Megtanulta, mennyire fontos megbocsátani

 1. Miért roskad magába Péter?

PÉTERT szörnyű érzés fogja el, amikor a tekintete összetalálkozik Jézuséval. Talán csalódottságot, netán rosszallást lát a szemében? Nem tudjuk pontosan, az ihletett feljegyzés mindössze ennyit ír: „Az Úr megfordult, és rátekintett Péterre” (Luk 22:61). Az viszont biztos, hogy Péter ebben a pillanatban döbben rá, milyen súlyos hibát követett el: megtagadta szeretett Urát, noha váltig állította, hogy soha nem fog így tenni. Igen, minden úgy történt, ahogy Jézus mondta. A felismeréstől Péter teljesen magába roskad, talán soha életében nem érezte még magát ennyire lesújtva. Ez a pillanat örökre nyomot hagy benne.

 2. Mit kell megtanulnia Péternek, amit nekünk is fontos megértenünk?

² Péter helyzete nem reménytelen. Mivel erős a hite, helyrehozhatja a hibáját, és megtanulhatja az egyik legfontosabb leckét Jézustól, azt, hogy mit jelent megbocsátani. Ezt nekünk is fontos megértenünk, ezért kísérjük figyelemmel, min ment keresztül Péter.

3–4. a) Mit kérdezett Péter Jézustól, és mit gondolhatott magáról? b) Hogyan mutatott rá Jézus, hogy Pétert befolyásolta a körülötte élők gondolkodása?

³ Körülbelül hat hónappal korábban, amikor Jézus Kapernaumban járt, Péter ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még hétszer is?” Mivel akkoriban a vallásvezetők úgy tartották, hogy csak háromszor kell megbocsátani, Péter valószínűleg nagyvonalúnak gondolta magát. De Jézus így válaszolt: „nemhogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (Máté 18:21, 22).

⁴ Vajon azt akarta ezzel mondani, hogy Péter számolgassa az ellene elkövetett vétkeket? Nem. Azzal, hogy Jézus a hét helyett hetvenhetet mondott, azt fejezte ki, hogy a szeretet nem szab határt annak, hányszor kell megbocsátani (1Kor 13:4, 5). Rámutatott, hogy Pétert a körülötte élő emberek szívtelensége és irgalmatlansága befolyásolja, akik jóformán könyvelést vezetnek arról, hányszor bocsátanak meg. Isten azonban azt szeretné, ha mindig nagylelkűen megbocsátanánk másoknak. (Olvassátok fel: 1János 1:7–9.)

 5. Mikor értjük meg igazán, hogy mennyire fontos megbocsátani?

⁵ Péter nem ellenkezett, de vajon megértette, hogy valójában mit jelentenek Jézus szavai? A legtöbben akkor döbbenünk rá a megbocsátás fontosságára, amikor nekünk van rá szükségünk. Ezért kanyarodjunk vissza a Jézus halálához vezető eseményekhez. Látni fogjuk, hogy ezekben a nehéz órákban Péter sok hibát követett el, ami miatt Jézus bocsánatára szorult.

 6. Mit tett Péter, amikor Jézus példát akart adni az apostolainak az alázatban, ennek ellenére hogyan bánt vele Jézus?

⁶ Jelentőségteljes este volt, Jézus földi életének utolsó éjszakája. Jézus még sok mindent szeretett volna tanítani az apostolainak, köztük azt, hogy legyenek alázatosak. Ezért példát mutatott nekik, megmosta a lábukat, elvégezte azt a feladatot, melyet rendszerint a legalacsonyabb rangú szolgára bíztak. Péter először nem tartotta helyesnek Jézus tettét, nem engedte, hogy megmossa a lábát. Utána viszont arra kérte, ne csak a lábát, hanem a kezét és a fejét is mossa meg. Jézus nem vesztette el a türelmét, hanem higgadtan elmagyarázta, mi a jelentősége annak, amit tesz (Ján 13:1–17).

7–8. a) Mivel tette újból próbára Péter Jézus türelmét? b) Miben nyilvánult meg, hogy Jézus kedves és megbocsátó?

⁷ Ám nem sokkal ezután Péter újból próbára tette Jézus türelmét. Az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy melyikük a legnagyobb. Nyilván Péter is belefolyt ebbe a büszkeségből fakadó, szégyenteljes vitába. Jézus mégis kedvesen igazította helyre a tanítványokat, mi több, megdicsérte őket azért, hogy hűségesen ragaszkodnak hozzá. Ugyanakkor megjövendölte, hogy mindegyikük el fogja hagyni. Péter kijelentette, hogy ő még az élete árán is ki fog tartani Jézus mellett. Ezzel szemben Jézus megjövendölte, hogy még aznap éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, Péter háromszor meg fogja tagadni őt. Péter azonban azzal dicsekedett, hogy még ha a többiek mind elhagyják is Jézust, ő hűségesen kitart mellette (Máté 26:31–35; Márk 14:27–31; Luk 22:24–28; Ján 13:36–38).

⁸ Vajon Jézus kijött a sodrából? Nem, sőt, még ekkor is a jót kereste apostolaiban. Bár tudta, hogy Péter cserben fogja hagyni, mégis ezt mondta neki: „könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és te, ha majd egykor visszatérsz, erősítsd a testvéreidet” (Luk 22:32). Bízott abban, hogy Péter meg fogja bánni a hibáját, és hűségesen szolgálja tovább Istent. Milyen kedves és megbocsátó volt Jézus!

9–10. a) Miért kellett Jézusnak helyreigazítania Pétert a Gecsemáné-kertben? b) Mire emlékeztet minket Péter példája?

⁹ Később a Gecsemáné-kertben Pétert többször is helyre kellett igazítani. Jézus megkérte Pétert, Jakabot és Jánost, hogy kitartóan virrasszanak, mialatt ő imádkozik. Jézus gyötrődött lelkileg, és támogatásra lett volna szüksége, de Péter és a többiek újra meg újra elaludtak. Ám Jézus megértő volt velük, és kedvesen így szólt: „A szellem persze buzgó, de a test gyenge” (Márk 14:32–41).

¹⁰ Nem sokkal ezután kardokkal és dorongokkal felfegyverkezett emberek jöttek a kertbe, fáklyákkal a kezükben. Ebben a helyzetben óvatosnak és megfontoltnak kellett volna lenni, ám Péter kardot rántott, és levágta Málkusnak, a főpap rabszolgájának a fülét. Jézus türelmesen helyreigazította Pétert, begyógyította Málkus sebét, és elmagyarázta, hogy a követői nem folyamodhatnak erőszakhoz (Máté 26:47–55; Luk 22:47–51; Ján 18:10, 11). Péter sok hibát követett el, ami miatt Jézus bocsánatára szorult. Példája arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian sokszor vétkezünk. (Olvassátok fel: Jakab 3:2.) Mindennap szükségünk van Isten megbocsátására. Ám ezen az éjszakán Péter még súlyosabb hibát követett el.

11–12. a) Miért nem mondhatjuk, hogy Péter gyáva volt? b) Miben vallott kudarcot Péter?

¹¹ Jézus azt mondta a felfegyverkezett embereknek, hogy ha érte jöttek, az apostolait hagyják elmenni. Péter kétségbeesetten nézte végig, hogy a csőcselék megkötözi Jézust. Majd a többi apostollal együtt ő is elmenekült.

¹² Jánossal menekülés közben megállt, valószínűleg a korábbi főpap, Annás házának a közelében. Jézust először Annás házába vitték kihallgatásra, és amikor elvezették onnan, Péter és János követte, de csak „jókora távolságból” (Máté 26:58; Ján 18:12, 13). Péter nem volt gyáva, bátorság kellett hozzá, hogy kövesse Jézust, ugyanis a csőcseléknél fegyverek voltak, ráadásul az egyik férfit meg is sebezte. Ám ahhoz nem volt elég bátor, hogy kitartson Jézus mellett, noha korábban azt mondta, hogy meghalni is kész érte (Márk 14:31).

13. Hogyan lehetünk Krisztus igaz követői?

¹³ Péterhez hasonlóan sokan „jókora távolságból” követik Krisztust, vagyis úgy, hogy mások ne vegyék észre. De ahogyan később maga Péter írta, csak úgy lehetünk Krisztus igaz követői, ha a lehető legszorosabban követjük a nyomdokait, függetlenül a következményektől. (Olvassátok fel: 1Péter 2:21.)

14. Mit tett Péter, mialatt Jézust kihallgatták?

¹⁴ Péter óvatosan követte Jézust, mígnem eljutott Jeruzsálem egyik legelőkelőbb házáig, Kajafásnak, a gazdag és nagy hatalmú főpapnak az otthonáig. A nagyobb házak közepén általában udvar volt, melybe az utcáról egy kapun lehetett belépni. Péter a kapuhoz ment, de nem engedték be. Viszont János, aki ismerte a főpapot, és már korábban bejutott, beszélt a kapuőrrel, hogy engedje be Pétert. Úgy tűnik, Péter és János nem maradtak együtt, és Péter nem próbált meg bejutni a házba, hogy Jézus mellett lehessen. Mivel csípős hideg volt, az udvaron lobogó tűz mellett melegedett a rabszolgákkal és hivatalszolgákkal. A tárgyalásra egymás után érkeztek a Jézus ellen valló hamis tanúk (Márk 14:54–57; Ján 18:15, 16, 18).

15–16. Hogyan teljesedett be, amit Jézus előre megmondott?

¹⁵ A lány, aki beengedte Pétert, a tűz fényénél felismerte, és vádlón így szólt hozzá: „Te is a galileai Jézussal voltál!” Péter ijedtében letagadta, hogy ismeri Jézust, sőt, úgy tett, mintha nem értené, miről beszél a lány. A kapuhoz húzódott, megpróbált észrevétlen maradni, de egy másik lány meglátta, és az előzőhöz hasonlóan ezt mondta: „Ez a názáreti Jézussal volt.” Péter erre esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” (Máté 26:69–72; Márk 14:66–68). Miután másodszor is megtagadta Jézust, valószínűleg kakaskukorékolás hallatszott, de Péter annyira zaklatott volt, hogy nem jutott eszébe, mit mondott Jézus csupán néhány órával korábban.

¹⁶ Péter továbbra is szeretett volna észrevétlen maradni, de kis idő elteltével az udvaron álldogáló emberek odamentek hozzá. Az egyik férfi, aki rokona volt Málkusnak, annak a rabszolgának, akit Péter megsebesített, ezt kérdezte tőle: „Nem láttalak én téged vele a kertben?” Péter győzködni kezdte őket, hogy tévednek, megesküdött, hogy nem ismeri Jézust, és valószínűleg kijelentette, hogy átkozott legyen, ha hazudik. Alighogy kimondta ezeket a szavakat, a kakas újból kukorékolt (Ján 18:26, 27; Márk 14:71, 72).

17–18. a) Mit tesz Péter, mikor rádöbben, hogy szörnyű hibát vétett? b) Mi járhat Péter fejében?

¹⁷ Jézus az imént lépett ki az udvarra néző erkélyre. Ahogy a bevezetőben olvastuk, tekintete összetalálkozik Péterével. Péter ekkor döbben rá, milyen szörnyű hibát vétett. Letörve kimegy az udvarról. A telihold már lemenőben van. Péter könnyes szemmel bolyong a város utcáin, a házak körvonalai összemosódnak előtte. Az érzések elhatalmasodnak rajta, és keserves zokogásban tör ki (Márk 14:72; Luk 22:61, 62).

¹⁸ Ha súlyos hibát követünk el, úgy érezhetjük, hogy nem lehet nekünk megbocsátani. Alighanem Péternek is ez jár a fejében. De csakugyan megbocsáthatatlan, amit tett?

19. Milyen érzések kavarognak Péterben, de honnan tudjuk, hogy nem uralkodik el rajta a keserűség?

¹⁹ Ami ezután történik, mérhetetlen fájdalmat okoz Péternek. Jézus gyötrelmes órákat él át, majd kivégzik. Mennyire bánthatja Pétert a lelkiismerete, hogy szomorúságot okozott Jézusnak a halála napján. Bár mélységesen lehangolt, nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a keserűség. Ezt onnan tudjuk, hogy hamarosan ismét Jézus többi tanítványával van (Luk 24:33). Az apostolok kétségkívül sajnálják, hogy magára hagyták Jézust azon a szörnyű éjszakán, de erőt merítenek egymás társaságából.

20. Miért mondhatjuk, hogy Péter bölcs döntést hozott?

²⁰ Péter az élete egyik legbölcsebb döntését hozta meg. Ha mindent megteszünk, hogy helyrehozzuk a hibánkat, Isten megbocsát nekünk, bármilyen súlyos hibát vétettünk is. (Olvassátok fel: Példabeszédek 24:16.) Péter hitének a szilárdságát mutatta, hogy bár mélységesen lehangolt volt, a testvérei társaságában keresett vigaszt. Amikor szomorúság vagy bűntudat gyötör minket, lehet, hogy nem vágyunk mások társaságába, de veszélyes elszigetelni magunkat (Péld 18:1). Az a legbölcsebb, ha közel maradunk a hittársainkhoz, és igyekszünk helyreállítani az Istennel ápolt kapcsolatunkat (Héb 10:24, 25).

21. Mivel Péter együtt van a többi tanítvánnyal, miről értesül?

²¹ Mivel Péter együtt van a hittársaival, értesül a megdöbbentő hírről, hogy Jézus teste eltűnt a lezárt sírból. Jánossal a sírhoz fut. János, aki valószínűleg fiatalabb, elsőként ér oda, és bár a sír nyitva van, nem megy be. Nem így Péter! Noha a futástól kifulladt, nyomban bemegy, és látja, hogy a sír csakugyan üres (Ján 20:3–9).

22. Mi oszlatja el Péter szomorúságát és kétségeit?

²² Vajon elhiszi Péter, hogy Jézus feltámadt? Nem, annak ellenére sem, amit néhány asszony mondott, ugyanis beszámoltak a tanítványoknak arról, hogy angyalok jelentek meg nekik, és közölték velük, hogy Jézus feltámadt (Luk 23:55–24:11). De a nap végére Péter minden szomorúsága és kétsége tovaszáll, mivel megbizonyosodhat arról, hogy Jézus feltámadt, és most hatalmas szellemszemély. Mielőtt Jézus megjelenik az apostolainak, külön figyelmet fordít Péterre. Az apostolok erről így számolnak be: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” (Luk 24:34). Pál apostol később hasonlóképp írta le, mi történt ezen a különleges napon: „[Jézus] megjelent Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek” (1Kor 15:5). Pétert Kéfásnak és Simonnak is nevezték, ami megerősíti, hogy Jézus aznap külön megjelent neki.

23. Hogyan meríthet erőt Péter esetéből, aki bűnt követ el?

²³ Jézus és Péter találkozása biztosan megható volt, ám a Biblia nem ismerteti velünk a részleteket. Péter bizonyára nagyon örült annak, hogy ismét láthatja szeretett Urát, és elmondhatja neki, mennyire sajnálja, amit tett. Az volt a szíve vágya, hogy Jézus megbocsásson neki. Semmi kétségünk afelől, hogy Jézus örömmel megbocsátott Péternek. Ha bűnt követünk el, emlékezzünk Péter esetére. Soha ne gondoljuk azt, hogy Isten nem tud nekünk megbocsátani. Jézus ugyanúgy bánt az emberekkel, mint égi Atyánk, aki „bővelkedik a megbocsátásban” (Ézs 55:7).

24–25. a) Mondd el, hogyan telik Péter éjszakája a Galileai-tengeren! b) Mit vált ki Péterből Jézus csodája?

²⁴ Az apostolok Jézus utasításának megfelelően Galileába mennek, hogy találkozzanak vele. Amikor megérkeznek, Péter kimegy a Galileai-tengerre halászni. Többen is csatlakoznak hozzá. Mivel Péter szinte az egész életét a vízen töltötte, a csónak deszkáinak recsegő hangja, a hullámok csapkodása és a hálók érdes tapintása jó érzéssel tölti el. De ezen az éjszakán semmit nem fognak (Máté 26:32; Ján 21:1–3).

²⁵ Hajnalban a partról valaki odakiált nekik, hogy vessék ki a hálóikat a csónak másik oldalán. Ekkor nagyon sok halat fognak, összesen 153-at. Péter rájön, ki van a parton. A vízbe ugrik, és kiúszik hozzá. Jézus faszénen sült hallal várja a barátait, és aztán Péterhez fordul (Ján 21:4–14).

26–27. a) Mire ad lehetőséget Jézus Péternek háromszor is? b) Hogyan bizonyítja Jézus, hogy megbocsátott Péternek?

²⁶ Jézus ezt kérdezi Pétertől: „jobban szeretsz-e engem ezeknél?” Nyilvánvalóan a tömérdek halra mutat, amit éppen most fogtak ki. Vajon Péter jobban szereti a halászatot, mint Jézust? Háromszor tagadta meg Urát, és most lehetőséget kap tőle, hogy a barátai jelenlétében háromszor is megerősítse, hogy szereti őt. Amikor Péter ezt megteszi, Jézus elmondja neki, hogyan fejezheti ki a szeretetét: úgy, hogy a szent szolgálatot helyezi az első helyre, legelteti, erősíti és terelgeti Krisztus nyáját, azaz a hűséges követőit (Luk 22:32; Ján 21:15–17).

²⁷ Jézus így megerősíti, hogy ő és az Atyja továbbra is értékesnek tartja Pétert. Péter fontos feladatokat fog ellátni a Krisztus irányítása alatt álló gyülekezetben. Milyen jól bizonyítja ez, hogy Jézus megbocsátott neki! Péter biztosan hálás volt Jézus könyörületéért, és megtanulta, milyen fontos megbocsátani.

28. Miért mondhatjuk, hogy Péter méltó lett a nevéhez?

²⁸ Péter hűségesen ellátta a megbízatását. Erősítette a testvéreit, ahogy Jézus a halála előtti estén meghagyta neki. Kedves és türelmes pásztora volt Krisztus követőinek. A férfi, akit Simonnak hívtak, méltó lett ahhoz a névhez, melyet Jézustól kapott: Péter, a Szikla. Igen, Péter hűséges, megbízható, szilárd keresztény volt, aki mindig jóra ösztönözte a hittársait. Erről tanúskodik az általa írt két, kedves hangvételű levél, mely a Biblia értékes részét képezi. Levelei azt is bizonyítják, hogy örökre megtanulta Jézustól, milyen fontos megbocsátani. (Olvassátok fel: 1Péter 3:8, 9; 4:8.)

29. Hogyan követhetjük Péter és Jézus példáját?

²⁹ Bárcsak mi is megértenénk, mennyire fontos megbocsátani! Mindennap imádkozunk Istenhez, hogy bocsássa meg a vétkeinket? Elhisszük, hogy Isten megbocsát nekünk, és így tisztán állhatunk előtte? Mi készek vagyunk megbocsátani másoknak? Ha igen, akkor olyan hitünk van, mint Péternek, és olyan irgalmasak vagyunk, mint Jézus.