Bízzál Jehovában, a valóságos Istenben!

Rácsodálkoztál már egy tiszta éjszakán az égboltot beborító száz meg száz csillagra? Milyen magyarázatot adnál a létezésükre?

AMINT az ókori izraelita férfi, Dávid király a csillagokat fürkészte egy csendes éjszaka, a következő sorok feljegyzésére indította őt a látvány: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsoltárok 19:2). Igen, a Teremtőt illeti meg „a dicsőség, a tisztelet és a hatalom”, nem pedig a teremtésművet (Jelenések 4:11; Róma 1:25).

„Aki mindent elkészített, Isten az” — mondja a Biblia (Héberek 3:4). Igen, az igaz Isten, ’akinek a neve Jehova, ő egymaga felséges Isten az egész földön’ (Zsoltárok 83:19). És ő nem csak egy ábrándkép — amolyan délibáb! Jézus Krisztus így beszélt égi Atyjáról, Jehováról: „valóságos az, aki küldött engem” (János 7:28).

Jehova — szándékainak a Beteljesítője

Isten egyedülálló neve, a Jehova név csupán a Héber Iratokban közel 7000 helyen található meg. Már maga a név arról árulkodik, hogy ő valóságos. Isten nevének a szó szerinti jelentése: ’előidézi, hogy legyen’. Jehova Isten ezzel a névvel úgy azonosítja magát, mint szándékainak a Beteljesítőjét. Amikor Mózes megkérdezte Isten nevét, Jehova így magyarázta meg nevének a jelentését: „vagyok a ki vagyok” (2Mózes 3:14). A Rotherham-fordítás fején találja a szöget: „Azzá fogok válni, amit én kedvelek.” Jehova mindig az, vagy azzá tud válni, amire éppen szükség van igazságos szándékainak és ígéreteinek a megvalósításához. Ennélfogva bámulatosan sok cím utal rá, úgymint Teremtő, Atya, Szuverén Úr, Pásztor, seregek Ura, ima Meghallgatója, Bíró, nagy Oktató és Megváltó (Bírák 11:27; Zsoltárok 23:1; 65:2, NW [65:3]; 73:28, NW; 89:27; Ézsaiás 8:13; 30:20, NW; 40:28, Újfordítású revideált Biblia; 41:14).

Csakis az igaz Isten viselheti joggal a Jehova nevet, mivel egy ember sem tudja garantálni, hogy a terveit sikerül majd megvalósítania (Jakab 4:13, 14). Egyedül Jehova tehet ilyen kijelentést: „mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (Ézsaiás 55:10, 11).

Annyira biztos, hogy Jehova megvalósítja a szándékát, hogy az ő szemében még az is valós, ami egy embernek talán valószerűtlennek tűnik. Jóval azután, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób meghaltak, Jézus beszélt róluk, majd ezt mondta: „Ő [Jehova] nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki” (Lukács 20:37, 38). Már mind a három hűséges patriarcha halott volt, ám az, hogy Isten megvalósítja a szándékát, és feltámasztja őket, annyira biztos, hogy ami Istent illeti, akár az élők közé is sorolhatja őket. Jehovának cseppet sem lesz nehéz visszahoznia három régen élt hűséges szolgáját az élők sorába, mint ahogy az sem okozott gondot neki, hogy megteremtse az első embert a föld porából (1Mózes 2:7).

Pál apostol is felhoz egy példát arra, hogy Isten bizony gondoskodik róla, hogy megvalósuljanak a szándékai. A Szentírás Ábrahámot „sok nemzet atyjának” nevezi (Róma 4:16, 17). Még gyermektelen volt Ábrám, amikor Jehova Ábrahámra változtatta a nevét, ami azt jelenti, hogy ’sokaság (tömeg) atyja’. Jehova valóra váltotta e név jelentését azáltal, hogy csodát hajtott végre, és visszaállította az idős Ábrahámnak és az ugyancsak idős feleségének, Sárának a szaporodóképességét (Héberek 11:11, 12).

Mivel Jézus Krisztus számottevő hatalommal és tekintéllyel volt felruházva, olyan szemszögből ítélte meg a valóságot, mely túlszárnyal minden emberi megközelítést. Noha jó barátja, Lázár halott volt, Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Lázár, a barátunk nyugodni tért, de odamegyek, hogy felébresszem az álomból” (János 11:11). Miért beszélt úgy Jézus egy halott emberről, mintha csak aludna?

Amikor Jézus megérkezett Betániába, abba a városba, ahol Lázár élt, kiment a sírhoz, és kérte, hogy vegyék el a sír bejáratánál lévő követ. „Lázár, jöjj ki!” — parancsolta, miután mások füle hallatára imát mondott. A jelenlévők meredten nézték a sírt. Ekkor „az, aki halott volt, kijött, lábán és kezén pólyákkal átkötve, az arca pedig egy kendővel volt körülkötve”. „Oldozzátok ki, és hagyjátok menni” — mondta Jézus (János 11:43, 44). Jézus feltámasztotta Lázárt, ami annyit jelent, hogy életre keltett egy férfit, aki már négy napja halott volt! Krisztus nem ferdítette el az igazságot, amikor azt mondta, hogy a barátja alszik. Jehova és Jézus szemében a halott Lázár olyan volt, mint aki csupán alszik. Jézus és égi Atyja tehát nagyon is valóságos dolgoknak szentelik figyelmüket.

Jehova valóra tudja váltani a reményeinket

Micsoda különbség van a csalóka bálványok és a valódi Isten között! A bálványimádók tévesen emberfeletti erőt tulajdonítanak imádatuk tárgyainak. Ám bármilyen áhítatosak legyenek is imádatukban, attól még a bálványaik nem fognak csodálatos képességekhez jutni. Jehova Isten ugyanakkor joggal beszélhet úgy azokról a szolgáiról, akik már réges-rég meghaltak, mintha élnének. Ő képes újból életet adni nekik. ’Jehova valóban Isten’, és ő soha nem vezeti félre a népét (Jeremiás 10:10, NW).

Milyen vigasztaló az a tudat, hogy Jehova a kellő időben fel fogja támasztani azokat a halottakat, akik az emlékezetében élnek! Igen, vissza fogják kapni az életüket! (Cselekedetek 24:15). A feltámadás így egy személy esetében azt jelenti, hogy régi jellemvonásaival és szokásaival kel életre. A Teremtőnek, aki végtelenül bölcs és hatalmas, nem jelent különösebb gondot emlékeznie a halottak jellemvonásaira és szokásaira, és a feltámasztásuk sem okoz nehézséget neki (Jób 12:13; Ézsaiás 40:26). Jehova arra fogja használni tökéletes emlékezetét, hogy túláradó szeretetétől hajtva egy paradicsomi földre hozza vissza a halottakat a haláluk előtti jellemvonásaikkal (1János 4:8).

Sátán világa a végéhez közeledik, azok viszont, akik az igaz Istenben bíznak, csodálatos jövő elé néznek (Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44; 1János 5:19). „Egy kevés idő még és nincs gonosz — hangzanak a zsoltáríró megnyugtató szavai. — A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:10, 11). A bűnözés és az erőszak véget ér majd, ahogyan a gazdasági nehézségek is meg fognak szűnni. Igazságosság fogja betölteni a földet (Zsoltárok 37:6; 72:12, 13; Ézsaiás 65:21–23). Mindenestől el lesznek törölve a hátrányos megkülönböztetések, melyek a társadalmi, rasszok közötti, törzsi, illetve etnikai másságból adódnak (Cselekedetek 10:34, 35). Nem lesz többé háború, de még csak harci eszközök sem (Zsoltárok 46:10). Abban az időben „nem mondja [majd] a lakos: beteg vagyok” (Ézsaiás 33:24). Mindenki tökéletesen egészséges lesz (Jelenések 21:3, 4). A paradicsomi föld hamarosan kézzel fogható valóság lesz, hiszen ez Jehova szándéka!

Rövidesen valóra lesz váltva minden reménység, melyet a Biblia elénk tár. Miért engednénk hát, hogy becsapjanak e világ bálványai, amikor teljes bizalommal lehetünk Jehova iránt, akinek az az akarata, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson”? (1Timóteus 2:3, 4). Ne vesztegessük az időnket és az erőforrásainkat azokra a délibábként felbukkanó ábrándképekre, melyek a dolgok ezen rendszerétől, illetve annak isteneitől származnak. Inkább szerezzünk egyre több ismeretet arról az Istenről, aki valóságos, és bízzunk benne teljes szívünkből (Példabeszédek 3:1–6; János 17:3).

[Kép a 6. oldalon]

Jehova és Jézus szemében Lázár csupán aludt

[Képek a 7. oldalon]

A paradicsomi föld hamarosan kézzel fogható valóság lesz