13. Miért válaszolt Jézus ily módon egy másiknak, aki az ő követője lehetett volna?

¹³ Jézus a következőket mondta egy másik ott álló személynek: „Légy az én követőm!” Ámde az válaszul így szólt Jézushoz: „Engedd, hogy előbb elmenjek és eltemessem az atyámat.” Figyeljük meg Jézus válaszát: „Hadd temessék el a halottak halottaikat, te pedig menj el és széles körben hirdesd az Isten királyságát! ” (Lukács 9:59, 60). A férfi kifogása nem jelenti feltétlenül azt, hogy apja már meghalt. Ha meghalt volna, a fia valószínűleg nem ácsorgott volna az úton, Jézust hallgatva. Abból, amit ez az ember mondott, kitűnik, hogy időt akart nyerni, amíg apja meghal. Nem volt felkészülve arra, hogy azon nyomban az Isten Királyságát tegye az első helyre az életében (Máté 6:33).

12. Milyen fontos kérdéseket kellene most feltenni magunknak?

¹² Vajon hol tartasz te ezzel a létfontosságú aratással kapcsolatban most, a ’dolgok e rendszerének a befejezésekor’? (Máté 13:39). Ahhoz a boldog tömeghez tartozol, amelynek tagjai az aratás örömeiben részesülnek? Vagy még mindig csak szemlélő vagy, aki gondolatban arra hajlik, hogy még ne fogadja el nyíltan a jó Pásztor meghívását: „Légy az én követőm”? Ma biztosan nem akar senki olyan kifogásokat felhozni, mint az a három férfi a Lukács 9. fejezetében, akikről szó esett az előző cikkben. Gondold csak el, mitől esett el az a három férfi: a Királyság-szolgálat örömétől, s valószínűleg attól a lehetőségtől, hogy azok között lehessen, akik megszabadítottak néhányat a démontól megszállottak közül! (Lukács 9:57–62; 10:17).