4, 5. Hogyan beszélt Jézus az önfeláldozó életútról, és mire gondolt szavaival?

⁴ Nagyon fontos, hogy helyes szemléletünk legyen az önző élet ellentétéről, az önfeláldozásról. Erre vonatkozóan Jézus Krisztus azt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, nap mint nap vegye föl kínoszlopát, és állandóan kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni lelkét, elveszti; aki azonban énértem elveszti lelkét, megmenti. Valóban, mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de elveszti önmagát, vagy kárt szenved?” — Luk 9:23-25.

 6. a) Mibe kerülhet az önfeláldozó életút? b) Hogyan ,mentheti meg lelkét’ az ember Isten akaratának cselekvése által?

⁶ Igaz, az ilyen önfeláldozó élet nem könnyű. Ára van: időt és erőfeszítést követel. Egyes esetekben még az ember életének elvesztését is jelentheti azok kezétől, akik üldözik Isten szolgáit. Amint azonban Jézus kimutatta, az, aki Isten akaratát cselekszi, ,megmenti lelkét’ vagy életét. Hogyan? Úgy, hogy elnyeri Jehova elismerését és azt a végső jutalmat, melyet Isten ígér mindazoknak, akik Őt szolgálják, mivel Ő „megjutalmazója azoknak, akik komolyan keresik Őt”. (Zsid 11:6) Isten legtöbb lojális szolgája esetében ez a jutalom örök élet egy igazságos új rendben itt a földön: „Maguk az igazak birtokolják majd a földet, és lakoznak rajta örökké.” (Zsolt 37:29) És „ők valóban kivételes gyönyörűségüket találják a béke bőségében”. (Zsolt 37:11) Még a halál sem áll útjában ennek a jutalomnak, mert Jehova garantálja, hogy lesz „élet feltámadása”. — Ján 5:29.