8. fejezet

Részvétel a „Béke Fejedelme” „örömében”

1. a) Milyen céllal utazott messze idegenbe egy bizonyos ember? b) Mi van még belefoglalva Jézus példázatába, jóllehet közvetlenül nem történik róla említés?

JÉZUS talentumokról szóló példázatában, a nyolc talentummal rendelkező férfi nem egyszerűen kedvtelésből utazott messze idegenbe, mint egy nézelődő kirándulásra. Komoly oka volt erre a távoli útra; valami értékeset akart megszerezni. A példázat szerint azért ment messze földre, hogy bizonyos „örömet” megszerezzen magának, „sok egyéb dologgal” együtt (Máté 25:21). Ezért nagyon távolra kellett elutazni, ami sok időt vett igénybe, hogy az elé a személy elé járulhasson, aki abban a különleges örömben részesítheti.

2. a) Jézus esetében, mit szemléltet a gazdag ember idegenbe utazása, és kihez ment ő? b) Mivel tért vissza az Úr?

² Mivel a példázatbeli férfi Jézus Krisztust szemlélteti, az illető hosszútávú külföldi utazása Jézusnak az előtte álló különleges öröm Forrásához való utazását ábrázolja. Kihez is ment ő? A Zsidók 12:2 elmondja nekünk: „Teljes figyelemmel hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra tekintünk. Ő a kilátásba helyezett örömért, nem törődve a gyalázattal, elszenvedte a kínoszlopot, és az Isten trónjának jobbjára ült.” Igen, valóban Jehova Isten annak az örömnek a Forrása. Őhozzá ment el Jézus, itt hagyva a földön hűséges tanítványait, rájuk bízva „talentumait”. Az Úr „sok egyéb dologgal” tért vissza, amikkel nem rendelkezett, amikor a nyolc ezüst talentumot három rabszolgájára bízta. Egy másik példázat, amelyet Jézus korábban mondott a „tíz mina” példázataként, részletezte, hogy „királyi hatalom” birtokában tért vissza (Lukács 19:12–15).

3. Miféle idő volt az, amikor Zakariás 9:9 elkezdődött teljesedni i. sz. első századában?

³ Az újonnan beiktatott király okkal örülhet, de okkal örülhetnek a lojális alattvalók is. Emlékezzünk arra az alkalomra, amikor Isten Fia bevonult Jeruzsálembe, hogy beteljesítse a Zakariás 9:9 jövendölését. E prófécia beteljesedéséről olvassuk: „A sokaság legnagyobb része felső ruháját az útra terítette, míg mások kezdtek gallyakat vagdalni a fák ágairól, és az útra szórták. A sokaság pedig, mind az előtte, mind az utána haladók, így kiáltoztak: ’Mentsd meg, kérünk, a Dávid Fiát! Áldott, aki Jehova nevében jön. Mentsd meg őt, kérünk, fenn a magasságban!’ Amikor aztán bement Jeruzsálembe, az egész város felbolydult, és ezt kérdezgették: ’Kicsoda ez? ’ ” (Máté 21:4–10; vö. még Lukács 19:36–38).

4. Miért volt Jézusnak különleges alapja arra, hogy meghívja hű „rabszolgáit” egy örvendetes állapotba, miután királyként trónra került?

⁴ Ha tehát örvendetes esemény volt az, amikor csupán bemutatkozott Jeruzsálem népe előtt, mint akit Jehova felkent szellemével a Királyságra, mennyivel inkább örvendetes alkalom volt, amikor valóságosan is trónra került mint Király a pogányok idejének végén, 1914-ben? Ez a legörvendetesebb esemény volt számára. Akkor valóban olyan örömbe ment be, amilyet azelőtt soha nem tapasztalt. Az elszámoláskor éppen ezért mondhatta azoknak a tanítványoknak, akiket ’jónak és hűnek’ ítélt: „Kevésen is hű voltál. Sokat bízok rád ezután. Menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25:21). Új öröm volt tehát az, amiben az ő helyeselt „rabszolgái” most részesülhettek. Micsoda jutalom!

5. a) A dolgok milyen állapota idején volt Pál apostol Krisztus ’nagykövete’? b) Ma pedig milyen fejlemények után „nagykövetek” Krisztus számára a felkent maradék tagjai?

⁵ I. sz. 1919-ben Jézus Krisztusnak, az uralkodó Királynak felkent tanítványai elismert állapotba juthattak, és ez mérhetetlen örömet jelentett számukra. Pál apostol tizenkilenc évszázaddal ezelőtt írt az ő hittestvéreinek, hogy beszéljen nekik magasztos állapotukról: ’Mi azért Krisztus helyettesítő nagykövetek vagyunk’ (2Korinthus 5:20). És ezeket akkor írta, amikor Jézus még csupán örökös volt azzal a kilátással, hogy megkapja „a mennyek királyságát” (Máté 25:1). Szükséges volt tehát, hogy egy ideig még Isten jobbján üljön és várja a beiktatása napját. Ma azonban, 1919 óta, a helyeselt maradék tagjait mint „nagyköveteket” maga a ténylegesen uralkodó Király küldte ki (Zsidók 10:12, 13). Erre a tényre különösen felhívták a nemzetközi bibliakutatók figyelmét 1922-ben az ohioi Cedar Point-ban megtartott kongresszuson.

6. Miféle munkára irányult először a háború után azoknak az erőfeszítése, akik a „talentumokat” kapták?

⁶ A Király, Jézus Krisztus „talentumai”-val egyenértékű kincs 1919-ben már egy idő óta az ő gondjaikra volt bízva. Ez csak növelte az uralkodó Királyuk iránti számadási felelősségüket. Háború utáni erőfeszítéseik kezdettől fogva az „aratási” munkára, „a búza” osztály begyűjtésére irányultak (Máté 13:24–30). Mivel — ahogy Jézus mondta — az aratás „a dolgok rendszerének befejezése”, a háború utáni 1919-es év megfelelő idő volt arra, hogy elkezdődjék a búzához hasonló „királyság fiai”-nak, a hű felkent maradéknak ez az aratása (Máté 13:37–39).

7. a) Milyen időszakba léptek be az aratók az ő Urukkal? b) Milyen állapotra állította helyre Jehova az aratókat, és milyen prófétai kijelentést tettek magukévá?

⁷ Az aratás örömteljes időszak az aratók számára, mivel az aratás Ura is együtt örül velük ennek az alkalomnak (Zsoltárok 126:6). Ezt az aratási időt nagymértékben gazdagította a szilárd bizonyíték, amely szerint Isten Királysága, Jézus Krisztus alatt, létrejött a mennyben 1914-ben, Jehova pedig helyreállította a földön önátadott népének igazságos állapotát. A maradék mint osztály, magáévá tette az Ésaiás 61:10 szavait: „Mindenképpen ujjongani fogok Jehovában. Lelkem örvendezik az én Istenemben. Mert felöltöztetett a megmentés ruhájába; az igazságosság ujjatlan köntösébe burkolt engem.”

Az „öröm”-ben résztvevők „nagy sokaságának” összegyűjtése

8. Milyen előre nem látott öröm jutott osztályrészül a felkent maradéknak a Királyság-örökösök begyűjtésének végén?

⁸ Az Urának örömébe befogadott felkent maradék aligha lehetett tisztában azzal, hogy amikor a mennyei Királyság örökösei utolsó tagjainak begyűjtése a végéhez közeledik, újabb, előre nem látott örömben lesz része. Egy olyan földi osztálynak a begyűjtését kellett elvégezni, amelynek tagjai a paradicsomi földön élhetnek majd Jézus Krisztus ezeréves uralkodása alatt. Kik is lehetnének a legalkalmasabbak arra, ha nem az ebből a földi osztályból való emberek, hogy meghívást kapjanak a velük kapcsolatos információ közlésének legelső alkalmára?

9. Különösen kik voltak hivatalosak 1935-ben a Washington D.C.-ben megtartott kongresszusra, és milyen időszerű felvilágosítást közöltek ott velük?

⁹ Így történt, hogy The Watch Tower-bena közzétett különleges meghívásra sok százan jelentkeztek olyanok, akik kapcsolatot kerestek Jehovával, az ő nevének népével, és részt vettek Jehova Tanúi kongresszusán Washington D.C.-ben, 1935. május 30-tól június 2-ig. Azon a kongresszuson szívük mélyéig felpezsdítette őket, amikor megtudták, hogy a Jelenések 7:9–17-ben előre látott „nagy sokaság” földi osztály lesz.

10., 11. Ki számára bizonyult ez különleges öröm idejének a mennyben?

¹⁰ Mily nagy örömet jelenthetett Jehovának, a legfelségesebb Istennek a Washington D.C.-ben megtartott kongresszus! És mekkora lehetett az ő Fiának, a Jó Pásztornak öröme, aki most már megkezdhette ezeknek a „más juhok”-nak a begyűjtését is az „egy nyájba”! (János 10:16).

¹¹ Miközben — jelképesen szólva — terelgették és legeltették őket, a felkent maradék tagjai és a „más juhok” egyre növekvő „sokasága” szépen összevegyült egymással békében és szeretetben. Az „egy pásztor” szíve biztosan örömtől duzzad most, amikor ilyen nagy „nyáj” áll rendelkezésére „a dolgok rendszere befejezésének” lezárulása előtt.

A „Béke Fejedelmének” követei

12., 13. a) Kiket hívtak meg, hogy vegyenek részt a maradékkal a visszatért Úr örömében, és mi adott okot erre? b) Milyen minőségben szolgálja a „Béke Fejedelme” érdekeit a „más juhok” „nagy sokasága”?

¹² A „nagy sokaság” juhokhoz hasonló tagjai ma bőven kiveszik részüket az Úr, Jézus Krisztus öröméből. Ez nagy részben annak talajdonítható, hogy tevékeny részt vállalnak azoknak a begyűjtésében, akikre szükség van a „nagy sokaság” teljessé tételéhez, amelynek létszámát egyébként a Jelenések 7:9. verse nem határozza meg.

¹³ A begyűjtő munka, amelyben „a más juhok” is részt vesznek, világméretűvé nőtt, és túllépte azt a mértéket, amellyel a felkent maradék egyre fogyatkozó száma megbírkózhatna. Ennek megfelelően egyre égetőbb szükség van arra, hogy a „más juhok” is mindig növekvő számban kapcsolódjanak be és egyre nagyobb részt vállaljanak a maradék oldalán a földi reménységű újabb „más juhok” begyűjtéséből. Így a „más juhok” a „Béke Fejedelme” hűséges követeiként szolgálnak. A Példabeszédek 25:13 hozzáteszi: „Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ azoknak, akik küldték, mert felüdíti gazdáinak lelkét.”

14. a) Mit örököltek a jelképes juhok Jézusnak a Máté 25:31–46-ban feljegyzett példázatában? b) Milyen értelemben készíttetett számukra a Királyság „a világ megalapítása óta”?

¹⁴ A juhokról és kecskékről szóló példázatban a jelképes juhok azok, akikhez Jézus végül így szól: „Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától számotokra előkészített királyságot” (Máté 25:31–46). Ők a földi birodalmat öröklik, amely felett a mennyek Királysága fog uralkodni Jézus Krisztus millenniumi uralma idején. A hűséges Ábel ideje óta készíti elő Jehova Isten ezt a birodalmat a megmentő emberiség világa számára (Lukács 11:50, 51).

15., 16. a) Ahogy Salamon említi, milyen királyi „ékessége” van most az Úrnak, annak ellenére, hogy ellenségei között uralkodik? b) Milyen formában nyilvánul meg ma az uralkodó Királynak ez az „ékessége”? c) Mit tettek azok, akik ezt az „ékességet” alkotják?

¹⁵ Salamon, az ősi Izrael bölcs királya írta: „A nép sokaságában van a király ékessége” (Példabeszédek 14:28). A mostani királyi Úr, Jézus Krisztus, akinek sokkal magasabb tisztsége van a földi Salamon királyénál, éppen ilyen „ékesség” birtokosa „a nép sokasága” tekintetében. Így van ez már most, az ezeréves uralom megkezdése előtt is; igen, amikor földi ellenségei között uralkodik, akik felett Sátán az Ördög az emberfeletti láthatatlan király (Máté 4:8, 9; Lukács 4:5, 6).

¹⁶ A királyi ranggal rendelkező magas méltóság mai „ékessége” megtalálható most a „más juhok” növekvő számában, akik „nagy sokaságot” alkotnak. Ők egybehangzóan kiáltják örömujjongással: „A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül, és a Báránynak” (Jelenések 7:9, 10). Ők már tapasztaltak egyfajta szabadítást a dolgok elítélt rendszeréből, amelynek Sátán az Ördög „az istene” (2Korinthus 4:4). Ők, jelképesen szólva, már „megmosták ruháikat a Bárány vérében” és megfehérítették, hogy szeplőtelenül jelenjenek meg Jehova Isten, a Bíró előtt (Jelenések 7:14).

17. a) Milyen megmentésre vár még a „nagy sokaság”? b) Milyen kiváltságnak örvendenek majd a „Béke Fejedelme” ezeréves uralma alatt?

¹⁷ De még várják a megígért isteni szabadítást, amelyet Jehova végső győzelme, „a Mindenható Isten nagy napjának háborúja” idején, Har-Magedonkor fognak átélni. Jehova nagyszerű győzelme akkor az ő egyetemes szuverenitása eredményezi, és ők földi szemtanúi lesznek ennek, mivel élve vészelik át e gonosz világ borzalmas végét (Jelenések 16:14; 2Péter 3:12). Milyen drága kiváltság ez! Milyen nagy örömben részesítheti akkor a „Béke Fejedelme” az ő lojális „más juhai” túlélő „nagy sokaságát”!

[Lábjegyzet]

[Kép a 71. oldalon]

A Jó Pásztor szíve most tele lehet örömmel, mivel oly sok „más juha” van