4. Miből ismerte fel egy római katona, hogy Jézus nem hétköznapi ember volt, és milyen következtetésre jutott ez a katona?

⁴ A római századoson, aki Jézus kivégzését irányította, döbbenet lett úrrá a Jézus halálát megelőző sötétség és az utána bekövetkező heves földrengés miatt. „Bizony, Isten Fia volt ez” — mondta (Máté 27:54). Nyilvánvaló, hogy Jézus nem hétköznapi ember volt. Az előbb említett katona a Legfelségesebb Isten egyetlen-nemzett Fiának a kivégzésénél segédkezett! De pontosan mennyire szerette az Atya a Fiát?

 5. Hogyan szemléltethetnénk azt a mérhetetlenül sok időt, amelyet Jehova és a Fia együtt töltöttek az égben?

⁵ A Biblia „az egész teremtés elsőszülöttének” nevezi Jézust (Kolosszé 1:15). Gondolj bele! Jehova Fia már a fizikai világegyetem létrejötte előtt is létezett. Mennyi időt töltött akkor együtt az Atya és a Fia? Némelyik tudós 13 milliárd évre becsüli a világegyetem korát. El tudsz egyáltalán képzelni ilyen hosszú időszakot? Az egyik planetáriumban látható egy 110 méteres idővonal, melynek segítségével az emberek elképzelhetik a világegyetem tudósok által megbecsült korát. Amint egy látogató végigsétál a vonal mellett, minden lépése körülbelül 75 millió évet jelent a világegyetem létében. Az idővonal végén az egész emberi történelmet egyetlen hajszálvékony vonal jelzi! Tegyük fel, hogy a becslés megfelel a valóságnak. Akkor az egész idővonal rövid lenne ahhoz, hogy Jehova Fiának az élettartamát ábrázolja! Mivel foglalatoskodott a Fiú ez alatt a roppant hosszú idő alatt?

 6. a) Mivel foglalatoskodott Jehova Fia, mielőtt emberként megszületett? b) Milyen kötelék fűzi Jehovát a Fiához?

⁶ A Fiú boldogan szolgált Atyja ’mestermunkásaként’ (Példabeszédek 8:30, NW). A Biblia kijelenti, hogy a Fiútól „függetlenül semmi sem jött létre” (János 1:3). Ezek szerint Jehova és a Fia együtt hoztak létre minden mást. Milyen izgalmas és örömteli élményeik lehettek! Nos, sokan egyetértenek abban, hogy egy szülőt rendkívül erős szeretet fűz a gyermekéhez. A szeretet ezenkívül „tökéletes köteléke az egységnek” (Kolosszé 3:14). Ennek fényében melyikünk lenne képes akár csak töredékében is felfogni, hogy milyen erős kötelék alakulhat ki ennyire hosszú idő alatt? Egyértelmű, hogy Jehova Istent a valaha létezett legerősebb szeretet köteléke egyesíti a Fiával.

 7. Hogyan fejezte ki Jehova a Fia iránti érzéseit, amikor Jézus megkeresztelkedett?

⁷ Az Atya mégis a földre küldte a Fiát, hogy mint ember megszülessen. Ez azt jelentette, hogy Jehovának az égben néhány évtizedre le kellett mondania szeretett Fiának a közvetlen társaságáról. Jehova élénk érdeklődéssel figyelte az égből Jézust, ahogy felnőtt, és tökéletes emberré vált. Jézus körülbelül harmincéves korában megkeresztelkedett. Nem kell találgatnunk, hogy mit érzett iránta Jehova. Az Atya maga szólt az égből: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit helyeslek” (Máté 3:17). Az Atya nagyon boldog lehetett, amikor azt látta, hogy Jézus hűségesen betölti az összes, rá vonatkozó próféciát, és mindent teljesít, amit megkívánt tőle (János 5:36; 17:4).

8—9. a) Min ment keresztül Jézus i. sz. 33. niszán 14-én, és hogyan érintette ez égi Atyját? b) Miért engedte meg Jehova, hogy a Fia szenvedjen és meghaljon?

⁸ De vajon mit érzett Jehova i. sz. 33. niszán 14-én? Milyen érzés lehetett neki látni, hogy Jézust elárulják, majd egy csőcselék éjszaka elfogja? Hogy Jézust elhagyják a barátai, aztán ellenségei törvénytelen pernek vetik alá? Hogy gúnyolják, leköpik és öklükkel verik? Hogy megkorbácsolják, húsfoszlányokat szakítva ki a hátából? Hogy faoszlopra szegezik a kezénél és a lábánál, hagyják, hogy ott függjön, és közben az emberek gyalázzák? Mit érezhetett az Atya, amikor szeretett Fia a haláltusájában hozzá kiáltott? Milyen érzéseket keltett benne az, amikor Jézus kilehelte utolsó leheletét, és az egész teremtés kezdete óta először fordult elő, hogy drága Fia nem létezett? (Máté 26:14–16, 46, 47, 56, 59, 67; 27:38–44, 46; János 19:1).

⁹ Nem találunk szavakat. Mivel Jehova érző lény, a Fia halála miatti fájdalmának a kifejezésére nincsenek elég erőteljes szavaink. Azt viszont ki tudjuk fejezni, hogy mi indította Jehovát arra, hogy engedje meghalni a Fiát. Miért vállalta az Atya, hogy ilyen érzéseket kelljen átélnie? Jehova csodálatos igazságot tár fel a János 3:16-ban. Ez a bibliavers annyira fontos, hogy az evangélium kicsinyített változatának is nevezték már. Így szól: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.” Jehovát tehát a szeretet ösztönözte. Jehova ajándéka — az, hogy elküldte a Fiát, hogy szenvedjen és meghaljon értünk — a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt az egész történelem folyamán.

¹² Az a·gaʹpé az alapelvektől vezérelt szeretetre utal, amely több, mint pusztán érzelmi válasz egy másik személy megnyilvánulásaira. Átfogóbb annál, meggondoltabb, és a lényegét tekintve tudatos. A legfontosabb pedig, hogy az a·gaʹpé teljesen önzetlen. Nézzük meg például még egyszer a János 3:16-ot! Mi az „a világ”, amelyet Isten annyira szeretett, hogy érte az ő egyetlen-nemzett Fiát adta? A megváltható emberiség világáról van szó. Ebbe rengeteg olyan ember is beletartozik, aki bűnös életet él. Vajon Jehova mindegyikőjüket személyes barátjaként szereti, ahogyan a hűséges Ábrahámot szerette? (Jakab 2:23). Nem, de szerető módon jóságot tanúsít mindenki iránt, pedig ez nagy áldozatot követel tőle. Azt szeretné, ha mindenki megbánásra jutna, és megváltozna (2Péter 3:9). Sokan így is tesznek. Jehova őket boldogan a barátságába fogadja.