Élet

Mi az emberi élet célja?

Ahhoz, hogy az életünknek célja legyen, alapvető, hogy elismerjük az élet Forrását. Ha az életünk vak véletlen eredménye lenne, akkor létünk mindenképpen céltalan lenne, nem számíthatnánk biztos jövőre. De a Cselekedetek 17:24, 25, 28 kijelenti: „Az Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van . . . , ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Mert általa van életünk, általa mozgunk és létezünk.” A Jelenések 4:11, melynek szavai Istenhez szólnak, még hozzáfűzi: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Lásd még az „Isten” címszó alatti gondolatokat a 180—7. oldalon.)

A Teremtő követelményeivel és a boldog életre vonatkozó alapelveivel szembehelyezkedő életmód csalódást eredményez. A Galácia 6:7, 8 így figyelmeztet: „Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is; mivel aki a testére nézve vet, romlást fog aratni a testéből.” (Lásd: Galácia 5:19–21.) (Lásd még a „Függetlenség” címszó alatti gondolatokat.)

Az Ádámtól örökölt bűn akadályt gördít annak útjába, hogy jelenleg az emberek teljes mértékben örülhessenek az életnek olyanformán, ahogy azt Isten kezdetben eltervezte. A Róma 8:20 kijelenti, hogy az Ádám bűne után végrehajtott isteni ítélet következtében „a teremtés [az emberiség] hiábavalóságnak vettetett alá”. Mint bűnös ember, saját állapotáról ezt írta Pál apostol: „én testi vagyok, eladva a bűn alá. Mert a jót, melyet akarok, nem teszem, hanem a rosszat cselekszem, melyet nem akarok. Gyönyörködöm én az Isten törvényében a szerint az ember szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet. Én nyomorult ember!” (Róma 7:14, 19, 22–24).

Akkor leszünk a legboldogabbak, és akkor lesz az életünknek igazán értelme, ha alkalmazzuk a bibliai alapelveket, és az első helyre tesszük Isten akaratának cselekvését. Isten egyáltalán nem lesz gazdagabb azzal, ha szolgáljuk őt; ő azért tanít minket, mert ’a javunkat’ akarja (Ézs 48:17). A Biblia ezt tanácsolja: „legyetek rendíthetetlenné, tántoríthatatlanná, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15:58).

A Biblia tökéletes, örök életet helyez kilátásba számunkra, ha hiszünk Jehova életadó intézkedéseiben, s ha az ő útjain járunk. Ennek a reménységnek szilárd alapja van, nem okoz csalódást; ha összhangban élünk vele, már ma valódi értelme lesz az életünknek (Ján 3:16; Tit 1:2; 1Pét 2:6).

Csupán azért lett megalkotva az ember, hogy néhány évig éljen, és azután meghaljon?

1Móz 2:15–17: „Jehova Isten pedig fogta az embert [Ádámot], és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt. Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.«” (Isten itt nem mint elkerülhetetlen körülményről, hanem mint a bűn következményéről beszélt a halálról. Arra ösztönözte Ádámot, hogy kerülje el. Vesd össze: Róma 6:23.)

1Móz 2:8, 9: „Jehova Isten . . . egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált. És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó, az élet fáját is a kert közepén.” (Ádám bűne után — az 1Mózes 3:22, 23 szerint — az emberpárt kiűzték az Éden-kertből, hogy ne ehessenek az élet fájáról. Tehát úgy tűnik, hogy ha Ádám engedelmes maradt volna a Teremtőjéhez, Isten idővel megengedte volna neki, hogy egyen erről a fáról is, mintegy jelképéül annak, hogy méltónak bizonyult az örök életre. Az, hogy az élet fája ott volt Édenben, ezt helyezte kilátásba.)

Zsolt 37:29: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak.” (Ez az ígéret világosan kijelenti, hogy Isten alapvető szándéka a földre és az emberre vonatkozóan nem változott meg.)

Lásd még a „Halál” címszó alatt a 130. oldalt.

Nekünk azonban ma csupán egy rövid, gyakran szenvedés által megmételyezett lét jelenti az életet?

Róma 5:12: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek.” (Ezt örököltük mindannyian; nem Isten szándékából, hanem Ádám bűne miatt.) (Lásd még a „Végzet” címszó alatti gondolatokat.)

Jób 14:1: „Az asszonytól született ember rövid életű, és telve van nyugtalansággal.” (Ez jellemzi túlnyomórészt a mai életet ebben a tökéletlen világrendszerben.)

De még ilyen körülmények között is igazán kielégítő és értelmes lehet az életünk. Lásd az emberi élet céljáról szóló anyagot a 75—6. oldalon.

A földi élet csupán annak próbaköve, hogy kiderüljön, kik jutnak az égbe?

Lásd az „Ég” címszó alatt a 68—74. oldalt.

Van-e halhatatlan lelkünk, amely tovább él a test halála után?

Lásd a „Lélek” címszó alatti gondolatokat a 252—6. oldalon.

Milyen alapon remélhetünk többet a jelenlegi rövid emberi életnél?

Máté 20:28: „Az Emberfia [Jézus Krisztus] sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért.”

Ján 3:16: „az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.”

Héb 5:9: „miután [Jézus Krisztus] tökéletessé tétetett, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki.” (Lásd még: János 3:36.)

Hogyan lesz a jövőbeli élet kilátásából valóság?

Csel 24:15: „reménykedem az Istenben — e reménységet ezek az emberek is táplálják magukban —, hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” (Közöttük lesznek azok is, akik a múltban Isten hűséges szolgái voltak, és azok is nagy számban, akik nem szereztek elég ismeretet az igaz Istenről ahhoz, hogy elfogadják vagy elvessék útjait.)

Ján 11:25, 26: „Jézus ezt mondta neki [egy olyan férfi testvérének, akit később feltámasztott]: »Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni; s mindaz, aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha. Hiszed-e ezt?«” (Jézus tehát a feltámadás reménysége mellett valami mást is kilátásba helyezett azok számára, akik akkor fognak élni, amikor a jelenlegi gonosz világnak vége lesz. Mindazoknak, akik azt remélik, hogy Isten Királyságának földi alattvalói lehetnek, kilátásuk van arra, hogy életben maradnak, és sohasem kell meghalniuk.)

Az emberi test felépítése bizonyítja-e, hogy örök életre lett tervezve?

Széles körben elismerik, hogy az emberi agy sokkal többre képes, mint amire a jelenlegi életünk folyamán fel tudjuk használni, még ha 70 vagy akár 100 évig élünk is. Az Encyclopædia Britannica kijelenti, hogy az emberi agy „jelentősen több képességgel van felruházva, mint amit egy személy az egész életideje alatt képes kihasználni” (1976, 12. köt., 998. o.). Carl Sagan tudós azt mondja, hogy az emberi agy képes annyi információt tárolni, amennyi „mintegy húszmillió kötetet töltene meg; ennyi a világ legnagyobb könyvtáraiban található” (Cosmos. 1980, 278. o.). Az emberi agy befogadóképességét illetően azt írta a biokémikus Isaac Asimov, hogy olyan „tárolórendszer”, amely „tökéletesen képes hordozni a tanulással és emlékezéssel járó minden terhet, aminek egy ember valószínűleg kiteszi, sőt ennél még egymilliárdszor többre is képes” (The New York Times Magazine. 1966. október 9., 146. o.). (Miért lett az emberi agy ekkora befogadóképességgel megáldva, ha nem is használ ki ennyit? Nem ésszerű, hogy a vég nélküli tanulásra képes ember eredetileg úgy lett megtervezve, hogy örökké éljen?)

Van-e más bolygón is élet?

A The New York Times beszámolójában ez áll: „A világegyetem más részeinek átkutatása értelmes élőlények után . . . 25 éve kezdődött el . . . A hatalmas feladat, a csillagok több százmilliárdjainak letapogatása, eddig nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a földön kívül van élet” (1984. július 2., A1. o.).

A The Encyclopedia Americana azt írja, hogy a Naprendszeren kívül „nem tudunk bizonyítottan más bolygókról. De a Naprendszeren kívül esetleg létező összes bolygón megvan a lehetőség az élet és a fejlett civilizáció kialakulására” (1977, 22. köt., 176. o.). (A kijelentés óta sok bolygót fedeztek fel a Naprendszeren kívül, de nincsen bizonyíték arra, hogy ezek bármelyikén létezik élet. Ám az idézet alapján vajon nem lehetséges, hogy az élet után való rendkívül költséges kutatást a világűrben azzal a szándékkal folytatják, hogy bizonyítékot találjanak az evolúciós elmélet alátámasztására, vagyis arra, hogy nem Isten teremtette az embert, s ezért nem is tartoznak számadással neki?)

A Biblia feltárja, hogy a földi élet nem az egyedüli életforma. Vannak szellemszemélyek — Isten és az angyalok —, akik értelmi képesség és hatalom terén messze az emberek fölött állnak. Ők már kapcsolatot teremtettek az emberiséggel, feltárták az élet eredetét és a világot érintő elhatalmasodó bajok megoldását. (Lásd még a „Biblia” és az „Isten” címszó alatti gondolatokat.)