20. FEJEZET

Életmód, amely boldogsághoz vezet

 1. a) Miért boldogtalan ma sok ember? (Prédikátor 2:11, 18 [Károli: 2:12, 19]) b) Mi jelentene igazi boldogságot az életünk számára?

SOK ember tette magáévá az „együnk, igyunk, mert holnap meghalunk” magatartást. Pál apostol azonban óva int bennünket az ilyenek „társaságától”. (1Korinthus 15:32, 33) Másrészt sokan szeretnének valami hasznos célt elérni az életükben, törekszenek rá, de mindig számolniuk kell azzal a lehetőséggel, hogy mindennek vége szakad hetven vagy nyolcvan rövid év múltán. Milyen csodálatos lenne értékes célra törekedni az életben évszázadokon vagy évezredeken át! Vajon nem jelentene ez igazi boldogságot? De bizony, azt jelentene.

 2. Miért indokolt úgy gondolkodni, hogy Isten egy örökké tartó élet élvezetét szánja nekünk? (Zsoltárok 133:1, 3)

² És — mily örvendetes! — éppen ezt szándékozik Isten megadni az emberiségnek. „Még a beláthatatlan időt is a szívükbe helyezte”, márpedig ezt nem tette volna meg, ha életük véget érne anélkül, hogy alkalmuk lenne kielégítő módon kikutatni „a művet, amelyet az igaz Isten alkotott”. (Prédikátor 3:11) Igenis boldog és jelentőségteljes örök élet áll azok előtt, akiknek kiváltságuk lesz Isten földi paradicsomában élni.

 3. a) Milyen pozitív életmódot ajánlott Jézus? (Lukács 6:31, 36) b) Hogyan állapította meg Jézus a két fő parancsolatot? (5Mózes 6:5; 3Mózes 19:18)

³ Ha megtanuljuk ezt az életmódot, pozitívan és bizalommal kell tekintenünk a dolgokra. Van bizonyos haszna a negatív megállapításoknak is, mint például a Konfuciusénak: „Amit nem akarsz magadnak, ne tedd embertársadnak.” Mennyivel értékesebb azonban ennél Jézus aranyszabályának pozitív megállapítása: „Azért mindent, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek nektek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg nekik” (Máté 7:12) S amikor arra utalt, amire az egész mózesi törvény előremutatott, Jézus többet követelt a passzív életmódnál:

„Az első [parancsolat] ez: ,Halljad, ó Izrael, Jehova, a mi Istenünk egy Jehova; szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és minden erőddel!’ A második ez: ,Szeresd felebarátodat, mint magadat!’ Nincsen ezeknél nagyobb parancsolat.” — Márk 12:29-31.

 4. Milyen „új” parancsot adott Jézus? (1János 3:16)

⁴ Ez valóban tevékeny, értelmes életre szólít fel; olyanra, amely megmutatja, hogy igazán szeretjük Istenünket, a Teremtőt, és őszintén törődünk embertársainkkal. Ezzel kapcsolatban Jézus azt is mondta:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van közöttetek.” (János 13:34, 35)

Mennyiben „új” ez a parancsolat? Annyiban, hogy különleges minőségű önfeláldozó szeretetre szólít fel. Akinek ilyen szeretete van, az képes elmenni addig, hogy ,lelkét adja barátaiért’, mint Jézus. — János 15:12, 13.

 5. Hogyan vehetsz részt prófécia teljesítésében? (Márk 13:10)

⁵ Felismerve, hogy mi most a „dolgok rendszerének befejezésekor” élünk, Jehova tanúi azzal is kimutatják Isten és felebarátaik iránti szeretetüket, hogy részt vesznek Jézus nagy próféciájának teljesítésében, s „a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek”. (Máté 24:3, 14) Ebben te is részt vehetsz úgy, hogy elmondod szomszédaidnak Isten királyságának és föld feletti uralmának nagyszerű reménységét. Az igaz Istenről való tanúskodás azonban nem csupán a Biblia igazságainak mások számára való hirdetése. Az igazságnak megfelelő életet is jelent, vagyis azt, hogy az ember egész életmódjában a bibliai alapelveket alkalmazza.

 6. a) Mit kíván Isten, milyen életet éljünk? (Kolossé 1:9, 10) b) Milyen tanácsot adott ezért a „ hű és értelmes rabszolga” a nem zsidó keresztényeknek?

⁶ Ez nem jelenti, hogy egy sereg szabályt vagy „tilalmat” kell betartanod. Inkább azt jelenti, hogy normális, egészséges életet élsz, odaadod magad másokért, tiszteletben tartod a felkent keresztényekből álló „hű és értelmes rabszolga” osztály tanácsait, amely osztályt a „mester” Jézus bízott meg, hogy ellássa Isten népét szellemi „eledellel a megfelelő időben”. (Máté 24:45) Az első században ez az osztály nem fektetett le rengeteg szabályt, hogy irányítsa a nem zsidó keresztények életét. Megemlítettek azonban néhány kerülendő dolgot, amelyek a következőkben találhatók:

„A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok egyéb terhet ezeken a szükségeseken kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megóvjátok magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!” (Cselekedetek 15:28, 29)

Mik tartoznak ezen „szükséges dolgok” közé?

,TARTÓZKODJATOK A BÁLVÁNYOKTÓL!’

 7. Miért fontos tartózkodni a bálványimádástól? (1Korinthus 10:20, 21)

⁷ A tíz parancsolat közül a másodikban Jehova Isten határozottan megtiltotta a bálványimádást. Pál apostol is világos utasítást adott az 1Korinthus 10:14-ben:

„Szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!”

De miért? Azért, mert az élő Isten fenséges személyét sohase lehet fából, kőből vagy fémből készített élettelen szobrokkal ábrázolni. Ezek lealacsonyítanák az igaz és élő Istent. A korai keresztény idők mártírjai megmenekülhettek volna a vadállatok által való szétmarcangolástól az arénában, ha csak egy csipetnyi tömjént áldoztak volna a római császár szobra előtt, de nem voltak hajlandók ezzel gyalázatot hozni Istenre. Azoknak, akik tetszeni akarnak az élő Istennek, ma is hasonlóképpen szilárdan ellent kell állniuk annak, hogy tömjénnel áldozzanak temetések alkalmával, hogy egyenek vagy igyanak családi vagy nyilvános szentélyekben, vagy hogy a bálványimádás más formáját elkövessék.

,TARTÓZKODJATOK A VÉRTŐL!’

 8. Miért kötelező a „tartózkodjatok a vértől” parancs az egész emberiségre? (Cselekedetek 15:19, 20)

⁸ Ez a tilalom szerepelt Mózes törvényében, sőt már korábban is, mikor Jehova megparancsolta Noénak, mindnyájunk ősatyjának: ,Vért ne egyél!’ (1Mózes 9:4) Szentnek kell tartanunk a vért. Ennek az az oka, hogy — amint a 3Mózes 17:14 megállapítja — „mindenféle testnek a lelke [vagy élete] az ő vére”. Márpedig az élet drága az Életadó, Jehova Isten szemében. Ezért a Biblia szerint — szellemi okokból — kerülnünk kell az olyan húst, mint amilyen például a megfojtott baromfié, amelyet nem véreztettek ki.

 9. Helyes volna-e részedről vérátömlesztést elfogadni, és jelent-e ez valamiféle hátrányt számodra? (Cselekedetek 21:25)

⁹ Ez a „tartózkodás” logikusan kiterjed arra is, hogy nem fogadunk be embervért a testünkbe vérátömlesztés útján. Ezzel nem csupán engedelmeskedünk Isten vérre vonatkozó törvényének, hanem védelmet találunk olyan fertőző betegségek ellen, mint a szifilisz (vérbaj), malária és hepatitisz (fertőző májgyulladás), amelyek halálát is okozták sok vért kapott betegnek. Azok, akik tiszteletben akarják tartani Istennek a vérre vonatkozó törvényét, jól teszik, ha keresnek olyan orvost, aki tiszteli lelkiismereti álláspontjukat és plazmaszint-növelőket ad, ha a szüksége felmerül. Nagyon ritkán előfordult, hogy valaki, aki lelkiismereti okból elutasította a vért, meghalt. Az ilyen személynek azonban, aki feddhetetlenül megtartotta Isten törvényét, biztos a feltámadása Isten paradicsomában.

,TARTÓZKODJATOK A PARÁZNASÁGTÓL!’

10. Miért ragaszkodjunk Isten nézetéhez a nemiség és házasság tekintetében? (2Péter 2:9, 10, 14)

¹⁰ A „hű és értelmes rabszolga” határozata, valamint egyes apostolok tanácsa egyaránt feltárja, hogy ránk is vonatkozik a „meneküljetek a paráznaságtól” parancs. (1Korinthus 6:18) Mennyire távol áll ettől a mai világ nézete! A paráznaságot — amely magába foglalja a házasságtörést és mindenféle perverz nemi szokást, a különböző neműek közötti ferde viszonyt, az azonos neműek közötti viszonyt, az állatokkal való fajtalankodást és egyebeket — nyíltan gyakorolják a társadalom sok osztályában. Isten törvénye megóv bennünket mindezektől. Az Isten szempontjaihoz való ragaszkodásunkkal a nemiség és házasság kérdésében nemcsak tiszteljük a mi Nagy Teremtőnket, hanem elkerülünk sok szenvedést és szívbeli szomorúságot.

11. Mit fog eredményezni ezeknek a „szükséges dolgoknak” a megtartása? (2Timótheus 1:13)

¹¹ Ha tetszeni akarsz Istennek, meg kell tartanod ezeket a „szükséges dolgok”-at, mert szellemi, fizikai és érzelmi tekintetben egyaránt „jó egészséget” eredményeznek számodra.

LEGYÜNK A SZERETŐ ISTEN RABSZOLGÁI!

12. Minek a cselekvésére kell hogy indítson bennünket Isten szeretete az életben? (Róma 6:17, 18)

¹² János apostol „Isten szereteté”-ről szólva azt mondja:

„A szeretet ebben a vonatkozásban nem az, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy Ő szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1János 4:9, 10)

Hogyan viszonozhatod Istennek ezt a szeretetét? Úgy, ha felajánlod magad önátadással Jehovának, önkéntes „rabszolgául”. — Róma 12:11.

13. Mit követel meg az Istennek való önátadás? (Zsidók 11:1, 6)

¹³ Péter, egy másik apostol, rámutat az ilyen önátadással járó követelményekre, midőn azt mondja:

„Bánjátok meg bűneiteket . . . és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, s így eljöhessenek a felüdülés időszakai Jehova személyétől.” (Cselekedetek 3:19)

Meg kell bánnod, bármi részed volt az erkölcstelenségekben, a politikában és „a dolgok jelen rendszerének” háborúiban. (Galata 1:3, 4) Meg kell térned, igyekezned kell felöltözni az igazi keresztény egyéniséget a mi példaképünk, Jézus Krisztus mintájára, és teljes szívvel támogatnod kell Jehova szuverenitását, amelyet Krisztus királysága képvisel. Így nem leszel többé „része a világnak”. — János 17:14-16.

14. Szemléltesd, hogyan nyerhet jutalmat a helyes alapelvekhez való ragaszkodás! (Zsoltárok 15:1-3)

¹⁴ Előbbi társaságod egyes tagjai lehet, hogy ,zavarba jönnek . . . és kezdenek gyalázkodóan beszélni rólad’, mivel nem veszel részt többé az ő ,laza viselkedésük, . . . bálványimádásuk’ és egyéb túlzásaik gyakorlásában. (1Péter 4:3, 4) Mindazonáltal az az elhatározásod, hogy becsületesen és egyenesen akarsz élni Isten előtt, gyakran váratlan jutalmat eredményez. Ezt bizonyítja egy fülöp-szigeteki Jehova tanújának alábbi tapasztalata:

„Tömeges eladó-elbocsátás volt a társaságunknál becstelen eljárások miatt. Mivel én keresztény alapelveket követtem, én voltam az egyetlen ez alkalommal, akit nem bocsátottak el. Nem sokkal ezután áthelyeztek egy másik részleghez. Ott nemsokára kiderült, hogy sokan hamis munkamegrendeléseket csináltak személyes nyereségért. Itt megint én voltam az egyetlen, aki megtarthattam állásomat, mert nyilvánvalóvá vált, hogy én soha nem vettem részt tisztességtelen eljárásokban. Ebből a két esetből megbizonyosodtam arról, hogy a Biblia alapelveihez való hűség és becsületesség mentesíti az embert sok szívfájdalomtól és tiszteletet szerez Isten nevének.”

15. Mikor kell az embernek alámerítkeznie? (1Péter 3:21; Máté 28:19, 20)

¹⁵ Te is az igaz keresztényiséget akarod életmódodul választani, az Isten földi paradicsomában való örök élet kilátásával? Akkor miután bűnbánatot tartottál és megtértél, átadhatod magadat Jehovának imában, hogy „rabszolgája” légy a Krisztus váltságáldozatába vetett hited alapján. Azután szemléltesd ezt az önátadásodat keresztény alámerítkezés által. Ezt megtéve, örvendező rabszolga leszel, mint azok a thessalonikaiak voltak, akiket Pál a következő szavakkal ajánlott:

„Mindenütt beszélnek a ti Isten iránti hitetekről . . . Ti Istenhez tértetek bálványaitoktól, hogy rabszolgái legyetek az élő és igaz Istennek, és várjátok az ő Fiát a mennyből, akit Ő feltámasztott a halottak közül, nevezetesen Jézust, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.” — 1Thessalonika 1:8-10.

16. Milyen példa mutatja, hogy az Isten iránti engedelmesség meghozza a jutalmát? (Cselekedetek 5:29)

¹⁶ Sok személynek elkeseredett ellenállást kellett legyőznie ahhoz, hogy Jehova alámerített tanúja legyen, mint a következő példa mutatja:

Egy kínai kislány Taiwan szigetén kezdte látogatni Jehova tanúi összejövetelét és kezdett beszélni másoknak Isten királyságáról. A család ellenállása azonban rendkívülivé vált. Többször megverték a kislányt. Szülei felbéreltek helyi gengsztereket, hogy menjenek és ijesszenek rá az „úttörők”-re, akik tanulmányoztak a kislánnyal. Postaküldeményeit elkobozták, Bibliáját és bibliai irodalmát sokszor megsemmisítették. Mégis végül a leány részéről tanúsított kedves, de tántoríthatatlan törekvés fokozatosan több szabadsághoz vezetett. Az „úttörő” tanúk elköltöztek a városból, de mert a leány keresztényi megértést és szeretetet tanúsított, szüleinek magatartása lassanként megenyhült és megengedték neki, hogy elutazhasson egy órányira levő másik városba, ahol részt vehetett az összejöveteleken. Két évi türelmes erőfeszítés után alámerítkezett.

Mivel elhatározta, hogy engedelmeskedik Istennek és előrehaladt a keresztényi alámerítésig, ez a fiatal hölgy képes volt szilárdan megragadni az „örök életet”. Micsoda jutalom! — 1Timótheus 6:12, 19.

17. a) Miért kell az új alámerítetteknek kitartani az előrehaladásban? (Efezus 4:14, 15) b) Mit fog eredményezni az Isten szeretetében való megmaradásunk? (1János 4:16-19)

¹⁷ Az alámerítkezés nem valamiféle „végzettség” vagy „oklevél”. Sokkal inkább egy rendkívül boldog viszony kezdete Jehovával. Mindamellett amikor elindulsz ezen az életúton, még „gyermek” vagy az igazságban és tovább kell ,törekedned az érettségre’. Mint „Jehova rabszolgája” egyre boldogabb leszel, s egyre jelentőségteljesebb és megelégedettebb lesz életed. (2Timótheus 2:1; Zsidók 6:1) Biztosan lesznek próbák és nehézségek az úton, de a Pál által kifejezett teljes bizalommal nézhetsz szembe velük:

„De mindezekből győztesen kerülünk ki az által, aki szeret bennünket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvaló dolgok, sem a jövendő dolgok, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmilyen más teremtmény nem képes elszakítani bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8:37-39)

Az Isten szeretetében való megmaradásod védelmedül fog szolgálni.

[Kép a 177. oldalon]

A tanúk szeretettel mondják el másoknak a Királyság áldásait

[Kép a 181. oldalon]

Az alámerítkezés boldog viszony kezdete Istennel