A „Jó Pásztor” és a „kicsiny nyáj”

„Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a Királyságot” (Luk 12:32).

 1. Kihez hasonlítja Jehovát mint gondviselőt a zsoltáros Dávid és Ésaiás próféta?

AZ EGYKORI betlehemi pásztorfiú, Dávid király ezekkel a szavakkal kezdi egyik ihletett zsoltárát: „Jehova az én Pásztorom. Hiányom semmiben sem lesz” (Zsolt 23:1). Egy bibliai írótársa, Ésaiás próféta szintén pásztorhoz hasonlítja Jehovát és ezt írja róla: „Pásztorként legelteti saját nyáját. Karjával gyűjti össze a bárányokat” (És 40:11). Jehovának azonban van egy alpásztora. Joggal nevezi őt: „Dávid, az én szolgám”-nak.

 2. a) Ki az a Dávid, akire az Ezékiel 37:24, 25 vonatkozik? b) Hogyan alkalmazta Jézus a Zakariás 13:7 jövendölését és miért éppen így?

² Évszázadokkal Dávid király halála után Jehova egy másik bibliaírót, Ezékielt arra ihlette, hogy megjövendölje: „És szolgám, Dávid lesz a király felettük és mindnyájuknak egyetlen pásztoruk lesz; . . . és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük határtalan ideig” (Ez 37:24, 25). Ez a jövendölés Jehova alpásztorára, a Nagyobb Dávidra, Jézus Krisztusra utal. I. sz. 33. Nizán hó 14-én, amikor Jézus Krisztust elárulták, őrizetbe vették és ellenségei bíróság elé állították, beteljesedett a Zakariás 13:7 jövendölése: ,,’Ó kard, ébredj fel pásztorom ellen, sőt az életerős férfi ellen, aki az én társam’, ez a seregek Jehovájának kijelentése. ’Verd meg a pásztort, hadd széledjenek el a nyájból valók!’” Jézus Krisztus maga alkalmazta ilymódon a próféciát (Máté 26:31; Márk 14:27).

3, 4. a) Miért maradt meg azoknak a zsidóknak a bűne, akik vitatkoztak Jézussal a vakon született férfi meggyógyítása miatt? b) Később, a téli ünnepen, vagy a templom felavatásának évfordulóján Jézus miért nem sorolta a vele vitába szálló zsidókat a „juhai” közé?

³ Jézus Krisztus tehát teljesen jogosan járt el és nem volt öntelt, amikor magát pásztorhoz hasonlította, mégpedig „jó pásztor”-nak nevezve önmagát (Ján 10:6, 11, 14). Ez akkor történt, amikor csodatevés által meggyógyított egy férfit, aki vakon született. Saját népének hitetlen tagjai vitába szálltak vele és megkérdezték tőle: „Vajon mi is vakok vagyunk?” Mi követte ezt a kihívó kérdést? „Jézus azt mondta nekik: ’Ha vakok lennétek, nem volna bűnötök. Most azonban azt mondjátok: „Látunk.” A bűnötök azért megmarad’” (Ján 9:40, 41). Valamivel később, a jeruzsálemi templom felavatási ünnepsége alkalmával, i. sz. 32 telén (december) Jézus ezt mondta néhány hitetlen zsidónak, akik körülvették Őt:

⁴ „Amiket az Atyám nevében teszek, azok tanúskodnak rólam. Ti azonban nem hisztek, mert egyikőtök sem az én juhaim közül való. Az én juhaim hallgatnak a hangomra és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. És én örök életet adok nekik, és soha semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja elragadni őket az én kezemből. Amit az Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb és senki sem ragadhatja el azt az Atya kezéből. Én és az Atya egyek vagyunk” (Ján 10:19–30).

 5. Kihez hasonlítja Jézus a János 10:1–5-ben az előfutárt, aki bemutatja Őt Izraelnek?

⁵ Azok a hitetlenek nemcsak Jézusnak a cselekedetein alapuló tanúbizonyságát vetették el, amely bizonyította az ő kilétét, hanem Jézus előfutárának a tanúságtételét is, azét a férfiét, aki mint Messiást vagy Krisztust mutatta be Jézust az izraelitáknak. Jézus utalt arra, hogy milyen nagy szüksége van az igazi pásztornak az ilyen azonosításra vagy hitelességre, amikor ezt mondta: „Bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másutt hatol be, tolvaj az és rabló. Aki azonban az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az ajtónálló neki kinyitja [az ajtót] és a juhok meghallják az ő hangját, ő pedig nevén szólítja a saját juhait, és kivezeti őket. És amikor az összes övéit kiengedte, előttük megy és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent azonban semmiképpen nem követnek, hanem elfutnak előle, mert nem ismerik az idegenek hangját” (Ján 10:1–5).

„AZ AKOL” ÉS „AZ AJTÓNÁLLÓ”

 6. Miért nem lehetett a Törvényszövetség az a jelképes „akol”, ahova az „ajtónálló” bevezette Jézust?

⁶ Nos, mit jelent „az akol” és „az ajtónálló”, tekintettel arra, hogy Jézus ács lett Názáretben és sohasem volt betű szerinti juhok pásztora? Először is az „akol” semmiképpen nem a Törvényszövetség-elrendezést ábrázolta, amelyet Jehova Isten állított fel Izrael nemzete számára a közbenjáró Mózes által. Jézusnak bizonyosan nem volt szüksége arra, hogy valamilyen zsidó „ajtónálló” jelképesen bevezesse Őt a Törvényszövetség elrendezésbe. Jézus abban az elrendezésben született. A Galata 4:4, 5 ezt mondja: „Amikor az idő pontos határa elérkezett, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól lett és aki törvény alatt született, hogy megváltsa a törvény alatt állókat.” Jézus meghalt, hogy megváltsa őket.

 7. a) I. sz. 33. melyik napján szüntette meg Jehova a Törvényszövetség-elrendezést Izraellel és miért tette azt? b) I. sz. 33 Pünkösdjétől kezdve miért nem volt többé Törvényszövetség–elrendezés, amely alól Jézus kivezethette volna a zsidókat?

⁷ Ahhoz, hogy Jézus bemutathassa Istennek a váltságdíjat, a halálát követő harmadik napon feltámadt a halottak közül i. sz. 33-ban. A feltámadásától számított 40-ik napon Jézus felment vissza a mennybe. Tíz nappal később érkezett el a Pünkösd tavaszi ünnepe, i. sz. 33. Siván hó 6-a. Azon a napon Isten felhasználta Jézust, hogy kitöltse a szent szellemet a Jeruzsálemben várakozó tanítványaira. Ez azt jelentette, hogy megjelent Isten jelenlétében, hogy felajánlja tökéletes emberi áldozatának értékét s ezzel szabadulást hozzon minden embernek, aki bűn alá volt rekesztve, a zsidókat is beleértve. Azon a napon tehát Jehova Isten eltörölte a Törvényszövetséget és a megígért új szövetséggel váltotta fel azt, mely szövetséget azonban nem zsidókkal, hanem a Közbenjáró, Jézus Krisztus szellemtől-nemzett tanítványaival kötött meg (Kol 2:13, 14). Többé nem létezett tehát semmilyen zsidó Törvényszövetség, amely alá a Pásztor Jézus elvezethette volna a hivő zsidókat.

 8. a) Mit ábrázolt tehát az „akol”? b) Ezért mire tekintettek előre Ábrahám természetes leszármazottai?

⁸ A fentiek fényében még parancsolóbb formában merül fel a kérdés: Mit jelképez valóban az „akol”, amelyet Jézus a János 10:1-ben említ? Kétségkívül valamilyen korábbi, jobban érthető és tartósabb dolgot az i. e. 1513-ban létrejött Törvényszövetségnél. Ez az ábrahámi szövetség volt. Amikor Ábrahám patriarcha átkelt az Eufrátesz folyón és i. e. 1943-ban bement az Ígéret földjére, Isten ígérete őrá és jövendő utódaira vonatkozóan kezdett működésbe lépni: „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki rosszat kíván neked, és általad bizony áldásban részesülnek a föld összes családjai” (1Móz 12:3). Évekkel később, amikor Ábrahám hajlandónak mutatkozott saját fiát, Izsákot feláldozni, Isten kiegészítette az ígéretét: „És a te magod által bizony áldásban részesülnek a föld összes nemzetei azon tény alapján, hogy hallgattál a szavamra” (1Móz 22:17, 18). Attól kezdve Ábrahám leszármazottai vártak annak a „mag”-nak az eljövetelére. Az „akol” tehát az ábrahámi szövetség-elrendezést jelképezte. Az abban levő, juhokhoz hasonló egyének azokat szemléltetik, akik a megígért „mag” eljövetelét várják.

 9. Kit nem fog „az ajtónálló” beengedni az „akol”-ba?

⁹ Ezek a juhokhoz hasonló egyének akár előre tudtak valamit a „mag”-ról, akár nem, szívesen fogadták, amikor ismertté lett előttük és bemutatták nekik. Bárki, aki megpróbál hamis eszközökkel beférkőzni a juhok közé, hogy kihasználja őket „tolvaj az és rabló”. Az akol „ajtónálló”-ja nem fogja beengedni az ilyen hamis Krisztust vagy Messiást. Aki pedig az „ajtónálló” tudtával és az „ajtón” megy be, az igazi „pásztor”, ábrahámi „mag”.

10. Kinek bizonyult az „ajtónálló”, éspedig melyik jövendölés szerint?

¹⁰ De vajon ki volt az „ajtónálló”? Alámerítő János, aki Lévi törzsének papi családjából származott. Isten megígérte, hogy előfutárt küld Ábrahám megígért „magva” előtt. A Malakiás 3:1 előre bejelentette: „’Íme, elküldöm követemet, hogy utat törjön előttem. És váratlanul eljön templomához az igaz Úr, akit kerestek és a szövetség követe, akinek örülni fogtok. Íme, Ő biztosan eljön’, mondja a seregek Jehovája” (Márk 1:1–11). János tehát várta ’Ábrahám megígért magvának’ az eljövetelét, s így ő maga is juhhoz hasonló egyén volt, akárcsak azok, akik az ábrahámi szövetség-elrendezés aklában voltak. Jánost azonban különleges szolgálata után körülbelül egy évvel kivégezték. Nem érhette meg tehát az i. sz. 33. év Pünkösdjét, hogy tagja lehessen a mennyei Királyság felkent örökösei „kicsiny nyáj”-ának (Máté 11:11–14; 14:1–12; Luk 12:32; Gal 3:16).

11. a) Hogyan erősítette meg Jézus, hogy Alámerítő János volt az ő előfutára? b) Melyik szövetségnek a „követe” volt Jézus, amikor elkísérte az Úr Jehovát a templomhoz?

¹¹ Arról szólva, hogy Alámerítő János milyen szerepet játszott Jehova szándékának a végrehajtásában, Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Mert róla van megírva: ’Íme, elküldöm követemet arcod előtt, aki előkészíti előtted az utat’” (Máté 11:10). Jézus tehát a Malakiás 3:1 jövendölését így alkalmazta Alámerítő Jánosra, mint akit Jehova előre elküldött saját maga és az ő „szövetség-követe” előtt. Jézus Krisztus tehát, aki elkíséri az Úr Jehovát a templomhoz szemlét tartani, nem a Törvényszövetség követe, hanem az ábrahámi szövetségé. Az ábrahámi szövetség-elrendezés alá tartozók, akik hittek Jehova jövendöléseiben, ennek a messiási „követ”-nek az eljövetelét várták.

12. Mit mondott Alámerítő János arról, hogy miről ismerte fel az ’Ábrahám magva’ legfőbb tagját?

¹² ’Ábrahám magva’ legfőbb és elsődleges tagjáról Alámerítő János ezt mondta: „Láttam a szellemet, mint egy galambot leszállni az égből és az rajta maradt. És én sem ismertem őt, de Az, aki elküldött engem, hogy vízben alámerítsek, azt mondta nekem: ’Akire látod a szellemet leszállni és rajta maradni, az merít alá szent szellembe.’ És én láttam és tanúskodtam arról, hogy ez az Isten Fia” (Ján 1:31–34).

13. a) Mikor nyitott Alámerítő János „ajtót” az igazi Pásztornak? b) Miféle ’Ábrahám magvára’ mutatott rá akkor Alámerítő János?

¹³ Jézus nem tett kerülőt, hanem az „ajtón” át ment be az akolba. 30 éves korában elment Alámerítő Jánoshoz, hogy vízben alámerítse János őt. Miután 40 napot töltött kísértés alatt a pusztában, bizakodva visszament oda, ahol Alámerítő János tartózkodott néhány tanítványával. Amikor az ábrahámi szövetség aklának jelképes „ajtónálló”-jához közeledett, János látta Őt közeledni és felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Ján 1:29, 36). Nem a Bárány, aki Izrael nemzetének a bűnét veszi el, hanem az „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. Alámerítő János ezzel megnyitotta az „ajtót az igaz Pásztor előtt, aki rendelkezett a szükséges ismertetőjellel vagy hitelességgel az Egyetemes Pásztor, Jehova Isten részéről. Amikor a közeledő Jézusra hívta fel a tanítványai figyelmét, János ezzel nem csupán egy körülmetélt zsidóra és a földi Ábrahám valamelyik leszármazottjára mutatott rá. Nem, ő a Felkentre, a Nagyobb Ábrahám, Jehova Isten szellemtől-nemzett leszármazottjára irányította a figyelmet. Ő volt a legfőbb vagy elsődleges része annak a Mennyei Ábrahám „magvá”-nak, amely által a föld összes családjai áldásban részesülnek.

14. a) Az „akol”-hoz közeledve vajon Jézus csak természetes zsidókat és egyéb embereket várt általában? b) Hogyan tudott a közép-keleti pásztor magához hívni egy bizonyos juhot?

¹⁴ Rászolgált tehát arra, hogy az „ajtónálló” bebocsássa az ábrahámi szövetség-elrendezés jelképes aklába. Ő volt az igazi pásztor, aki nemcsak zsidókat vagy egyéb embereket keresett általában, hanem olyanokat, akik válaszolnak arra a lehetőségre, hogy vele együtt részévé legyenek az összetett ’Ábrahám magvá’-nak, aki által áldás származik az összes nemzetekre. A természetes zsidók többsége elvetette Őt, de a testi zsidók egy maradéka elfogadta. Ezek voltak azok a „juhok”, akik hallgattak az ő hangjára. Ezért, amikor ’néven szólította a saját juhait’, azok reagáltak rá, és kövér legelőkre vezette ki őket. A Közép-Keleten a pásztor külön nevet szokott adni a juhainak.

15. a) Hogyan adott a pásztor általános jelet az egész nyáj egyszerre történő egybehívására s miért nem lehetett becsapni őket, hogy „idegeneket” kövessenek? b) Kinek a számára jelent ma ez biztonságos és követésre méltó példát?

¹⁵ Mindazonáltal, amikor a pásztor egybe akarta terelni és egyszerre magához akarta hívni az egész nyájat, egy általános hívójelet használt, például valamilyen berregő hangot, mint a Dr-r-r-r-r-rt egy bizonyos hangmagasságban és egy adott hangerővel, amit egyetlen más pásztor sem tudott utánozni. Ezért van az, hogy „amikor az összes övéit kiengedte, előttük megy és a juhok követik Őt”, mert felfogják az utánozhatatlan hangját. Füleik elég élesek ahhoz, hogy kiszűrjék, kik az „idegenek” és az utánzók. Nem éri őket csalódás, mintha ilyen gyanús és talán rossz szándékú „idegenek”-et követtek volna. Ez jó példa a juhokhoz hasonló egyének számára, akik a „kicsiny nyáj”-at alkotják s akiknek gondosan követniük kell ezt a példát, mert tetszett az elismerését kifejező Nagyobb Ábrahámnak, hogy nekik adja a Királyságot.

16. Miért nem értették meg a zsidók annak az összehasonlításnak az értelmét, amelyet Jézus előttük mondott a pásztorral és annak nyájával kapcsolatban?

¹⁶ Vajon megértjük-e ma annak a jelentését, amiről Jézus itt beszélt? A hitetlen zsidók, akik a Törvényszövetség alatt voltak, nem fogták fel, mennyire találó volt a Jézus által használt hasonlat. Amint a beszámoló megállapítja: „Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, ők azonban nem értették meg, mit jelentenek azok, amiket mondott nekik” (Ján 10:6). Nem ismerték a messiási Pásztor hangját, Ő pedig nem hívta őket a tulajdon nevükön. A saját elvakultságuk meggátolta őket abban, hogy felismerjék Őt. Bárcsak mi ma ne lennénk hozzájuk hasonlók!

„A JUHOK AJTAJA”

17. A János 10:7–10 szerint az akol milyen egyéb vonatkozásaihoz hasonlította Jézus önmagát?

¹⁷ Ennél a pontnál Jézus szóképet váltott, hogy az ügy egy további lényeges vonatkozását szemléltesse. „Ezért Jézus ismét azt mondta: ’Bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja. Mindazok, akik az én helyemben jöttek tolvajok és rablók; de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó; aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, és ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, levágjon és elpusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és az teljes legyen’” (Ján 10:7–10).

18. a) Ki próbál meg a földön „ajtónállóként” szerepelni Jézus számára mint jelképes „ajtó” számára? b) Melyik osztályról beszélt Jézus, ami jellemzője lesz a „dolgok jelen rendszere végének”, és vajon ez az osztály szolgál „ajtónálló”-ként Jézus számára mint „ajtó” számára?

¹⁸ Figyeljük meg, hogy Jézus nem „ajtónállóról” beszél önmagával mint „ajtó”-val kapcsolatosan. Nem beszél egy úgynevezett „Krisztus helytartójáról”, valamiféle vallási szekta fejéről, aki azt állítja magáról, hogy csalhatatlan. Jézus ezt mondta: „Én vagyok a juhok ajtaja.” Néhány hónappal később pedig hozzátette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, csak énáltalam” (Ján 14:6). Ez nem hagyja ki a számításból, hogy amikor Jézus hosszan prófétált a ’jelenléte jeléről és a dolgok rendszerének a végéről’, igenis előre bejelentette a „hű és értelmes rabszolgát”, akit az ő Ura ’kinevez. . . . összes javai fölé’ (Máté 24:3, 45–47). Ez azonban a hű és értelmes követőinek „rabszolga” osztályára utal, akiket a földi látható javainak felügyeletével bíz meg, különösen „a dolgok jelen rendszerének a végén”. Ez a kinevezés azonban nem jelenti azt, hogy ez a „rabszolga” osztály Jézus „ajtónálló”-ja.

19. Milyen nagy „nyáj”-at alkotnak azok, akik az ábrahámi szövetség-elrendezés aklában vannak és milyen bemeneteli módon történik a megmentésük?

¹⁹ Jézus a jelképes „ajtó” azon juhokhoz hasonló követői számára, akik vele együtt ’Ábrahám magva’ részévé lesznek. ők tehát az ábrahámi szövetség-elrendezés „aklában” vannak. Együttesen csupán egy viszonylag „kicsiny nyáj”-at alkotnak, mindössze 144 000 tagot a Pásztoruk vezetése alatt. Úgymond a szellemi Izrael 12 törzsét alkotják és a szellemi Sion hegyén állnak Jézus Krisztussal, az Isten „Bárányá”-val (Luk 12:32; Jel 7:1–8; 14:1–5). Megmentésüket a mennyei örökségre nem Krisztus valamilyen helytartójának, hanem annak köszönhetik, aki „a juhok ajtaja”. Mert Jézus ezt mondta: „Aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, és ki-be jár és legelőt talál” (Ján 10:9). Amikor a mennyei reménységgel rendelkező „kicsiny nyáj”-hoz szól, Pál apostol „a mi Urunk Jézus Krisztusra” utal, „aki által mi is a hit útján nyertünk bebocsátást a ki nem érdemelt kedvességre, amelyben most vagyunk; és ujjongjunk az Isten dicsőségének reménysége alapján”! (Róma 5:1, 2; Ef 2:18; 3:12).

20. Hogyan magaslik ki Jehova alpásztora, ellentétben a „hamis Krisztusokkal és hamis prófétákkal”, akik az „Ő helyében” jöttek el?

²⁰ A „dolgok rendszerének a végé”-ről szóló jövendölésében Jézus bejelentette, hogy „hamis Krisztusok és hamis próféták” támadnak és nagy félrevezetést okoznak. Ezek az igazi Krisztus „helyében” jönnek el s azokat a félrevezetett személyeket, akik az ilyen csalókat követik, vallásilag meglopják és levágják majd, szellemileg elpusztítják, ha nem éppen ténylegesen is (Máté 24:3, 24, 25; Ján 10:8, 10). Jézus viszont életmentőként jött el és abból a célból, hogy a mostaninál még bőségesebb életnek örvendhessenek az emberek: örökké tartó, tökéletességben eltöltött életnek olyan biztonság közepette, amelyről a mindenek felett álló Legnagyobb Pásztor, Jehova Isten gondoskodik. Az önfeláldozó Alpásztorát, Jézus Krisztust kell tehát követnünk, ha azt akarjuk, hogy Isten „juhai”-ként örök életet nyerjünk.