A most élő hithű emberek, akik sohasem fognak meghalni

 1, 2. Hová nem kívánnak menni az életnek örvendeni sok milliónyian azok közül, akik szeretik a szuverén Urat, Jehova Istent, és Jézus Krisztusnak a halál nélküli élettel kapcsolatos mely szavaira emlékeznek ezek az emberek?

MA TÖBB milliárd ember él a földön. Ezek közül milliók tanulnak most arról, hogyan kell úgy élni, hogy sohase kelljen meghalni. Sokuknak eszébe jut a régi vallásos ének: „Ó, szeressétek az Urat, vagy nem fogtok a mennybe jutni, amikor meghaltok!” Bizony sok millió ember szereti a Szuverén Urat, Jehova Istent, de egyáltalán nem akar a mennybe jutni! Istentől kapott reménységük egyszerűen az, hogy helyre lesz állítva a Paradicsom ezen a földgolyón és kiterjed majd az egész bolygónkra. Nos, itt akarnak élni egész idő alatt, emberi tökéletességben, az igazságos mennyei kormányzat alattvalóiként (Lukács 23:43). Jézus Krisztus figyelemre méltó szavai jutnak az eszükbe, amelyeket Mártának mondott, akinek fivérét, Lázárt éppen feltámasztani készült. Ezek a szavak megérdemlik, hogy komolyan megvizsgálják azokat a ma élő emberek. Jézus ezeket mondta:

² „Aki él és hitet gyakorol énbennem, sohasem fog meghalni” (János 11:26).

 3. Milyen előadás hangzott el 1918. február 24-én a megszakítás nélküli emberi élettel kapcsolatban, és milyen események akadályozták meg abban az évben a további ilyen tárgyú előadásokat?

³ A 20. században élő férfiak és nők figyelmét 1918. február 24-én hívták fel erre a figyelemre méltó reménységre. Ez egy vasárnapi napon történt az USA-beli Los Angeles városában, Kaliforniában. Akkor hangzott el első ízben az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat akkori elnökének nyilvános előadása, amelynek címe: „A világ véget ért. Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni.”a Az első világháború — amelybe az Amerikai Egyesült Államok is belekeveredett — a csúcspontjához közeledett akkor. A korszakalkotó bibliai tárgyú nyilvános előadások további sorozata megszakadt, különösen akkor, amikor nemsokára, 1918. május 8-án az Őrtorony Társulat elnökét és hét munkatársát a brooklyni főhivatalnál letartóztatták. Előzőleg, 1918. február 12-én a kanadai kormány betiltotta a legfrissebb könyv terjesztését, amelynek címe: The Finished Mystery [A befejezett titok], valamint három traktátust, amelynek címe: Bible Students Monthly [Bibliakutatók Havi folyóirata]. Március 14-én az Egyesült Államok is ezt követte, és betiltotta a The Finished Mystery könyvet, valamint a Bible Students Monthly akkori számát, mivel a Társulat elnöke helybenhagyta ezeket a kiadványokat. Ezután, június 21-én, több hétig tartó bírósági tárgyalás után az Egyesült Államok szövetségi bírósága hosszú börtönbüntetést szabott ki, amit a Georgia államban levő Atlantai Szövetségi Börtönben kellett letöltenie a Társulat elnökének, titkár-pénztárosának, a The Finished Mystery két társszerzőjének és a brooklyni főhivatal három másik munkatársának, valamint a Társulat olasz fordítójának. 1918. július 4-én mind a nyolc személyt elszállították a New York városában levő Brooklynból a Georgia állam területén levő Atlantai Szövetségi Börtönbe, miközben tovább tombolt az első világháború.

 4. Szellemileg szólva, hogyan került Jehova népének földi maradéka mintegy halotti állapotba, és mi lett a mennyei reménységükkel?

⁴ Még a tél beállta előtt a Társulat kénytelen volt a New York-i Brooklynból a pennsylvániai Pittsburghbe költözni, ahogyan arról az Őrtorony 1918. október 1-i száma 290. oldalán megjelent Értesítés tájékoztatta az olvasókat. Mindenütt a világon a Nemzetközi Bibliakutatók gyülekezeteinek fiatal tagjait tartották fogva katonai táborokban, sőt börtönökben is. Szellemileg szólva, Jehova önátadott, alámerített népe halottá lett, legalábbis ami az evangélium vagy jó hír bátor hirdetését illeti. Úgy érezték, hogy elérkeztek földi pályafutásuk végéhez, s közel volt mennyei megdicsőítésük valóra válása. De nem így történt, mert a világháborúban részt vevő nemzetek novemberben aláírták a fegyverszünetet, beköszöntött a béke, és íme, még mindig itt volt Jehova imádóinak egy maradéka a háborútól megtépázott földön!

 5. Szellemi alvásuk milyen száműzöttek hosszú száműzetés alatti alvásához volt hasonló, ámde mit jövendölt meg felőlük Isten Szava?

⁵ Most mi legyen? Nos, Jehova prófétai szava előre bejelentette, hogy ezek a látszólag halott tanúk újból életre kelnek, és folytatni fogják királyi szolgálatát a földön. Az első világháború alatt hasonló szellemi állapotba kerültek, mint az izraeliták, amikor fővárosukat, Jeruzsálemet i. e. 607-ben elpusztították a babiloni seregek, őket pedig fogságba hurcolták a távoli Babilonba, hogy ott 70 évig szellemi szunnyadásba merüljenek.

 6. Hogyan használta fel Isten Ezékiel prófétát, hogy prófétai leírást adjon a zsidó nemzet megelevenedéséről és az imádatban való helyreállításáról a saját hazájában?

⁶ Az ókori Izrael ügyeinek az i. e. 607—537 évek közötti állapotára utalt Jehova prófétája, Ezékiel, aki maga is babiloni száműzetésben sínylődött. Egyik látomásában egy száraz csontokkal megtöltött völgyet látott. Azt a felvilágosítást kapta, hogy azok a szétszórt csontok Izrael egész házának állapotát szemléltették a száműzetés idején. Amikor Isten parancsára Ezékiel prófétálni kezdett a szétszórt csontok felett, azok csontvázakká gyűltek össze, majd a csontvázakra hús rakodott. Végül lélegzeni kezdtek és a testek lábra álltak (Ezékiel 37. fejezet). A prófécia előképes beteljesedésében ez azt szemléltette, ahogyan Izrael megszabadul a babiloni fogságból annak a hatalomnak bukása után, és ismét élő nemzetté lesz, hogy ismét imádja könyörületes Istenét az újjáépített templomban, a helyreállított fővárosukban, Jeruzsálemben.

 7. A nemzeti újjáéledéshez hasonló milyen eseményt jövendölt meg a Jelenések 11:3–13 verse?

⁷ A nemzeti feltámadás után jó néhány évszázaddal, valami ehhez hasonló prófécia jelent meg jelképes nyelvezetben a Jelenések 11:3–13 versében:

„’És én zsákruhába öltöztetve prófétáltatom két tanúmat ezerkétszázhatvan napig.’ . . . És amikor befejezték tanúskodásukat, a vadállat, amely a mélységből jön fel, harcba száll velük, legyőzi és megöli őket. És holttestük ott lesz majd a nagy város széles utcáján . . . S a három és fél nap elteltével élet szelleme áramlott beléjük Istentől, és lábra álltak; és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. És egy hangos hangot hallottak szólni hozzájuk a mennyből: ’Jöjjetek fel ide!’ És felmentek a felhőben a mennybe, és az ellenségeik nézték őket. És abban az órában heves földrengés támadt.”

 8, 9. a) A modern időkben mikor hangzott el hasonló felhívás Isten szellemileg halott népe számára, hogy cselekvésre késztesse őket? b) Milyen jelképes nyelvezetben hangzott el ez a felhívás a cselekvésre az Ésaiás 26:19. verse szerint?

⁸ Ehhez hasonlóan, a háború után is el kellett hangzania a cselekvésre való felhívásnak Jehova önátadott népe szellemileg halott maradéka felé, hogy az egész föld lakói által megfigyelhető tanúkként szolgáljanak. Az 1919-es évben, vagyis a háború utáni első esztendőben kapták ezt a felhívást, miután annak tudatára ébredtek, hogy létfontosságú célból hagyta őket Jehova Isten életben a testben ezen a földön. Mélyen átérezték, hogy az ő segítsége nélkül semmit sem képesek elvégezni itt-tartózkodásuk alatt az ellenséges érzületű világban (Ésaiás 26:18). Kellő időben megkapták a mindenható Istentől az Ésaiás 26:19-ben megjövendölt biztosítékot és parancsot. Ebben a versben az ő javukra megőrzött prófétai szó így hangzik:

⁹ „Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat” (Ökumenikus fordítás).

10. Milyen alkalomra lehetne alkalmazni Jehova szavait, de miért volt mégis találó ez a nyelvezet?

¹⁰ Ezekben a szavakban Jehova olyan nyelvezetet használ, amely azoknak a betű szerinti feltámadási idejére is alkalmazható, akik a Megváltó, a trónra emelt mennyei Király, Jézus Krisztus uralma alatt fognak feltámadni, mint megváltott halottak. Miként az ókori izraeliták, akiket nemzeti életükből és országukból deportáltak, szellemileg szólva, 70 évig eltemetve voltak Babilonban, úgy a modernkori szellemi izraeliták maradékát is kiirtás fenyegette az 1914—1918-as években. Az első világháború 1918-ban bekövetkezett vége, miként egy szellemi értelemben vett „holttestet”, Jehova kezébe adta őket.

11. a) Egyedül ki képes szellemi újjászületést előidézni, és milyen növény frissességéhez lehetne hasonlítani ezt az állapotot? b) Milyen felhívás mutatkozott időszerűnek Jehova népe számára?

¹¹ Mint nagy Életadó, Jehova gondoskodott arról, hogy azok a „halottak” újra élhessenek, mint felkent tanúi. Képes volt feltámasztani őket. Amikor megnyíltak a háború utáni korszak lehetőségei, már nem volt többé időszerű a gyász és a halotti állapot: nem kellett többé olyanoknak lenniük, mint akik a ’porban laknak’. Jehova nem kívánta halogatni szellemi életre való felélesztésüket, hogy örömkiáltással vegyék tudomásul: élnek és Istent kell szolgálniuk! (126. zsoltár). Nem voltak többé kiszáradt holttestek, nem voltak többé a száraz porban lakozók; az élet nedve költözött beléjük, mintha a völgyek dús harmatja öntözte volna meg a kiszáradt növényzetet. A nagyobb Cyrus, Jézus Krisztus már a mennyben uralkodott, és elérkezett Jehova kiszabott ideje arra, hogy megszabadítsa őket Babilónia halált okozó földjéről, a száműzetésből. Száműzötti állapotuk — amely Babilónia földjéhez volt hasonló, ahol az ókori izraelitákat fogva tartották — nem tarthatott már tovább, nem kényszeríthette őket továbbra is halálos tehetetlenségre. Eljött az ideje annak, hogy szellemi újjászületésre ébredjenek, kellő bátorságot és képességet kapjanak, és kifussanak Nagy Babilonból, a hamis vallás világbirodalmából. Isten tökéletesen időzített felhívása így hangzott: „Menjetek ki belőle, én népem!” (Jelenések 18:4). Gyors engedelmességük révén elkerülhették, hogy Jehova továbbra is azzal vádolja őket, hogy Nagy Babilonnak és világi szövetségeseinek alattvalói.

12. a) Hogyan rejtheti el magát Jehova népe az isteni büntetés elől, és mennyi ideig tarthat ez az elrejtőzés? b) Milyen leleplezésben lesz része akkor Nagy Babilonnak és milyen leszámolás következik rá?

¹² Az Ésaiás 26:20, 21 így folytatódik: „Menj, népem, menj be belső szobáidba, és zárd magadra az ajtót. Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik a harag. Mert íme, Jehova előjön lakhelyéről, hogy számon kérje a föld lakóinak ellene elkövetett tévelygését és a föld felfedi majd a kiontott vért és nem takarja el többé megöltjeit.” Valóban nem sok időnek — szinte „rövid pillanatnak” kell eltelnie s Jehova máris teljesen megbünteti Nagy Babilont oly módon, hogy világi szövetségesei elpusztítják, még mielőtt maguk is elpusztulnának „a mindenható Isten nagy napjának háborújában”, az armageddoni csatában (Jelenések 16:14, 16). Akkor lelepleződik majd a vérontás, amelyben Nagy Babilon vétkes, és megfizetnek neki bűneiért. Az emberi teremtmények, akiknek haláláért közvetlenül vagy közvetve felelős, nem maradnak rejtve, az ismeretlenség homályában. Megtörténik értük a számonkérés, és a gyilkos kivégzésével kiegyenlítik a számlát! Nagy Babilon Jehova oly sok tanújának oltotta ki az életét!

Az isteni számonkérés elől elrejtetteknek élő társai

13. a) Milyen helyreállítási áldások koronázták meg a háború utáni 1919-es évet? b) Az Ésaiás 35. fejezetének megfelelően milyen úton tértek vissza a vég nélküli öröm állapotába?

¹³ Az 1919-es évet az isteni jóság koronázta meg. Március 21-én, mielőtt még befejeződhetett volna a Nemzetközi Bibliakutatók által megindított országos méretű kegyelmi kérvény kampány, a Társulat nyolc képviselőjét óvadék ellenében szabadlábra helyezték, és március 25-én szabadon engedték az atlantai börtönből, hogy soha többé ne térjenek vissza oda. Vajon miért? Azért, mert később felmentették, és semmilyen államellenes bűntettben nem találták bűnösnek őket. Még abban az évben a Társulat főhivatala visszaköltözött a New Yorkban levő Brooklynba, korábbi helyére. A szellemi izraeliták maradéka ezzel megszabadult Nagy Babilon bilincseitől és visszakerült korábbi helyes állapotába annak az Istennek szemében, akit imádott. Az Ésaiás 35:8–10 próféciája szerint egy jelképes úton tértek vissza a szellemi életbe és tevékenységbe Jehova szolgálatában: olyan úton, amelyet a „szentség útjának” neveznek. A prófécia így folytatódik: „Jehova megváltottai visszatérnek és örömkiáltással térnek Sionhoz; örökké tartó öröm lesz az arcukon. Vígság és ujjongás vár rájuk; és eltűnik a gyötrelem és a sóhajtás.”

14. a) Melyik kongresszust tartották meg 1919 szeptemberében, és milyen kiadvány közreadását jelentették be? b) Hová költöztek vissza a kiadók és milyen nyomdai tervet kezdtek megvalósítani?

¹⁴ Az 1919-es háború utáni esztendőben, szeptember 1–8-ig általános kongresszust tartottak Cedar Point-ban, Ohio államban, és ott a háború utáni munkájuk új vonását jelentették be nekik, éspedig egy 32 oldalas, havonta kétszer megjelenő folyóirat, a The Golden Age [Aranykorszak] formájában, amely mintegy kiegészítője az Őrtorony folyóiratnak. Az új folyóirat (mai nevén: Ébredjetek!) első száma 1919. október 1-én jelent meg, és ezzel elkezdte azt az időszerű célt szolgálni, hogy az arra hajlamosak szívét a közelgő ezeréves aranykorszak Istenének dicsérete felé irányította, egyben leleplezte a korai pusztulásra ítélt Nagy Babilont. Később, az Őrtorony 1919. december 15-i számában ismét közölték a kiadók új címét: 124, Columbia Heights, Brooklyn, New York. Ami a The Golden Age [Aranykorszak] folyóiratot illeti, az 1920. április 14-i számában (sorrendben ez volt a 15-ik szám) bejelentették, hogy ezt már a Myrtle Avenue 35 szám alatt szerkesztették és adták ki Brooklynban, New Yorkban, az Őrtorony Társulat első nyomdájának székhelyén. Ma a Társulat és fiókhivatalai számos nyomdával rendelkeznek az egész világon.

15. Minek a beteljesedéseként ment végbe ez a helyreállítási munka, amit Isten prófétái korábban megjövendöltek, és mire vonatkozott az a „jel”, amelynek részeként Jézus bejelentette ezeket az eseményeket?

¹⁵ Ez a kezdetben szerény mértékű helyreállítás elindította a háború utáni ’nagy megújulás idejét, amelyről Isten ókori szent prófétái által szólt’, s amely jelezte a megdicsőített Jézus Krisztus láthatatlan visszatérését és jelenlétét (Cselekedetek 3:21). Jehova önátadott népének ezzel egyidőben történt kiszabadítása az ellenképi Babilonból és egybegyűjtése részét képezte „a dolgok rendszerének végét” jelző „jel”-nek, amelyet Jézus a Máté 24, 25, a Márk 13, és a Lukács 21. fejezete szerint jelentett be próféciájában.

16. Kik tértek vissza az izraelitákkal együtt Júda földjére i. e. 537-ben, ami összefüggésben van a modernkori beteljesedéssel?

¹⁶ Mindez valami sokkal nagyobb szabású és jelentőségű dolognak a megtörténtét is jelentette. Vajon mi lehetett ez? Nos, emlékeznünk kell arra, hogy amikor a babiloni száműzöttek i. e. 537-ben Babilon legyőzőjének, Cyrusnak rendelete következtében elhagyták Babilont, nagyszámú nem izraelita is velük ment Júda földjére. Ezek közé tartoztak a nethinimek, a férfi és női rabszolgák és az idegen énekesek (Ezsdrás 2:43, 58, 64, 65, 70; 3:1; 6:21, 22; 1Krónika 9:1, 2).

17. Kiket ábrázolnak ma azok az ókori nem izraelita társak, és kikhez hasonlítanak még?

¹⁷ Ezek a nem izraelita társak azokat ábrázolják, akik ma hallanak a nagyobb Cyrus, Jézus Krisztus kezében levő Királyság üzenetéről és csatlakoznak a szellemi izraeliták maradékához, amióta azok az 1919-es esztendőben felszabadultak a modernkori Babilon felügyelete alól. Hasonlítanak a nem izraeliták ’nagy vegyes tömegéhez’, akik elkísérték az izraelitákat, amikor azok kivonultak Egyiptomból Mózes vezetésével, i. e. 1513-ban (2Mózes 12:37, 38; vö. Jelenések 7:9–17).

18. Hol kaptak tájékoztatást az ilyen juhokhoz hasonló emberek arról a kiváltságukról, hogy „odaszentelhetik” magukat Istennek, és milyen további azonosítás történt rájuk vonatkozóan Washingtonban, aminek következtében több százan szimbolizálták „önátadásukat” vagy „felszentelődésüket”?

¹⁸ Azokat a „más juhokat” szemléltetik akikről a Jó Pásztor, Jézus Krisztus azt mondta, hogy még be kell gyűjtenie őket, hogy végül „egy nyájat” alkossanak az „ebből az akolból” való szellemi juhokkal, akik Isten mennyei Királyságának örökösei (János 10:16).b A The Golden Age [Aranykorszak] című folyóirat 1934. június 6-i száma az 574. oldalon „A Jonadáb osztály” alcím alatt a jelképes „más juhokat” arról a kiváltságról tájékoztatta, hogy ők is odaszentelhetik magukat Jehova Istennek Krisztus által, és ennek nyilvános bizonyítékát adhatják, amikor vízben alámerítkeznek. 1935. május 31-én a Társulat elnöke beszédet mondott a washingtoni kongresszuson, és a „más juhokat” azzal a „nagy tömeggel” azonosította, akikről a Jelenések 7:9–17 verse beszél (Authorized Version). A kongresszus következő napján 840-en merítkeztek alá, és ezeknek nagy többsége az Isten Királysága alatti földi élet reménységét táplálta szívében.

19. a) Mit mondott Jézus a János 11:26-ban arról a lehetőségről, hogy egyeseknek sohasem kell meghalni? b) Milyen közös akcióban egyesülnek a nemzetek, és ezek után milyen élményben lesz részük Armageddonkor?

¹⁹ Most meg kell vizsgálnunk Jézus Krisztusnak a János 11:25, 26-ban mondott szavait: „Aki hitet gyakorol énbennem, ha meghalt is, élni fog; aki pedig él és hitet gyakorol énbennem, sohasem fog meghalni.” A világháborútól megtépett 1914-es esztendő óta feltornyosuló bizonyíték szerint mi a „dolgok rendszerének végidején” élünk (Dániel 12:1–4; Máté 24:1–3). Jóllehet Jehova Tanúi 1919 óta világszerte prédikálják a „Királyságnak ezt a jó hírét”, a nemzetek, a kereszténység nemzeteit is beleértve, elutasították, hogy alárendeljék magukat a mennyben 1914 óta létrejött Messiási Királyságnak. Az Isten igazságos és jog szerinti Királyságával szemben tanúsított ellenállás egybekovácsolja a nemzeteket ezen a téren, és azok ily módon lesznek egybegyűjtve „a mindenható Isten nagy napjának háborújára”, Armageddonra. A világméretű „háború” a hűtlen nemzetek teljes pusztulását eredményezi. Ez pedig a dolgok jelenlegi rendszerének végét jelenti (Jelenések 16:14–16; Máté 24:14).

20. a) Milyen izgalmas élményben lesz részük akkor a juhokhoz hasonló embereknek? b) Melyik könyvbe szeretnék, ha be lenne jegyezve a nevük, és mit szavatol ez a számukra?

²⁰ Abban a háborúban csak a juhokhoz hasonló hithű emberek, a Jó Pásztor „egy nyájához” tartozók kerülhetik el a halált. Abba a nyájba tartozik a „más juhok” „nagy sokasága”. A Jelenések 7:9–17 versében ezekről előzetes látomást kapunk mint olyanokról, akik kijönnek a „nagy nyomorúságból” és bejutnak a földön a dolgok millenniumi rendszerébe (Máté 24:21, 22). Miért lenne szükség arra, hogy ezek valaha is kihaljanak a földről? Krisztus ezeréves uralma alatt alkalmat kapnak arra, hogy örök életet nyerjenek a helyreállított földi Paradicsomban (Jelenések 20:1–6). Ma még nem tudjuk, hogy Jehova több mint 2 millió ma élő alámerített tanúja közül hányan élik túl az egész világra kiterjedő oly közeli „nagy nyomorúságot”. De egy minden nemzetből és nyelvből való megszámlálhatatlan „nagy sokaság” mindenképpen túl fogja élni azt. Az ilyen hithű egyének számára sokkal izgalmasabb élmény lesz belépni az Armageddon utáni rendszerbe, mint Noé és családja számára volt, amikor a világraszóló vízözön után kiléptek a bárkából a megtisztított földre. A modernkori hűségesek esetében betű szerinti értelemben is valóra válnak Jézus szavai: „Aki él és hitet gyakorol énbennem, sohasem fog meghalni” (János 11:26). Armageddon túlélőinek neve be lesz írva „az élet könyvébe”, amelyet az életadó Isten őriz magánál (Jelenések 20:7–15). Nevüknek ez a bejegyzése szavatolja, hogy örökké élhetnek a paradicsomi földön.

21. Mit nem lesz szükséges tapasztalniuk az ilyen túlélőknek az ezeréves uralom idején, és kinek a tanúi lesznek ők, mivel most Jehova feddhetetlen tanúinak bizonyulnak?

²¹ Nem kétséges, hogy a pogányok idejének 1914-ben történt lezárulása óta fennálló „végidő”-nek ebben a késői szakaszában sok olyan hithű és feddhetetlen férfi és nő él, aki sohasem hal meg, sohasem tűnik el a föld színéről, Isten lábzsámolyáról. Micsoda páratlan lehetőség nyílik meg az ilyenek számára! Mivel sohasem halnak meg és sohasem kerülnek a sírgödörbe, nem lesz szükségük a halottak feltámadására, ami Jézus Krisztus ezeréves uralma alatt fog bekövetkezni. Ők valójában életben maradnak, hogy üdvözölhessék a visszatérésük alkalmával azokat a halottakat, akik a föld porában alusznak és akikért a Király Jézus Krisztus letette váltságáldozatul tökéletes emberi életét. Az Armageddont túlélőknek az az áldott kiváltság jut osztályrészül, hogy tanúskodhatnak a több milliárd feltámasztott ember előtt mindarról, amit Jehova Isten tett Jézus Krisztus által „a dolgok rendszerének befejezése” idején. Bizonyuljanak hát ezek a kiváltságosak valóban Jehova Isten feddhetetlen tanúinak ezekben a legválságosabb időkben az ő egyetemes felsőbbségének igazolására!

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

◻ Hogyan került a halottakéhoz hasonló állapotba a maradék?

◻ Milyen háború utáni lehetőségekre keltette életre Jehova az ő felkent tanúit?

◻ Milyen próféciák beteljesedéseként történt meg ez a helyreállítás?

◻ Mit nem lesz szükséges tapasztalniuk az Armageddont túlélőknek az ezeréves uralom idején?

[Kép a 13. oldalon]

Jehova felkent tanúi és juhokhoz hasonló társaik teljes szívvel együttműködnek a Királyság üzenet hirdetésében