Ő volt a Messiás előfutára

SZÉLES bőröv tette szembetűnővé napbarnította bőrét. Teveszőrből készült ruhába volt öltözve, és valóban úgy nézett ki, mint egy próféta. Sok embert magához vonzott a Jordán folyónál. Ott ez a vonzerővel bíró férfi bátran kijelentette, hogy kész megkeresztelni a bűnbánó vétkeseket.

Az emberek elképedtek! Ki volt ez a férfi? Mi volt a szándéka?

Jézus Krisztus ezt mondta erről a személyről: „mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! . . . az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Máté 11:9–11). Miért volt János ilyen rendkívüli ember? Mert ő volt a Messiás előfutára.

Küldetését megjövendölték

Több mint 700 évvel János születése előtt, Jehova bejelentette, hogy ez az ember fog kiáltani a pusztából: „készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!” (Ésaiás 40:3; Máté 3:3). Több mint 400 évvel János születése előtt a Mindenható Isten ezt jelentette ki: „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja” (Malakiás 4:5). Az, hogy Keresztelő János mintegy hat hónappal Jézus előtt született, nem csupán véletlen volt, és nem is egyszerűen a természetes nemzés folytán történt. Ugyanúgy, mint a megígért gyermek, Izsák születése, János megszületése is csodának számított, mivel mindkét szülője — Zakariás és Erzsébet — már túl volt a gyermeknemzés szokásos évein (Lukács 1:18).

Még mielőtt János megfogant volna, megbízatását, munkáját és életstílusát Gábriel angyal már feltárta. Illés energiájával és szellemével János vissza fogja téríteni az engedetleneket a halál útjáról, és felkészíti őket arra, hogy elfogadják Jézust mint a Messiást. Jánosnak születésétől fogva nazíreusnak kellett lennie, teljes odaadást kellett mutatnia Isten iránt, és nem volt szabad bort vagy szeszes italt fogyasztania. A pusztában tényleg csak „sáskából és erdei mézből” állt a tápláléka (Márk 1:6; 4Mózes 6:2, 3; Lukács 1:13–17). Ugyanúgy, mint Sámuel, János gyermekkorától kezdve a Legfelségesebb Isten dicsőséges szolgálatára volt kijelölve (1Sámuel 1:11, 24–28).

Még a János nevet is Isten választotta. A héber név, melyet „Jánosnak” fordítottak, azt jelenti, hogy ’Jehova kedvezett, Jehova kegyelmes volt’.

Amikor a gyermeket a nyolcadik napon körülmetélték, az apja, Zakariás isteni ihletés alatt ezt jelentette ki: „Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; és az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból” (Lukács 1:76–78). János nyilvános szolgálatának elsődleges fontossággal kellett bírnia az életében. Ehhez viszonyítva minden más dolog kisebb jelentőségű volt. Ezért az Írások egyetlen versben ismertetik János életének első 30 évét: „A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek” (Lukács 1:80).

Szó a pusztában

Tibérius császár uralkodásának 15. évében, amikor Ponczius Pilátus volt Júdea helytartója, Keresztelő János ezzel a megdöbbentő üzenettel jelent meg a pusztában: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Máté 3:2; Márk 1:4; Lukács 3:1, 2). Az egész terület lakosságát felrázta. Ez a bátor kijelentés megérintette az emberek szívét, akik biztos reménységre vágyakoztak. János bejelentése az emberek alázatosságát is próbára tette, mivel szívből jövő bűnbánatot tett szükségessé. Nyíltsága és meggyőződése a becsületes és őszinte emberek tömegét indította arra, hogy úgy tekintsék őt, mint olyan férfit, akit Isten küldött.

János hírneve szinte futótűzként terjedt. Mint Jehova prófétáját, öltözékéről és odaadásáról könnyen fel lehetett ismerni (Márk 1:6). Még a papok és léviták is elutaztak Jeruzsálemből, hogy kiderítsék, mi lobbantotta lángra mindezen érdeklődést. Bűnbánat? Miért és mit kell megbánni? Ki volt ez a férfi? Tudni akarták. János elmagyarázta: „Nem én vagyok a Krisztus. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak: és megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” (János 1:20–25).

A bűnbánat és a megkeresztelkedés szükséges lépések voltak azoknak, akik be akartak menni a Királyságba. Ezért János ezt válaszolta: ’Én a bűnbánó vétkeseket keresztelem meg vízzel; de, aki nálam erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel: kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti’ (Lukács 3:15–17; Cselekedetek 1:5). Csakugyan a Messiás követőinek adták a szent szellemet, míg ellenségei a pusztítás tüzét tapasztalják majd meg.

„Mindenkit” figyelmeztetett

Sok őszinte szívű zsidó mélységesen megindult János szavain, és nyíltan elismerte a Törvényszövetség iránti hűtlenségének bűnét. Azzal mutatták meg nyilvánosan a bűnbánatukat, hogy megengedték Jánosnak, hogy megkeresztelje őket a Jordán folyóban (Máté 3:5, 6). Ennek eredményeképpen helyes szívállapotban voltak ahhoz, hogy elfogadják a Messiást. Isten igazságos követelményeiről szóló ismeret utáni szomjúságukat csillapítva, János örömmel oktatta őket mint az ő tanítványait, sőt még imádkozni is megtanította őket (Lukács 11:1).

A Messiásnak erre az előfutárára vonatkozóan János apostol ezt írta: „Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa” (János 1:7). Így történt tehát, hogy mindenfajta ember eljött, hogy hallgassa Keresztelő Jánost, amint „a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének” (Cselekedetek 13:24). A vámszedőket óvatosságra intette, hogy ne folyamodjanak a pénz kicsikarásához. Arra figyelmeztette a katonákat, hogy ne zaklassanak senkit, illetve ne vádolgassanak hamisan. A vallásoskodó, képmutató farizeusoknak és sadduceusoknak pedig ezt mondta: „Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak” (Máté 3:7–9; Lukács 3:7–14).

Mint osztály, a János napjaiban élő vallásvezetők elutasították, hogy higgyenek Jánosban, és hamisan azzal vádolták, hogy démoni befolyás alatt áll. Elutasították az igazságosság útját, mely örökké tartó élethez vezet. Ezzel szemben a bűnös adószedők és paráznák, akik hitet gyakoroltak János bizonyságtételében, bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek. A megfelelő időben elfogadták Jézus Krisztust mint Messiást (Máté 21:25–32; Lukács 7:31–33).

A Messiás bemutatása

Isten hűséges tanúja, János hat hónapon keresztül — i. sz. 29 tavaszától őszéig — az eljövendő Messiásra összpontosította a zsidók figyelmét. Elérkezett az idő a messiási Király megjelenésére. Amikor ez megtörtént, eljött ugyanahhoz a Jordán folyóhoz, és azt kérte, hogy megkeresztelkedhessen. János először tiltakozott, de később eleget tett ennek. Képzeld el az örömét, amikor a szent szellem Jézusra szállt, és Jehova hangját hallotta, amint kijelenti, hogy helyesli a fiát (Máté 3:13–17; Márk 1:9–11).

János volt az első, aki felismerte Jézust mint Messiást, és saját tanítványait bemutatta ennek a Felkentnek. „Ímé — mondta János — az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” Még ezt is kijelentette: „Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek” (János 1:29–37).

János munkája körülbelül hat hónapig tovább folytatódott Jézus szolgálatával párhuzamosan. Mindketten tudtak arról a munkáról, melyet a másik végzett. János úgy tekintette magát, mint aki a Vőlegény barátja, és örvendezett, amikor látta, hogy Krisztus munkája fokozódik, míg az övé csökken (János 3:22–30).

Jézus úgy azonosította Jánost mint az előfutárát, akit Illés szemléltetett (Máté 11:12–15; 17:12). Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba [erőnek erejével törekszik feléje, Újfordítású revideált Biblia]” (Lukács 16:16).

Mindvégig hűséges

Jánost letartóztatták és bebörtönözték, mert bátran kijelentette az igazságot. Nem bújt ki azon felelőssége alól, hogy még Heródes király bűnét is leleplezze. A király, megsértve Isten törvényét, házasságtörésben élt saját testvérének feleségével, Heródiással. János nyíltan megmondta a véleményét, hogy így megtérhessen és elnyerhesse Isten kegyét.

A hit és a szeretet micsoda példája volt János! Saját szabadsága árán bizonyította be Jehova Isten iránti hűségét, és embertársai iránt érzett szeretetét. Egy évi börtönbüntetés után lefejezték Jánost, mindezt egy, az Ördög által sugalmazott terv eredményéül, melyet a gonosz Heródiás forralt ki, aki „neheztelt” rá (Márk 6:16–19, Csia fordítás; Máté 14:3–12). De a Messiás előfutára megőrizte Jehova iránti feddhetetlenségét, és hamarosan feltámad a halottak közül, hogy Isten igazságos új világában élvezze az életet (János 5:28, 29; 2Péter 3:13).