12. fejezet
Az alámerítkezésed értelme
1., 2. a) Miért kell hogy érdekeljen mindnyájunkat a vízalámerítés? b) Hogyan válaszolnál röviden a 2. bekezdésben feltett kérdésekre?
JÉZUS i. sz. 29-ben merítkezett alá a Jordán folyóban. Jehova maga is megfigyelte ezt, és kifejezte helyeslését (Máté 3:16, 17). Három és fél évvel később, feltámadása után, Jézus a következő utasítást adta tanítványainak: „Minden hatalmat megkaptam mennyen és a földön. Menjetek azért, és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket” (Máté 28:18, 19). Te alámerítkeztél már Jézus utasításával összhangban? Vagy a jövőben kívánod ezt megtenni?
2 Mindkét esetben világosan meg kell értened, mit jelent az alámerítkezés. A következő kérdéseket érdemes megvizsgálni: Ugyanazt jelenti-e a mai keresztények alámerítkezése, mint Jézusé? Vonatkozik-e rád minden, amit a Biblia az alámerítkezésről mond? Mit jelent azzal összhangban élni, amit a keresztényi alámerítkezés szemléltet?
JÁNOS ALÁMERÍTÉSE
3. Kikre korlátozódott János alámerítkezése?
3 Jézus alámerítkezése előtt hat hónappal Alámerítő János a júdeai pusztaságba ment a következőket prédikálva: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközeledett a mennyek királysága” (Máté 3:1, 2). Az egész környéken hallották az emberek, amit János mondott, nyíltan megvallották bűneiket és alámerítkeztek általa a Jordánban. Az az alámerítés a zsidók részére szolgált (Csel 13:23, 24; Luk 1:13–16).
4. a) Miért kellett a zsidóknak sürgősen megbánni a bűneiket? b) Mit kellett teniük, ha nem akartak ’tűzbe alámerítkezni’?
4 Azoknak a zsidóknak sürgősen meg kellett bánniuk bűneiket. I. e. 1513-ban a Sínai-hegynél ősatyáik nemzeti szövetségre léptek Jehova Istennel. De nem éltek a szövetségben megállapított felelősségüknek megfelelően, amely ezért őket bűnösökként elítélte. Helyzetük válságos volt. „Jehova nagy és félelmet keltő napja”, amelyet Malakiás jelentett be, egyre közeledett, és i. sz. 70-ben hirtelen pusztulás formájában be is teljesedett Jeruzsálemen. Alámerítő Jánost, aki az igaz imádatban olyan buzgósággal rendelkezett, mint Illés, Isten e pusztulás előtt elküldte, hogy egy „Jehova számára felkészített népet” készítsen elő. Meg kellett bánniuk a Törvényszövetség ellen elkövetett bűneiket, s fel kellett készülniük szívükben és elméjükben Isten Fiának elfogadására, akit Jehova küldött hozzájuk (Mal 4:4–6; Luk 1:17; Csel 19:4). Amint János mondta, Isten Fia szent szellembe merít alá (amely alámerítkezésben a tanítványok először i. sz. 33 pünkösdjén részesültek), és tűzbe (ami a megbánást nem tanúsítókra 70-ben következett be pusztulás formájában) (Luk 3:16). Aki az első századi zsidók közül nem akarta a saját bőrén tapasztalni a ’tűzbe való bemerítést’, alá kellett hogy merítkezzék vízben a bűnbánata jelképeként, s Jézus Krisztus tanítványává kellett válnia, mihelyt erre alkalma nyílt.
5. a) Miért voltak Jánosnak kételyei, amikor Jézus hozzáment, hogy alámerítkezzen? b) Mit szemléltetett Jézus vízalámerítkezése? c) Mennyire vette Jézus komolyan Isten rá vonatkozó akaratának cselekvését?
5 Jézus maga is azok között volt, akik Jánoshoz mentek alámerítkezni. Ugyan miért? János tudta, hogy Jézusnak nincs megvallani való bűne, s ezért így szólt hozzá: „Engem kellene hogy alámeríts és te jössz hozzám?” Csakhogy Jézus alámerítkezése valami mást szemléltetett. Ezért így válaszolt: „Hagyjad ezúttal, hogy így legyen, mert így illik mindent teljesítenünk, ami igazságos” (Máté 3:13–15). Jézus alámerítkezése nem szemléltethetett bűnbánatot. Istennek sem kellett magát átadnia, mivel egy Jehovának önátadott nemzet tagja volt. Alámerítése, amelyet a zsidó nagykorúság elérésekor, 30 éves korában hajtott végre, inkább azt szemléltette, hogy felajánlotta, bemutatta magát mennyei Atyjának további akarata teljesítésére. Isten akarata az „ember Jézus Krisztus” számára a Királysággal kapcsolatos tevékenységet, valamint saját tökéletes emberi életének váltságul és az Újszövetség alapjául való feláldozását foglalta magába (Luk 8:1; 17:20, 21; Zsid 10:5–10; Máté 20:28; 26:28; 1Tim 2:5, 6). Jézus nagyon komolyan vette, amit alámerítkezésével szemléltetett. Nem engedte, hogy más érdekek kössék le figyelmét. Földi életének végéig hűségesen végezte Isten akaratát (Ján 4:34).
A HALÁLBA VALÓ ALÁMERÍTÉS
6. Milyen más alámerítkezésen ment még át Jézus, s mely időszakban?
6 Azzal összhangban, amit vízalámerítkezése jelképezett, Jézus még egy másik alámerítést is meg kellett hogy éljen. Tudta, hogy Istentől kapott feladata magába foglalja emberi életének áldozatként való feladását is, Isten viszont harmadik napon szellemben feltámasztotta őt. Úgy beszélt erről, mint alámerítésről. Ez az „alámerítés” i. sz. 29-ben kezdődött, de csak halála és feltámadása után fejeződött be. Vízben való alámerítkezése után három és fél évvel tehát joggal mondhatta: „Még egy alámerítkezés van hátra számomra, s nagyon gyötrődöm, míg meg nem történik” (Luk 12:50).
7. a) Kik merítkeznek még alá a halálba? b) Ki végzi ezt az alámerítést?
7 Azoknak, akik Krisztussal együtt fognak uralkodni mennyei Királyságában, ugyanígy alá kell merítkezniük a halálba (Márk 10:37–40; Kol 2:12). Halálukkor örökre leteszik emberi életüket, mint Jézus. Feltámadásukkor pedig egyesülnek vele a mennyei uralkodásban. Ezt az alámerítést nem ember hajtja végre, hanem Isten az ő mennyei Fia által.
8. Mit jelent az, hogy „Jézus Krisztusba is bemeríttetnek”?
8 Akik Jézus Krisztus halálába merítkeztek alá, azokról azt is lehet mondani, hogy „Krisztus Jézusban merítkeztek alá”. A szent szellem segítségével, amelyet Krisztus révén kaptak, egyesülnek vele, mint szellemtől felkent gyülekezetének, vagyis „testtének” tagjai, amely gyülekezetnek Jézus a feje. Mivel ez a szellem teszi képessé őket arra, hogy visszatükrözzék Krisztus emberfeletti tulajdonságait, elmondható róluk, hogy ők mindnyájan ’eggyé lettek a Krisztus Jézussal való közösségben’ (Róma 6:3–5; 1Kor 12:13; Gal 3:27, 28; Csel 2:32, 33).
A KERESZTÉNY TANÍTVÁNYOK VÍZALÁMERÍTÉSE
9. a) Mikor merítettek alá először a Máté 28:19-ben adott utasításnak megfelelően? b) A bekezdésben levő kérdések és írásszövegek felhasználásával elemezd, mit kell az alámerítkezésre váróknak elismerniük Jézus utalása szerint?
9 Jézus első tanítványait János merítette alá vízben és irányította Jézushoz, mint jövendőbeli szellemi menyasszonyának tagjait (Ján 3:25–30). Jézus irányítása alatt aztán ők maguk is merítettek alá ugyanazzal a jelentéssel, mint János alámerítése (Ján 4:1–3). I. sz. 33 pünkösdjétől azonban elkezdtek eleget tenni a megbizatásuknak, és „az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében” merítettek alá (Máté 28:19). Nagyon hasznos lenne, ha az írásszövegek fényében a következő kérdések segítségével megvizsgálnád, mit is jelent ez:
Mit kell elismernie az Atyával kapcsolatban annak, aki „az Atya nevében” akar alámerítkezni? (2Kir 19:15; Zsolt 3:8, [3:9, Károli]); 73:28; És 6:3; Róma 15:6; Zsid 12:9; Jak 1:17).
Minek az elismerését jelenti a „Fiú nevében” történő alámerítkezés? (Máté 16:16, 24; Fil 2:9–11; Zsid 5:9, 10).
Mit kell annak hinnie, aki a „szent szellem nevében” akar alámerítkezni? (Luk 11:13; Ján 14:16, 17; Csel 1:8; 10:38; Gal 5:22, 23; 2Pét 1:21).
10. a) Mit szemléltet a keresztényi vízalámerítés ma? b) Miben különbözik ez Jézus alámerítkezésétől? c) Mivé válnak azok, akik a bibliai követelményeknek eleget tesznek, s így alámerítkeznek?
10 Az elsők, akiket Jézus ezen utasítása szerint merítettek alá, zsidók voltak (vagy zsidó prozeliták), akik mint nemzet már át voltak adva Istennek, s i. sz. 36-ig különleges figyelemben részesültek tőle. Amikor azonban később szamaritánusok és pogányok is keresztény tanítványokká válhattak, az egyénnek visszavonhatatlanul át kellett adnia magát Jehovának, hogy mint Fiának tanítványa szolgálni fogja őt. Ennek a vízalámerítkezés előtt kellett megtörténnie. Mind a mai napig ezt szemlélteti a keresztényi vízalámerítkezés még a zsidók esetében is. Ez az „egy alámerítés” mindenkire érvényes, aki igaz kereszténnyé válik. Így válik az ember Jehova keresztény tanújává, Isten kirendelt szolgájává (Ef 4:5; 2Kor 6:3, 4).
11. a) Minek felel meg a keresztényi vízalámerítés, és hogyan? b) Mitől menekül meg ezáltal a keresztény?
11 Az így történő alámerítkezésnek nagy értéke van Isten szemében. Péter apostol így hívja fel a figyelmet erre, miután leírja, hogy Noé bárkát épített, amelyben ő és családja túlélték a Vízözönt: „Ami . . . ennek megfelel, most is megment titeket az alámerítkezés (nem a test szennyének eltávolítása, hanem Istenhez intézett kérelem jó lelkiismeretért), Jézus Krisztus feltámadása által” (1Pét 3:21). A bárka látható bizonyítéka volt annak, hogy Noé átadta magát Isten akarata cselekvésére, s hogy azután hűségesen végre is hajtotta az Istentől kiszabott munkát. Ez a megmentését eredményezte. Ennek megfelelően azok, akik a feltámadott Krisztusba vetett hitük alapján átadják magukat Jehovának, ennek szimbolumaként alámerítkeznek és utána végzik Istennek a ma élő szolgáira vonatkozó akaratát, megmenekülnek ebből a gonosz világból (Gal 1:3, 4). Nem kell többé arra gondolniuk, hogy a világ többi részével együtt el lesznek pusztítva. Ők ettől meg vannak mentve, s Istentől jó lelkiismeretet kapnak.
ÉLJÜNK FELELŐSSÉGÜNKNEK MEGFELELŐEN!
12. Miért nem garantálja önmagában az alámerítkezés a megmentést?
12 Hiba lenne úgy következtetni, hogy maga az alámerítkezés biztosítja a megmentést. Az alámerítésnek csak akkor van értéke, ha az egyén előzőleg valóban átadta magát Jehovának Jézus Krisztus által, s ennek megfelelően végzi is Isten akaratát, hűségesen, mindvégig (Máté 24:13).
13. a) Hogyan kell alámerítkezett keresztényeknek felhasználniuk életüket Isten akarata szerint? b) Mennyire fontos kell hogy legyen életünkben az a tény, hogy keresztény tanítványok vagyunk?
13 Isten akarata Jézus számára magába foglalta, mit kezdjen az emberi életével; amelyet azért kapott, hogy végül áldozatként feladja. Nekünk is fel kell ajánlani testünket Istennek azzal a céllal, hogy önfeláldozó életet fogunk élni. Testünket csak arra használhatjuk fel, hogy Isten akaratát cselekedjük (Róma 12:1, 2). Egészen biztos, hogy nem ezt tesszük, ha — akár csak alkalmilag is — szándékosan úgy viselkedünk, mint a minket körülvevő világ, vagy ha önző célokat teszünk életünk középpontjává, s Istennek csak látszólag szolgálunk (1Pét 4:1–3; 1Ján 2:15–17). Amikor egy zsidó azt kérdezte, mit kell tennie, hogy életet nyerjen, Jézus az erkölcsileg tiszta élet fontosságára hívta fel a figyelmet, utána pedig rámutatott, hogy keresztény tanítvánnyá, az Ő követőjévé kell válnia, mégpedig úgy, hogy ezt tartja a legfontosabbnak életében. Ez semmiképpen sem válhatott az anyagi célokkal szemben másodlagossá (Máté 19:16–21).
14. a) Milyen felelőssége van minden kereszténynek a Királysággal kapcsolatban? b) Milyen hatásos módon végezhető ez a munka a 101. oldalon levő kép szerint? c) Mit bizonyít az, hogy valóban egész lélekkel veszed ki részed ebből a tevékenységből?
14 Azt sem szabad elfelejteni, hogy Isten Jézusra vonatkozó akarata fontos tevékenységet foglalt magába a Királysággal kapcsolatban. Maga Jézus lett a felkent Király. De amíg a földön élt, maga is buzgó tanúja volt ennek a Királyságnak. Nekünk is hasonló tanúskodó munkát kell végeznünk, s minden okunk megvan rá, hogy ezt egész lélekkel tegyük. Ezáltal mutatjuk ki értékelésünket Jehova szuverenitása iránt, és szeretetünket embertársaink iránt. Azt is megmutatjuk ezáltal, hogy egységesek vagyunk az egész világon élő testvéreinkkel, akik mind a Királyság tanúi. Mindnyájunknak egy a célunk: örök élet a Királyság fennhatósága alatt.
ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK
● Milyen hasonlóságok és milyen különbségek vannak Jézus alámerítkezése és a mai vízalámerítés között?
● Kik számára szolgált János alámerítése? Ki merítkezik alá a halálba? És ki „merítkezik alá Krisztus Jézusba?”
● Mit foglal magába a keresztényi vízalámerítés felelősségének teljesítése?
[Kiemelt rész/képek a 101. oldalon]
Hogyan hirdeted a Királyságot?
Ajtóról ajtóra
Az érdeklődők újra meglátogatásakor
Házi bibliatanulmányozások révén
Az utcán
Iskolatársaknak
Munkatársaknak