Tudtad?

Volt oka rá Poncius Pilátusnak, hogy féljen a császártól?

Amikor a zsidó vezetők el akarták érni, hogy a római kormányzó, Poncius Pilátus kivégezze Jézust, ezt mondták neki: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja” (János 19:12). A római „császár”, akit ők említettek, Tiberius volt. Vajon okkal félt Pilátus tőle?

Milyen ember volt Tiberius császár? Már évekkel Jézus tárgyalása előtt olyan ember hírében állt, „akit nyilvánvalóan csak a saját vágyainak a kielégítése érdekel, és ezeket egyre perverzebb módon éli ki” – írja egy enciklopédia (The New Encyclopædia Britannica). Paranoiás félelmében megkínoztatott és kivégeztetett bárkit, akit csupán gyanúsítottak az árulással. „Ha hihetünk az akkori történetíróknak – jegyzi meg az előbb idézett enciklopédia –, a szadisztikus és perverz szórakozásokat kedvelte. Még a legnagyobb jóindulattal is csak azt lehet mondani róla, hogy szinte bármikor, bárkit kegyetlenül meggyilkoltatott.”

Tiberius hírneve tehát jócskán szerepet játszhatott abban, hogy Pilátus úgy döntött, enged a zsidó vezetők akaratának, és elrendeli Jézus kivégzését (János 19:13–16).

Miért mosta meg Jézus az apostolai lábát?

Az ókori Izraelben sok átlagember mezítláb végezte a mindennapi tevékenységeit. Azok, akik lábbelit hordtak, sarut viseltek. Ez nem volt több egy talprésznél, amelyet szíjjal a lábfejhez és a bokához erősítettek. Mivel az utak és a mezők porosak és sárosak voltak, elkerülhetetlenül bepiszkolódott az utazók lába.

Ezért hát az volt a szokás, hogy amikor valaki belépett egy házba, levette a saruját. A vendégszeretet megkívánta, hogy megmossák a látogató lábát. Ezt a feladatot a házigazda vagy egy szolga végezte el. A Bibliában számos helyen olvashatunk erről a mindennapos szokásról. Például Ábrahám ezt mondta a sátrához érkező látogatóknak: „Kérlek titeket, hadd hozzanak nektek egy kis vizet, és mossák meg a lábatokat, s telepedjetek le a fa alá. Én pedig hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdítsétek szíveteket” (1Mózes 18:4, 5; 24:32; 1Sámuel 25:41; Lukács 7:37, 38, 44).

Ennek ismeretében megérthetjük, miért mosta meg Jézus a tanítványai lábát, mikor megtartotta velük az utolsó pászkáját. A helyszínen nem volt házigazda vagy szolga, hogy ellássa a feladatot, és nyilvánvalóan egyik tanítvány sem jelentkezett erre. Jézus azzal, hogy hozott egy tál vizet és egy törülközőt, és megmosta, majd megtörölte az apostolai lábát, szeretetre és alázatra tanította őket (János 13:5–17).