Jézus élete és szolgálata

Irgalmasságra tanító lecke

JÉZUS még lehet, hogy Nainban tartózkodik, ahol nemrégen feltámasztotta az özvegyasszony fiát, de az is lehet, hogy már egy közeli városba látogatott. Egy Simon nevű farizeus közelebbről szeretné megismerni azt a férfit, aki ilyen csodákat tesz. Meghívja ezért magához Jézust egy étkezésre.

Mivel Jézus jó alkalmat lát ebben arra, hogy prédikáljon a jelenlevőknek, ezért elfogadja a meghívást, mint ahogy elfogadta máskor is a vámszedők és bűnösök étkezésre szóló meghívását. De amikor Jézus belép Simon házába, nem részesül a vendégeknek kijáró szívélyes fogadtatásban.

A szandált viselő láb izzadt és piszkos lesz a poros galileai úton megtett gyaloglástól. A vendégszeretet egyik megnyilvánulása akkor az volt; hogy megmosták a vendégek lábát hideg vízben. De most Jézus megérkezésekor elmarad a lábmosás. Szívélyes csókot sem kap, ami az akkori etikett velejárója. Haját sem kenik meg olajjal, ami szintén a vendégszeretet jele.

Az étkezés alatt, miközben a vendégek letelepednek az asztalnál, hívatlanul halkan belép egy nő a szobába. A városban mindenki erkölcstelen nőnek ismeri. Feltehetőleg hallotta Jézus tanításait, többek között azt a meghívását is, hogy ’jöjjenek őhozzá mindazok, akik megfáradtak, és enyhülést találnak’. Ez a nő a hallottaktól és látottaktól mélyen meghatódva; felkeresi most Jézust.

Az asszony az asztalnál letelepedő Jézus háta mögé lép és letérdel lábaihoz. Könnyeivel áztatja, majd hajával törli le. Sőt előveszi az illatos szelencéjét is a kenettel és Jézus lábát gyengéden csókolgatva, ráönti az olajat. Simon mindezt figyeli és sehogy sem tetszik neki a dolog. „Ha ez a férfi próféta volna — okoskodik magában —, biztosan tudná; ki ez, és tudná, hogy ez a nő, aki hozzáér: bűnös.”

Simon gondolatában olvasva, Jézus ezt mondja: „Simon, van valami mondanivalóm számodra.”

„Mondd, ó Tanító!” — válaszolja neki.

Jézus erre ezt mondta: „Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz drachmával, a másik ötvennel tartozott neki. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Akkor vajon melyikük szereti őt jobban?”

„Úgy gondolom— mondja Simon, s talán a kérdés látszólag oda nem illő volta miatt egy kicsit közömbösen —, hogy az, akinek többet engedtek el.”

„Helyesen ítéltél” — mondja Jézus. Most pedig az asszonyhoz fordulva ezt mondja Simonnak: “Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba; te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony pedig könnyeivel öntözte lábamat és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg; ez az asszony pedig attól az órától, hogy beléptem, nem szűnt meg gyengéden csókolgatni lábamat. Te nem kented meg fejemet olajjal; ez az asszony pedig illatosított olajjal kente meg lábamat.”

A nő ezzel bizonyítékát adta annak, hogy szívből megbánta erkölcstelen múltját. Jézus így fejezi be: „Ezért mondom neked: Az ő bűnei, bármilyen számosak, bocsánatot nyernek, mert nagyon szeretett; akinek pedig keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.”

Jézus nyilván nem menti és nem nézi el az erkölcstelenséget. Ez az eset inkább azt tárja fel, mennyire együttérző tud lenni azokhoz, akik hibákat követnek el életükben, de kinyilvánítják, hogy megbánták bűnüket és enyhülést keresnek Krisztusnál. Jézus igazi felüdülést nyújtva a nőnek, ezt mondja: „Bűneid bocsánatot nyertek. . . Hited megmentett téged; menj el békességgel.” Lukács 7:36–50; Máté 11:28–30.

◆ Hogyan fogadta Jézust Simon, a házigazda?

◆ Ki keresi Jézust és milyen célból?

◆ Milyen szemléltetést használ Jézus és hogyan alkalmazza?