Az I. században András az elsők között volt, akik felismerték, hogy Jézus a Messiás. Mit tett ezután? Azon nyomban megkereste a testvérét, Simont, „és ezt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást« (ami lefordítva azt jelenti: ’Krisztus’)”. András ezután Jézushoz vezette Pétert, így lehetőséget teremtett arra, hogy a testvére Jézus követőjévé váljon (Ján 1:35–42).

Mit tanulhatunk Andrástól és Kornéliusztól?

Egyikük sem bízta a véletlenre, hogy a szeretteik megismerjék az igaz Istent. András személyesen mutatta be Pétert Jézusnak, Kornéliusz pedig összehívta a rokonait, hogy ők is hallhassák Pétert. Ugyanakkor nem kényszerítették, illetve nem próbálták rafináltan rávenni a hozzátartozóikat arra, hogy kövessék Krisztust. Mi ebből a tanulság? Időnként talán mi is megoszthatunk néhány szentírási gondolatot a szeretteinkkel, vagy lehetőséget teremthetünk arra, hogy beszélgessenek a hittársainkkal. De mindeközben tartsuk tiszteletben a szabad akaratukat, és vigyázzunk, nehogy azt érezzék, hogy bármire is rákényszerítjük őket. Egy Németországban élő házaspárnak, Jürgennek és Petrának a példájából sokat tanulhatunk arról, hogyan segíthetünk a rokonainknak, hogy megismerjék Jehovát.