„Nem láttátok bár őt, mégis szeretitek”
„Nem láttátok bár őt, mégis szeretitek; nem látjátok most sem, mégis hisztek s örvendeztek benne” (1PÉTER 1:8, Dr. Masznyik fordítás).
1. Bár senki sem látta Jézust azok közül, akik ma a földön élnek, mégis, hogyan igyekszik néhány vallásos ember kimutatni iránta érzett odaadását?
SENKI sem látta még Jézus Krisztust azok közül, akik ma a földön élnek. Mégis emberek milliói vallják, hogy szeretik. Minden évben január 9-én Manilában, a Fülöp-szigeteken egy életnagyságú, keresztet cipelő Jézus Krisztus-szobrot húznak végig az utcákon; a leírások szerint ez az országban népszerű vallás leglátványosabb megnyilvánulása, ahol a legnagyobb a tömeg. A fellelkesült tömegben az emberek taszigálják, lökdösik egymást; még egymáson is átmásznak, miközben őrjöngve próbálják megérinteni a szobrot. Sokakat, akik azért vannak jelen, hogy végignézzék, főleg az ünnepi körmenet vonz. Néhányan azonban kétségtelenül őszintén vonzódnak Jézushoz. Ennek bizonyítékaként talán keresztet hordanak, vagy talán eljárnak a templomba. De vajon az ilyen bálványimádás igaz imádatnak tekinthető?
2., 3. a) Kik látták és hallották Jézust igazából a követői közül? b) Kik szerették még Jézust az első században, és hittek benne, noha sosem látták személyesen?
2 Az első században sok ezren voltak a római Júdea, Szamária, Perea és Galilea tartományában, akik valóban személyesen látták és hallották Jézus Krisztust. Hallgatták, amint szívmelengető igazságokat magyarázott el Isten Királyságáról. Szemtanúi voltak csodáinak. Néhányan közülük odaadó tanítványaivá váltak, akik meg voltak győződve arról, hogy ő „a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:16). De azok, akikhez Péter apostol első ihletett levelét írta, nem közülük valók voltak.
3 Akiknek Péter írt, azok Róma pontusi, galátziai, kappadóciai, ázsiai és bithiniai tartományában éltek, melyek mindegyike a mai Törökország területén helyezkedett el. Nekik írta Péter: „Nem láttátok bár őt, mégis szeretitek; nem látjátok most sem, mégis hisztek s örvendeztek benne kimondhatatlan és dicsőűlt örömmel” (1Péter 1:1, 8, Msz). Hogyan ismerték meg Jézus Krisztust olyan jól, hogy megszerették, és hitet gyakoroltak benne?
4., 5. Azok az emberek, akik sohasem látták, hogyan tanultak eleget Jézusról ahhoz, hogy szeressék és higgyenek benne?
4 Néhányan nyilván Jeruzsálemben voltak, amikor Péter apostol tanúbizonyságot tett az i. sz. 33 pünkösdjén részt vevő tömegnek. Az ünnepség után sok tanítvány Jeruzsálemben maradt, hogy tanuljon még az apostoloktól (Cselekedetek 2:9, 41, 42; vö. 1Péter 1:1). Pál apostol több misszionáriusi útján buzgó szolgálatot végzett azok között az emberek között is, akik azon a területen éltek, ahova Péter később a nevét viselő, első bibliai levelét küldte (Cselekedetek 18:23; 19:10; Galátzia 1:1, 2).
5 Miért vonzódtak ezek az emberek olyan erősen Jézushoz, amikor nem is látták? Napjainkban miért szeretik őt mélységesen további milliók világszerte?
Amiket hallottak
6. a) Mit tudtál volna meg, ha hallottad volna i. sz. 33-ban Pétert Jézusról tanúskodni? b) Milyen hatással volt ez mintegy 3000 jelenlévőre?
6 Ha Jeruzsálemben lettél volna, amikor Péter az ünnepre összegyűlt tömegnek beszélt i. sz. 33-ban, mit tudtál volna meg Jézusról? Azt, hogy csodái minden kétséget felülmúlóan bizonyították: Isten küldte. Azt, hogy bár bűnös emberek megölték Jézust, többé már nincs a sírban, hanem feltámadt, és felvitetett az égbe, Isten jobbja mellé. Hogy Jézus volt valóban a Krisztus, a Messiás, akiről a próféták írtak. Valamint, hogy Jézus Krisztuson keresztül lett kitöltve a követőire a szent szellem, s így hamarosan tanúskodni tudtak sokféle nemzetiségű embereknek azokról a nagyszerű dolgokról, amelyeket Isten a Fia által tett. Akik ez alkalommal hallották Pétert, azok közül sokan mélységesen megindultak, és mintegy 3000-en keresztelkedtek meg keresztény tanítványokként (Cselekedetek 2:14–42). Ha ott lettél volna, te is ilyen határozott lépést tettél volna?
7. a) Mit tudtál volna meg, ha Antiókhiában lettél volna, amikor Pál apostol ott prédikált? b) Miért lettek néhányan a sokaságból hívők, és miért osztották meg a jó hírt másokkal?
7 Ha azok között lettél volna, akik jelen voltak, amikor Pál apostol Antiókhiában, Róma galátziai tartományában tanított, mi egyebet tudtál volna meg Jézusról? Hallhattad volna, amint Pál elmagyarázza, hogy a próféták megjövendölték, hogy Jézust halálra ítélik Jeruzsálem uralkodói. Szemtanú bizonyságát is hallhattad volna Jézus feltámadásáról. Biztosan hatással lett volna rád Pál magyarázata, mely szerint Jehova, azzal, hogy feltámasztotta Jézust a halálból, bizonyította, hogy Jézus valóban Isten Fia. S vajon nem töltötte volna el melegséggel a szívedet, amint megtudod, hogy a Jézusba vetett hit által lehetővé vált bűnbocsánat örökké tartó élethez vezethet? (Cselekedetek 13:16–41, 46, 47; Róma 1:4). Felismerve, milyen jelentőségteljes dolgokról hallottak, Antiókhiában néhányan tanítványokká váltak, s tevékenyen megosztották másokkal a jó hírt, pedig ez azt jelentette, hogy heves üldözéssel kell szembenézniük (Cselekedetek 13:42, 43, 48–52; 14:1–7, 21–23).
8. Mit tudtál volna meg, ha az efézusi gyülekezet összejövetelén lettél volna, amikor megkapták Pál levelét?
8 Mi lett volna, ha az efézusi keresztény gyülekezettel lettél volna Róma ázsiai tartományában, amikor a tanítványok megkapták Pál nekik írt, ihletett levelét? Mit tudtál volna meg belőle arról, hogy milyen szerepe van Jézusnak Isten szándékában? Ebben a levélben Pál elmagyarázta, hogy égen és földön minden Krisztus által kerül majd újra harmonikus kapcsolatba Istennel; hogy Isten ajándéka Krisztuson keresztül kiterjed mindenféle nemzetiségű emberekre; hogy azok az emberek, akik halottak voltak Isten szemében vétkeik miatt, megelevenednek Krisztusba vetett hitük által; és hogy ennek a gondoskodásnak köszönhetően újra lehetővé vált az emberek számára, hogy Isten szeretett fiaivá váljanak (Efézus 1:1, 5–10; 2:4, 5, 11–13).
9. a) Mi segíthet felismerned, hogy megértetted-e személy szerint a jelentőségét annak, amit Pál az efézusiaknak írt? b) Milyen hatással volt a Péter által megemlített, római tartományokban élő testvérekre, amit megtudtak Jézusról?
9 Vajon elmélyítette volna Isten Fia iránti szeretetedet az értékelés, amelyet mindemiatt éreztél volna? Vajon ez a szeretet befolyásolta volna a mindennapi életedet, ahogyan Pál apostol buzdított az efézusiaknak írt levele 4—6. fejezetében? Vajon ez az értékelés arra indított volna, hogy vizsgáld meg alaposan, mi előrébb való a saját életedben? Isten iránti szeretetből és a Fia iránti hálából vajon megtetted volna a szükséges változtatásokat, hogy Isten akaratának a teljesítése legyen igazán életed középpontjában? (Efézus 5:15–17). Azzal kapcsolatban, hogy miként érintette az Ázsiában, Galátziában és más római tartományokban élő keresztények életét az, amit megtudtak, Péter apostol ezt írta nekik: „Nem láttátok bár őt [Jézus Krisztust], mégis szeretitek . . ., mégis hisztek s örvendeztek benne kimondhatatlan és dicsőűlt örömmel” (1Péter 1:8, Msz).
10. a) Mi növelte kétségkívül a korai keresztények Jézus iránti szeretetét? b) Hogyan meríthetünk ebből mi is hasznot?
10 Volt még valami, ami kétségkívül növelte azoknak a korai keresztényeknek az Isten Fia iránt érzett szeretetét, akiknek Péter írt. Mi volt ez? Mikorra Péter megírta első levelét, az evangéliumok közül legalább kettő — a Máté és a Lukács evangéliuma — már közkézen forgott. Azok az első századi keresztények, akik sosem látták Jézust, olvashatták ezeket az evangéliumi beszámolókat. Mi is olvashatjuk. Az evangéliumok nem képzelet szülte beszámolók; a legmegbízhatóbb történelmi leírás jegyeit hordozzák magukon. Ezekben az ihletett feljegyzésekben sok olyan dolgot találunk, ami elmélyíti az Isten Fia iránt érzett szeretetünket.
A szellem, melyet árasztott
11., 12. Milyen szellemet árasztott Jézus más emberek felé, ami arra indít, hogy szeresd?
11 A Jézus életéről szóló írott beszámolóból megtudhatjuk, hogyan bánt az emberekkel. A szellem, melyet árasztott, most is eléri az emberek szívét, több mint 1960 évvel a halála után. Minden élőt a bűn hatása terhel. Milliók az igazságtalanság áldozatai, betegséggel küszködnek, vagy más miatt éreznek lesújtó csalódottságot. Jézus minden ilyen embernek ezt mondja: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).
12 Jézus érzékeny törődést mutatott a szegények, az éhezők és a lesújtottak iránt. Amikor a körülmények miatt szükségessé vált, csoda folytán még nagy tömegeket is ellátott élelemmel (Lukács 9:12–17). Megszabadította őket a rabságba taszító hagyományoktól. Abbeli hitüket is építette, hogy Isten gondoskodni fog arról, hogy véget érjen a politikai és gazdasági elnyomás. Jézus nem fojtotta el azok szellemét, akik amúgy is el voltak nyomva. Gyengéden és szeretettel, hozzáértő módon felemelte a szelídet. Felfrissítette azokat, akik olyanok voltak, mint a megrepedt nád, mely megdőlt, s akik olyanok voltak, mint a már-már kialvó, pislákoló mécsbél. Neve mind a mai napig reményt kelt még azok szívében is, akik sosem látták (Máté 12:15–21; 15:3–10).
13. Miért vonzza az embereket az, ahogyan Jézus a bűnösökkel bánt?
13 Jézus nem hagyta jóvá a helytelenséget, mégis megértést mutatott az olyan emberek iránt, akik hibákat követtek el az életükben, de megbánást tanúsítottak, és hozzá fordultak segítségért (Lukács 7:36–50). Ha úgy érezte, alkalma adódik segíteni szellemileg, olyan emberekkel ült és evett együtt, akik megvetettek voltak a közösségben (Máté 9:9–13). Mivel ilyen szellemet mutatott ki, hasonló körülmények között élő emberek milliói, akik még sosem látták Jézust, arra éreztek indíttatást, hogy megismerjék őt, és higgyenek benne.
14. Mit tartasz vonzónak abban, ahogyan Jézus a beteg, testi fogyatékos vagy gyászoló embereknek segített?
14 Az, ahogyan Jézus a betegekkel vagy testi fogyatékos emberekkel bánt, bizonyítja meleg szeretetét, könyörületességét és azt, hogy képes segíteni rajtuk. Ezért amikor egy beteg ember ment hozzá, akit teljesen elborított a lepra, és kérve kérte, hogy segítsen rajta, Jézus nem húzódott el tőle, mikor meglátta. Azt sem mondta a férfinak, hogy sajnálja, de túl előrehaladott állapotban van a betegsége, és semmi sem segíthet rajta. A férfi így esedezett: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus habozás nélkül kinyújtotta a kezét, megérintette a leprás embert, és ezt mondta: „Akarom, tisztulj meg” (Máté 8:2, 3). Máskor egy asszony, mivel szeretett volna meggyógyulni, alig észrevehetően megérintette Jézus ruhájának a szélét. Jézus kedvesen, megnyugtatóan bánt vele (Lukács 8:43–48). S amikor összetalálkozott egy temetési menettel, szánalmat érzett a bánatos özvegy iránt, akinek az egyetlen fia halt meg. Bár Jézus nem volt hajlandó arra használni Istentől kapott erejét, hogy csodálatos módon élelmet teremtsen magának, arra viszont minden további nélkül használta, hogy feltámassza a halott férfit, és visszaadja az édesanyjának (Lukács 4:2–4; 7:11–16).
15. Milyen hatással van rád, ha a Jézusról szóló beszámolókat olvasod, és elmélkedsz rajtuk?
15 Miközben ezeket a beszámolókat olvassuk, és elmélkedünk azon a szellemen, melyet Jézus kimutatott, szeretetünk egyre mélyül iránta, aki letette emberi életét, hogy mi majd örökké élhessünk. Bár sosem láttuk, vonzódunk hozzá, és szeretnénk a nyomdokain járni (1Péter 2:21).
Alázatosan Istenben bízott
16. Elsősorban kire irányította Jézus a figyelmet, és mire buzdított minket?
16 Jézus mindenekelőtt a saját és a mi figyelmünket is égi Atyjára, Jehova Istenre irányította. Feltárta, mi a legfontosabb parancsolat a törvényben, ezt mondva: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:36, 37). Így figyelmeztette tanítványait: „Legyen hitetek Istenben” (Márk 11:22). Ha súlyos hitpróbákkal kellett szembenézniük, így buzdította őket: „imádkozzatok” (Máté 26:41).
17., 18. a) Hogyan mutatta ki Jézus, hogy alázatosan Atyjában bízik? b) Miért oly fontos nekünk, amit tett?
17 Maga Jézus járt elöl példával. Az ima fontos része volt az életének (Máté 14:23; Lukács 9:28; 18:1). Amikor elérkezett az ideje, hogy kiválassza apostolait, Jézus nem egyszerűen a saját ítélőképességére támaszkodott, pedig korábban az égben minden angyal az ő fennhatósága alatt volt. Alázatosan egy egész éjszakát azzal töltött, hogy Atyjához imádkozott (Lukács 6:12, 13). Amikor letartóztatással és fájdalmas halállal kellett szembenéznie, Jézus ismét Atyjához fordult, s buzgón imádkozott. Nem azt gondolta magában, hogy ő már jól ismeri Sátánt, és könnyen el tud bánni vele, bármit is találna ki ez a gonosz. Jézus igazán felismerte, mennyire fontos, hogy ne valljon kudarcot. Kudarca micsoda szégyent hozott volna Atyjára! S micsoda veszteség lett volna ez az emberiségnek, melynek az életkilátása azon az áldozaton múlott, melyet Jézus készült felajánlani!
18 Jézus gyakran imádkozott — amikor az apostolaival Jeruzsálemben, egy felső szobában volt, és még buzgóbban, amikor a Gecsemáné-kertben imádkozott (Máté 26:36–44; János 17:1–26; Zsidók 5:7). Amikor a kínoszlopon szenvedett, nem szidta az őt csúfolókat. Inkább imádkozott a tudatlanul cselekvőkért: „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lukács 23:34). Továbbra is Atyjára tekintett, „hagyta [magát] az igazságosan ítélőre”. A kínoszlopon az utolsó szava is Atyjához szóló ima volt (1Péter 2:23; Lukács 23:46). Milyen hálásak vagyunk, hogy teljes mértékben Jehovában bízva, Jézus hűen elvégezte megbízatását, melyet Atyja rábízott! Bár sosem láttuk Jézus Krisztust, mégis milyen mélységesen szeretjük azért, amit tett!
Fejezzük ki iránta érzett szeretetünket
19. Milyen teljesen helytelen szokásokat fogunk kerülni Jézus iránti szeretetünk kimutatásaként?
19 Hogyan adhatnánk bizonyítékát, hogy szeretetünk nem pusztán szavakból áll? Mivel az Atyja, kit Jézus szeretett, megtiltotta, hogy bálványokat készítsünk, és hogy odaadásunk tárgyaként bánjunk velük, biztosan nem szerzünk dicsőséget Jézusnak, ha ilyen bálványt hordunk egy láncon a nyakunkban, vagy ha bálványt hordozunk végig az utcákon (2Mózes 20:4, 5; János 4:24). Nem vetne jó fényt Jézusra, ha vallási misékre járnánk, még ha többször tennénk is egy héten, s közben nem élnénk összhangban a tanításaival a hét többi részén. Jézus ezt mondta: „A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám” (János 14:21, 23; 15:10).
20. Többek között mi fogja mutatni, hogy igazán szeretjük-e Jézust?
20 Milyen parancsolatokat adott nekünk? Legfőként azt, hogy az igaz Istent, Jehovát, és csakis őt imádjuk (Máté 4:10; János 17:3). Isten szándékában betöltött szerepe miatt Jézus azt is tanította, hogy hitet kell gyakorolnunk benne mint Isten Fiában, és ezt azáltal kell kimutatnunk, hogy kerüljük a gonosz cselekedeteket, s hogy a világosságban járunk (János 3:16–21). Azt tanácsolta, hogy keressük először Isten Királyságát és igazságosságát, s ezek legyenek előbbre valók az anyagi szükségletek miatti aggodalmaskodásnál (Máté 6:31–33). Azt parancsolta, hogy úgy szeressük egymást, mint ahogyan ő szeretett minket (János 13:34; 1Péter 1:22). Továbbá azzal bízott meg minket, hogy tanúskodjunk Isten szándékáról, mint ahogyan ő tette (Máté 24:14; 28:19, 20; Jelenések 3:14). Bár sosem látták Jézust, Jehovának ma mintegy ötmillió Tanúja Jézus iránt érzett őszinte szeretetből fakadóan megtartja ezeket a parancsolatokat. Az, hogy nem látták Jézust, egyáltalán nem gyengíti meg őket az elhatározásukban, hogy engedelmeskedjenek. Emlékezetükbe idézik, mit mondott Uruk Tamás apostolnak: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek” (János 20:29).
21. Hogyan válik javunkra, ha jelen vagyunk Krisztus halálának az emlékünnepén, amelyet ebben az évben március 23-án, vasárnap fogunk megtartani?
21 Reméljük, te is ott leszel azok között, akik világszerte összejönnek majd Jehova Tanúi Királyság-termeibe 1997. március 23-án, naplemente után, hogy emlékezetükbe idézzék Isten szeretetének a legnagyobb kifejeződését, amelyet az emberek iránt mutatott ki, és megemlékezzenek lojális Fiának, Jézus Krisztusnak a haláláról. Ami ez alkalommal elhangzik és történik, biztosan elmélyíti majd Jehova és a Fia iránt érzett szeretetünket, s növeli vágyunkat, hogy megtartsuk Isten parancsolatait (1János 5:3).
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan ismerték meg és szerették meg Jézust azok, akiknek Péter az első levelét írta?
◻ Többek között mi van rád hatással azok közül, amiket a korai keresztények hallottak?
◻ Milyen szellemet árasztott Jézus, amely elmélyíti az iránta érzett szeretetedet?
◻ Miért olyan fontos nekünk, hogy Jézus alázatosan Istenben bízott?
◻ Hogyan mutathatjuk ki, hogy szeretjük Jézus Krisztust?
[Képek a 16–17. oldalon]
Vonzalmat érzünk Jézus iránt a miatt a szellem miatt, melyet árasztott