A Szőlőtő, melynek bora megvidámítja Istent és az embert
„Az dicsőíti az én Atyámat, hogy állandóan sok gyümölcsöt teremtek és tanítványaimnak bizonyultok.” — Ján 15:8.
1. Milyen növényhez hasonlította magát az a nevezetes férfi, akinek János, a Zebedeus fia volt az egyik társa?
TALÁN furcsának tűnik ma számunkra, ha valaki szőlőtőhöz hasonlítja magát. Pedig ezt tette annak idején az, aki a leghíresebb ember volt ezen a földön. Azon az éjszakán, amikor utoljára ivott bort tizenegy hű társával, az alábbi nagyjelentőségű szavakat mondta ki: „Én vagyok az igazi szőlőtő, az Atyám pedig a szőlőműves. Én vagyok a szőlőtő, ti vagyok a szőlővesszők.” Egyik társa, János, a Zebedeus fia, hallotta, megjegyezte és felírta ezeket a gondolatébresztő szavakat számunkra. — Ján 15:1, 5.
2, 3. a) A példázat szerint, melyet Gedeon bíró fia, Jóthám mondott el, melyik növényhez fordultak a jelképes fák uralkodóért, de eredmény nélkül? b) Mit eredményezett végül is a király-választásuk?
2 Sok száz évvel korábban, ugyanabban az országban, egy ember példázatot vagy szemléltetést mondott és abban szőlőtőhöz hasonlított egy ember. Neki szintén veszélyben volt az élete. Búcsúképpen mondta el ezt a példázatot, hogy rámutasson: a királyt választók — akik nem a megfelelő személyt választották — nemzeti katasztrófát vontak magukra. Fákhoz hasonlítva a saját nemzetét, leírta, hogyan kérték fel ezek a választók előbb az olajfát, majd a fügefát, és hogyan találtak visszautasításra e gyümölcstermő fák részéről.
3 Jóthám, Gedeon bíró egyetlen életben maradt fia, így folytatta: „Azután a fák ezt mondták a szőlőtőnek: ,Jöjj, légy királynő felettünk!’ A szőlőtő viszont így szólt hozzájuk: ,Feladjam az új boromat, mely megörvendezteti Istent és az embereket és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?’” Ez után a harmadik elutasítás után a jelképes fák kényszerítve érezték magukat, hogy a gyümölcstelen galagonyabokrot tegyék meg királlyá maguk fölött. (Bír 9:3-14) Az uralkodó ilyen rossz megválasztása miatt Jóthám bejelentette, hogy nem isznak az örvendezés borából, melyet a gyümölcstermő szőlőtő adott volna nekik. — Bír 9:15-20.
4. Egy kissé korábban minek az ábrázolására használta fel Jézus a szőlőt, majd később hogyan adott annak még világosabb értelmet?
4 Ezért hát Jézus Krisztus, akit mint királyt Izrael nemzete elvetett, nem elsőként hasonlított egy embert — önmagát — egy szőlőtőhöz. Éppen akkor vezette be a közelgő haláláról történő megemlékezést, amely alkalommal felhasználta a közös ivópohárban levő bort saját vérének jelképezésére, melyet a következő délután folyamán kiontott. De hogy még ragyogóbb jelentést adjon a bornak mint jelképnek, azt mondta: „Mondom nektek, ettől kezdve nem iszom a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen újra iszom belőle veletek az én Atyám királyságában.” (Máté 26:26-29) Az új bor különösen felvidító hatású, és a mennyei Atya királyságában fogyasztandó új „bor” bizonyára az örvendezés bora lesz Jézus számára.
5. A szőlőről szóló példázatában mi mutatja meg, hogy vajon Jézus önmaga ábrázolására használta azt vagy sem?
5 Mivel a Pászka éjszakája volt, a bor feltétlenül kiváló minőségű lehetett, s legkevesebb négy pohárral ittak belőle ez alatt az utolsó együttlét alatt Jézus és a tanítványai i. sz. 33-ban. Logikus tehát, hogy ez egy új példázat elmondásához vezetett a szőlővel kapcsolatban. Ebben a példázatban Jézus a szőlőt (a növényt) mint egészet használta fel s nem csupán önmaga szemléltetésére. Magyarázatul azt mondta hű tanítványainak: „Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők.” — Ján 15:5.
6. Mivel csak tizenegy apostol volt akkor jelen, vajon Jézus azt akarta mondani, hogy a „szőlőtőnek” csak tizenegy szőlővesszője van, vagy mást, különösen a Máté 21:43 szavainak fényében?
6 Ezekkel a szavakkal Jézus nem azt akarta mondani, hogy ennek a keresztény „szőlőtőnek” csak tizenegy vesszője van, ami megfelel az akkor az asztalnál vele együtt ülő tizenegy hű apostolának. A messiási „szőlőtőnek” sok más vesszője is kellett hogy legyen, amely kitesz egy egész új keresztény nemzetet. Jézus erre az új nemzetre utalt, amikor a hűtlen zsidó nemzet képviselőihez intézte a következő szavakat: „Elveszik tőletek az Isten királyságát és olyan nemzetnek adják, amely megtermi annak gyümölcseit.” — Máté 21:43.
7. A Zsoltárok 80:9-16-ban milyen nemzetet hasonlítanak „szőlő”-höz és miért kiáltottak Istenhez, hogy legyen tekintettel rá?
7 Egy nemzetnek szőlőhöz hasonlítása nem volt új dolog. Jézus saját mennyei Atyja, Jehova is használta ezt a növényt egy nemzet jelképezésére. Például arra ihlette a zsoltáríró Aszáfot, hogy Őhozzá forduljon és ezt mondja: „Te [Jehova] szőlőt hoztál ki Egyiptomból [Mózes idejében]. Kiűzted a nemzeteket [az Ígéret Földjéről], hogy elültethesd azt. Kitisztítottad előtte a helyet, hogy gyökeret eresszen és betöltse a földet. Árnyéka befedte a hegyeket . . . Ó, Seregek Istene, kérlek, térj vissza! Tekints le a mennyből és lásd, és vigyázz erre a szőlőre és a telepítésre, melyet jobbod ültetett.” (Zsolt 80:9-16) Mivel Jeruzsálem i. e. 607-ben elpusztult és elkezdődött a Pogányok Ideje, amikor is világi nemzetek kezdtek uralkodni az egész föld felett, Izrael nemzetét nagy elözönlések érték a pogány nemzetek részéről. Ezért könyörög panaszosan a zsoltáros Isten irgalmáért.
8. Mikor ültetett Jehova új „szőlőt” és hogyan magyarázza meg Ésaiás 5:3-7 verse, hogy szükség volt erre?
8 Amikor Jehova Isten felkente Jézust szent szellemmel a Jordán folyóban történt bemerítkezése után, egy új „szőlőtő” elültetésére került sor. Erre égető szükség volt. Vajon miért? Több mint 700 évvel korábban Ésaiás próféta megjövendölte, hogy miért. Jehova a következő kijelentésre ihlette őt: „És most, ó Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai, ítéljetek köztem és az én szőlőskertem között! Mit kellett volna még tennem a szőlőmmel, amit nem tettem meg? Miért reméltem, hogy jó szőlőfürtöket terem, holott fokozatosan vadat termett? És most, kérlek, hadd tudassam veletek, hogy mit teszek a szőlőskertemmel: eltávolítom a sövénykerítését és arra szánom, hogy leégessék. . . . Mint hasznavehetetlent hagyom ott. Nem metszik és nem kapálják meg. Tövis és gaz veri föl, és parancsot adok a felhőknek, hogy ne adjanak rá esőt. Mert a seregek Jehovájának szőlőskertje Izrael háza és Júda férfiai az ültetés, melyet kedvelt. És ítéletet várt, de nézd, törvényszegés van; igazságosságot remélt, de lám, feljajdulás.” — És 5:3-7.
9. Később, Jeremiás napjaiban, milyen kérdést tett fel Jehova a nemzeti „szőlővel” kapcsolatban?
9 Izrael állapota nem javult, de mintegy 100 évvel később Jehova azt mondhatta Izraelnek: „Jó régen széttörtem igádat [az egyiptomi rabszolgaságét]; és letéptem köteleidet [melyek visszatartottak]. De te azt mondtad; ,Nem leszek szolga noha minden magas halmon és minden dúslombú fa alatt kiterjesztett lábbal feküdtél áruba bocsátva magad. Ami engem illet, én a legjobb minőségű piros szőlőnek ültettelek téged, mindenestől, igazi magnak. Hogyan változtál hát nekem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?” — Jer 2:20, 21; Hós 10:1, 2.
10. Mivel kárba veszett a tanács Izraelen, az 5Mózes 32:28-33 szerint milyen „szőlővé” kellett válnia Izraelnek?
10 Éppen úgy volt, ahogyan Mózes i. e. 1473-ban megjövendölte: „Mert oly nemzet ez, melyen kárba vész a tanács, s nincs közöttük értelem. . . . Mert szőlőtőjük Szodoma szőlőtője és Gomora fennsíkjairól való. Bogyói mérges bogyók, fürtjei savanyú fürtök. Boruk nagy kígyók mérge és kobrakígyók kegyetlen mérge.” — 5Móz 32:28-33.
ÚJ „SZŐLŐTŐRE” VAN SZÜKSÉG
11. Jézusnak a szőlőskertről szóló példázata szerint milyen bánásmódban részesítik a Messiást a szőlőmunkások a szüret idején?
11 Elérkezett a jelképes nemzeti „szőlőtő” szüreti időszaka, amikor Jézus, az Isten Fia eljött i. sz. 29-ben mint felkent vagy Messiás. Vajon milyen gyümölcsöt szüretelt mint Isten képviselője erről a „szőlőtőről”? I. sz. 33. Nizán hó 11-én, három nappal azelőtt, hogy befejezte három és fél éves nyilvános szolgálatát, Jézus szemléltette a fogadtatást, melyben Őt részesítik és elmondott egy példázatot. A példázatot a templomban levő főpapoknak és véneknek szánta, amikor észrevételeket fűzött a tanításával és a tevékenységével kapcsolatos ellenvetéseikhez és ezt mondta:
„Egy másik példázatot halljatok: Volt egy férfi, egy házigazda, aki szőlőt ültetett, sövénnyel vette körül, présgödröt ásott bele, tornyot emelt és az egészet a szőlőmunkásokra bízta, ő maga pedig idegen országba utazott. Amikor elérkezett a szüret ideje elküldte rabszolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy átvegye a termést. A szőlőmunkások azonban megragadták a rabszolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, egy harmadikat megköveztek. Újabb szolgákat küldött ki, többet mint először, de azokkal is ugyanúgy bántak. Végül elküldte hozzájuk a fiát, azt mondván: ,A fiamat tisztelni fogják.’ Amikor meglátták a fiút, a szőlőmunkások azt mondták: ,Itt az örökös; nosza, öljük meg és mienk az örökség?’ Megragadták tehát, kivonszolták a szőlőből és megölték. Amikor a szőlőtulajdonos eljön, vajon mit tesz ezekkel a szőlőmunkásokkal?
. . . Sohasem olvastátok az Írásokban: ,A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a főszegletkő. Jehovától lett ez, és csodálatos a mi szemünkben’? Azért mondom nektek: Elveszik tőletek az Isten királyságát és olyan nemzetnek adják, amely megtermi annak gyümölcseit. Aki pedig erre a kőre esik, szétzúzza magát. Akire viszont a kő ráesik, azt porrá zúzza.” — Máté 21:33-44.
12. Milyen gyümölcsöket mulasztottak el felkínálni az előképi nemzeti szőlőskert munkásai, és hogyan bizonyosodik majd meg Isten arról, hogy megkapja a helyes gyümölcsöket?
12 Milyen gyümölcsöt kellett volna hogy Jehova nemzeti „szőlőskertjének” izraelita szőlőmunkásai átadjanak az ő Fiának, Jézus Krisztusnak? Hitet az ő Fiában mint az igaz, megígért Messiásban, és az ő elfogadását mint annak a Fiáét, aki Izrael nemzeti „szőlőskertjének” ültetője és tulajdonosa. Ha ilyenfajta gyümölcsöt adtak volna át az Isten Fiának, az azt eredményezte volna számukra, hogy bejutnak Isten igazi messiási királyságába. De mivel nem termették meg azt a gyümölcsöt, amelynek Isten előképes királyságát kellett volna jellemeznie Izraelben, el kellett veszíteniük mint nemzet azt a kiváltságot, hogy Isten királyságaként szerepeljenek. A „szőlőskert” munkásainak egy új nemzetét kellett tehát létrehozni. Ez az új nemzet megtermi majd az Isten királyságához méltó gyümölcsöket. Azok a szőlőmunkások megfelelő gyümölcsöket adnak át a szőlőskert isteni Ültetőjének és Tulajdonosának.
13. a) Mit reméltek megvalósítani a zsidó „szőlőskert” munkásai azzal, hogy magukhoz ragadják a Szőlőtulajdonos Fiának örökségét? b) Jézus szavai szerint mi történik a királyi kővel, melyet az építők elvetettek?
13 Isten részéről annak meghatározásában, hogy kik örvendjenek az ő messiási királysága kiváltságának, a fő dolog a „gyümölcs”. A zsidó szőlőmunkások azt hitték, hogy magukhoz ragadhatják az örökséget, ha visszatartják a jogosan megkövetelt gyümölcsöt, sőt meg is ölik Jézust, Isten királysága „örökösét”. Azt gondolták, hogy megtarthatják magukat az Isten előképes királyságának uralkodói állásában a mózesi törvény szövetsége alatt. (Ján 11:47-53) Ámde nem így volt a Jézus példázatából levont következtetés szerint. (Máté 21:41) Mit mondott Jézus a királyi Kőről, melyet az Isten számára készült épület építői elvetettek éppen az előző napon, a Jeruzsálembe való győzedelmes bevonulása után? Az a kő lesz a főszegletkő Isten új királyi épületében, a mennyei „Isten királyságában”.
14. Miért nem tartotta Jézus érdektelennek, hogy röviddel a Gecsemáné kertben történt letartóztatása előtt elmondja a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázatot?
14 Az „igazi szőlőtőre” vonatkozóan, melyet Jehova ültetett és nevelt, Jézus tudta, hogy az nem pusztulhat ki, jóllehet az előképes nemzeti „szőlő” munkásainak Isten megengedte, hogy később halálra adják őt a Pászka napján. Noha éppen akkor készült a Gecsemáné kertbe, ahol elfogták, Jézus nem tartotta időszerűtlennek, hogy elmondja tanítványainak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázatot.
15. A János 15:1-5 szerint ki az „igazi szőlő” megművelője és mit tesz a szőlővesszőkkel attól függően, hogy teremnek-e vagy sem?
15 „Én vagyok az igazi szőlőtő — mondta Jézus —, az én Atyám pedig a szőlőműves. Minden bennem levő vesszőt, mely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, és minden termő vesszőt megtisztít, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az által a beszéd által, melyet nektek mondtam. Maradjatok egységben velem, és én egységben maradok veletek. Amiként a szőlővessző sem hozhat gyümölcsöt önmagában, hacsak nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem teremhettek, ha nem maradtok egységben velem. Én vagyok a szőlőtő, ti vagyok a szőlővesszők. Aki velem egységben marad s akivel én is egységben maradok, az terem sok gyümölcsöt; mert nélkülem semmit sem tehettek.” — Ján 15:1-5.
AZ ÜLTETÉS ÉS A NÖVÉNYÁPOLÁS
16, 17. a) Mikor és hogyan ültette Jehova „az igazi szőlőt”? b) Mennyiben volt Jézus Krisztus nagyobb Jákob patriarchánál és mikor jöttek létre „szőlővesszők” az „igazi szőlőtőn”?
16 Mikor ültette ezt a jól termő szőlőt a nagy Szőlőműves? I. sz. 29-ben, amikor szent szellemével felkente az éppen akkor alámerített Jézust. (És 61:1, 2) Jehova akkor telepítette a messiási Királyság jelképes szőlőjének központi tőkéjét. Itt emlékeztetünk arra, hogy Izrael előképes királysága Jákob patriarchától eredt, akit Izraelnek is hívtak. Ő tizenkét fiúnak lett atyja, akiktől azután Izrael tizenkét törzse származott. (Csel 7:8-14) Jézus Krisztus ezért Jákobnak felelt meg.
17 Ez a Nagyobb Jákob volt a központi szőlőtő. Kiválasztott tizenkét apostolt, akik a szellemi „szőlőtő” eljövendő „vesszőivé” lettek. (Ján 15:16; 6:70) Ezért hívta őket „szőlővesszőknek” azon a Pászka éjszakán. De 51 nappal később, Pünkösd napján, tizenkét hű apostola is felkenetésben részesült a szent szellem által. Ily módon tizenkét másodrendű alapjává lettek a szellemi Izrael új nemzetének. Rajtuk épül fel a mennyei Új Jeruzsálem. (Jel 21:14; Ef 2:20) De azon a Pünkösd napon a mintegy 120 tanítványból álló csoport többi tagja is az elsők között volt, akik megkapták a szent szellemet és nyelveken szóltak; ezzel ők is „vesszőivé” lettek a szellemi „szőlőtőnek”, Jézus Krisztusnak.
18. Milyen lehetőséget mulasztott el Izrael a 2Mózes 19:6, 7 szerint és kikre alkalmazta Péter az isteni kijelentés szavait?
18 Így jött létre az új nemzet, a szellemi Izrael. A természetes Izrael mint nemzet nem ragadta meg a lehetőséget, melyet Jehova felkínált neki közvetítője, Mózes által a 2Mózes 19:6, 7 szerint. Ezért annak az isteni kijelentésnek a szavait Péter apostol a szellemi Izrael új nemzetének tagjaihoz intézte. És vajon hol? Az első ihletett levelében, az 1Péter 2:9, 10-ben, ahol ezt olvassuk: „De ti, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdont képező nép vagytok, hogy széles körben hirdessétek annak kiválóságait, aki elhívott titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára. Mert ti egykor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; azok voltatok, akik iránt nem tanúsítottak könyörületet, most pedig könyörületet tanúsítanak irántatok.”
19. Miután beteljesedett az Ésaiás 5:5-7 verse, mi történt a szellemi Izrael nemzetével, és miért nem fordított rá Jehova kevesebb figyelmet, mint az Izrael előképi „szőlőskertjére”?
19 A szellemi Izrael keresztény nemzete szerencsére azután is virágzott, miután Jehova elküldte az Ésaiás 5:5-7-ben foglalt figyelmeztető szavait a természetes Izrael jelképes „szőlőjéhez”. Mint az általa ültetett szőlő Megművelője, kellő figyelmet fordít az „igazi szőlőtő”, Jézus Krisztus szőlővesszőinek, s ez a figyelem nem csekélyebb annál, amit a test szerinti Izrael korábbi „szőlőskertje” iránt tanúsított egészen i. sz. 33-ig. Ezt azért teszi, hogy tiszta termőágakként őrizze meg Jézus Krisztus tanítványait. Vadhajtásoknak és száraz ágaknak nincs helyük a „tiszta” vesszők között! Ezért mondta Jézus a hű tanítványainak a példázatában: „Minden vesszőt, mely nem terem gyümölcsöt, eltávolít és minden termő vesszőt megtisztít, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az által a beszéd által, melyet nektek mondtam.” — Ján 15:2, 3.
20. Mit fogadott el a tizenegy hű apostol, amiért Jézus „tisztának” minősíthette őket azzal a beszámolóval összhangban, mely a János 6:67-69-ben olvasható?
20 Iskariot Júdás, az áruló apostol nem volt jelen, amikor Jézus ezeket a szavakat mondta. Jézus már eltávolította őt a társaságuktól a Pászkavacsora végén. (Ján 13:26-30) Az ott maradt tizenegy hű apostol teljes szívvel fogadta a messiási üzenet szavait, azért jelentette ki őket „tisztáknak”. Például északon, Kapernaumban, amikor Jézus megkérdezte az apostoloktól: „Nem akartok ti is elmenni?”, Simon Péter azt felelte: „Uram, hová mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad; és mi hittünk és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.” — Ján 6:67-69.
21. Mitől lettek tiszták azok az apostoli „szőlővesszők”, és milyen hatással voltak rájuk Jézusnak bizalmasan mondott szavai?
21 Nem volt tehát szükség meddő hitetlenség vesszőire a lojális apostolok között. Nem is tartozott közéjük az Írás-ellenes júdaizmus figyelmet elvonó vadhajtása. Egységesen fordították minden figyelmüket „az Isten Szentjének” ügye felé! Hitték, hogy Ő „a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Máté 16:16) Egy másik alkalommal Péter azt mondta neki: „Nézd! Mi mindent elhagytunk és követtünk téged; mink lesz hát valójában minekünk?” (Máté 19:27) Ilyen döntéssel szemben Jézus szavai, melyeket bizalmasan az apostolokhoz intézett, megtisztító hatásúak voltak, „tiszta” szellemi állapotban hagyták őket. Mindazok a vesszők, amelyek ilyen „tiszta” állapotban maradnak meg, teljes elkötelezettségben adhatják át magukat Jehova „igazi szőlőtője” egyedüli céljának. Ez pedig mind az Isten, mind az emberek örömére szolgál.