 11:16). Jehova Isten a „szentek Szentje” (Hóseás 11:12). Gyakran nevezik „Izrael Szentjé”-nek, különösen az Ésaiás könyvében (Ésaiás 10:20; 29:19; 60:9). Péter apostol pedig így ad tanácsot a felkent keresztényeknek: „Összhangban a Szenttel, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek egész viselkedésetekben” (1Péter 1:15, 16). Jehova Isten, a nagyobb Ábrahám a jelképes olajfa gyökere.

15. a) Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jehova a szellemi Izrael gyökere? b) Ki a jelképes olajfa törzse? Miért éppen ő?

¹⁵ Miként Ábrahám pátriárka volt Izrael nemzetének gyökere, ugyanúgy Jehova ad életet a szellemi Izraelnek. S amiként Izrael 12 törzse Ábrahámból ágazott ki fián, Izsákon, majd Jákobon és a 12 pátriárkán keresztül, a szellemi Izrael 12 jelképes törzse Jehovától ágazik ki a nagyobb Izsákon, Jézus Krisztuson keresztül. Jézust, mint Ábrahám elsődleges magvát, az olajfa törzse szemlélteti (Galata 3:16). Jehova, a gyökér hozza létre a másodlagos mag teljes létszámát Fián, Jézus Krisztuson keresztül (Galata 3: 29). De vajon hogyan, mi módon hozza létre Jehova a megfelelő számú jelképes ágakat?

Némely ágat lenyesnek, más ágakat beoltanak

16. Miből áll a „szent titok”, amiről Pál a Róma 11:25 és az Efezus 3:3–6. versében beszél?

¹⁶ Pál tovább magyarázza ezt a csodálatos elrendezést. Ezt írja: „Nem szeretném, testvérek, ha tudatlanok maradnátok e szent titok felől, azért, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat: az érzékelő képesség eltompulása csak részleges volt Izraelben, míg a nemzetekből valók teljes száma be nem jön, és így [görögül: kai hou’tosa] az egész Izrael megmentésben részesül” (Róma 11:25, 26; vö. Efezus 3:3–6). Jehova ’gyermekeket támasztott Ábrahámnak’, amikor megfelelő számú pogányt, vagy más szóval „a [pogány] nemzetekből valók teljes számát” befogadta Ábrahám másodlagos magvába. Amikor „Ábrahám hitét” nyilvánították ki, ezek a korlátozott számú nem zsidók szellemi zsidóknak, vagyis a szellemi Izrael, „az Isten Izraele” részének bizonyultak (Róma 4:16; 2:28, 29; Galata 6:15, 16).

17. a) Milyen szokatlan eljárásmódot ír le Pál apostol? b) Kiket szemléltetnek a lenyesett ágak és a vadolajfa beoltott hajtásai? c) Hogyan állítja pellengérre ez a szemléltetés a büszke és felfuvalkodott zsidókat?

¹⁷ Pál egy szokatlan kertészeti eljárással szemlélteti a „szent titok” működését. A szokásos eljárás ugyanis abból áll, hogy szelíd hajtásokat oltanak be vad alanyba, hogy az utóbbit termővé tegyék, amint azt Pál maga is jól tudta. Ezért mondta a pogányokból lett keresztényeknek, hogy őket ’a természet rendje ellenére oltották be szelíd olajfába’ (Róma 11:24). Tehát a nem zsidókat — akik felvétettek az ábrahámi szövetségbe — vadolajfa oltványaihoz vagy hajtásaihoz hasonlítja, amelyeket egy [kerti] „szelíd olajfa” törzsébe oltottak be. Ezek kerültek hát a lemetszett természetes ágak helyébe, amelyek azokat a test szerinti zsidókat szemléltetik, akik hithiány miatt ki lettek rekesztve az ábrahámi szövetségből (Róma 11:17, 19, 20, 24). Ez az egészen szokatlan szemléltetés erőteljesen kipellengérezi a büszke, felfuvalkodott, hitetlen zsidókat, akik éppen olyan élettelennek tekintették a pogányokat, akár a kövek, vagy éppolyan képtelennek a gyümölcstermésre, akár a vadolajfa ágak. Megerősíti azt a tényt, hogy Jehovának „hatalmában van fiakat támasztani Ábrahámnak” ahogy arra Alámerítő János figyelmeztette a zsidókat (Lukács 3:8).

18. a) Mi történt i. sz. 36-ban, és vajon voltak-e mégis olyan lenyesett ágak, amelyeket újra beoltottak az ábrahámi szövetség fájába? b) Hogyan segítette elő Pál az egységet a keresztény gyülekezetben?

¹⁸ A nem zsidó keresztényeknek azonban — akik a szellemi mag részeként ’a természet rendje ellen oltattak be’ az ábrahámi szövetség fájába — semmi okuk arra, hogy a zsidók felett állóknak képzeljék magukat. Pál megmagyarázta: „Ha nem maradnak meg hitetlenségben, ők [a zsidók] is beoltatnak, mert Isten képes őket is újra beoltani” (Róma 11:23). A természetes zsidók egy kicsiny maradéka elfogadta az elsődleges magot, és ezek a jelképes fa tartós ágaivá lettek (Róma 9:27; 11:5). Ámde a zsidók nagy többségét lenyesték az ábrahámi szövetség fájáról i. sz. 36-ban, a Dániel által megjövendölt 70-ik évhét végén (Dániel 9:27).b Később azonban néhány zsidót újra beoltottak a „saját olajfájukba”, mivel hittek a Messiás Jézusban, Ábrahám elsődleges magvában (Róma 11:24; Cselekedetek 13:5, 42, 43; 14:1). Amikor a fentieket kihangsúlyozta, Pál elősegítette a felkent keresztények közötti egységet, mivel ezek mindanynyian ’az olajfa gyökereinek zsírjából részesültek’, ’Isten kedvessége’ által (Róma 11:17, 22).

A teljesen termővé lett olajfa

19. Hogyan hozta létre fokozatosan az ábrahámi szövetség a szellemi magot az „egész Izrael” megmentésére?

¹⁹ Az évszázadok során — különösképpen a végidő jelenlegi, igen kedvező részében — további zsidók és nem zsidók oltattak be a jelképes olajfába. Az ábrahámi szövetség megtermette tehát a szellemi maghoz szükséges „zsidók és pogányok teljes számát”. „Így az egész Izrael megmentésben részesül”, ámde nem a testi Izrael, hanem azok, akik az igazi ’Izraelt’, a szellemi Izrael 144 000 tagját alkotják (Róma 11:12, 25, 26; 9:6–8; Jelenések 7:4).

20, 21. a) Hogyan reagáljunk arra az érzésre, amit az ábrahámi szövetség ezen legfontosabb részének beteljesedése kelt bennünk? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²⁰ Mindannyiunkat ámulattal tölt el az a mód, ahogyan Jehova az ábrahámi szövetségnek ezt a legfontosabb részét teljesítette, amikor létrehozta a jelképes fa törzsét és teljes ágazatát. Pállal együtt mi is ezt kiáltjuk: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei és mily kinyomozhatatlanok az ő útjai! Ugyan ’kicsoda értette meg Jehova szándékát vagy ki lehetett az ő tanácsadójává’? Vagy: ’ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie’? Bizony tőle, általa és érte van minden. Övé legyen a dicsőség mindörökké! Ámen” (Róma 11:33–36).

²¹ De vajon milyen gyakorlati tanulságot vonhatnak le a beoltott olajfa példázatából akár a jelképes ágak (a felkent keresztények), akár azok, akik az ábrahámi szövetség fája által létrehozott mag révén részesülhetnek most áldásokban? Ezt a következő cikkből tudhatjuk meg.

[Lábjegyzetek]

Jól megértetted-e az alábbi fő szempontokat?

◻ Milyen ígéreteket tartalmaz az ábrahámi szövetség?

◻ Kikből áll az elsődleges és a másodlagos mag?

◻ Kikkel azonosak a jelképes olajfa alábbi részei:

— a gyökér

— a törzs

— a lenyesett természetes ágak

— a fán meghagyott vagy oda újra beoltott természetes ágak

—a beoltott vadolajfa ágak

◻ Miből áll a „szent titok”, amiről Pál a Róma 11:25-ben tesz említést?

◻ Miért lett teljesen termővé a jelképes olajfa?

[Ábra/kép a 21. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A JELKÉPES OLAJFA — Előkép és ellenkép

ÁGAK:

Izrael 12 törzse

144 000 szellemi izraelita (másodlagos mag)

TÖRZS:

Izsák, Jákob és a 12 pátriárka

Messiás Jézus (elsődleges Mag)

GYÖKÉR:

Ábrahám

Jehova