Jézus élete és szolgálata

Isten hangját harmadszor is hallják

MIALATT Jézus a templomban tartózkodik átéli leendő haláltusáját, amellyel hamarosan szembe kell néznie. Legfőbb gondja az, hogy ne hozzon szégyent Atyja nevére, ezért így imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!”

Erre egy erős hang jön az égből és ezt mondja: „Meg is dicsőítettem és ismét megdicsőítem.”

A körülötte álló sokaság zavarba jön. Egyesek ezt mondják: „Angyal beszélt vele.” Mások mennydörgés hangjának vélték a szót. Pedig Jehova Isten szólott! Jézussal kapcsolatban már többször lehetett hallani Isten hangját.

Három és fél évvel korábban, Jézus alámerítkezésekor, Alámerítő János hallotta, amikor Isten ezt mondta Jézusról: „Ez az én szeretett Fiam, akit én helyeslek!” Nem sokkal az előző évi pászka után, Jakab, János és Péter is hallotta Isten szavát, amikor Jézus elváltozott előttük: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek; őt hallgassátok!” És most, Nizán hó 10-én, négy nappal Jézus halála előtt, harmadszor is hallották az emberek Isten hangját. Ez alkalommal azonban Jehova egy egész sokaság hallatára beszélt!

Jézus magyarázatot is fűz hozzá: „Nem énérettem hallatszott ez a hang, hanem tiérettetek.” A hang azt kívánta bizonyítani, hogy Jézus csakugyan Isten Fia, a megígért Messiás. „Most van e világ megítéltetése – folytatja Jézus –, most vetik ki e világ uralkodóját.” Jézus hűséges életútja ténylegesen annak a megerősítésére szolgál, hogy Sátán, az Ördög, e világ uralkodója jogosan „vettetik ki” megsemmisítés céljából.

Jézus közeli halálának következményeire utalva, kijelenti: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindenfajta embert magamhoz vonok.” Halála tehát nemhogy kudarc lenne, inkább eszköz arra, hogy magához vonjon sokakat az örök élet biztosítása céljából.

A tömeg tiltakozni kezd: „Mi azt hallottuk a Törvényből, hogy Krisztus mindvégig itt marad; akkor hogyan mondod te, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?”

A bizonyítékok ellenére – és bár Isten hangját hallották –, a legtöbben nem hiszik, hogy Jézus lenne az igazi Emberfia, a megígért Messiás. De miként hat hónappal korábban, a sátorok ünnepén, Jézus kijelentette, hogy ő „a világosság”, most is megismétli ezt, és arra buzdítja hallgatóit: „Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak elhangzása után Jézus eltávozik és elrejtőzik, nyilvánvalóan azért, mert élete veszélyben forog.

A zsidók nem hisznek Jézusban, s ez a hitetlenségük beteljesíti Ésaiás következő szavait: „Megvakította szemüket és megkeményítette szívüket, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.” Ésaiás látomásban látta Jehova égi udvartartását, többek között látta Jézust is emberi létezése előtti dicsőségében, Jehova mellett. Ennek ellenére a zsidók, Ésaiás írásaival összhangban, konokul elvetik azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy Jézus a megígért Szabadítójuk.

Másrészt, sokan az előljárók (nyilvánvalóan a zsidó legfelsőbb bíróság a Szanhedrin tagjai) közül hisznek Jézusban. Nikodémus és arimateai József is két ilyen előljáró.

De az előljárók, legalábbis egyelőre, nem merik hitüket megvallani, attól félve, hogy elveszítik a zsinagógában élvezett állásukat. Pedig milyen sokat veszítenek!

Jézus a továbbiakban ezt mondja: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem, és aki engem lát, látja azt is, aki elküldött engem. . . Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot. . . Az a szó, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.”

Jehovát az emberiség világa iránti szeretete arra indította, hogy elküldje Jézust mindazok megmentése érdekében, akik hinni fognak benne. Az emberek megmentése attól az eltökéltségüktől függ, hogy hajlandók-e cselekedni mindazt, amit Isten utasítására Jézus szól nekik. Az ítélet Krisztus ezeréves uralma alatt lesz, „az utolsó napon”.

Jézus így zárja szavait: „Én nem a magam akaratából szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Azt is tudom, hogy az ő parancsolata örök életet jelent. Amit tehát én beszélek, azt úgy beszélem, ahogyan az Atya mondta nekem.” János 12:28–50; 19:38, 39; Máté 3:17; 17:5; Ésaiás 6:1, 8–10.

◆ Milyen három alkalommal lehetett hallani Isten hangját, Jézussal kapcsolatban?

◆ Hogyan látta Ésaiás próféta Jézus dicsőségét?

◆ Kik azok az előljárók, akik hittek Jézusban, de miért nem merik őt megvallani?

◆ Mi „az utolsó nap”, és mi által ítéltetnek meg akkor az emberek?