Jézus élete és szolgálata

Utazás titokban Jeruzsálembe

I. sz. 32 őszén vagyunk, és a sátorok ünnepe közeledik. Az előző évi pászka óta, amikor a zsidók meg akarták őt ölni, Jézus tevékenysége főleg Galileára korlátozódik. Valószínűleg azóta csak a zsidók három, évenkénti ünnepe alkalmából ment fel Jeruzsálembe.

Jézus testvérei most így sürgetik: „Menj el innen és eredj Júdeába.” Jeruzsálem Júdea fővárosa és az egész ország vallási központja. Testvérei így érvelnek: „Senki sem cselekszik titokban, ha a nyilvánosság előtt ismertté akar válni.”

Bár Jakab, Simon, József és Júdás nem hiszik, hogy idősebb testvérük, Jézus, az igazi Messiás, mégis azt kívánják tőle, hogy tegyen csodákat az ünnepre egybegyűlt sokaság előtt. Jézus azonban tisztában van a veszéllyel. „A világnak nincs oka rá, hogy gyűlöljön titeket — mondja —, engem viszont gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy cselekedetei gonoszak.” Ezért Jézus ezt mondja testvéreinek: „Ti menjetek fel az ünnepre; én még nem megyek fel erre az ünnepre.”

A sátorok ünnepe hét napig tart. A nyolcadik napon ünnepélyes tevékenységgel szokott zárulni. Az ünnep a mezőgazdasági év végét jelzi, s így egyben a nagy örvendezés és hálaadás ideje. Néhány nappal később, amikor Jézus testvérei az ünnepre elindultak az ünnepelni készülő sokasággal, Jézus és tanítványai is titokban elindulnak Jeruzsálembe, úgy, hogy a hivatali közegek ne vegyék észre. Az utat Szamárián keresztül teszik meg, vagyis nem azon az úton mennek, amelyet a legtöbb ember választott: a Jordán folyó közelében.

Mivel Jézusnak és társainak szállásra van szükségük egy szamaritánus faluban, Jézus követeket küld előre a szükséges szálláshely biztosítására. Az emberek, miután megtudták, hogy Jézus Jeruzsálembe készül, semmit sem hajlandók érdekében tenni. Jakab és János felháborodásukban ezt kérdezik: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: tűz szálljon alá az égből és megeméssze őket?” Jézus megdorgálja őket heveskedésükért, és továbbmennek egy másik faluba.

Ahogy mennek az úton, egy írástudó ezt mondja Jézusnak: „Mester, követlek, akárhová mégy.”

„A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük — válaszolja Jézus —, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.” Jézus ezzel arra kíván rámutatni, hogy az írástudónak nem lesz könnyű dolga, ha őt követi. És ahogy következtetni lehet az esetből, az írástudó túl büszke ahhoz, hogy ezt az életformát elfogadja.

Egy másik embernek Jézus ezt mondja: „Kövess engem.”

Ez a férfi ezt válaszolja: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.”

„Hadd temessék el a halottak a halottaikat — válaszolja Jézus —, te pedig menj el, és hirdesd Isten királyságát.” A férfi apja nyilvánvalóan még nem halt meg, mert ha meghalt volna, valószínűleg ez a fia nem hallgatta volna Jézust. A fia szemmel láthatóan apja halálának bekövetkezéséig kér haladékot. Nincs felkészülve arra, hogy Isten Királyságát tegye életében az első helyre.

Jeruzsálem felé haladva, egy harmadik férfi ezt mondja Jézusnak: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.”

Jézus így válaszol: „Senki, aki az eke szarvára teszi kezét és hátratekint, nem alkalmas Isten királyságára.” Jézus tanítványainak a Királyság-szolgálatra kell összpontosítaniuk figyelmüket. Ahogyan egy barázda minden valószínűség szerint görbe lenne, ha a szántó nem nézne egyenesen előre, ugyanígy az is, aki hátratekint a dolgok jelen rendszerére, eltévelyedik az élet útjáról. János 7:2–10; Lukács 9:51–62; Máté 8:19–22.

◆ Kik Jézus testvérei, és hogyan vélekednek róla?

◆ Miért olyan barátságtalanok a szamaritánusok, és mit akar János és Jakab velük tenni?

◆ Milyen három beszélgetésre kerül sor az úton, és hogyan hangsúlyozza Jézus az önfeláldozó szolgálat szükségességét?