Jézus élete és szolgálata

Újabb kísérletek Jézus megölésére

MIVEL tél van, Jézus a Salamon oszlopcsarnokaként ismert védett területen sétál. Ez a templom mentén van. Jézust itt körbefogják a zsidók és kérdezgetik: „Meddig akarod még lelkünket bizonytalanságban tartani? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nyíltan.”

„Én megmondtam nektek,” feleli Jézus, „ti mégsem hisztek.” Jézus közvetlenül azt nem mondta meg nekik, hogy ő a Krisztus, miként a szamaritánus asszonynak, akinek ezt nyíltan kijelentette a kútnál. Valójában azonban feltárta kilétét, amikor kifejtette nekik, hogy ő a fenti birodalomból származik és már létezett Ábrahám előtt.

Jézus azonban azt szeretné, ha az emberek önmaguktól jönnének rá, hogy ő a Krisztus. Ehhez viszont egybe kellene vetniük tevékenységét azzal, amit a Biblia az ő tevékenységéről megjövendölt. Ezelőtt éppen ez okból tiltotta meg tanítványainak, hogy elmondják róla, hogy ő a Krisztus. Most is ilyen okból azt mondja az ellenséges érzületű zsidóknak: „Amiket az Atyám nevében teszek, azok tanúskodnak rólam. Ti azonban nem hisztek.”

Miért nem hisznek? Talán azért, mert nincs kellő bizonyíték amellett, hogy Jézus a Krisztus? Nem, hanem így indokolja meg ezt Jézus: „Egyikőtök sem az én juhaim közül való. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket és ők követnek engem. És én örök életet adok nekik, és soha semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja elragadni őket az én kezemből. Amit az Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja el őket az Atya kezéből.”

Jézus ezután így ecseteli, milyen szoros kapcsolat áll fenn közte és Atyja között: „Én és az Atya egyek vagyunk.” Mivel Jézus a földön van, Atyja pedig az égben, nyilván nem azt érti szavain, hogy ő és az Atyja szó szerint vagy fizikai értelemben lennének egyek. Nem, inkább úgy érti, hogy szándékban és akaratban egyek.

A zsidók Jézus szavain feldühödve, köveket ragadnak, hogy megöljék őt, miként néhány hónappal korábban is ezt akarták a sátorok ünnepén. Jézus bátran szembenézve leendő gyilkosaival, ezt mondja: „Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az Atya részéről. Ezek közül melyikért akartok megkövezni engem?”

„Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, válaszolják, hanem káromlásért, és azért, mert ember létedre istenné teszed magadat.” Mivel Jézus sohasem állította magáról, hogy isten, miért mondják ezt róla a zsidók?

Nyilvánvalóan azért, mert Jézus olyan képességet tulajdonít magának, amely az ő felfogásuk szerint csak kizárólag Istené lehet. Például, az imént mondta a „juhokról”, hogy „örök életet ad nekik”. Ezt az emberek közül senki sem teheti meg. A zsidók azonban elfeledkeznek egy tényről, arról, hogy Jézus elismeri: hatalma Atyjától ered.

Az, hogy magát Istennél kisebbnek tartja, kitűnik a következő kérdéséből is: „Nincs-e megírva a ti Törvényetekben [a Zsoltárok 82:6-ban], ʼÉn mondtam: „istenek vagytok”ʼ? Ha ő ʼisteneknekʼ mondta azokat, akikhez az Isten szava szólt, márpedig az írást nem lehet érvénytelenné tenni, ti azt mondjátok nekem, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, ʼKáromlást szólszʼ, mivel azt mondtam, az Isten Fia vagyok?”

Igen, mivel a Szentírás még az igazságtalan emberi bírákat is „isteneknek” nevezi, mi kifogást vethetnek Jézus szemére azért, hogy ő magát „Isten Fiának” nevezi? Jézus hozzáfűzi: „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem. De ha azokat cselekszem, még ha nem is hisztek nekem, higgyetek a cselekedetekben, hogy felismerjétek és megtudjátok, hogy az Atya egységben van velem, és én is az Atyával.”

Amikor Jézus ezt mondja, a zsidók megpróbálják megragadni őt. De ő elmenekül előlük, ugyanúgy, mint korábban, a sátorok ünnepén. Elmegy Jeruzsálemből, és átkel a Jordán folyón, ahol János közel négy évvel ezelőtt kezdett el alámeríteni. Ez a hely szemmel láthatóan nincs nagyon messze a Galileai-tenger déli partjától, ami körülbelül két napi járóföldre van Jeruzsálemtől.

Itt sokan felkeresik Jézust és ezt mondják: „János ugyan nem tett egyetlen jelet sem, de amit János őróla mondott, az mind igaz volt.” Így sokan hittek ott Jézusban. János 10:22–42; 4:26; 8:23, 58; Máté 16:20.

◆ Milyen módon akarja Jézus az emberek előtt felismertetni kilétét?

◆ Hogyan egy Jézus és az Atyja?

◆ Szemmel láthatólag, miért mondják a zsidók, hogy Jézus magát Istenné teszi?

◆ Hogyan mutatja ki Jézus a Zsoltárok könyvéből vett idézettel, hogy ő nem állítja magáról, hogy Istennel lenne egyenlő?