Gyertek ki az alól a „szép” fa alól!

 1. Milyen módon irigyelték a fához hasonló nemzetek a „Libanonban levő cédrust”?

MIKÉNT a „Libanonban levő cédrus”, melyet Jehova Ezékiel jövendölése harmincegyedik fejezetében leírt, a dolgok ezen rendszerének ember alkotta politikai szerkezete szebben néz ki, mint bármi más. Amint Jehova az Ezékiel 31:8, 9-ben mondta, Isten kertjében „egyetlen más fa sem volt hozzá hasonló szépségben. Szép a mód, ahogyan alkottam [a szó szerinti cédrust, mely szemléltetésként van használva] lombozata teljében, és az igaz Isten kertjében Éden minden más fája folyton irigyelte őt.” A dolgok ezen egész világra kiterjedő politikai rendszere sok ágat hozott létre, hogy a bőséges árnyékot adó lombozatot megtartsa, hogy befedje és védje minden világi nemzet politikai szükségletét. Mindegyik fához hasonló nemzet világhatalom szeretne lenni, hogy minden más nemzet fölött uralmat gyakoroljon s így irigylésreméltó szervezet legyen.

 2. Hogyan mutatja ki az emberiség világa, hogy a „Libanonban levő cédrust” minden másnál szebbnek tekinti?

² Minden ember, aki hisz abban, hogy az ember képes magát Jehova Istentől függetlenül kormányozni, csodálja és a szépség csúcspontjának tekinti ezt a „Libanonban levő cédrust”! Ezt megállapítja minden józan gondolkodású ember, ha megfigyeli az egész világra kiterjedő nacionalizmust és nemzeti egyeduralmakért folyó heves törekvést. Ezzel együtt halad a világuralomra törő nemzeti tömbök részéről megnyilvánuló nagy hatalmi harc. Az államimádat világméreteket öltött. Megkövetelik ezt a föld minden lakosától. A jelképes „Libanonban levő cédrus” iránti e gonosz bámulat felér azzal az imádatszerű csodálattal, melyet a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések 13:3, 4, 15-ben találunk feljegyezve. Ott ezt olvassuk:

 3. Hogy ábrázolja a politikai állam imádatát a Jelenések 13:3, 4, 15?

³ „Az egész föld csodálattal követte a vadállatot. És imádták a sárkányt, mert hatalmat adott a vadállatnak, és imádták a vadállatot e szavakkal: ,Ki olyan mint a vadállat és ki harcolhat vele?’ És megengedték neki, hogy leheletet adjon a vadállat képmásának, úgyhogy a vadállat képmása mind beszéljen, mind megölesse mindazokat, akik nem akarják semmilyen módon imádni a vadállat képmását.”

 4. Miért nem vehetnek részt az ilyen imádatban az egy élő és igaz Isten imádói?

⁴ Az eljövendő dolgok e prófétai leírásában megfigyeljük, mennyire széles körben elterjedtté kellett válnia az egész földön a kikényszerített imádatnak. A véglet pedig, amely felé az emberiség imádata halad, nem Jehova Isten imádata, hanem egy földi teremtmény, és bálványszerű „képmásá”-nak imádata. Nos, akkor mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Részt vehetnének-e az ilyen teremtmény-imádatban az egy élő és igaz Isten imádói, holott Teremtőjük kizárólagos önátadást követel tőlük a maga számára? Nem! (2Móz 20:1-6) Ez a Teremtő magához szólva mondja a Biblia Amerikai Standard Változata szerint: „Én vagyok Jehova, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet faragott képeknek.” — És 42:8.

 5. Azokra az isteni szavakra való tekintettel ki az az ember, akinek példáját ma biztonságosan követhetjük? Miért?

⁵ A mai nacionalista szellemű világban személy szerint komolyan vesszük-e azokat a szavakat, noha több mint 2700 évvel ezelőtt hangzottak el? Ebben a tekintetben egy ember példáját mindenek előtt biztonságosan követhetjük: ez pedig Jézus Krisztus. Amikor Sátán, az Ördög, a jelképes Sárkány világuralmat kínált fel neki, cserébe a Sátán imádat egyetlen aktusáért, Jézus ezt válaszolta: „Jehovát, a te Istenedet imádd és egyedül neki végezz szent szolgálatot.” — Máté 4:8-10, UV.

 6. Hogy tekinti Isten a „Libanonban levő cédrust” és ezért milyen pályák között kell választanunk haladéktalanul?

⁶ Azáltal, hogy Jézus Sátánt visszautasította, kimutatta, hogy a jelképes „Libanonban levő cédrus” nem látszott „szépnek” számára. A dolgok e rendszere ember alkotta politikai szervezete nem látszott csábítóan „szépnek” és imádni valónak Krisztus igazi tanítványai számára sem mind a mai napig. Az igaz, hogy Jehova Isten a jelképes „Libanonban levő cédrus” „szépségét” a világ szempontjából írja le, neki azonban a „Libanonban levő cédrus” (fáraó, Egyiptom királya és sokasága) által jelképezett dolog nem látszik „szépnek”. A valóságban gonosz; amiért is ezt mondja: „Gonoszsága miatt kiűzöm őt.” (Ez 31:11, UV) Úgy tekintünk-e ma a jelképes „cédrusra” mint Jehova Isten, és hisszük-e, hogy az ő szava végső beteljesedése rövidesen biztosan bekövetkezik? Meggyőződésünk e dolgot illetően eldönti számunkra a kérdést: Haladjunk-e együtt a nemzetekkel és tartózkodjunk a jelképes „cédrus” alatt, vagy menjünk ki alóla haladéktalanul?

A „FA” ZUHANÁSA BIZONYOS

7, 8. Jehovának a „Libanonban levő cédrust” érintő mely határozata miatt szükséges részünkről a sürgős cselekvés?

⁷ Valóban sürgős helyes döntést hozni ebben a dologban. A jelképes „cédrus”-nak (fáraó és sokasága mai ellenképének) recsegő zuhanása bizonyos. Isteni határozat az, hogy ez az egész világot érintő, nagy fontosságú esemény megtörténjen. Miután leírja a jelképes „Libanonban levő cédrus” irigylésreméltó „szépségét”, az Ezékielnek adott prófécia így folytatódik:

⁸ „Ez az, amit a Szuverén Úr, Jehova mondott: ,Amiért magasra nőttél, úgyhogy fakoronája csúcsát még a felhők közé is nyújtotta és szíve magassága miatt felemelkedett, én is a nemzetek zsarnokának kezébe adom őt. Biztosan eljár ellene. Gonoszsága szerint kiűzöm őt. És idegenek, a nemzetek zsarnokai kivágják, s az emberek elhagyják őt a hegyeken; és minden völgyre biztosan lehullik lombja, ágai pedig eltöretnek a föld összes patakmedrei között. Árnyékából a föld összes népei lejönnek [a hegyről] és elhagyják őt. Ledöntött törzsén tartózkodnak majd az egek összes repülő teremtményei, ágain pedig biztosan ott lesz majd a mező minden vadállata; abból a célból, hogy egyetlen öntözött fa ne nőhessen magasra vagy ne emelje fakoronája csúcsát éppen a felhők közé, hogy a vízivók közül egy se álljon fel ellenük magasságában, mert őket mindnyájukat bizonnyal átadják a halálnak, a mélyen lent levő országnak, az emberek fiai között azokhoz, akik leszállnak a gödörbe.’” — Ez 31:10-14, UV.

 9. Hogy jelöli meg Jehova azokat, akik a „Libanonban levő cédrust” kivágják? Vajon befolyásolnia kellett volna megemlítésüknek az alatta védelmet kereső nemzeteket?

⁹ A felhőket karcoló, magasan fent a hegyoldalon álló „Libanonban levő cédrust” egy csapat favágónak kell kivágnia. ‚Lehetetlen!’ — mondhatnák az árnyéka alatt tartózkodó „népes nemzetek”, de Jehova Isten gondoskodik róla, hogy szavait végrehajtsák. Elküldi e jelképes „fa” ellen — ahogyan Ő nevezi — „a nemzetek zsarnokát”. Ez az összetett „zsarnok” olyan idegen nemzetekből tevődik össze, melyek nem tartózkodnak a jelképes „cédrus” alatt, azaz „idegenek, a nemzetek zsarnokai”. A „cédrus” alatt lakozó összes „népes nemzetek” nem lesznek képesek megakadályozni ezeket a nemzetközi zsarnokokat abban, hogy kivágják a fölöttük levő oltalmazó szervezetet. Mivel ezekre a favágókra „a nemzetek zsarnokai”, „a nemzetek kényurai” kifejezés van alkalmazva, már puszta megemlítésüknek is rémületet kellett volna kelteni a magas, hosszú ágú „cédrus” alatt tartózkodók szívében.

10. Ki volt a „nemzetek zsarnoka” a Jehova által felhasznált ítéletvégrehajtó fejsze, és végül mivel nem fenyegetett már a „cédrus”?

¹⁰ A mindenható Isten, aki nem hazudik, beteljesítette ezt a jövendölést az akkori idők jelképes cédrusán. Elküldte „fáraó, Egyiptom királya és . . . sokasága” ellen az újonnan felemelkedett világhatalmat, a babiloni birodalmat. Ez a „nemzetek zsarnoka” nem volt a fáraó és sokasága barátja, hanem számukra „idegenek”-ből volt összeállítva. Ezek az ellenségek úgy jártak el az egyiptomi „cédrussal” szemben, mint „a nemzetek kényurai”. Ezek zsarnoki módon arra készültek, hogy a világot uralmuk alá hajtsák, és Jehova ítéletvégrehajtói fejszeként használta fel őket a kezében. Amikor fáraó, Egyiptom királya és harci sokasága megkísérelt az ostromlott Jeruzsálem segítségére jönni Sedékiás király felhívására, a zsarnoki babiloniak visszaverték őket. Így i. e. 607-ben fáraó és hadereje tanúi voltak Jeruzsálem és szent temploma pusztulásának. Mintegy tizenhat év múlva Jehova Egyiptom földjét Nebukadnezár királynak adta viszonzásul, hogy isteni kezében ítéletvégrehajtóként szolgáljon. (Ez 29:17-20) Akkor fáraó erős karjait valóban összetörték helyrehozhatatlanul, s világuralommal többé soha nem fenyegetett már. — Ez 30:20-26.

11, 12. A nemzetek milyen félelmetkeltő blokkjára gondolunk, de miért nem ez a modernkori „nemzetek zsarnoka”, melyet Isten felhasznál?

¹¹ De mindez több mint két és félezer évvel ezelőtti történelem. Ami minket ma érdekel az, hogy ki a modern „nemzetek zsarnoka” és kik az „idegenek, a nemzetek kényurai”? Nemde a félelmetkeltő kommunista nemzetek blokkja?

¹² Határozott válaszunk erre: Nem! Mivel a kommunista nemzetek csakúgy, mint a liberális, demokratikus nemzetek, a jelképes „Libanonban levő cédrus” terpeszkedő ágai alatt tartózkodnak. Ők részei e világnak és a dolgok e rendszere ember alkotta szervezete szerint működnek. Nacionalisták és a politikai államot imádják, s arra hajlanak, hogy politikai ideológiájukkal és módszereikkel az egész földet uralják. Ezért nem várhatnánk tőlük a jelképes „Libanonban levő cédrus”, az ősi Egyiptom fáraójának és sokaságának modernkori ellenképe kivágását. Ők sohasem fogják saját magukat az ügyekből kizárni. A Dániel 11:40-től a 12:1-ig azt mutatja, hogy a többiekkel együtt ők is megfogatnak „a nyomorúság idején, amilyen nem volt, mióta nemzet kezdett lenni addig az ideig”.

13. Miért nem Jehova tanúi azok, akik felhasználtatnak arra, hogy olyan munkát végezzenek el, mint a nemzetek „zsarnoka” vagy „kényurai”?

¹³ Akkor hát ki lesz Jehova eszköze a még mindig az egész földet uralma alatt tartó jelképes „Libanonban levő cédrus” kivágására, aki olyan munkát fog végezni, mint Ezékiel próféta napjaiban a „nemzetek zsarnoka” vagy az „idegenek, a nemzetek kényurai”? Nem Jehova keresztény tanúi, akiknek létszáma ma mintegy kétmillió csupán, és a föld 210 országában élnek elszórtan. Ők nem zsarnokoskodók, nem kényurak és nem keltenek rémületet az emberek szívében, s ezért üldözik is őket nyíltan, mint tehetetlen, védtelen vallásos kisebbséget. Nem apró földi eszköz, hanem egy hatalmas mennyei eszköz az, melyet Jehova felhasznál.

14, 15. Kit fog akkor Jehova felhasználni, ahogy erre a Máté 24:29-31-ben Jézus rámutatott?

¹⁴ Jehova eszköze a megdicsőített Jézus Krisztus és mennyei angyalokból álló hadai. Napjaink keményfejű politikusai valószínűleg nevetnek ezen a gondolaton. De az ősi Asszíria királya, Szénakhérib is nevethetett volna azon az elképzelésen, hogy Jehova angyala egy éjszaka 185 000 embert öl meg nagyszerű csapataiból. (2Kir 19:35, 36) Így a „dolgok rendszere befejezésé”-ről szóló jövendölésében Jézus Krisztus ezt mondta:

¹⁵ „Az egek erői megrázkódnak. És akkor az Emberfia jele feltűnik az égen s akkor a föld összes törzsei siránkozva verik magukat és látják az Emberfiát eljönni az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. És kiküldi angyalait nagy trombitaszóval.” — Máté 24:29-31, UV.

16. Kinek a kezeibe adta Isten a „cédrust” és mindazokat, akik alatta keresnek menedéket, és mit kell tennünk, hogy ne pusztuljunk el vele együtt?

¹⁶ Jehova a „dolgok [egész] rendszerét” az alatta menedéket találó összes nemzetekkel együtt a Fia, Jézus Krisztus, az „uraknak Ura és királyoknak Királya” kezébe adta. Ő fogja mennyei angyalaival kivágni a szép kinézetű „Libanonban levő cédrust”. (Jel 11:15; 17:14; 19:11-16) Har—Magedonkor a „mindenható Isten nagy napja csatájában” aratott győzelem emlékeztetőjeként a földön fog feküdni a „Libanonban levő cédrus” „lezuhant törzse”, „fáraó, Egyiptom királya és . . . sokasága” modernkori ellenképe. (Jel 16:13-16) Ezek olyanok lesznek, mint akik a halálba mennek, „a mélyen lent levő országba”, igen, a sír-”gödörbe”. (Ez 31:14) A kérdés ez: Mi, akik a „dolgok rendszere” közepette élünk, akarunk-e velük együtt oda lemenni? Ha nem akarjuk, hogy ez történjen meg velünk, bizonyára ki kell mennünk annak a halálra ítélt „fá”-nak minden oltalmul és menedékül szolgáló része alól! Ne jelentse zuhanása a mi pusztulásunkat is!

GYÁSZ A „FA” ZUHANÁSA MIATT

17, 18. Az Ezékiel 31:15-17 szerint miért lesz rövidesen az egész világra kiterjedő gyász?

¹⁷ Rövidesen az egész világon gyászolni fognak valami felett, ami sokkal jelentékenyebb lesz, mint a szép libanoni cédrus zuhanása, amit az egész világ turistái csodáltak. Gyászolni fognak a dolgok világraszóló rendszerének és vezetőinek (az újkori fáraónak, Egyiptom királyának és az ő sokaságának) zuhanása felett. Ne legyünk bizonytalanságban ezt illetően, mert az isteni jövendölés tovább ezt mondja:

¹⁸ „Ez az, amit a Szuverén Úr, Jehova mondott: ‚Azon a napon, melyen leszáll a seolba, bizonyosan gyászt okozok. Miatta befedem a vizes mélységet [a végtelen mélységet, LXX], hogy visszatartsam özönléseit, és hogy sok víznek gátat vessek, és miatta Libanonba sötétséget hozok, és miatta a mező fái mind elalélnak. Zuhanásának hangjára bizonyosan megrázkódtatok nemzeteket, amikor leviszem a seolba azokkal, akik lemennek a gödörbe, és az országban mélyen lent, Éden minden fája, Libanon legválogatottabbjai, mindazok [a fák], melyek vizet isznak, megvigasztaltatnak. Vele ők maguk is leszállnak a seolba; a karddal levágottakhoz és azokhoz, akik magvaként árnyékában lakoztak a nemzetek közepette.’” — Ez 31:15-17, UV.

19. Mit mondott Jézus, mit csinálnak majd a föld összes törzsei az ő jövetelének „jele” láttán, és milyen tény rázkódtatja meg őket akkor?

¹⁹ Jehova Isten e szavai szellemének megfelelően helyesen mondta az Úr Jézus Krisztus, hogy a mennyei „jel”-re, amikor mint Jehova eszköze eljön, hogy Isten bosszúállását végrehajtsa a gonoszokon, a föld összes törzsei siránkozva verik majd magukat. (Máté 24:30) Jelek, melyek hangosabban beszélnek, mint Jehova keresztény tanúinak egész földre kiterjedő prédikálása, érzékeltetni fogják az összes földi törzsekkel, hogy a dolgok korai pusztulásra van ítélve. Végül meggyőződnek róla, hogy a rendszer fenntartására irányuló minden erőfeszítésük ellenére nem tudják megakadályozni bukását. Megrendülnek, amikor felismerik, hogy a pusztulás a menny és föld Teremtője kezétől származik. Bánkódni fognak, hogy az, amit fenséges alkata miatt mint valami „szépet” csodáltak, közeli megsemmisítéssel néz szembe. Küszöbön álló elveszítése nagy fájdalmat okoz nekik.

20. Hogy volt a jelképes „cédrus” jelentős „vízivó”?

²⁰ A törzsek, a nemzetek népei olyanok voltak a jelképes „Libanonban levő cédrus” számára, mint vizek, „vizes mélység” vagy végtelen mélység, melynek vizei csatornákon keresztül jutottak a dolgok ezen egész világra kiterjedő rendszere gyökereihez. A dolgok e rendszere gyökerei erősen felszívják azt, amivel az emberek hozzájárulhattak a rendszer virágzásban tartásához. E tekintetben a jelképes „Libanonban levő cédrus” jelentős vízivó volt. Hasonlít a hamis vallás világbirodalmához, Nagy Babilonhoz, amelyről úgy nyilatkoznak, hogy ,sok vizeken ül’. Nem szó szerinti vizek, hanem „a vizek, amelyeket láttál [a keresztény János apostol], ahol a parázna ül, népeket, sokaságokat, nemzeteket és nyelveket jelentenek” (Jel 17:1, 15) Ma a népek — a világ népessége — több mint négymilliárdra szaporodtak. Így a jelképes „Libanonban levő cédrus”-nak félelmetes „vizes mélység” áll rendelkezésére, melyet segítségül igénybe vehet.

21. Hogyan fogja Jehova visszatartani a jelképes áradatokat és visszafogni a sok vizeket a jelképes „cédrustól”?

²¹ Vajon a föld legnagyobb népessége képes lesz-e csupán a számbeli nagysága révén fenntartani a cédrushoz hasonló „dolgok e rendszerét”? Az úgynevezett „proletár” kormányzat, a tömegek részéről jövő kormányzat révén? Jehova, akinek szuverenitása az egész mennyre és földre kiterjed, azt mondja: „Nem!” Azt mondja, hogy „visszatartja áradatait” és a „sok víznek gátat vet”. (Ez 31:15) Hogyan lesz ez? Úgy, hogy — minden népes tiltakozás ellenére — levágatja ezt a jelképes „Libanonban levő cédrust”.

22. Milyen haszna lesz a ledöntött fatörzsnek a mélyen alatta levő „vizes mélység”-ből?

²² De ha egy fát kivágtak, mi haszna van a „lezuhant törzsnek” abból, hogy „vízmélység” van alatta? Áradatai vissza vannak tartva a ledőlt fatörzstől, amely el van vágva gyökérrendszerétől. A sok víz vissza van tartva a lezuhant faóriástól. Jehova akarata s nem az emberek akarata érvényesül! A római mondás: Vox populi, vox dei (Az emberek hangja Isten hangja) nem igaz.

23. Miért okoz megdöbbenést a cédrus Jehova által történő kivágása minden kisebb — a dolgok rendszerébe épült — szervezetnek?

²³ A „dolgok jelen gonosz rendszeré”-nek összeomlása, amit Jehova eszköze hajt végre, az egész világon megdöbbenést kelt, mert minden nemzetre, népre, törzsre és nyelvre ki fog hatni ez. Miért is ne? Amikor az egész rendszer Isten halálthozó csapása nyomán eltűnik, hogyan várhatná el akár egyetlen kisebb — az egész világra kiterjedő rendszerbe épült — szervezet is, hogy továbbra is fennmaradjon? (Gal 1:4) Ha minden fa közül a legnagyobbnak és legszebbnek nem engedélyezik, hogy fennmaradjon és uralma alatt tartsa az egész földet, hogyan számíthatnának fennmaradásukra az összes többi fák a cédrushoz hasonló rendszer védelme nélkül? „Elalélnak”, elvesztik eszméletüket, szívszélhűdést szenvednek. Ami elvárható tőlük, találóan szemléltetik Jehova szavai: „Miatta a mező fái mind elalélnak.” — Ez 31:15, UV.

24. A nemzetek megrázkódtatása a „Libanonban levő cédrus” lezuhanásakor mit jelent rájuk vonatkozóan?

²⁴ Figyelembe véve, hogy a „Libanonban levő cédrus” „fáraót, Egyiptom királyát és . . . sokaságát” ábrázolja, Jehova így folytatja: „Zuhanásának hangjára bizonyosan megrázkódtatok nemzeteket, amikor leviszem a seolba azokkal, akik lemennek a gödörbe.” (Ez 31:16, UV) Mintha a jelképes „Libanonban levő cédrus” zuhanása olyan nagy puffanást okozna, amely a földet megremegteti, és rengés-hullámait minden nemzethez eljuttatja. A „dolgok jelen gonosz rendszere” szuverenitását előnyben részesítő nemzetek megrázkódtatása egyben bukásukat, rombadöntésüket és elmozdításukat is jelenti. Így a területi követelések eltöröltetnek. A nemzeti szuverenitások eltűnnek. (Zsid 12:26, 27; Agg 2:6, 7) Ily módon kényszer következtében kell elhagyniuk az elbizakodott „Libanonban levő cédrust”. — Ez 31:12.

25. Mikor következik be az, hogy a nemzetek elhagyják a „Libanonban levő cédrust”?

²⁵ Mikor következik ez be? Egy háborús időszak folyamán. Nem a mozgósított nemzetek vetélkedő blokkjai közt nukleáris fegyverekkel vívott harmadik világháború, hanem „a mindenható Isten nagy napjának háborúja” folyamán, Har—Magedon csatamezején. A „kard” a hadviselés jelképe. A jelképes „Libanonban levő cédrus” hálótársává tétetik azoknak a nemzeteknek és világhatalmaknak, melyek kard által vesztek el. Erre hívja fel figyelmünket Jehova kijelentése: „És az országban, mélyen lent Éden minden fája, Libanon legválogatottabbjai és legjobbjai, mindazok [a fák], melyek vizet isznak, megvigasztaltatnak. Vele [a jelképes cédrus] ők maguk is leszálltak a seolba, a karddal levágottakhoz és azokhoz, akik magvaként árnyékában lakoztak a nemzetek közepette.” — Ez 31:16, 17, UV; görög Szeptuaginta (LXX); Szíriai Változat (Syriac Version); Rotherham.

26. Milyen értelemben lehet a „Libanonban levő cédrus” árnyékában lakozó nemzetekről mint „az ő magváról” beszélni?

²⁶ Magva, mely a „Libanonban levő cédrus” árnyékában, a nemzetek közepette lakozott, azokat a politikai, katonai nemzeti szervezeteket ábrázolja, melyek mint ivadék vagy leszármazott a „dolgok jelen gonosz rendszeréből” fejlődtek ki. Természetesen ezek a dolgok világi rendszere jótállása alatt növekedtek, illetve épültek fel. Sok ilyen nemzeti szervezet már elpusztult, leszállt a halálba, a mélyen lent levő országba, a halottak birodalmába, hogy léte kioltasson.

27. Hogyan lesznek megvigasztalva a nemzeti szervezetek, melyek a „Libanonban levő cédrus” zuhanásakor már a mélyen lent levő országban vannak?

²⁷ Ezek tehát már nem léteznek mint jelképes fák, noha a dolgok átfogó rendszere még mindig fennáll, egyre közeledve saját pusztulásához. Amikor végül kivágják és örökre lezuhan, ez nagy vigasztalás lesz minden más jelképes fának az országban mélyen lent, az általános „sírban”, a seolban vagy a halottak birodalmában. Mindnyájan tudjuk, hogy a „nyomorúság kedveli a társaságot”, ezek a jelképes „fák” pedig, melyeket már kivágott az erőszak „kardja”, nagyon örülnek majd a pompás „Libanonban levő cédrus” társaságának a halál állapotában. Megvigasztalódnak, ha látják, hogy a dolgok ezen világot uralma alatt tartó rendszere éppen olyan gyengének bizonyul, mint amilyenek ők voltak Jehova ítéletvégrehajtó „kardja” előtt. Hasonlítsd össze az Ésaiás 14:9-12-vel!

28. Ezek szerint milyen jövendőbeli „Isten kertjét” nem engedik meg a „Libanonban levő cédrusnak” beárnyékolni?

²⁸ Így a dolgok rendszere nem bizonyul erősebbnek, mint támogatói, akik védelmet nyújtó árnyékában keresnek menedéket. Jehova nem akarja, hogy a „Libanonban levő cédrus” beárnyékolja az ő igazi, szó szerinti „Isten kertjét”, amely helyre lesz állítva a földön Har-Magedon háborúja és Sátánnak, az Ördögnek, „a dolgok e rendszere istenének” megkötése és mélységbe vetése után. — 2Kor 4:4.

„SZÉPSÉGE” AZ EMBEREK SZEMÉBEN NEM MENTI MEG ŐT

29, 30. Milyen felvilágosítást ad Jehova azzal kapcsolatban, hogy hol lesz végül is a „dolgok e gonosz rendszere”, bár a Libanonban levő legszebb cédrushoz hasonlít?

²⁹ Az emberek hajlamosak teremtmények imádatára. Engedtek a szép, jelképes „fa”, a képletes „Libanonban levő cédrus” imádatának. A dolgok e világias rendszere szebbnek és kívánatosabbnak tekinti magát, mint Istennek a Messiás Jézus, Isten Fia kezében levő királyságát. Ó igen, ez a „dolgok jelen gonosz rendszere” az emberi szemek számára szépségben a torony magasságú „Libanonban levő cédrus”-hoz hasonlít. Mégis mit számít ez a libanoni, szó szerinti cédrus Plántálója számára? — mondja Ő a dolgok eme földgömböt körülvevő rendszerének:

³⁰ „,Kihez lettél így hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? [Ennek ellenére mi történik veled?] Bizonyosan levitetsz Éden fáival a mélyen lent fekvő országba. A körülmetéletlenek közepette fekszel majd le a karddal levágottakkal. Ez fáraó és egész sokasága’ — ez a Szuverén Úr, Jehova kijelentése.” — Ez 31:18, UV.

31. Vajon számít Jehovánál „fáraó és egész sokaságá”-nak önigazsága, s ezért kinek a sorsában osztozkodnak majd?

³¹ Az ősi időkben „fáraó és egész sokasága” valószínűleg alkalmazta a körülmetélkedést és ezért olyan tiszta és igazságos embereknek képzelték magukat, mint amilyenek az izraeliták, a héber Ábrahám leszármazottai voltak. „Fáraó és egész sokasága” azt gondolhatta, hogy sohasem fog a körülmetéletlen nemzetek és a föld világhatalmi sorsában osztozni és eltemettetni. De önelégültségük nem számított Jehova Istennél. Így kellő időben a Nílus országa, az ősi Egyiptom hámita uralma megszűnt. Ezért a „fáraó és egész sokasága” körülmetéltsége és ember alkotta szervezetének világias szépsége nem mentette meg más kisebb szervezetek sorsától.

32. Hogyan megy át ez a „szép” dolgok rendszere „fáraó és sokaságához” hasonló tapasztalatokon és miért?

³² Jehova, a Szuverén Úr elrendelte az ítélet végrehajtását „fáraón és egész sokaságán” eszköze által, és hogy az összes többi tisztátalan emberi halottak között találjanak helyet. Rossz politikai szervezet volt az övék, és — mondta Jehova — „gonoszsága miatt kiűzöm őt”. (Ez 31:11) Hasonlóan cselekszik a modernkori „fáraóval és egész sokaságával”. Jehova Isten helytelenítette a dolgok e rendszerét, amelyet fáraó és sokasága szemléltetett. Ő kinyomozza a benne levő gonoszságot, tekintet nélkül arra, mily „szép”-nek tűnhet ez az emberi imádók világa előtt. Megérdemelte, hogy a kiemelkedően szép „Libanonban levő cédrus”-hoz hasonlóan bánjanak vele, azaz, hogy a „mindenható Isten nagy napja háborújának” „kardja” Har-Magedenkor kivágja. (Jel 16:13-16) Zuhanásakor a föld összes nemzetei megrázkódnak, tudva azt, hogy nem állhatnak fenn tovább mint a „dolgok rendszerének” egész világa. Mivel makacsul Isten messiási királysága útjában áll, kivágattatik.

MOST A HELYES CSELEKVÉS SÜRGŐS!

33. Milyen értelemben „fekszik” most a fejsze a szép „Libanonban levő cédrus” „gyökerénél?

³³ Miként Alámerítő János mondta napjaiban a dolgok zsidó rendszeréről: „A fejsze már a fák gyökerénél fekszik; minden fa tehát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik”, így van ez a jelképes „Libanonban levő cédrussal” is. (Máté 3:10) Jehova ideje közel van az „idegenek, a nemzetek kényurai” számára, hogy használják a fejszét, a „dolgok jelen gonosz rendszerén”. Zuhanása egyre jobban közeledik. Minden „szépsége” ellenére — az emberiség világa szemében — nem Jehova ültetése s nem része Jehova szervezetének. Sátán, az Ördög szervezetének látható része. „Gonoszsága miatt kiűzöm őt”, mondja Jehova. — Ez 31:11, 12, UV.

34. A „dolgok jelen gonosz rendszere” tisztviselői kinek a „magva”?

³⁴ A dolgok e gonosz rendszerében „fáraó, Egyiptom királya és . . . sokasága” jelenkori ellenképei most már több mint négyezer éve működnek Nimród napjai ősi Babilona megalapítása óta. Ezeket a világi kormányzati elemeket nem a Szuverén Úr, Jehova helyezte hivatalukba. Ők nem a mennyei Atya „magva” vagy ivadéka; ők nem Isten „asszonyának” magva, amellyel kapcsolatban azt a reménytkeltő ígéretet tette az eredeti „Éden kertjében”. Ők inkább a nagy kígyó „magva”, azaz Sátán, az Ördög „magva”. (1Móz 3:15) Ez keményen hangozhat, azonban tökéletes kapcsolatban van a Jézus kora ellenálló embereinek mondott szavaival: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől származtok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok tenni. Az embergyilkos volt kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert igazság nincs benne.” (Ján 8:44, UV) Isten nagy ellenfelének modernkori „magva” nem szolgálja inkább Istent, mint az ősi fáraó és sokasága tette. Mint szellemi „Egyiptom”, hasonlít hozzájuk. — Jel 11:8.

35. Az előbb említett kinyilatkoztatott tények világosságánál mit tegyünk ebben a veszélyes időben, és hogy tehetünk így?

³⁵ E kinyilatkoztatott tények világosságánál és tekintettel Ezékielnek a „Libanonban levő cédrusra” vonatkozó próféciája küszöbön álló beteljesedésére, milyen tennivaló hárul ránk? Mit áll érdekünkben tenni? Mit kell tennünk e veszélyes időben? Ezt: Gyertek ki az alól a jelképes „fa” alól! Közülünk senki nem szeretne maradandó kárt szenvedni zuhanása által. El kell tehát hagynunk a „dolgok jelen gonosz rendszerét” az ellenképi „fáraót, Egyiptom királyát és sokaságát”. Jehova szervezete oldalára kell állnunk. Élettelenek voltunk e szervezet irányában, amíg részei voltunk a bűnösök világának. „Halottak voltunk [mi] a törvényszegésekben és bűnökben [mi] egy időben jártunk a dolgok világi rendszere szerint, a levegő hatalmasságainak uralkodója [Sátán, az Ördög] szerint.” (Ef 2:1, 2, UV) Fel kell hagynunk azzal, hogy a „dolgok e világias rendszere” szerint járjunk. Nem szabad továbbra is az előképes „fáraó és egész sokasága” védelmező árnyéka alatt tartózkodnunk.

36. Ha egyszer már kijöttünk Sátán látható szervezete alól, hogyan figyeljünk az Ésaiás 31:1 tanácsára?

³⁶ Ha egyszer már kijöttünk Isten nagy ellenfelének látható szervezete alól, ne folyamodjunk megint hozzá segítségért és védelemért. A józan ész és az isteni bölcsesség útja számunkra az, ha figyelünk az ihletett szavakra: „Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba segítségért, azoknak, akik egyszerű lovakban bíznak és bizalmukat harci szekerekbe vetik, mert számuk sok, és paripákba, mert igen erősek, de akik nem néztek Izrael Szentjére és nem keresték magát Jehovát.” — És 31:1, UV.

37, 38. Milyen figyelmeztető példánk van erről a zsidó maradék részéről, akik Jeruzsálem pusztán hagyása után hátramaradtak?

³⁷ Figyelmeztető példával rendelkezünk, mely szerint balgaság volna segítségért folyamodni Egyiptomhoz, mivelhogy halálra van ítélve. Ezékiel a jövendölést fogsága tizenegyedik évében, a harmadik hónap első napján kapta. (Ez 31:1) A negyedik hónap kilencedik napján (i. e. 607. Tamuz hó 9) a babiloni „nemzetek zsarnoka” elfoglalta Jeruzsálemet. A következő hónapokban lerombolták a várost és az életben maradottak legnagyobb részét száműzetésbe vitték Babilonba. A hetedik (i. e. 607. Tisri) hónapban a hátramaradottak fölé rendelt kormányzót meggyilkolták.

³⁸ Félelmükben, hogy mit tehetnek most velük a babiloniak, a zsidóknak ez a maradéka elhatározta, hogy elhagyja Júda földjét, lemegy Egyiptomba menedékért a jelképes „Libanonban levő cédrus” alá. Jeremiás ez ellen adott tanácsot. Figyelmeztetett, hogy Babilon királya meghódítja majd Egyiptomot s így mindenféleképpen az ő hatalma alá kerülnek. A zsidó maradék figyelmen kívül hagyta Jeremiás intését és lemenekült Egyiptomba, ahová magukkal vitték Jehova prófétáját. Egyiptom azonban cserbenhagyta őket, mert néhány évvel később Babilon királya valóban birodalmához csatolta Egyiptom földjét. Egyiptom, miként a múltban, most ismét cserbenhagyta a hitetlen zsidókat. Isten Igéje azonban nem vallott kudarcot. — 2Kir 25:1-26; Ez 29:17-20; Jer 40:7–43:13.

39. Mi tehát az emberiség reménysége és miért?

³⁹ A dolgok világi rendszere most utolsó napjait éli. Miként az ősi Egyiptom cserbenhagyta a jelképes „Libanonban levő cédrus” hosszú ágai alatt menedéket keresőket, úgy fogja ő is cserbenhagyni azokat, akik bizalmukat belé helyezik és továbbra is lemennek hozzá, hogy hadi és gazdasági erőforrásaival támogassa őket. A világ földi ügyei fölött gyakorolt uralmát ki kell vágni. Jehova bekövetkező királysága — királyi Fia, Jézus Krisztus által — fogja kivágni őt. Ebben az Isten királyságában van az emberiség reménysége, mert a dolgok egy új és igazságos rendszerét hozza el, amely valóban „szép” lesz. Helyreállítja „Isten kertjét”, a szó szerinti édeni paradicsomot a földön, s dicsőségével és szépségével az egész földet díszruhába öltözteti.

40. Miért nem ajánlatos számunkra a világgal való közösség, de mit jelent számunkra olyanoknak lenni, mint Jézus és apostolai?

⁴⁰ A reménytelen világhelyzetre való tekintettel nem maradhatunk továbbra is kapcsolatban a pusztulásra ítélt istentelenek világával és a dolgok gonosz rendszerével. Ha szeretnénk osztozni az örökké való áldásokban, melyeket Jézus Krisztus képes alattvalóinak adományozni, akkor olyanoknak kell lennünk — szavai szerint —, mint Ő és apostolai voltak: „Ők nem részei a világnak, éppen úgy, ahogy én sem vagyok része a világnak.” (Ján 17:14, 16) Ha tehát nem vagyunk része „az istentelen emberek e világának”, nem pusztulunk el vele együtt. (2Pét 2:5; 3:6) Megmentésben részesülünk, hogy örökös lakóhelyet kapjunk a dolgok igazságos, új rendszere alatt, amelyben nem fáraó és sokasága, hanem Jézus Krisztus és megdicsőített társörökösei szolgálnak majd mint Isten királyai és papjai az emberiség megáldására. — Jel 20:4, 6.