Éjjel tanítja Nikodémuszt

I. sz. 30 pászkájának idején Jézus feltűnő jeleket és csodákat tesz Jeruzsálemben. Ezért sokan hisznek benne. Egy farizeusra, Nikodémuszra mindez mély benyomást tesz. Ő a zsidó legfelsőbb bíróságnak, a szanhedrinnek a tagja. Szeretne többet megtudni, ezért sötétedés után elmegy Jézushoz. Azért megy az éj leple alatt, mert feltehetően attól tart, hogy csorbát szenved a hírneve más zsidó vezetők előtt, ha meglátják őt.

Nikodémusz ezt mondja: „Rabbi, tudjuk, hogy olyan tanító vagy, akit Isten küldött, mert senki sem tehet olyan jeleket, amilyeneket te teszel, csak ha vele van az Isten.” Válaszában Jézus elmondja, hogy aki Isten királyságába szeretne bejutni, annak újra kell születnie (János 3:2, 3).

Nikodémuszban felmerül a kérdés, hogy hogyan születhet újra valaki. Ezt kérdezi: „Talán bemehet másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?” (János 3:4).

Nem, Jézus nem így érti. A következőképpen magyarázza: „ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába” (János 3:5). Amikor Jézus megkeresztelkedett és a szent szellem leszállt rá, akkor ő újraszületett „víztől és szellemtől”. Keresztelkedésekor egy kijelentés is elhangzott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem” (Máté 3:16, 17). Ezzel Isten kijelentette, hogy Jézus a szellemi fiává lett azzal a kilátással, hogy részese lesz az égi királyságnak. Később, i. sz. 33 pünkösdjén a szent szellem más megkeresztelt személyekre is ki fog töltetni, így ők is újraszületnek, és Isten szellemtől született fiai lesznek (Cselekedetek 2:1–4).

Nikodémusznak nehéz megértenie, amit Jézus a királyságról tanít. Ezért Jézus még többet elmond neki arról, hogy milyen különleges szerepet tölt be Isten Fiaként a földön. Ezt mondja: „ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is, hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen” (János 3:14, 15).

Mózes idejében azoknak az izraelitáknak, akiket mérges kígyók martak meg, a rézkígyóra kellett nézniük, hogy megmeneküljenek (4Mózes 21:9). Azoknak pedig, akik az öröklött bűntől és haláltól akarnak megszabadulni, hogy örök életük legyen, Isten Fiában kell hinniük. Jézus elmondja Nikodémusznak, hogy mindez Jehova szeretetének köszönhető: „Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen, és ne haljon meg” (János 3:16). Tehát mindössze hat hónappal azután, hogy Jézus elkezdi a szolgálatát, itt, Jeruzsálemben világossá teszi, hogy ő az út az emberiség megmentéséhez.

Jézus így folytatja: „Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elítélje a világot”. Ez azt jelenti, hogy Isten nem azért küldte őt, hogy pusztulásra ítélje az emberiséget. Jézus azt mondja, hogy inkább azért jött, hogy „a világ megmeneküljön általa” (János 3:17).

Nikodémusz félve, a sötétség leple alatt jön Jézushoz. Ezért érdekes, hogy Jézus a következőkkel zárja a beszélgetésüket: „Az ítéletnek pedig az az alapja, hogy a világosság [vagyis Jézus az életével és a tanításaival] eljött a világba, de az emberek inkább a sötétséget szerették, semmint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonosz dolgokat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy lelepleződjenek a tettei. De aki azt teszi, ami igaz, az a világosságra jön, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a tettei összhangban vannak Isten akaratával” (János 3:19–21).

Nikodémusz farizeus, és Izrael egyik tanítója. Most már csak rajta múlik, hogy mélyen elgondolkodik-e azon, amit arról hallott, hogy Jézus milyen szerepet tölt be Isten szándékában.